Új Néplap, 2003. december (14. évfolyam, 279-303. szám)

2003-12-10 / 287. szám

4. OLDAL TÜKÖR 2003. December 10., szerda f HB MEGYEI Didergő állatkert A tél közeledtét az állatok is megérzik. Az egész év­ben nyitva tartó jászberé­nyi állatkert dideregve tol­lászkodó vízimadarai az egyre vastagodó jégen csúszkálnak, s a kormorá- nok, pelikánok és vadka­csák melléjó néhány gólya is társult. Ók főként sérülé­seik miatt nem tudtak dél­re költözni társaikkal, az állatkert viszont befogadta őket; az apróhalakból bő­ven jut nekik is az etetés­nél. A mosómedvék sem pancsolnak már jókedvűen a vízben, inkább fázósan meghúzódnak a parton. Legfeljebb a napi betevőért kotorásznak a befőttesüve- gekben, hogy azután visszadöcögjenek házikójukba, s folytassák a szunyókálást. ______ FOTÓK: MÉSZÁROS JÁNOS ■m gmi Jelentkezett egy „cserepes” Cserépbe rótt üzenet a mának címmel a kö­zelmúltban cikk jelent meg lapunkban arról, hogy a martfűi téglagyár dolgozói valamikor a múlt század hatvanas éveiben üzentek a jö­vőnek, azzal, hogy egy égetés előtt álló tető­fedő cserépbe beleírták a nevüket, és kis vi­rágot is karcoltak mellé. Nos, ezt a jeles da­rabot a közelmúltban Szolnokon, az egyik épület bontásakor megtalálta a tulajdonos. Kiderült, a cikk megjelenése után a hajdani cserepesek közül volt jelentkező: Szaszkó Ist­vánná személyében. _______________ Martfű _______________ Fe lkerestük, hiszen ma is Martfűn lakik, a Tisza Antal utca egyik mutatós házában. Kurilla Erzsé­bet a lánykori neve, és emlékszik, egyszer ebéd­időben döntöttek úgy néhányan lányok, asszo­nyok, hogy egy cserépbe belekarcolják a nevüket. A szöveg mellé ő rajzolta a virágot. Azóta történt egy és más. 1961-ig dolgozott a martfűi téglagyárban mint téglalerakó. Gyenge kis nádszál volt, pedig ehhez a munkához nem ártott az erő. Később férjhez ment, és kisfiúk született. Lábatlanba költöztek, mert a párja ott kapott munkát. Összesen két gyerekük, egy fiú és egy lány lett. Laktak Dorogon is, úgyhogy megismerték a vándorélet minden előnyét, hát­rányát, nyűgét. Ő a cementgyárban helyezkedett el, a gyerekek is Lábatlanban kezdték az iskolát. 1981-ben újabb váltás, ekkor Törökszentmiklós következett. Ott varrodában tudott elhelyezked­ni: rengeteget dolgozott, kevés pénzért. Ez sem lett végállomás, mert 1988-ban visszaköltöztek Martfűre. Építettek egy mutatós kockaházat, a jelenlegit. A párját sajnos 1995-ben elvitte az in­farktus. így Erzsiké egyedül maradt, de nem magányo­san, hiszen a gyerekek is ebben a városban lak­nak. A fiáéknak két gyerek született, a lány már főiskolás, öccse pedig a középiskola padjait kop­tatja. A lánya férjhez ment, itt is két gyerek ér­kezett, és főiskolás az idősebb, középiskolás a fi­atalabb. Tulajdonképpen az özvegyről elmond­ható: ugyanott, ugyanabban a városban kötött ki, ahol egykor nekiindult a nagybetűs Életnek. Legjobban a martfűi gyárban érezte magát tár­saival. Mert fiatalok voltak, becsülték egymást, még egy kiflit is megfeleztek a másikkal. Azt a bizonyos üzenetet is azért rótták az égetés előt­ti cserépbe, hátha valaki rátalál valamikor. Nos, ez a valaki Tóth István lett Szolnokon, aki pár he­te a Kertvárosban háztető bontása közben lelt er­re a cserépre, a benne lévő üzenetre. Annyit még: Erzsiké a hétvégeket a gyerekek­nél tölti. Egyik napot az egyiknél, másikat a má­siknál. Nincs ötvenezer a nyugdíja.- Úgy kell csinálni, hogy elég legyen, nekem ennyi jutott. Sokszor elmereng azon, volt egyszer egy tég­lagyár, ahol ő is kereste a kenyerét, fizikai mun­„Köszönöm, még én is megvagyok, a hétvégeket pedig a gyerekek­nél, unokáknál töltöm” - mondja özvegy Szaszkó Istvánná FOTÓ: BAKOS JUDIT kásként. Az unokák pedig valószínű már diplo­mások lesznek és sokáig tanulnak. Azóta oda a téglagyár, oda Magony Tériké is, ő már nem él. De a többiek négyen hála istennek, még róják az utat. Itt Martfűn, már nyugdíjasként. Egyre több gyógyszerrel élve, mert ahogy mennek az évek, valahogy az egészségből is visznek magukkal egy csipetet. Szerencsére sorjáznak utánuk a gyerekek, unokák, akik a helyet majd betöltik. Cseréplerakó aligha lesz közöttük, mint nagy- szüleik voltak - nem is olyan régen, másfél em­beröltővel korábban, a martfűi téglagyárban. □ . SZABÓ MIKLÓS Integrációs bázisiskola Az Oktatási Minisztérium támogatottságával „integrációs bázisiskola” lett a helyi Recsky Klára Általános Iskola. Mi­vel a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek felzárkóz­tatását célul kitűző pedagógiai program az idei tanévvel kez­dődött el, már három hónap tapasztalatairól kérdezhettük meg Molnárné Káló Katalin igazgatót. __________Tiszabura Az iskolát, óvodát, könyvtárat és a művelődési házat összefogó in­tézmény vezetője elmondta, hogy az iskola és az óvoda már évek óta komoly eredményeket tudott fel­mutatni a hátrányos helyzetű, zö­mében cigány gyerekek felzár­kóztatása terén. Éppen ezért most folyamatosan készültek arra, hogy az integrációs bázisiskola nyújtotta lehetőségek minden ar­ra rászoruló gyerek számára elér­hetőek legyenek. Ezeket a lehető­ségeket lényegében a tantervi ke­retek között működő képességki­bontakoztató felkészítés, vala­mint a normál tanrendben tanuló gyerekek és a felzárkóztatásra szoruló diákok integrációja jelen­ti. Ez nem más, mint a közös ta­nulás. Az új kihívás természetesen feladatot ró a pedagógusokra, akik öt témakörben folyamato­san képzik önmagukat is.- Az eddigi tapasztalataink rendkívül jók, hiszen már érez­hető, hogy a gyerekek szeretnek iskolába járni. Jól fogadták az el­ső osztályban bevezetett mobil­pados rendszert, s azt az alsó ta­gozatban kipróbált kiscsoportos rendszert is, amelyekben érvé­nyesül az egymástól tanulható- ság elve. A lépésről lépésre haladást, a felzárkózást mutatják folyama­tos felméréseink. A bővebb elem­zés szerencsére pozitív tartalom­mal tölthetne meg oldalakat, így röviden azzal szeretném zárni mondandómat, hogy integrációs bázisiskolánk szívesen lát min­denkit, aki kíváncsi az eddigi ta­pasztalatainkra, vagy esetleg se­gítségünkkel hasznosítani kíván­ja azokat - fejezte be rövid tájé­koztatóját Molnárné Káló Kata­lin. P. M. A RÉGIÓ LEGJOBBJAI A Kutatás-fejlesztési Tanácsadó Központ Kft. együttműködve a Mened­zserek Országos Szövetségével és az Észak-Alföldi Regionális Fejlesztési Ügynökséggel idén először adja át az Észak-Alföldi régióban a RÉGIÓ LEGJOBBJAI díjat, az alábbi kategóriákban: 1. A régió legdinamikusabban fejlődő kis- és közepes vállalkozása 2. Arégió legnagyobb beruházása 3. Arégió legjelentősebb munkahelyteremtéssel járó fejlesztése 4. A régió legígéretesebb fejlesztési projektje /különdíj/ A díjátadás célja a régióban elért fejlesztési eredmények népszerűsítése valamint a fejlesztések során szerzett tapasztalatok széles körű megismertetése. A díjátadásra 2004. január 9-én, 10 órától, Debrecenben a Megyeháza Árpád termében kerül sor. A kitüntető címeket a díjátadásban közreműködő szervezetek képviselőiből álló szakmai zsűri ítéli oda, részben a felhívásra jelentkezők közül, részben a szakértők jelölései alapján. A díjra és a rendezvényre a jelentkezés ingyenes. Bővebb információ és az 1-4. kategóriákban történő jelentkezés a 06-80-204-327 ingyenes zöldszámon és a20-559-5488-on, vagy a Kutatás-fejlesztési Tanácsadó Központ Kft. honlapján keresztül lehetséges. www.consultingcenter.hu /ezen belül a Régió legjobbjai menüpont/. Várjuk jelentkezését! Tíz év óta a legjobb cégek szolgálatában... Segítségnyújtás sikeres pályázatok összeállításához KUTATÁS-FEJLESZTÉSI TANÁCSADÓ KÖZPONT KFT. Ügyvezető igazgató Dr. Lőrincz Sándor Tel./fax: (36-22) 327-940,327-939,327-595 Ingyenes zöldszám: 06-80-204-327 E-mail: info@consultinocenter.liu www.consultingcenter.hu KUTATÁS-FEJLESZTÉSI TANÁCSADÓ KÖZPONT

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom