Új Néplap, 2003. december (14. évfolyam, 279-303. szám)

2003-12-01 / 279. szám

Ü 2003. December 1., hétfő

SPORT

11. OLDAL

Minden jó, ha a vége jó

Szolnoki MÁV-Neusiedler-Kecskeméti TE 2-1 (1-1)

Tisztességesen helytállt a Karcag

,,Olasz” csapat lett az NB Il-es újonc

Labdarúgó NB l/B,

17. FORDULÓ

Szolnok, 500 n„ v.: Fábián (Buko- vics, Ortó)

MÁV: Rézsó - Balogh, Antal Müller - Remili, Lipták, Kádár, Novák (Fedor, 65.), Pelles - Ko- tula (Bállá, 90.), Németh (Lázár R, 72.). Edző: Tóth Dénes.

Kecskemét: nagy Zs. - Babos, Barna Zs. (Bálint, 39:), Zahorecz, Filó - Szoboszlai (Dani, 65.), Kislőrincz (Sándor, 83.), Anka, Somogyi — Kiss P., Lázár N.

Edző: Gracza Tibor.

19. perc: A tizenhatoson belül az ex-szolnoki támadó, Kiss Péter lefordult őrzőjéről, majd a jobbösszekötő helyéről kilőtte a bal alsó sarkot, 0-1.

21. perc: Egy távoli lövés levágódott a kecskeméti védőkről, a lepattanó labdát a rendkívül érásza kos Pelles átemelte Nagy Zsolt fölött,

Németh pedig egy lépésről az üres kapuba fejelt, 1-1.

50. perc: Kotula szinte lekopírozta Kiss első félidei gólját, ügyesen levált védőjéKotula László a hajrára nagyon belelendült, sorozatban szerezte góljait, s szombaton még egykori csapattársa, Zahorecz Krisztián (hátul) sem tudta ebben megakadályozni FOTÓI BUGÄNY

NB l/B őszi végeredemény

1. Honvéd

17

12

3

2 36- 9

39

2. Vasas

17

11

1

5 31-17

34

3. Nyíregyháza 17

9

4

4 21-17

31

4. Diósgyőr

17

8

4

5 25-22

28

5. Bodajk

17

8

2

7 29-24

26

6. BKV

17

8

2

7 19-16

26

7. REAC

17

7

5

5 22-20

26

8. Balassagy.

17

7

5

5 17-18

26

9.Pápa

17

7

4

6 23- 21

25

10. Kaposvár

17

7

4

6 20- 19

25

11. Vác

17

6

5

6 20-20

23

12. Kecskemét

17

6

4

7 18-16

22

13. Szolnok

17

6

4

7 22-23

22

14.Szeged

17

6

2

9 19-25

20

15. Dabas

17

4

7

6 16-27

19

16. Tatabánya

17

4

2 11 12-23

14

17. Hévíz

17

2

5 10 16-33

11

18. Dunaferr

17

1

5 11 13-29

8

ről, majd fordulatból, 8 méterről a bal alsó sarokba bombázott, 2-1.

86. perc: Babos buktatta Pellest a fél pályánál, ezért megkapta második sárga lapját, így mehetett zuhanyozni. Mindezt nem hagyta szó nélkül a csereként beállt Bálint, megsértette a játékvezetőt, s máris villant a piros lap.

Az ősszel hazai pályán még nyeretlen hazai együttes két idegenbeli győzelemmel készült az utolsó fordulóra. Hogy nem lesz könnyű dolga, az előre sejthető volt, hiszen a kecskemétiek nyolc hete nem találtak legyőzőre. A nehéz talajon nagy birkózás folyt az első félidőben, ám negyed óráig nem forogtak veszélyben a kapuk. Az első valamire való helyzetét azonban könyörtelenül kihasználta a vendéggárda, mégpedig az ex-szolnoki Kiss Péter révén. Nem tört össze azonban a házigazda, s Pelles erőszakosságának köszönhetően villámgyorsan egyenlített, sőt a hajrában Németh, majd Novák is - utóbbi egy gyönyörű esernyőcsel után - bevehette volna Nagy Zsolt kapuját. Szünet után az elmúlt hetekben remek formába lendült Kotula góljával aztán megszerezte a vezetést a MÁV, s végre azt játszhatta, amit a legjobban szeret. Bár a folytatásban szinte felbülent a pálya a kecskemétiek fölényétől, ám igazi helyzetig nem jutottak Somogyiék, míg a másik oldalon azért Kotuláék állandó veszélyt jelentettek Nagy Zsolt számára. Az utolsó percekben aztán elszakadt a cérna a győzelemre készült vendégjáté- 1 kosoknál, s ketten is a kiállítás sorsára jutottak, végleg megpecsételve ezzel csapatuk sorsát. A Szolnoki MÁV-Neusiedler játékosai hét, sikertelenül megvívott hazai meccs után végre győzelemmel örvendeztették meg szurkolóikat. Ami pedig talán még ennél is lényegesebb, a látottak alapján megérdemelten. Jók: Pelles (a mezőny legjobbja), Kádár, Kotula, Antal, ill. Kiss R, Kislőrincz

További eredmények

Nyíregyháza—Vasas 3-2, Diósgyőr—Vác 2-1, Balassagyarmat— Kispest 1-1, Kaposvár-Tatabánya 2-1, Hévíz-Pápa 2-1, Dunaújvá- ros-Szeged 0-2, BKV Előre-Da- bas 2-0, REAC-Bodajk 1-0.

Tóth Dénes: — Nagy teher nyomta játékosaim vállát, örülök, hogy ennek ellenére is megérdemelten nyertek.

Gracza Tibor: - Ezen a mécsesén saját magunkat vertük meg.

GÉLÉI JÓZSEF

Annak idején, mikor a hatvanas években Heleno Herrera feltalálta a catanacciót, s a Fachetti vezérelte Inter-védelem zsinórban szállította az idegenbeli döntetleneket, villámgyorsan elterjedt a szurkolói körökben, az olasz együttesek képesek bárhol, bárki ellen a pontszerzésre. Azóta, ha egy gárda sorozatban ikszel, a drukkerek előszeretettel ragasztják rá az „olasz csapat” titulust. *

Labdarúgás

Nos a 2003/2004-es NB Il-es bajnokság őszi idényében valami hasonlót produkált a Karcag gárdája. A tavasszal „csak" második helyen végzett NB III-as alakulat a visszalépéseknek köszönhetően válhatott a nyáron harmadosztályú együttesé, s ez még inkább értékessé teszi szereplését.

Ha egy újonc úgy játssza le első félévét, hogy a tizenöt bajnoki meccsén csupán négy vereséget szenved el, miközben a Magyal Kupában beverekszi magát a legjobb tizenhat közé, igazán büszke lehet teljesítményére. És ez akkor is igaz, ha mindeközben csupán három győzelmet arat. A nyolc döntetlen - ezáltal vált „olasz” egyletté a kunsági klub - ugyan nem fizet jól, ám annak mindenképpen megfelel, hogy erősítse a morális egységet, a játékosok önbizalmát.

Bár a klubvezetők és szurkolók magasra tették a mércét — a mezőny első felébe várták a gárdát -, tudomásul kell venniük, egykét játékos kivételével rutintalan, ilyen osztályban még nem szerepelt labdarúgók alkotják a keretet, s nekik bizony még szokniuk kell a légkört. Ezért fordulhatott elő, hogy a nyolc ikszből minimum hatszor az ellenfelek örülhettek a végeredménynek, s bánkódhattak a karcagi legények az elszalasztott lehetőség miatt. Különösen hazai pályán hullajtottá bőkezűen a pontokat a gárda, hiszen a két vereséggel végződött mécsesén, a Makó és a Mátészalka ellen is volt nyerési esélye, nem beszélve a háromikszes találkozóról.

Idegenbeli szerepléséért nem

érheti egy rossz szó sem a társaságot, még akkor sem, ha nyeretlen maradt, hiszen hét kirándulásából öt(!) alkalommal tért haza ponttal a tarsolyában az újonc. Ez pedig nem lebecsülendő teljesítmény. Sőt, ha figyelembe vesz- szük, hogy több alkalommal is vezetésről adta döntetlenre a mérkőzést, még inkább egyértelműbbé válik, a rutin hiánya miatt nincs öt-hat ponttal többje a Karcagnak.

Ami a játékosok egyéni teljesítményét illeti: a térdsérülést szenvedett kapus, Móga Lóránt nagyon hiányzott a hajrában, hiszen már jelenlétével is magabiztosságot kölcsönzött volna társainak. Orosz István, Szalai Botond — különösen miután egy sorral feljebb lépett - és Trencsényi József végig kimagasló formát mutatott, de Bese Rómeó és Fekete I. Gábor játékára sem lehet panasz. Ramos István és Békési Lajos a várakozásnak megfelelően produkált, időnként remek dolgokat műveltek, ám szarvas hibák is becsúsztak teljesítményükbe. Pintér László hosszú sérüléséből felépülve a szezon közepén került a csapatba, neki időre van szüksége, míg utoléri magát. Fekete II. Gábor kezdetben állandó játéklehetőséget kapott. Élt is a bizalommal, jó teljesítményt nyújtott, ám egy idő után mégis érdemtelenül mellőzték. Ulvecz- ki Zoltántól talán többet vártak a szurkolók, hiszen őt egyértelműen húzóembernek szerződtették, ám gyakori sérülése akadályozta a folyamatos játékban. Amikor viszont pályán volt, igazi szellemi vezérnek bizonyult. Babotán, Balogh, Bujdosó, Földi és Kader különböző okok miatt kevesebb

I.Makó

15

10

3 2

30- 9

33

2. Gyula

15

9

5 1

28-10

32

3. Mátészalka

15

9

3 3 38-20

30

4. Orosháza

15

7

5 3

21-12

26

5. Kazincbarcika15

7

4 4 34-25

25

6. Baktalóránth.15

7

3 5

25- 13

24

7. Kistarcsa

15

7

2 6

22-27

23

8. Putnok

15

6

4 5

25- 18

22

9. Soroksár

15

4

7 4

15-15

19

10. Karcag

15

3

8 4

24-23

17

11. Szentes

15

4

4 7

19-19

16

12. Salgótarján

15

5

1 9

10- 22

16

13. Kiskunhalas 15

4

2 9

20- 30

14

14. Vecsés

15

4

2 9

15-36

14

15. BVSC

15

2

6 7

17-27

12

16. Sátoraljaújh. 15

1

3 11

11-48

6

Otthon

1. Gyula

7

6

1 0

19- 6

19

2. Kazincbarcika 7

5

2 0

25- 9

17

3. Mátészalka

7

5

2 0

24- 9

17

4. Putnok

8

5

1 2

19- 8

16

5. Makó

7

5

1 1

8- 3

16

6. Orosháza

7

4

3 0

14- 6

15

7. Szentes

8

4

2 2

14- 8

14

8. Baktalóránth. 8

4

2 2

10- 6

14

9. Kistarcsa

7

4

1 2

14-10

13

10. Karcag

8

3

3 2

13- 10

12

11. BVSC

8

2

4 2

13-10

10

12. Salgótarján

8

3

1 4

4- 7

10

13. Soroksár

7

2

3 2

7- 7

9

14. Kiskunhalas

7

2

2 3

6- 8

8

15. Vecsés

8

2

1 5

9-22

7

16. Sátoraljaújh.

8

1

2 5

3-23

5

Idegenben

1. Makó

8

5

2 1

22- 6

17

2. Gyula

8

3

4 1

9- 4

13

3. Mátészalka

8

4

1 3

14- 11

13

4. Orosháza

8

3

2 3

7- 6

11

5. Baktalóránth. 7

3

1 3

15- 7

10

6. Soroksár

8

2

4 2

8- 8

10

7. Kistarcsa

8

3

1 4

8- 17

10

8. Kazincbarcika 8

2

2 4

9- 16

8

9. Vecsés

7

2

1 4

6- 14

7

10. Putnok

7

1

3 3

6-10

6

11. Kiskunhalas

8

2

0 6

14-22

6

12. Salgótarján

7

2

0 5

6-15

6

13. Karcag

7

0

5 2

11- 13

5

14. Szentes

7

0

2 5

5- 11

2

15. BVSC

7

0

2 5

4- 17

2

16. Sátoraljaújh.

7

0

1 6

8-25

1

lehetőséget kapott, ám igazából nem tudtak gyökeret verni a csapatban.

GÉLÉI JÓZSEF

Örömteli, mégis szomorú pillanatoknak lehettek tanúi azok a futballbarátok, akik szombaton délelőtt kilátogattak Szolnokon, a ti- szaligeti Olaj-csarnokba. Ekkor rendezték meg ugyanis a közelmúltban elhunyt népszerű MTE- labdarúgó, játékvezető, Kolláth Béla emlékére azt az öregfiú tornát, melynek csúcspontja a hajdani SZMTE—DVTK szeniorjainak találkozója volt.

A rendezvény nem titkolt célja volt, hogy az elhunyt kiskorú gyermekének adományt gyűjtsenek.

Nos a szervezőknek nincs okuk a szégyenkezésre, 233 ezer forintot adtak össze az egykori játékostársak, barátok, szurkolók. Sőt, Nagy Ferenc közbenjárásának köszönhetően az elkövetkezendő években az iskoláztatási költségéhez is hozzájárul.- Valaki hiányzik közülünk. Valaki, akit mindannyian szerettünk leikéért, tiszteltünk küzdeni tudásáért, megalkuvást nem ismerő győzni akarásáért. Valaki, aki közülünk való volt. Kolláth Béla, vagy ahogy mindannyian hívtuk, Pintyő - hangzott el a gála megnyitóján.

Játékkal búcsúztak az egykori csapattárstól

Ismét pályára lépett a Nagy Öcsi-féle generáció

Négy év az élvonalban

Kolláth Béla 1949-ben született, a hatvanas években a Szolnoki MTE-ben ismerkedett meg a labdarúgás ABC-jével. Tehetségére hamar felfigyeltek az élvonalbeli csapatok, s 1970 telén, az egyidé- nyes bajnokság rajtja előtt elfogadta a Diósgyőr ajánlatát. Olyan csapatba cseppent a borsodi megyeszékhelyen, melyben akkor bontogatta szárnyait Veréb György, Salamon József, Gass István, de még szerepelt a sokszoros válogatott Matheisz Imre is. Négy éven keresztül meghatározó tagja volt a DVTK- nak, 97 NB l-es mérkőzésen lépett pályára színeiben, s eközben kétszer az ellenfelek kapujába is betalált. Súlyos sérülését követően 1975-ben tért haza az MTE-hez. A MÁV-val való fúziót követőKolláth Béla felesége, gyermekei és testvére, dr. Kolláth György is részt vett a barátok által szervezett megemlékezésen FOTÓ: BUGÁNY

Vastaps köszöntötte a hajdani Szolnoki MTE tagjait

Sajnos ő már két hónapja nincs közöttünk. Fiatalon, alig 53 évesen, búcsú nélkül távozott. Ma már csak az égi futballpályán kergeti a labdát, s szombaton onnan fentről figyelte, amint egykori játékostársai, barátai rá emlékeztek.

Örökké emlékezetes pillanat lesz, mikor a gála előtt, a pálya közepén felsorakozott a hatvanas, hetvenes évek MTE-je.

Érdemes végigfutni a névsoron, akik úgy érezték, hogy tartoznak ennyivel barátjuknak: Nagy Öcsi, Papp István, Papp I. László, Willisch Ferenc, Molnár Ferenc, Gerhát Antal, Sebők György, Géczi Lajos, Himer István, Porhanda

János, Bencsik Mihály, Szendrei József, id. Gelei József, Hegedűs György, Papp Lajos, Árvái István, Kovács Gyula, Lódi László, Kántor Ferenc, Szatmári János, Czirnák László, Palla Ferenc, Pál József.

A közönség szűnni nem akaró vastapsa jelezte, a régi idők focistáit mind a mai napig nem felejtették el, népszerűségük változatlan a drukkerek körében. A Diósgyőr elleni találkozó - melyen Salamon József dirigálta a DVTK-t - egyébként 1-1-es eredményt hozott, de végül a hétméteres rúgások után is maradt a döntetlen.

Az I. alkalommal megrendezett Kolláth Béla emléktornát egyébként a meen még egy évet lehúzott a Tiszaliget- ben, majd technikai vezetőként dolgozott a klubnál. Hiányzott azonban számára a labda, az öltöző légköre, éppen ezért belekóstolt az edzősködésbe, majd pedig hosszú esztendőkön keresztül játékvezetőként tevékenykedett. Két hónapja, 2003. szeptember 19-én, tragikus közlekedési balesetben életét vesztette.

gyei játékvezetők válogatottja nyerte a Vegyiművek előtt, a harmadik helyen az Olajbányász szeniorjai végeztek, majd a Szolnoki MÁV, Cukorgyár és az MLSZ elnökségének csapata volt a további sorrend.

PELEI J.