Új Néplap, 2003. november (14. évfolyam, 255-278. szám)

2003-11-15 / 266. szám

4. OLDAL TÜKÖR 2003. November 15., szombat H MEGYEI Virágdíszek textildarabokból Balogh Ferencné született Kócs Erzsébet még szűk öt éve sem tudta, de még csak nem is sej­tette, hogy később mindennap­jait kitölti az úgynevezett folt- varrás. Mert az élet más terü­letre szólította a kunmadarasi asszonyt. Mintegy negyven évet szolgált a közigazgatás­ban, a községházán titkársági főelőadóként intézte az ügye­ket. Kunmadaras Meg verte az írógépet, mert ak­kortájt még számítógépeknek se híre, se hamva, ezek később tör­tek be a hivatalokba. Közben telt, múlt az idő, a gyerekek fel­nőttek, kirepültek a madarasi fé­szekből. A lányuk Budapesten a BRFK-nál őrnagy, kiemelt főnyo­mozó, a fiuk határőr alezredes. Messze tőlük, így a szülők egye­dül maradtak. Lehet annak vagy három éve, hogy Baloghné Ti­szafüreden megnézett egy folt­varró kiállítást. Az álomszép, ki- sebb-nagyobb textilanyagokból készült tárgyak a szívébe férkőz­tek azonnal. Mi lenne, ha én is hasonlókat készítenék? - villant át az agyán, mert korábban csak annyira tartotta magát a tű, a cérna meg az olló művészének, amennyire a család ruháit kel- A kidobni való lett alakítani, igazítani. kelnek életre Járni kezdett a helyi, azaz a madarasi Kunfolt varróklubba, ahol Vincze Lászlóné szakkörvezető segítségével csodá­latos dolgok, díszek kerülnek ki néhányuk keze alól. Akik közé beletartozik természe­is. Hogy mi mindenek születnek ügyes keze szorgoskodása után ezekből az apró textildarabokból? A teljesség igénye nélkül néhány do­log: igazolványtartók, ágytakarók, tűpárnák, gyümölcsök, úgy mint dinnyeszeletek, szamócák, almák, szilvák, azután margaréták, tulipá­nok, mákgubók, rózsák. A szöve­tekből készült kaktusza egy virág­cserépben annyira élethű, hogy a fia többször meglocsolta. Erzsiké általában délután vagy éj­szaka dolgozik. Délelőtt éli a nyug­díjas háziasszonyok tipikus életét: főz, mos, vasal, takarít, bevásárol, a két idős nagynénjét látogatja meg. Hogy mi kell mindehhez? Először is textil, azaz ruha, rongy, szóval va­lamilyen méteráru. A meglévő anya­gokat összeválogatja, megfelelő mé­retűre kiszabja. Nem árt a jó szem, a fantázia meg a kitartó, ügyes kéz, mert ahhoz idő és sok gyakorlás kell, hogy minden virág olyan le­gyen, mintha élne. Még a szőnyeget is kézzel varrja, nem beszélve arról, hogy a családot meg a 13 éves uno­kát is ellátja szebbnél szebb tár­gyakkal, amelyek, ha úgy tetszik, kidobni való kacatokból keltek élet­re. Eddig tizenkét, nem önálló kiállí­táson nézhették meg alkotásait. Az érdeklődő felnőtteken kívül még óvodások is meglátogatták a laká­sán, s megnézték, hogyan készül- kacatok Balogh Ferencné keze munkája nyomán színes virágokként nek apró remekei. Hogy tovább ké­fotó: mészáros jános pezze magát, felszedjen valami újat, valami mást, évente részt vesz Kar­tesen Baloghné Erzsiké is. Darabjait vagy elajándékozza vagy eladja, mert ezek a munkák igazi alkotások. Vittek már el be­lőle rengeteget Budapestre, sőt az USA-ba cagon egy speciális alkotótáborban. Mert azt vallja, régi igazság, hogy nem csak a jó pap, de a jó foltvarró is mindig tanul. D. SZABÓ MIKLÓS Rászedett idős emberek Sajnos többször előfordult már megyénkben a „zsákbamacskás” csalás is, amikor a jóhiszemű vevő tudtán kívül egy rakás ócskaságért adott ki pénzt. Aztán persze jött a keserű meglepetés. (Felvételünk illusztráció) fotó: m. j. ____ Bűnmegelőzés__________ Az utóbbi napokban egymást érték megyeszerte azok a lo­pási ügyek, ahol a tettes vala­milyen fondorlattal beférkő­zött rendszerint egyedül élő idős emberekhez, majd az el­ső alkalmas pillanatban lelé­pett az idegen lakásban talált értékekkel. A trükkök, amiket a tolvajok al­kalmazhatnak, igen változatosak lehetnek. Régi, sajnos jól bevált módszernek tekinthető azonban az, amikor a tettes valamilyen közüzemi cég, áramszolgáltató, gázszolgáltató vállalat alkalma­zottjának adja ki magát, és ezzel az ürüggyel kér bebocsátást a le­endő áldozat lakásába. Szinte biz­tos, hogy nem lehet a véletlen mű­ve a választás sem, ugyanis az ef­féle esetek sértettjeivé rendszerint egyedül élő idős emberek válnak. Ez az elkövető számára több szempontból is kedvező: nem kell ellenállásra számítani, ha mégis, könnyű elbánni velük. Feltehető az is, hogy ha „hivatalosnak” mondott ügyben érkezik hozzá­juk valaki, abszolút jóhiszeműen fogadják a „vendéget”. Mivel idős emberekről van szó, kisebb az esélye annak is, hogy miután ki­derül a turpisság, olyan személy­leírást adhat a betolakodóról, ami alapján gyors és sikeres nyomo­zást folytathat a rendőrség. Mind­ez arra kell hogy ösztönözzön mindenkit, hogy legyen sokkal óvatosabb az idegenekkel, ki-ki tegye meg a legalapvetőbb bizton­sági intézkedéseket. így talán megelőzhető a baj. A megyei rendőr-főkapitányság bűnmegelőzési osztálya is felhív­ta lapunk figyelmét az utóbbi na­pok jellegzetes eseményeire. Pap Ferenc százados, vagyonvédelmi előadó több, a megyében történt trükkös lopásról is tájékoztatást adott lapunknak. A minap Tisza­füreden csengetett be egy idegen egy idős ember házába. Az ürügy villanyóra-leolvasás volt. Az ügy­fél ugyan közölte, hogy ez nem­rég megtörtént már egyszer, ám a jövevény hajthatatlan maradt: időszakos leolvasásról győzte meg a házigazdát. Még egy pos­tai csekket is lebegtetett a kezé­ben, hogy a hivatalos küldetés látszatát megerősítse. Ahogy bel­jebb került, nem sokba tellett, míg a házigazda pillanatnyi fi­gyelmetlenségét kihasználva be­nyúlt az egyik szekrénybe, és az onnan elemeit 34 ezer forinttal kereket oldott. Használható sze­mélyleírást ezúttal sem kapott a rendőrség. Szolnokon ugyancsak egy áramszolgáltató cég alkalmazott­jának adta ki magát egy férfi. Ő kedvezményeket ígért az idős ügyfelének, ehhez a nyugdíjszel­vényt kérte. Amíg a nyugdíjas ember elment a kért papírokért, addig a tolvaj azt vitte el a lakás­ból magával, amit csak tudott. Hasonlóan zajlott a legfrissebb eset is. Ismét egy idős ember lett az áldozata annak a szélhámos­nak, aki szolnoki lakásán kere­sett fel egy 91 éves férfit. A láto­gató arra kérte őt, hogy mutassa meg a múlt havi nyugdíjszelvé­nyét, mert pénzt hozott neki. Amíg a sértett a szelvényt keres­te, az ismeretlen 140 ezer forint készpénzt lopott el a lakásból, amivel eltűnt. Elterjedőben van az a módszer is, amit legutóbb egy kisújszállá­si 84 esztendős nénin alkalma­zott egy csaló. Az asszonyt 40 ezer forinttal károsított meg egy ismeretlen, aki azt állította, hogy a lánya ruhaneműt rendelt tőle, amit a munkahelyén nem tudott kifizetni, mert nem volt nála elég pénz. Miután a sértett odaadta a kért összeget, a szélhámos el­tűnt, és az is kiderült, hogy sem­miféle ruhát nem rendeltek tőle. A drága pénzért átvett zsákban csupa ócskaságot talált. A tél előtt gyakoriak a tüzelő­szállítással összefüggő bűncse­lekmények. A szállítók olcsó fát, szenet ígérnek, amit meg is hoz­nak. Az csak később derül ki, hogy az ismeretlenektől vett tü­zelő mennyisége közel sincs any­nyi, mint amennyiért fizettek, így az olcsó tüzelő lényegesen drágábbá válik, mint ha azt a megszokott helyről, „rendes” áron vásárolták volna meg. A vagyonvédelmi előadó sze­rint van lehetőség a szélhámosok elleni védekezésre. A legalapve­tőbb az, hogy még az előtt gyana­kodjanak a lakás ajtaján beko­pogtató idegenekkel kapcsolat­ban, mielőtt azok beljebb kerül­nének. A szolgáltatócégek rend­szerint formaruhával és igazol­vánnyal látják el alkalmazottjai­kat, tehát ha valóban az, akinek mondja magát az illető, biztosan nem veszi rossz néven, ha a házi­ak kérik: mutassa meg az igazol­ványát. Ugyancsak támpontot adhat az a jármű is, amivel a ház­hoz érkezett a becsengető ide­gen. Az áramszolgáltató és a gáz- szolgáltató vállalatok autóin ol­vashatók a céges feliratok. Az is célravezető lehet, ha az egyedül élő idős ember, megelőzve a kel­lemetlen szituációkat, telefonon kér tanácsot ismerőseitől. hoy TV-notesz Az utolsó rózsaszál Mely ki tudja, kinek is beszél majd szebben, azaz ki kapja meg utol­jára, hogy ő legyen azután a legelső Sanyinak az ő szívében. Kedden este finiséhez érkezett a Nagy Ő, megtörtént a nagy- nagy küzdelem, ahogy példálóztak az Internacionáléval is az elő­zetesben, hogy tudniillik „ez a harc lesz a végső”. És most már Sanyinak is főhet a feje, no meg a szíve is, melyiket is a kettő kö­zül - akárcsak egy igénytelen operettben. Azok után, hogy jól ki- szórakozta magát, kényére-kedvére játszadozhatott „háremének” odaadó szépségeivel. A „végső küzdelemben” is - láthattuk - hogy csattantak a csókok, sorjáztak az édes ölelések, hol a távoli Amerikában Melindával, hol Cipruson, a szerelem szigetén Mó­niké val. (Mintha csak nászúton lettek volna!) Volt itt T amour, sze­relem, gyöngyöztek az érzelmek, hogy csak legyen mit látni. Már annak, aki egészségesnek, jó, mondjuk rokonszenvesnek tartja az affélét, hogy egy nőnek így kelljen nyalni-falni, ajnározni, körül- rajongani egy férfit: Sanyi így, Sanyi úgy, Sanyi szép, Sanyi jó, „en­gem mindig a csúcsra visz” rebegte el például Mónika. Turbéko- lás, szívdöglesztő szavak! Hova lett innen - kérdem én - a női méltóság, netán a női büszkeség, vajon a hódítást nem a férfiak­nak találták-e ki igazán, és nem pedig fordítva; hogy ők küzdje­nek meg egy nő szívéért? Nem megalázó-e az a szerep, amit itt a versengő hölgyek eljátszanak, méghozzá az őszinteség álarcával? Normális dolog-e, hogy egy nő kezét-lábát törje össze - képlete­sen -, csakhogy bekerüljön abba a fránya férfiszívbe? Már ettől a fordított alaphelyzettől is bűzlik ez a játék, melynek ráadásul az élethez is vajmi kevés a köze a maga kirakatos, utazgatásos, flan­cos világával, amelyben Noszály Sándor is hamis szerepet játszik, igen hamisan, mímelvén az őszintét és a természetest. Sajnos, jó­formán valamirevaló, épkézláb mondata is alig, inkább olcsó köz­helyek, vallomásosnak szánt mondatdarabok görögnek el, modo­ros mosolyokkal kisérve az arcán: merő jellegtelenség az egész. Legfeljebb még olyan bölcsességre telik tőle, mint hogy ahol a szépség, ott a legnagyobb a szeretet (más kérdés, hogy ők sem ezeket a „szeretet bőven termő” helyeket keresik fel). Az igazsá­got a Nagy Ő megszólaltatott édesanyja fogalmazza meg igen pon­tosan, amikor fiáról kérdik: „Nem ilyennek ismertem meg a fia­mat, csak most ilyennek akarják láttatni, más, mint az életben, ha­mis ez a kép a televízióban.” És csalóka is ez a játék, hamis illúziót kelt, ábrándokat táplál a királyfiról, aki jön majd hófehér paripán, ahogy azt a leányok holdvilágos éjszakán megálmodják. Csakhogy jön a reggel, az éb­redés! Mint már itt is, hamarosan kiderül ugyanis, kié lesz az édes álom, s kinek jut majd a keserű ébredés. Szurkolhat a néző is, le­het szavazni: Melinda vagy Mónika? Bár alighanem Sanyi már döntött magában, csak a nézővel akarnak még egy kicsit játsza­dozni, hadd izguljon, akár lerághatja körmeit is izgalmában. Én viszont azt javallanám, lépjen csak „frigyre” Sanyi egyszerűen mindkettővel, elvégre újabban úgy is divat lett, hogy tudniillik, nem kettecskén, ahogy a nóta is mondja, hanem hármacskán szép az élet. Úgy bizony! Es akkor az utolsó rózsaszálra sem lenne már szükség, akár el is lehetne dobni használatlanul. valkó mihály „Szolnoki” aukció Budapesten Numizmatika 2001 óta évenként kétszer Szolnokon numizmatikai ár­verést tartottak, amelyen fém- és papírpénzekre, kitünteté­sekre és egyéb, a numizmati­ka körébe tartozó tárgyakra lehetett licitálni. Az idei őszi aukciót azonban a rendezők Budapesten tartják meg no­vember 22-én, a Magyar Bé­lyeggyűjtők Országos Szövet­ségének székházában. Információink szerint a változta­tást kísérletnek szánták. Úgy vé­lik, a budapesti rendezvényre jobban eljönnek a fővárosi és a dunántúli gyűjtők, mint Szolnok­ra. A másik ok az elérhető maga­sabb leütési ár, különös tekintet­tel arra, hogy ez alkalommal a ko­rábbiaknál jóval érté­kesebb darabokra is lehet majd licitálni. Az árverés Budapest­re vitelét nem tartják végleges döntésnek, a mostani aukció si­kere, a továbbiakban árverésre bocsátandó anyag mennyisége és minősége mind befo­lyásolhatja a későbbi aukciók színhelyének kiválasztá­sát. A november 22-i árverésre be­adott tételek általános jellemző­je, hogy a korábbinál jelentő­sebb a római, különösen a csá­szárkori anyag. Rövid ideig ural­kodott császárok ritka pénzei is szerepelnek a katalógusban, igaz, a kikiáltási árak magasab­bak, mint korábban, 800 és 20 ezer forint között váltakoznak. A római kori pénzek mintegy fele az 5-10 ezer forint közötti kate­góriába tartozik. Az Árpád-házi és vegyesházi királyok pénzei nagyjából a ko­rábbi mennyiségben, minőség­ben és árban szerepelnek a kíná­latban. Az erdélyi pénzek általában az aukciók magasabb árú ritkaságai közé tartoznak, most a szerény számú érme között egy különle­gesség van, Báthory Zsigmond 1591-ben vert tallérja, 105 ezer forintos kikiáltási áron. Bőséges a kínálat a Habsburg- házi királyok és a magyar sza­badságharcok pénzeiből. Ezek közül kiemelkedik 190 ezer fo­rintos induló árával II. Ferdinánd 1627-es arany forintja. Ez egyéb­ként az árverés legdrágább da­rabja. Ebben a körben van még százezer forinton felüli tétel, egy 1908-ban vert százkoronás, 105 ezer forintos kikiáltási áron. Viszonylag kicsi a Horthy-kor anyaga, és az emlékpénzek, pró­baveretek, s egyéb kiadások is kis számban vannak jelen a kí­nálatban. Különösen feltűnő, hogy az eddigiekkel ellentétben most teljesen hiányoznak a pa­pírpénzek. Ismét viszonylag sok külföldi pénz szerepel az árverésre bo­csátott anyagban. Ezek közül a legdrágább egy 1979-ben ké­szült NDK-s 20 márkás próbave- rete. ________________________M. 1946-ban még ezüstből készült az ötforintos

Next

/
Oldalképek
Tartalom