Új Néplap, 2003. október (14. évfolyam, 229-254. szám)

2003-10-18 / 244. szám

4. OLDAL TÜKÖR 2003. Október 18., szombat A Tisza Matulája FOTÓ: MÉSZÁROS Gyerekkorában még száraz lábbal gyalogolt Tiszafüredről Sarudra vagy Tiszanánára, az utóbbi évtizedekben ugyanezt az utat csónakkal teszi meg. Kis Imre valóban úgy ismeri a Tisza-tót, mint a tenyerét, nála jobb idegenvezetőt keresve sem találhatnának a ide érkező turisták. Tiszavidék Élete a víz, a Tisza csodálatos, ezerarcú vilá­ga. Tudja, hol táplálkoznak a vörösgémek, mikor bontja ki szirmait a tündérrózsa, s hogy miként befolyásolja a kapást, ha tíz centit leengednek a tározó vizéből. A nyári napfelkelte épp úgy kinn éri a vízen, mint az őszi madárvonulás, télen a csikorgó jégen vi­szi csukázni a lékhorgászokat, tavasszal pe­dig az újjáéledő, benépesülő tó szépségeit mutatja meg. Talán a Tüskevár Matulája ve­zette be úgy a zöldfülű Tutajost a természet apró csodáinak világába, ahogy ő teszi a ki­rándulókkal; szűkszavúan, visszafogottan, mégis színesen és érdekesen. Valamiképp eléri, hogy mire az ideérkező a rövid túra vé­gén kiszáll a csónakból, egy életre rabjává válik ennek a gyönyörű környéknek. Mindent tud a Tiszáról és a Tisza-tóról, mégis keveset. Mert ez a folyó valóban ki­ismerhetetlenül szeszélyes, s talán épp et­től varázslatos. Olykor csöndes, szelíd, máskor vadul áradó, tucatnyi holtággal sza­bályozott, mégis zabolázatlan. Talán épp ezért megunhatatlan. Még a tikkasztó nyá­ri hőségben is nap mint nap más arcát mu­tatja, hát még a tavaszi áradáskor, vagy téli hóesésben. Csónakok százait készítette az elmúlt év­tizedek során, bár először csak magának Kis Imre úgy ismeri a Tisza-tót, mint a tenyerét akart csinálni egyet. Azt elkérték tőle, aztán a következőt is. Mire a sajátja elkészült, már az egész környék az ő ladikjain horgá­szott. A tiszaörvényi Szabics-kikötőből szinte mindegy, melyik csónakkal viszi ki­rándulni a turistákat - valószínű, hogy sa­ját kezűleg készített járműbe ülteti a vendé­get. S ha épp nincs munka, összeszedi a horgászfelszerelést és egyedül megy ki a tó­ra. Tisztában van ezzel a családja is, tudják, számára az jelenti a kikapcsolódást, ha a Tisza ezerféle zajtól hangos csöndjét hall­gathatja. A pihenésre pedig nagy szüksége van, hiszen komoly szívműtéten esett át nemrégiben. De ahogy a kórházból kikerült gyengén, lábadozva, egyetlen kérése volt: vigyék ki a Tiszához. A Tiszához, amely az életet jelenti számára... __________szilvás: A mandarin nyelvjárást beszéli Szolnok Xin Song, a mindig mosoly­gós, kedves kisasszony a Varga Katalin Gimnázium­ban tanul, és a jövő év janu­ár 24-én tölti be a húszat. Igen távol, Pekingben szüle­tett, olyan közösségben, ahol az úgynevezett mandarin nyelvjárást beszélik. Nagyszülei kinn élnek, ő is ott jár­ta ki az első hat osztályt. Mert a Föld legnépesebb országában az a módi, hogy az elemi iskola hat év, ezt követi három középiskolai, majd három gimnáziumi eszten­dő. 2000 nyarán érkezett hozzánk. Az édesapja szakács, korábban kínai éttermük is volt, de bezár­ták. Most kereskedők. Egyszem Hobbija a zenehallgatás, oly­kor aerobikozik. Legjobban az angolórákat kedveli, és az elkép­zelései szerint érettségi után ri­porter szeretne lenni. Nem vélet­lenül, hiszen beszéli az angolt és a kínait. Azt a két világnyelvet, amelyet a Földön a legtöbben tudnak. Azután magyarul sem le­het eladni. Azt is tervezi, hogy esetleg egyetemi tanulmányait egy másik országban folytatja, noha jól érzi magát nálunk. Azért egy vágya még maradt ennek a szép kínai kisasszonynak. Any- nyit hallott már a jó magyaros disznóvágásról, disznótoros hús­levesről, sült húsról meg káposz­táról. A hurkáról, kolbászról nem is beszélve. Egy efféle rendezvé­nyen szeretne legalább egyszer részt venni. Akkor is, ha ők, kí­naiak nem zsírral, hanem olajjal főznek. lányuk, Xin velük él. Azért a szü­lőföldet sem felejtette el. Tavaly is hazautazott, és megnézte Pe­kingben az osztálytársait, nagy­szüleit. Ha minden igaz, kará­csonyra is hazarepül egy kis otta­ni levegőt szívni. Lassan négy éve tanul a Vargában, jól megta­nulta nyelvünket is. Szerinte a magyarok roppant barátságosak. Lassan már bejárta az országot, hiszen volt a fővárosban, Debre­cenben, Szegeden, Veszprém­ben, a Balatonnál. Az édesapja természetesen csodálatosnál cso­dálatosabb kínai ételeket vará­zsol az asztalukra, de a lánya a magyar konyhát is imádja. El­mondása szerint a jó, csípős gu­lyásleves mennyei finom, bár a szalámi és a túró rudi is olyan, hogy bármikor képes pusztítani Xin Song a szolnoki Varga negyedikese. Előtte az a festmény, amelyet ő hozott a kínai fővárosból ajándékba az iskolának, fotó: bakos D. SZABÓ MIKLÓS Tv-notesz Anita a börtönben Tomóczky Anita, akit eddig többnyire onnan ismerhettünk, hogy ott illegett Hajdú Péterrel a NévShowr-ban, vitte a virágot és az ajándékot házhoz a szülinapos művészekhez, és mosolygott hoz­zá. Feltűnt a köztévé nyári vándorcirkuszán, volt nem is oly rég egy beszélgetése neves filmszínésszel, mely eléggé balul ütött ki: unalmas volt. Ezek után gondolt egy nagyot: riportfilmet készített - címe T-akta - méghozzá a börtönről. Odavitte a kíváncsisága. Meg hát a téma önmagában is érdekes, gondolván, elég ha bete­szi lábát a börtönbe az ember, biztos valami különlegeset talál: a rács mögötti élet számtalan titkot rejtegethet. Anita tehát elláto­gatott szerkesztő-riporterként az ország talán legnagyobb bünte­tés-végrehajtási intézetébe, Kalocsára, ahol ráadásul csupán nők vannak. Ettől még izgalmasabb! Egy teljes napot töltött ott kora reggeltől késő estig, hogy bemutassa az elítéltek egy napját, éb­resztőtől lámpaoltásig. Kezében kis videóval érkezett, s tartotta mindvégig, mondhatni büszkén, s ami ugyancsak nem mellékes, ezúttal is magával vitte szokásos mosolyát. Úgy látszik, ez itt jót tett, nem bizonyult hasztalan mosolygásnak, sikerült közel jutnia a börtön egyes lakóihoz, akikkel még tegező viszonyba is került, így azután akik megszólaltak, azokból nem kellett kampóval húz­ni a szavakat. Szerencsére, mondták azok a nélkül is, hogy ripor­terünk kérdéseivel ostromolta volna őket. így nem is csúszhatott be esetleg butácska riporteri kérdés, véletlenül sem. Hallottunk arról, hogyan viselik el a zártságot, ki mire számít, ha majd sza­badul, hogyan telik a szabadidő, s arról is, hogy többnyire lelkűk­be beköltözött a megbánás. Láthattuk a nyugalmas környezetet, járhattunk a kápolnában, a börtön könyvtárában, a varrodában, szóval ahogy ez egy általános látogatás során történhetik. Közben dolgoztak a kamerák, ám szokásos felvételek, s olykor a film cí­mének lógója jelent meg vörösen viliózva, nem valami ötletesen. Általában azért rendben volt itt minden, bár a vallomások a végé­re kezdtek monotonná válni. A kérdés persze az, vajon mi újat, izgalmasat hozott-adott ez az 50 perces riportfilm ahhoz képest, amit már a börtönökről eddig ismerhettünk. Feltárta-e azt is, ami a börtönélet mélyén rejtezik, a zárt élet igazi drámáját? Sajnos, ez a kedélyesnek is mondható beszámoló mit sem tükrözött példá­ul abból, ami a túlzsúfoltsággal együtt járó feszültségeket, terhe­ket jelenti, pedig el is hangzott, hogy 186 százalékos a börtönök kihasználtsága. A látottakból egy mondhatni szalonképes börtön­élet rajzolódott ki, a színe mellől elmaradt a visszája. Tomóczky Anita kedves, aranyos, hangja selymes, képe „ártatlanság és mo­solyé”, ám mintha hiányoznék belőle a riportereknek az az éhsé­ge, túl a kíváncsiságon, amellyel a dolgok mélyére ásnak, hogy fel tudják mutatni nemcsak azt ami való, hanem azt is, ami igaz. A riporternő láthatóan elégedetten búcsúzott a börtöntől és tő­lünk is, talán a jól végzett munka örömével hajtotta fejét álomra az ott elköltött nap után. Bennem, nézőben azonban ott maradt a nyugtalanító hiány: többet vártam volna, izgalmasabbat, sokré­tűbbet, talán színesebbet is. valkó mihály Október 23. az iskolákban Az általános és középiskolák­ban mindenütt tartanak meg­emlékezéseket az állami ün­nepek alkalmából. így lesz ez most október 23-a közeledté­vel is. Ez azért fontos, mert a szakemberek véleménye sze- riht a gyerekek talán erről az ünnepről a legtájékozatlanab­bak. A szolnoki Herman Ottó Általá­nos Iskolában is foglalkoznak e kiemelt dátummal - tudtuk meg dr. DeákLajosné igazgatónőtől. A korábbi években iskolai ünnepsé­gen emlékeztek meg az '56-os eseményekről, idén azonban osz­tályonként, szűkebb körben be­szélnek a történtekről. Erre annál is nagyobb szükség van, mivel a tapasztalatok szerint a gyerekek a többihez képest kevésbé tájéko­zottak erről az ünnepről. így egy ilyen kötetlenebb megbeszélés sokat segíthet a tanulóknak a tör­téntek megítélésében. A törökszentmiklósi Bercsényi Miklós Gimnáziumban az őszi szünet miatt október 18-án, szombaton fognak megemlékez­ni a forradalomról. Idén egy év­folyam, a kilencedik készül ün­nepi műsorral. A megemlékezé­sen az intézmény valamennyi ta­nulója részt vesz. Varga József- nétől, a tószegi általános iskola igazgatónőjétől megtudtuk, ná­luk is szombaton rendeznek megemlékezést, de részt vesz­nek majd 22-én az '56-os kopja­fánál megtartott ünnepségen is. Az igazgatónő hangsúlyozta: ok­tóber 23-ával kapcsolatosan a gyerekeknél nagyon fontos az életkornak megfelelő felkészítés, illetve a környezetükből érkező hatások. molnár g. attila Jogsértő az igazolványmásolás Festészeti értékek a Jászságból Budapest Az adatvédelmi törvény értel­mében az érintett polgárok kérhetik a személyi igazol­vány fénymásolatainak meg­semmisítését, mely kérésnek az adatkezelők kötelesek ele­get tenni. Ennek teljesítése ak­kor is kötelező, ha az adatke­zelő előzetesen tájékoztatta az érintettet a másolat készítésé­ről, és ő ahhoz hozzájárult. Több olvasónk kifogásolja a sze­mélyi igazolványok fénymásolá­sát. Már nemcsak a pénzintézetek és a mobilszolgáltatók, hanem más adatkezelők, például az ön­kéntes magánnyugdíj-pénztárak, sőt, a munkáltatók napi gyakorla­tává vált a másolatok készítése. Szabó Csaba, az adatvédelmi biztos munkatársa megerősítette olvasóink tapasztalatait: számos adatkezelő az Alkotmányban biztosított információs önrendel­kezési jog érvényesülését figyel­men kívül hagyva, a másolatok készítésétől üzleti kockázatuk csökkentését remélve, legtöbb­ször az érintettek előzetes tájé­koztatása nélkül készít másola­tot az igazolványról. Mindezt az ügyféltérnek kevésbé, vagy egy­általán nem ellenőrizhető részé­ben teszik. Az ügyfél pedig vagy véletlenül, vagy a másolat alá- írattatása alkalmával szerez tu­domást a másolat létéről. Szabó Csaba, dr. Péterfalvi Atti­la adatvédelmi biztos napokban kiadott közleményére hivatkoz­va elmondta, adatvédelmi szem­pontból nem fogadható el, hogy az adatkezelő az általános szer­ződési feltételekben, vagy az alapszabályában jogsértő módon úgy korlátozza az állampolgáro­kat a személyes adatok védelmé­hez fűződő jogának gyakorlásá­ban, hogy a szolgáltatás igénybe­vételének egyik feltételeként elő­írja a személyazonosító igazol­ványról készült másolat csatolá­sát. Az ügyfél személyazonossá­gának megállapítása céljából ki­zárólag az ő előzetes hozzájáru­lásával készíthetnek olyan fény­másolatot, amelyet a továbbiak­ban a velük megkötött szerződés mellékleteként tárolnak. Az ön­kéntesség garanciájaként a hoz­zájárulás tényét a szerződésben írásban külön rögzíteni kell, az ügyfélszolgálatokon pedig bizto­sítani kell az erről való megfelelő tájékoztatást. Mint megtudtuk, az adatvédelmi biztos 2004-től kiemelt figyelmet fog fordítani a másolatok készítésének gyakor­latára. MÉSZÁROS GÉZA Egy fővárosi művészeti csoport kezdeményezésére múlt év óta Szent Lukács, a festők védőszent­jének napja (október 18-a) egy­ben a magyar festészet napja is. A Jászberényi Hamza Múzeum egy különleges kiállítással emlékezik meg erről a napról. Az intézmény csaknem egy évtizede vállalta azt a feladatot, hogy a festészet - ezen belül a jászsági festészet - értékeire ráirányítja a nagyközön­ség figyelmét. Ezt a célt tartották szem előtt, amikor az elmúlt század megha­tározó jászsági festőinek (Benke László, Gecse Árpád, Makay Jó­zsef, Rácz Kálmán, Gy. Riba Já­nos, Sáros András, B. Simon Fe­renc, Vuics István, Hamza D. Ákos) képeiből állítanak össze tárlatot. A kiállítás október végéig tekinthető meg A bemutató érdekessége, hogy az anyag olyan magángyűjtemé­nyekből származik, amelyet ed­FOTÓ: SÁRKÖZI JÁNOS dig a nagyközönség még nem lát­hatott. BCS

Next

/
Oldalképek
Tartalom