Új Néplap, 2003. november (14. évfolyam, 255-278. szám)

2003-11-13 / 264. szám

4. OLDAL A SZERKESZTŐSÉG P 0 S T Á J Á B Ó L 2003. November 13., csütörtök § HIN Mindennapi humanizmus A 92 éves nagynéném mind lel­kileg, mind fizikailag nagyon le­romlott állapotban került be Kis­újszálláson a Szociális Gondo­zási Központba. Alig hat hetet töltött ott el, és hihetetlen válto­zást tapasztaltam nála. Szinte megfiatalodott! Visszanyerte a régi testsúlyát és életkedvét. Szeretettel veszik körül szoba­társai. Jól érzi magát új környe­zetében és a társaságban - mint mindenki más. A nővérek, a gondozónők és az intézet bármely más dolgozói mindent megadnak az itt élő idős embereknek, amire csak szükségük lehet. A sokszor na­gyon nehéz munkájukat türe­lemmel, szeretettel végzik, erőt, egészséget, értelmet adva a gondjaikra bízott idős emberek mindennapjainak. Ennek a min­dennapi humanizmusnak az ér­téke felbecsülhetetlen. Az Isten áldja meg őket mindazért, amit mások boldogságáért tesznek! _________SZ. J.-NÉ, SZOLNOK Na psugaras ősz Napsugaras ősz címmel hagyo­mányteremtő programot szerve­zett az ősszel a Jász-Nagykun- Szolnok Megyei Nyugdíjasok Kulturális és Érdekvédelmi Egyesülete. A cél kettős volt: egyrészt az idős emberekben rejlő bölcsesség, érték és játé­kosság bemutatása, másrészt a tanulóifjúság bekapcsolása, a két generáció közelebb hozása. Rendezvénysorozatunkat a késő ősz verőfényes napsugará­ban több száz fő részvételével szüreti felvonulással kezdtük. Másnap megnyitottuk a már 5. alkalommal rendezett „Nyugdí­jasok megyei kézműves-kiállítá­sát”. A harmadik napon a „Szép- korúak Kárpát-medencei költé­szeti szemléjét”- tartottuk. Ez a találkozó mára 12. volt rendezé­sünkben, népszerűségét mutat­ta a határon túli nagy érdeklő­dés. Korábban az ifjúság számára vers- és prózaíró pályázatot ír­tunk ki. Az „Én nagyszüleim” címmel közel negyven gyermek írta le élményeit, szeretetét a nagyszülőkkel kapcsolatban, melyet a szépszámú közönség előtt olvashattak fel. A Tiszaligeti Körcsarnokban gálaműsort rendeztük az idősek világnapja tiszteletére. A rendezvénysorozat sikerét az összefogás, a segítőkészség, az új iránti nyitottság és a renge­teg szervezői munka alapozta meg. Megmozdult Szolnok vá­rosa is, iskolák tanulták meg ez alkalomból a nyugdíjas-egyesü­let nevét, gyermekek és felnőt­tek dicsekedhetnek el produkci­óikkal, elismerő okleveleinkkel, ajándékainkkal. Hagyományt és értéket te­remtettünk, emberek százainak nyújtottunk kikapcsolódási mű­velődési, és kapcsolatteremtési lehetőséget, az idősek belső ér­tékeik megmutatásához biztosí­tottunk fórumokat. Meggyőző­désünk, hogy szükség van az ilyen lélekemelő, közösségte­remtő alkalmakra. A „Napsuga­ras ősz” rendezvénysorozat si­kere messze meghaladta előze­tes elvárásainkat, mely csak tá­mogatóink erkölcsi és anyagi se­gítségével valósulhatott meg. DEMÉNY ISTVÁNNÉ MEGYEI ELNÖK, SZOLNOK A levelekből válogatunk. A kiválasz­tott írások - a levélíró előzetes hozzá­járulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétle­nül azonosak a szerkesztőség állás­pontjával. Névtelen vagy címhiányos írások köz­lését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. ŐSZI SZÜNETBEN, ANGLIÁBAN. Mindenki álmodozik arról, hogy világot lát, s elképzeli, milyen le­het ott, ahol csak hallomásból ismerik Magyarország nevét. Hatvan társammal együtt a szolnoki Tiszapar- ti Gimnáziumból lehetőségünk volt, hogy álmunk valóra váljon, és megtapasztaljuk azt is, milyen érzés idegen nyelven megértetni magunkat. Angliai utunk alkalmával az őszi szünetben világot láttunk, nyelv­gyakorlás közben csodálatos helyeken jártunk, és híres dolgokat figyelhettünk meg. (beküldött fotó) ___________________________ SZABÓ SZANDRA 10. E. TISZAPARTI GIMNÁZIUM, SZOLNOK Ma gyarországon, megyénkben az utóbbi évek­ben a szabályozott, biztos élet utáni vágy felérté­kelődött, a lét-, jog- és közbiztonság igénye nőtt. Egyre többen felismerték szűkebb környezetünk­ben is, hogy a biztonság védettséget ad az embe­reknek, közösségeknek, intézményeiknek. Ugyanakkor megyénkben is még sokak (kisebb­ségek, kárvallottak, leszakadók, alkalmazkodni nem tudók, elesettek, hajléktalanok, súlyos bete­gek stb.) létéért mások küzdenek. Vannak, akik a jog és közbiztonság hiányától vagy sújtásától szenvednek, mert védtelenek, vagy attól, hogy a közigazgatás fenyegeti, bünteti, elzárásra ítéli, adóztatja, kilakoltatja őket. Ám a védettséget adó biztonság jelzett értékei alapvető értékek, elemzést, programozást, tuda­tos cselekvést, összefogást igényelnek, ezeket if­júságunknak el kell sajátítania, szembenézve az­zal, hogy mi volt, mi van, mi hiányzik, miért nem elég az, ami van a biztonságépítés és a biztonság­rombolás sokféle területein. A hajdani magyarországi, megyei múltat pél­dául szidalmazni inkább lehet - és könnyebb is — mint kijavítani. Szolnok a közelmúltban ipari fellegvár volt, e területen a rendszerváltás vesz­tese lett. Azonban szellemi termelési módja, kul­túrája napjainkban is dinamikusan fejlődő. A munkahely bárhol alapbiztonság, a munka­hely hiánya számtalan problémát okoz. A munka pedig biztonságot ad, mert lehetővé, elérhetővé teszi az ember számára életszükségleteinek ki­elégítését. Ennie, öltözködnie, laknia, tanulnia mindenkinek kell, s meg lehet és meg is kell vé­denie magát fagytól, tűztől, aszálytól, árvíztől. Ahhoz, hogy egy gyermek tanulhasson, először jól kell laknia, mert az éhségtől szenvedő gyer­mektől nem lehet elvárni, hogy tanuljon. Öröm­teli tény, hogy szinte nem találunk nagyon sze­gény, éhező gyermekeket azok között, akiknek a szülei dolgoznak. Igen fontos minden ember szá­mára a szociális biztonságot javító feltételek gya­rapítása; önmagunkról, a családról, a leszaka­dásról való gondoskodás, a rászorultság elvén alapuló alapellátásuk biztosítása. A megfelelő életszínvonal biztosítása pedig hozzájárulhat a jog- és közbiztonság erősítésé­hez. Az állam jóléti jellegének csökkentése és „rabló” adózó természetének túlzott biztosítása - a közigazgatási, politikai, hatalmi szféra mér­téktelen fejlesztése — nemcsak a szociális bizton­ság javítását veszélyeztetheti, hanem a magyar társadalom anyagi és szellemi fejlesztését, a jólé­ti fordulat mielőbbi végrehajtását is. Alapérték a szakszerű, hatékony igazságszol­gáltatás a gazság elleni küzdelmünkben. Az egészségvédelem, a fogyasztóvédelem, a környe­zetvédelem, a honvédelem, a családvédelem: ezeknek a biztonságunkat szolgáló közjavaknak az emberek számára értékük van, ez adja meg az értük tevékenykedő emberek értékességét, sike­rét, örömét. Ám a lét-, jog- és közbiztonság - a védettség - értékeinek átfogó össztársadalmi ér­vényesülését csak a modern demokrácia kialakí­tása szavatolhatja, aminek lényege a szabálykö­vető magatartás megteremtése. DR. BÁLINT SÁNDOR, SZOLNOK ÉLMÉNYDÚS NAP. A szolnoki Rózsa úti óvoda sérült gyermekeket is gondozó, speciális csoportja nemrég kirándulást szervezett a szandaszőlősi lovasiskolába. A csoport több tagja vesz részt heti rend­szerességgel szervezett lovaglásban. Amíg a kezdők az udvaron lépegettek a nyugodt, gyermekekhez szokott lovakon, addig a rutinosabbak a gáton tettek egy hosszabb sétát, az oktatók és szüleik kíséreté­ben. A városi gyerekek nem csak a lovakkal ismerkedhettek ez alkalommal, hanem egy egész állatsereg­lettel. Az óvodások nagyon élvezték a kacsamama, a tyúkanyó, s a kutya közelségét. Szép gesztus volt a közreműködők részéről ennek az élményekben gazdag napnak a megvalósulása, (beküldött fotó) ______________________ _______________ GÁLNÉ FANCSALI ILDIKÓ, SZOLNOK A biztonság védettséget ad Emberségből példa A Új Néplap Vasárnap Reggel egyik nemrégen megjelent lap­száma érdekes tanulságul szol­gált számomra. Megmutatta ben­ne D. Szabó Miklós az újságírói szakma szépségét, a tények, szá­mok, adatok mögött hogyan kell meglátni az embert. Az embert, a maga sebezhetőségével, kicsiny­ségével, vagy éppen nagyságával. Mi is volt ezen a vasárnapi újság­oldalon? Egy hajléktalan férfi jobbra ér­demes sorsát mutatta be a cikk szerzője. A férfi, aki még fiatal, hogy sorsába beletörődjön, ám az élet hányattatásai közepette feladta a küzdelmet. Nem kér, nem koldul, ha adnak, szívesen elfogadja. Bevallom, az írás meg­érintett: nemcsak azért, mert el­olvasva láttam, hogy már egy jó ideje lemondtam az adakozás, a jótékonykodás kellemes érzésé­ről, de azért is, mert ijedten vet­tem észre, talán immúnis vagyok mások szenvedése, kiszolgálta­tottsága láttán? Szó sincs róla! Az írás számomra példázat: „ember­ségből példaértékű”. Meghallgat­ni, megismerni, felkarolni a ná­lunk elesettebbeket! Mondhat­nánk, hogy arra valók a szociális munkások, nekik ez a hivatásuk. És nekünk? Eszembe jutott, hogy évente kétszer-háromszor min­den háztartás átrendezi, átforgat­ja ruhatárát. Őszről télire, s ha máskor nem, a nyár beköszönté- vel. Mi lesz az arra érdemtelen ruhák sorsa? Vajon vesszük-e, a fáradságot, hogy elvigyük meg­unt, kinőtt ruháinkat a Vöröske­reszthez vagy a Máltai Szeretet­szolgálathoz? Az írás szövege mellett a kép megjelenítése is szimbolikus ér­telmű. Egy kézfogás. Bevallom kicsit megszégyenültem. Miért is? A főutcán lépten-nyomon ké- regető, újságot áruló hajléktala­nokkal találkozunk. Figyelem az embereket, néha önmagamat is. Kerülgetjük őket, pedig a jó szó, a biztatás, a másik emberszámba vétele semmibe sem kerül. Léteznek-e ma felkarolásuk­hoz mecénások? Akarunk-e, ké­pesek vagyunk-e más emberekre odafigyelni? VÁLÓCZINÉ HAJDÚ KATALIN, SZOLNOK EGYÜTT, EGYMÁSÉRT. A bánhalmai Fenyves Otthon lakói „Együtt, egymásért” címmel jól sikerült játékos sportnapot rendeztek a település általános iskolásainak nemrég az intézmény udvarán. (beküldött fotó) ___________________DR. HANESSNÉ DÉR KLÁRA, BÁNHALMA Rá kbetegek társasága Két éve működik Jászalsószent- györgyön az a klub, ahol nehéz élethelyzetbe került emberek ta­lálkoznak. Minden problémára akad megoldás, van azonban mégis egy olyan, amire nehéz megtalálni: amikor az ember megrémül, megriad, mely akkor következik be, amikor megbeteg­szünk. Ebbe a klubba olyan emberek járnak, akiknek az orvosok rosszindulatú daganatot diag­nosztizáltak, ezt műtét, kemote­rápia vagy sugárkezelés követte. Úgy tűnik, az ilyen helyzetben lé­vőknek olyankor mintha kicsúsz­na a lábuk alól a talaj, nagyon ne­héz a járható útra lelni. Sok-sok testi és lelki fájdalom követi egy­mást. Ebben a társaságban egy­másra találtak ezek az emberek. Mindenki átérzi, érti a másik em­bertársa gondját, fájdalmát. S hogy mennyivel könnyebb együtt, közösen átvészelni a na­gyon nehéz időszakot, erre pél­da, hogy a jászalsószentgyörgyi klubba egyre többen és bátrab­ban jönnek el. Segíteni és segítséget kapni jó dolog - különféle formában, mó­don már kaptunk többféle támo­gatást, amit megköszönünk. Minden hónap első szerdáján délután négy órától a Fő út 96. szám alatt találkozunk, s minden alkalommal van meghívott elő­adó, orvos, vendég. Mindenkit - a környező településekről is - szeretettel várunk. SIPOS GÉZÁMÉ, JÁSZALSÖSZENTGYÖRQY Sikeres horgászrendezvény A Fegyverneki Horgászegyesület horgászai a hagyományos rabló- halfogó versenyt ez év október­ben is megrendezték a Nagykun­sági-főcsatorna 4. sz. főút mellet­ti szakaszán. Versenyzőkkel, kí­sérőkkel és rendezőkkel együtt mintegy százhúsz résztvevője volt az eseménynek. A versenyzőknek csukát és sü­gért sikerült fogni. Az értékelés az országos versenyszabály sze­rint történt, s két kategóriában hirdettek eredményt, mely sze­rint felnőtt kategóriában: 1. Pápai József, 2. Mravik László, 3. Nagy János, 4. Szelei László, 5. Szűcs László, 6. Gúth Sándor, ifi-, gye­rek kategóriában: 1. Öllé Márk, 2. Oláh Attila, 3. Lucza Tibor, 4. Szalóki Vivien, 5. Szalóki Cintia, 6. Szabó Imre lett. Díjazásban részesült még a legidősebb versenyző, aki a ha­gyományokhoz híven Balogh Fe­ri bácsi lett. A legfiatalabb pedig Kecső László, és a legnagyobb halat fogó, aki az ifi-gyerek kate­gória 1. helyezettje: Öllé Márk, megelőzve a felnőtt horgászo­kat. A verseny után mindenki elé­gedett volt, hiszen jó hangulatú, családias légkörű rendezvényen vehettek részt a Fegyvernekről, Tiszabőről, Örményesről, Kun­csorbáról, Törökszentmiklósról, Szolnokról, sőt a megyehatáron túlról, Gyöngyösről érkezettek is. TUKARCS ISTVÁNNÉ ELNÖK

Next

/
Oldalképek
Tartalom