Új Néplap, 2003. november (14. évfolyam, 255-278. szám)

2003-11-28 / 277. szám

12. OLDAL MEGYEI TŰKOR 2003. November 28., péntek A sport szerelmese Túrkeve Bezárta a boltját a szódás Akadnak olyan vállalkozók, akik gyűjtik a pénzüket, gyarapítják a vagyonukat és az égvilágon senkit nem támogatnak. Mások iskolákat, jól tanuló gyerekeket segítenek. Megint mások a művészetek: a zene, tánc, festők mecénásai. Fórizs Sándor — akinek vágóhídja egy várossal távolabb, Mezőtúron üzemel — a sporto­lókat, csapatokat támogatja, nem is akármilyen szin­ten. Hogy miért éppen őket, írásunkban erre keressük a válaszokat. Fórizs Sándor ízig-vérig túrkevi. Itt született, cseperedett, nőtt fel, idekötik a gyökerek. Az ember lakóhelye meghatározza a választott sportágat is. Birkózott, mint ebben a városban so­kan mások is. A ma már nem éppen balerina alkatú, most száz-százkét kilós űr akkoriban bő tíz évig jó, ha ütötte a hat­vanhat kilót. Mivel igen-igen szegények voltak, a nap úgy telt el, hogy végigmelózta a délelőttöt, délutánt, majd irány a tor­naterem. Olyan, hogy szabad nap, véletlenül sem akadt. A munka, a sport kitöltötte az idejét, így is többszörös megyei bajnok, területi versenyeken dobogós volt. Lehet, többre is vi­hette volna, dehát aki végigrobotol egy műszakot, estére a sző­nyegen nem kimondottan fitt és friss. Ekkor határozta el, ha valamikor tehetősebb ember lesz, a tehetségeket segíti, spor­toljanak bármit. A tehetségek pedig a fiai személyében jöttek szépen sorban, egymás után. Sándor az idősebb, természete­sen édesapja nyomdokait követve ő is a birkózószőnyeget vá­lasztotta. Uttörőolimpiát nyert, de győzött és magyar bajnok volt súlycsoportjában a serdülők, juniorok, ifik között is. A fel­nőtt mezőnyben is többszörös dobogós. Az öccse, Jani négy évvel fiata­labb, ő többszörös felnőtt magyar bajnok, Európa- bajnokságon negyedik, világbajnokságon ötödik, és részt vett az atlantai olimpián 1 is. Természetesen ap­juk főleg ezt a sportot, a birkózást támogatta, így vendégül látta az egész magyar válogatottat is. Az­óta a srácok visszavo­nultak, az idősebbik ' * vele dolgozik, az öccse a fővárosban vállalkozó. Fórizs úr ennek ellenére imád­ja a sportot, szereti és mindkét vá­rosban igen­igen segíti. Fórizs Sándor munka, azaz telefonálás közben fotó: bakos Ma is állít­ja, a birkó­zástól kitartást, erőt kapott, azt, hogy még a reménytelen hely­zetben is helyt kell állni. Erre kéri sportolóit is, akik nem keve­sen vannak. Keviben támogatja a focistákat, a kézis lányokat, a birkózókat, crossosokat. Mindezeken kívül szinte minden jó­tékonysági rendezvényen jelen van, segít. Mezőtúron is meg­lehetősen sokat áldoz a sportra. Miért, miért? Mert a sport a hobbija, az álma, a mindene - a vállalkozásán, családján kí­vül. Ahová már négy unoka is tartozik: két fiú, két lány és egy ötéves kislegény, aki valószínű, a szőnyegen folytatja, amit ap­ja, nagybátyja, nagyapja valamikor elkezdett. Fórizs úr boldog embernek tartja magát, mert sok tehetsé­ges sportolót tud segíteni. Mert a maga példájából tudja, a te­hetség, alkalom, lehetőség önmagában kevés, hiszen a minő­ségi eredményekhez sok verejtékezés, lemondás - és pénz kell. Szereti a munkáját, vállalkozását is, mert így, ezzel ke­rek az élete. Noha rengeteget talpal, dolgozik még ötvenki­lenc évesen is, az orvosokat általában csak az utcán köszön­ti. A diétás ételektől borsózik a háta, és egy kiadós magyaros vacsora után gyógyszerként a villányi vörösre, esetleg egy ku­pica kisüsti szilvára esküszik. Természetesen olyanra, ame­lyik a pálinkafőzőben csurgott le, és nem aromával, különbö­ző adalékokkal adták meg az ízét. d. szabó miklós Noha még kitűnő állapotban robotolhat­na, ezen a héten végleg nyugállományba vonul a 100 esztendős Wagner-féle szik- vízkészítő gömbgép. Gazdái, a 77 éves Godó József és neje bezárták a település egyetlen, Halász úti szódavízgyárát. Szajol — Évekkel ezelőtt még naponta 60 darab 25 literes ballonnal vitték udvarunkról a szódát, ezen a nyáron már csak egyetlen palacknyi fogyott el belőle - sajnálkozik Godó úr az si- só épületben, ahol a 100 éves masina áll. Mé­retes kerekéről lerí, egykoron kézi hajtány- nak készült, s csak évtizedekkel később vil­lamosították a gépet. — Tiszapüspökiből 1969-ben hoztuk el a szikvízgyártót, az akkori gazdája is kiörege­dett a szakmából - emlékezik vissza Godó- né vállalkozásuk kezdetére, majd újra az ura mesél a történtekről: — Különösebb tanfolyam nem kellett a kezeléséhez, csak a tisztiorvos engedélyét szereztük be. Ele­inte nagy volt a forgalmunk, a sportegyesü­let, illetve számos, a településen működő üzem frissítőként vitte tőlünk munkásai­nak a szódát. Manapság már elvétve veszik az üveges szikvizet, ezért pedig nem érde­mes nekünk üzemelni — tárja szét a kezét Godó úr. A vállalkozás befejezése okán az Orszá­gos és Budapesti Szikvízkészítő Ipartestü- iet elnökségének tagja ajándékkal kedves­kedett ottjártunkkor az idős házaspárnak. Varga Lajos a szakmáról is szót ejtett: — Szomorúan konstatálom, hogy egyik ipa­rostársunk feladja munkáját jelentős forga­lomkiesésének következtében. A statiszti­kai adatok alapján ugyan nőtt hazánkban a szikvíz fogyasztás, csakhogy elkényelme- sedtek az emberek. Az üveges szódát nehéz hazacipelni, az élelmiszerboltokban pedig más áru mellett nyíltszívű nyugdíja­sok. A nyíltság, a nyitottság, az egymás iránti tisztelet és egymás munkájának megbe­csülése tette naggyá egyesüle­tünket - ezekkel a szavakkal köszöntötte Deák Jánosáé, a Szolnok Városi Klubok és Nyugdíjasok Érdekvédelmi és Kulturális Egyesületének elnö­ke a szervezet minapi közgyű­lésének résztvevőit. A szerve­zethez, amely 2000 februárjá­ban alakult, jelenleg húsz nyugdíjas klub tartozik. A gyű­lésen ezen klubok vezetői, vala­mint egyéni tagok részvételével értékelték az elmúlt közel négy év tevékenységeit. Az elnök hangsúlyozta, fontos számukra a Városi Művelődési és Zenei Központ munkatársaival való együttműködés. Számos prog­ram szervezésében részt vesz­nek az egyesületi tagok, vala­mint a művelődési központban megrendezett kiállítások fel­ügyeletét is magukra vállalják, de természetesen szórakoztató rendezvényeket, utazásokat is szerveznek, rimóczi Agnes megtalálható immár a ’91-ben szabadal­maztatott könnyebb, műanyag flakonos változat is. Egyébiránt elfogytak az üvegek is, szinte teljesen megszűnt a szódásüve­gek hazai gyártása. A legsajnálatosabb, hogy megváltozott Magyarországon a szénsavas frissítők fogyasztásának kultú­rája. A lúgos hatású ásványvizet isz- szuk, amely az ásványi anyagok összetételében nem feltétlenül elő- ~ f i nyös az emberi szervezet számára. A / f széndioxidból és vízből álló „savas vi- f zet” pedig szinte kiiktattuk italren dünkből, eléggé elítélendő mó dón. Vegyünk néhány példát: a jó bor kissé savas, és savas a tö­mény gyümölcsszörp is. So­kan mégis az ízhatást és egyéb tulajdonságot semle­gesítő lúgos ásványvizekkel dúsítják ezeket a nedűket. Más aspektusból viszont azt se hagyjuk figyelmen kí­vül, hogy a dinamó feltalálá­sáról elhíresült Jedlik Ányos­nak további száz találmánya közül az egyik éppen a szóda­víz volt. Az első szikvízgyá- ros is ő volt Pesten 1846- ban. Már csak Jedlik emlé­kének megőrzéséért, vagy csak egy kis identitástu- , datból, esetleg a gaszt- / ronómiai ismereteink J bővülésével talán / visszaállunk a szik­vizek fogyasztására, mégha a szódát nem is üvegből, hanem műanyag flakonból spriccelik a poharunkba - mosolyodik el Varga Lajos. — Bizony, bizony nagyon igaza van — bó­logat Godó József a kollégája szavaira. — í Régmúlt idők történelmi ereklyéje Godó József kezében: Nem, Nem, Soha feliiatú szódás­üveg a ’20-as évekből fotó: mészáros jános Ennél egészségesebb ital valóban alig­ha létezik. Hát akkor talán..., egészsé­günkre! mészáros céza A leggyengébb láncszem Az életképes ipari parkokért Megyei információ Kiemelt szerepet szán az ipari parkoknak a gazdaság fejleszté­sében a szaktárca. A létesítmé­nyek tipikusan infrastrukturá­lis területek, amelyek az elérhe­tő támogatások tekintetében kedvező helyzetben vannak. Legalább ötven százalékos támo­gatási aránnyal számol a Gazda­sági és Közlekedési Minisztérium (GKM) az ipari parkok támogatá­sa terén. Ez azt jelenti, hogy 50 százalékos magánrészhez társul­na egy másik 50 százalékos kor­mányzati finanszírozás. Ez utób­bi két részre bomlik: hazai és uni­ós társfinanszírozásra. Ha a prog­ram eléri az „utazósebességet” - a tárca úgy számol, ez a jövő év derekára, végére tehető -, akkor évente nyolcmilliárd forintnyi be­ruházással lehet számolni az ipa­ri parkokban országosan. Mint­hogy infrastruktúráról van szó, és az unió is érdekelt a felzárkózá­sunkban, nem lehetetlen az sem, hogy a fele-fele finanszírozási arány eltolódik, és az unió közös­ségi támogatási kerete több for­rást biztosít - fejtette ki minap a megyei kereskedelmi és iparka­mara ipari parkokról szóló ren­dezvényén dr. Nikodémus Antal. A GKM főosztályvezető helyette­se a célokat illetően úgy fogalma­zott, hogy továbbra is nagy hang­súllyal esik latba a logisztikai szol­gáltatások ipari parkokon belüli fejlesztése. A szakemberek úgy számolnak, logisztikai vonalon to­vábbi felfutás várható. Már csak azért is, mert az uniós csatlakozás után a sokat emlegetett határmen- tiség újfajta logisztikai szerepkört igényel az országtól. A tárca ezen­kívül a kisebb vállalkozások bete­lepülését szolgáló infrastrukturális igény kielégítésén fáradozik, és ennek igyekszik elébe menni. Stratégiai programelemként sze­retnék megvalósítani azt, hogy az ipari parkok minél nagyobb részt vállalhassanak a kutatás- fejlesztésben. Az előadó aláhúzta, akkor le­het nemzetközileg is életképes egy ipari park, ha — szaknyelven fogalmazva - eléri a kritikus tö­meget, vagyis minél több beru­házásnak ad helyet. Ilyen park még nagyon kevés van hazánk­ban. A tárca arra törekszik ipari­park-fejlesztési politikája megva­lósítása nyomán, hogy jó érte­lemben vett koncentráció men­jen végbe a parkok terén. Megemlítette még az előadó a közlekedés kihatását az ipari parkokra. Dr. Nikodémus a köz­lekedési infrastruktúra fejleszté­sét az ipari parkok valódi táma- szának tartja. ___ tóth andrás Könyvtárosok körében álta­lános vélemény szerint a könyvtári rendszer leggyen­gébb láncszemét a kistelepü­lések könyvtárai alkotják. Megyénkben az elmúlt két évben negyven településen végeztek vizsgálatot szak­emberek a minisztérium megrendelésére. Az ered­ményről Bertalanné Kovács Piroskát, a Verseghy Ferenc megyei könyvtár igazgatóját kérdeztük.- Elsősorban a kétezer lakosnál kevesebbet számláló települése­ken gond a könyvtár szakszerű működtetése és fejlesztése. Ehhez ugyanis könyvtárosra, állandó megfelelő helyiségre, rendszeres állományfejlesztésre és informá­ciótechnikai felszerelések beszer­zésére volna szükség. Az internet- hozzáférés ugyan még nem köve­telmény ezekben a könyvtárak­ban, de stratégiai célként meg kell határozni. Az internettel ugyanis megnyílik az összes magyar könyvtár állománya, elérhetők egyéb szolgáltatások, így például a katalógusok, ami megkönnyíti a könyvtárközi kölcsönzést.- A megye települései közül mindegyikben van könyvtár?- Igen, a 78 település közül mindegyikben. A mi megyénk te­lepülései viszonylag nagyok, alig néhánynak a lakossága kevesebb 500 főnél. Az önállóvá válók is lét­rehozták a könyvtárukat. A csata­szögieknek például szerencséjük volt, a vízügyi igazgatóság meg­szüntetett szakszervezeti könyv­tárából csinálták meg. Az önkor­mányzatoknak sok találékony­ságra van szükségük, hogy fenn­tarthassák a könyvtárukat, amely a kistelepüléseken szinte a műve­lődés utolsó bástyájának számít.- Milyen ezeknek a kis könyv­táraknak az állománya?- A kistelepüléseken is több­nyire tízezer fölött van a könyv­tári könyvek száma. Ez a helyi hagyományos olvasási igényeket általában kielégíti. Persze van­nak érdektelen kiadványok is, sok helyen nem ártana az állo­mánytisztítás. Ezeken a helye­ken évente legalább kétszáz kö­tettel kellene gyarapítani az állo­mányt, hogy ne maradjanak el túlságosan a könyvkiadástól. Saj­nos a könyvárak olyan merede­ken emelkednek, hogy nem könnyű lépést tartani velük. Jel­lemző adat, hogy 1989-ben a me­gye könyvtárai 5 millió 707 ezer forintot költöttek gyarapításra, és ebből 70 390 úgynevezett könyv­tári egységet vásároltak. 2001- ben 71 millió 446 forintból 47 999 egységre futotta. Gyakori eset, hogy a könyvtárak egy könyvből csak egyetlen példányt tudnak vásárolni, és azt nem köl- csönzrk, csak helyben lehet ol­vasni. Részben ez is oka, hogy míg a kölcsönzések száma csök­ken, nő a könyvtárlátogatásoké. A másik ok az információtechni­kai felszerelések használata. Ti­zennégy településen a megyei el­látó rendszer keretében cserél­jük a könyveket, és szeretnénk húszra kiterjeszteni. így bizo­nyos keresett könyveket eljuttat­hatunk oda is, ahol nem tudják megvenni őket.- A kisebb településeken vala­mikor 60-as évek végén, a 70- esek elején a lakosok 20-22 szá­zaléka beiratkozott könyvtári tag volt: Jelenleg milyenek az ará­nyok a megyében?- Most ez a szám 10-12 száza­lék, ami országosan ma már jó eredménynek számít. Általában jellemző, hogy az Alföldön még mindig többet olvasnak az embe­rek, mint a Dunántúlon. Ám sok minden elvonja őket az olvasás­tól... BISTEY ANDRÁS Pályaválasztási segítség A karcagi Déryné Művelődési Központ és a munkaügyi központ helyi kirendeltsége a nyolcadiko­sok részére ismét megrendezte a térségi középiskolák börzéjét és a pályaválasztási kiállítást. A rende­zők a nyolcadikosok mellett vár­ták a felnőtt munkanélkülieket és átképzés előtt állókat is. A két nap alatt 17 középiskola, hat munkál­tató, öt képzőintézmény és egy fő­iskola mutatkozott be, valamint a munkaügyi központ állásajánlata­it is megismerhetik a látogatók. A kiállítást rengetegen keresték fel, amint az a képen is látható.

Next

/
Oldalképek
Tartalom