Új Néplap, 2003. október (14. évfolyam, 229-254. szám)
2003-10-18 / 244. szám
4. OLDAL TÜKÖR 2003. Október 18., szombat A Tisza Matulája FOTÓ: MÉSZÁROS Gyerekkorában még száraz lábbal gyalogolt Tiszafüredről Sarudra vagy Tiszanánára, az utóbbi évtizedekben ugyanezt az utat csónakkal teszi meg. Kis Imre valóban úgy ismeri a Tisza-tót, mint a tenyerét, nála jobb idegenvezetőt keresve sem találhatnának a ide érkező turisták. Tiszavidék Élete a víz, a Tisza csodálatos, ezerarcú világa. Tudja, hol táplálkoznak a vörösgémek, mikor bontja ki szirmait a tündérrózsa, s hogy miként befolyásolja a kapást, ha tíz centit leengednek a tározó vizéből. A nyári napfelkelte épp úgy kinn éri a vízen, mint az őszi madárvonulás, télen a csikorgó jégen viszi csukázni a lékhorgászokat, tavasszal pedig az újjáéledő, benépesülő tó szépségeit mutatja meg. Talán a Tüskevár Matulája vezette be úgy a zöldfülű Tutajost a természet apró csodáinak világába, ahogy ő teszi a kirándulókkal; szűkszavúan, visszafogottan, mégis színesen és érdekesen. Valamiképp eléri, hogy mire az ideérkező a rövid túra végén kiszáll a csónakból, egy életre rabjává válik ennek a gyönyörű környéknek. Mindent tud a Tiszáról és a Tisza-tóról, mégis keveset. Mert ez a folyó valóban kiismerhetetlenül szeszélyes, s talán épp ettől varázslatos. Olykor csöndes, szelíd, máskor vadul áradó, tucatnyi holtággal szabályozott, mégis zabolázatlan. Talán épp ezért megunhatatlan. Még a tikkasztó nyári hőségben is nap mint nap más arcát mutatja, hát még a tavaszi áradáskor, vagy téli hóesésben. Csónakok százait készítette az elmúlt évtizedek során, bár először csak magának Kis Imre úgy ismeri a Tisza-tót, mint a tenyerét akart csinálni egyet. Azt elkérték tőle, aztán a következőt is. Mire a sajátja elkészült, már az egész környék az ő ladikjain horgászott. A tiszaörvényi Szabics-kikötőből szinte mindegy, melyik csónakkal viszi kirándulni a turistákat - valószínű, hogy saját kezűleg készített járműbe ülteti a vendéget. S ha épp nincs munka, összeszedi a horgászfelszerelést és egyedül megy ki a tóra. Tisztában van ezzel a családja is, tudják, számára az jelenti a kikapcsolódást, ha a Tisza ezerféle zajtól hangos csöndjét hallgathatja. A pihenésre pedig nagy szüksége van, hiszen komoly szívműtéten esett át nemrégiben. De ahogy a kórházból kikerült gyengén, lábadozva, egyetlen kérése volt: vigyék ki a Tiszához. A Tiszához, amely az életet jelenti számára... __________szilvás: A mandarin nyelvjárást beszéli Szolnok Xin Song, a mindig mosolygós, kedves kisasszony a Varga Katalin Gimnáziumban tanul, és a jövő év január 24-én tölti be a húszat. Igen távol, Pekingben született, olyan közösségben, ahol az úgynevezett mandarin nyelvjárást beszélik. Nagyszülei kinn élnek, ő is ott járta ki az első hat osztályt. Mert a Föld legnépesebb országában az a módi, hogy az elemi iskola hat év, ezt követi három középiskolai, majd három gimnáziumi esztendő. 2000 nyarán érkezett hozzánk. Az édesapja szakács, korábban kínai éttermük is volt, de bezárták. Most kereskedők. Egyszem Hobbija a zenehallgatás, olykor aerobikozik. Legjobban az angolórákat kedveli, és az elképzelései szerint érettségi után riporter szeretne lenni. Nem véletlenül, hiszen beszéli az angolt és a kínait. Azt a két világnyelvet, amelyet a Földön a legtöbben tudnak. Azután magyarul sem lehet eladni. Azt is tervezi, hogy esetleg egyetemi tanulmányait egy másik országban folytatja, noha jól érzi magát nálunk. Azért egy vágya még maradt ennek a szép kínai kisasszonynak. Any- nyit hallott már a jó magyaros disznóvágásról, disznótoros húslevesről, sült húsról meg káposztáról. A hurkáról, kolbászról nem is beszélve. Egy efféle rendezvényen szeretne legalább egyszer részt venni. Akkor is, ha ők, kínaiak nem zsírral, hanem olajjal főznek. lányuk, Xin velük él. Azért a szülőföldet sem felejtette el. Tavaly is hazautazott, és megnézte Pekingben az osztálytársait, nagyszüleit. Ha minden igaz, karácsonyra is hazarepül egy kis ottani levegőt szívni. Lassan négy éve tanul a Vargában, jól megtanulta nyelvünket is. Szerinte a magyarok roppant barátságosak. Lassan már bejárta az országot, hiszen volt a fővárosban, Debrecenben, Szegeden, Veszprémben, a Balatonnál. Az édesapja természetesen csodálatosnál csodálatosabb kínai ételeket varázsol az asztalukra, de a lánya a magyar konyhát is imádja. Elmondása szerint a jó, csípős gulyásleves mennyei finom, bár a szalámi és a túró rudi is olyan, hogy bármikor képes pusztítani Xin Song a szolnoki Varga negyedikese. Előtte az a festmény, amelyet ő hozott a kínai fővárosból ajándékba az iskolának, fotó: bakos D. SZABÓ MIKLÓS Tv-notesz Anita a börtönben Tomóczky Anita, akit eddig többnyire onnan ismerhettünk, hogy ott illegett Hajdú Péterrel a NévShowr-ban, vitte a virágot és az ajándékot házhoz a szülinapos művészekhez, és mosolygott hozzá. Feltűnt a köztévé nyári vándorcirkuszán, volt nem is oly rég egy beszélgetése neves filmszínésszel, mely eléggé balul ütött ki: unalmas volt. Ezek után gondolt egy nagyot: riportfilmet készített - címe T-akta - méghozzá a börtönről. Odavitte a kíváncsisága. Meg hát a téma önmagában is érdekes, gondolván, elég ha beteszi lábát a börtönbe az ember, biztos valami különlegeset talál: a rács mögötti élet számtalan titkot rejtegethet. Anita tehát ellátogatott szerkesztő-riporterként az ország talán legnagyobb büntetés-végrehajtási intézetébe, Kalocsára, ahol ráadásul csupán nők vannak. Ettől még izgalmasabb! Egy teljes napot töltött ott kora reggeltől késő estig, hogy bemutassa az elítéltek egy napját, ébresztőtől lámpaoltásig. Kezében kis videóval érkezett, s tartotta mindvégig, mondhatni büszkén, s ami ugyancsak nem mellékes, ezúttal is magával vitte szokásos mosolyát. Úgy látszik, ez itt jót tett, nem bizonyult hasztalan mosolygásnak, sikerült közel jutnia a börtön egyes lakóihoz, akikkel még tegező viszonyba is került, így azután akik megszólaltak, azokból nem kellett kampóval húzni a szavakat. Szerencsére, mondták azok a nélkül is, hogy riporterünk kérdéseivel ostromolta volna őket. így nem is csúszhatott be esetleg butácska riporteri kérdés, véletlenül sem. Hallottunk arról, hogyan viselik el a zártságot, ki mire számít, ha majd szabadul, hogyan telik a szabadidő, s arról is, hogy többnyire lelkűkbe beköltözött a megbánás. Láthattuk a nyugalmas környezetet, járhattunk a kápolnában, a börtön könyvtárában, a varrodában, szóval ahogy ez egy általános látogatás során történhetik. Közben dolgoztak a kamerák, ám szokásos felvételek, s olykor a film címének lógója jelent meg vörösen viliózva, nem valami ötletesen. Általában azért rendben volt itt minden, bár a vallomások a végére kezdtek monotonná válni. A kérdés persze az, vajon mi újat, izgalmasat hozott-adott ez az 50 perces riportfilm ahhoz képest, amit már a börtönökről eddig ismerhettünk. Feltárta-e azt is, ami a börtönélet mélyén rejtezik, a zárt élet igazi drámáját? Sajnos, ez a kedélyesnek is mondható beszámoló mit sem tükrözött például abból, ami a túlzsúfoltsággal együtt járó feszültségeket, terheket jelenti, pedig el is hangzott, hogy 186 százalékos a börtönök kihasználtsága. A látottakból egy mondhatni szalonképes börtönélet rajzolódott ki, a színe mellől elmaradt a visszája. Tomóczky Anita kedves, aranyos, hangja selymes, képe „ártatlanság és mosolyé”, ám mintha hiányoznék belőle a riportereknek az az éhsége, túl a kíváncsiságon, amellyel a dolgok mélyére ásnak, hogy fel tudják mutatni nemcsak azt ami való, hanem azt is, ami igaz. A riporternő láthatóan elégedetten búcsúzott a börtöntől és tőlünk is, talán a jól végzett munka örömével hajtotta fejét álomra az ott elköltött nap után. Bennem, nézőben azonban ott maradt a nyugtalanító hiány: többet vártam volna, izgalmasabbat, sokrétűbbet, talán színesebbet is. valkó mihály Október 23. az iskolákban Az általános és középiskolákban mindenütt tartanak megemlékezéseket az állami ünnepek alkalmából. így lesz ez most október 23-a közeledtével is. Ez azért fontos, mert a szakemberek véleménye sze- riht a gyerekek talán erről az ünnepről a legtájékozatlanabbak. A szolnoki Herman Ottó Általános Iskolában is foglalkoznak e kiemelt dátummal - tudtuk meg dr. DeákLajosné igazgatónőtől. A korábbi években iskolai ünnepségen emlékeztek meg az '56-os eseményekről, idén azonban osztályonként, szűkebb körben beszélnek a történtekről. Erre annál is nagyobb szükség van, mivel a tapasztalatok szerint a gyerekek a többihez képest kevésbé tájékozottak erről az ünnepről. így egy ilyen kötetlenebb megbeszélés sokat segíthet a tanulóknak a történtek megítélésében. A törökszentmiklósi Bercsényi Miklós Gimnáziumban az őszi szünet miatt október 18-án, szombaton fognak megemlékezni a forradalomról. Idén egy évfolyam, a kilencedik készül ünnepi műsorral. A megemlékezésen az intézmény valamennyi tanulója részt vesz. Varga József- nétől, a tószegi általános iskola igazgatónőjétől megtudtuk, náluk is szombaton rendeznek megemlékezést, de részt vesznek majd 22-én az '56-os kopjafánál megtartott ünnepségen is. Az igazgatónő hangsúlyozta: október 23-ával kapcsolatosan a gyerekeknél nagyon fontos az életkornak megfelelő felkészítés, illetve a környezetükből érkező hatások. molnár g. attila Jogsértő az igazolványmásolás Festészeti értékek a Jászságból Budapest Az adatvédelmi törvény értelmében az érintett polgárok kérhetik a személyi igazolvány fénymásolatainak megsemmisítését, mely kérésnek az adatkezelők kötelesek eleget tenni. Ennek teljesítése akkor is kötelező, ha az adatkezelő előzetesen tájékoztatta az érintettet a másolat készítéséről, és ő ahhoz hozzájárult. Több olvasónk kifogásolja a személyi igazolványok fénymásolását. Már nemcsak a pénzintézetek és a mobilszolgáltatók, hanem más adatkezelők, például az önkéntes magánnyugdíj-pénztárak, sőt, a munkáltatók napi gyakorlatává vált a másolatok készítése. Szabó Csaba, az adatvédelmi biztos munkatársa megerősítette olvasóink tapasztalatait: számos adatkezelő az Alkotmányban biztosított információs önrendelkezési jog érvényesülését figyelmen kívül hagyva, a másolatok készítésétől üzleti kockázatuk csökkentését remélve, legtöbbször az érintettek előzetes tájékoztatása nélkül készít másolatot az igazolványról. Mindezt az ügyféltérnek kevésbé, vagy egyáltalán nem ellenőrizhető részében teszik. Az ügyfél pedig vagy véletlenül, vagy a másolat alá- írattatása alkalmával szerez tudomást a másolat létéről. Szabó Csaba, dr. Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos napokban kiadott közleményére hivatkozva elmondta, adatvédelmi szempontból nem fogadható el, hogy az adatkezelő az általános szerződési feltételekben, vagy az alapszabályában jogsértő módon úgy korlátozza az állampolgárokat a személyes adatok védelméhez fűződő jogának gyakorlásában, hogy a szolgáltatás igénybevételének egyik feltételeként előírja a személyazonosító igazolványról készült másolat csatolását. Az ügyfél személyazonosságának megállapítása céljából kizárólag az ő előzetes hozzájárulásával készíthetnek olyan fénymásolatot, amelyet a továbbiakban a velük megkötött szerződés mellékleteként tárolnak. Az önkéntesség garanciájaként a hozzájárulás tényét a szerződésben írásban külön rögzíteni kell, az ügyfélszolgálatokon pedig biztosítani kell az erről való megfelelő tájékoztatást. Mint megtudtuk, az adatvédelmi biztos 2004-től kiemelt figyelmet fog fordítani a másolatok készítésének gyakorlatára. MÉSZÁROS GÉZA Egy fővárosi művészeti csoport kezdeményezésére múlt év óta Szent Lukács, a festők védőszentjének napja (október 18-a) egyben a magyar festészet napja is. A Jászberényi Hamza Múzeum egy különleges kiállítással emlékezik meg erről a napról. Az intézmény csaknem egy évtizede vállalta azt a feladatot, hogy a festészet - ezen belül a jászsági festészet - értékeire ráirányítja a nagyközönség figyelmét. Ezt a célt tartották szem előtt, amikor az elmúlt század meghatározó jászsági festőinek (Benke László, Gecse Árpád, Makay József, Rácz Kálmán, Gy. Riba János, Sáros András, B. Simon Ferenc, Vuics István, Hamza D. Ákos) képeiből állítanak össze tárlatot. A kiállítás október végéig tekinthető meg A bemutató érdekessége, hogy az anyag olyan magángyűjteményekből származik, amelyet edFOTÓ: SÁRKÖZI JÁNOS dig a nagyközönség még nem láthatott. BCS
