Új Néplap, 2003. október (14. évfolyam, 229-254. szám)

2003-10-25 / 249. szám

mmm Szolgáltatás Moziműsor — Horoszkóp — Hét végi rádió- és tévéműsor 11. oldal Fél adag kávét kért. Amikor mégis tele csészényit tettek elé zavarta jött, s mentegetőzve mondta: én ennyit nem tudok meginni. - Annyit tetszik inni belőle, amennyi jólesik - nyug­tatta a titkárnő -, a többit hagyja ott. - Azt nem lehet, mert kárba vész - mondta ő. - Tudja, én háborús gyerek vagyok s ahhoz szoktam, a csészében, tányéron nem maradhat. Ké­sőbb elmesélte: néhai férje, Antall József a különféle hivata­los ebédeken rendszerint a pincér fülébe súgta, neki csak fél adagot hozzanak, hogy ne kelljen otthagynia. Ez a kényszerűség szülte, ám legalább annyira személyi­ségükből fakadó puritanizmus mindkettőjük életét végig­kísérte. 1952-ben a budapesti piarista kápolnában titokban lezaj­lott esküvőjüket csak egy szerény villásreggeli követte a kö­zeli vendéglőben. Annyi pénzük nem volt, hogy taxit hívjanak, így a reggeli után gyalog mentek haza, azaz Antall József szüleinek a lakásába, ahol 19 évig éltek. Csak azután tudtak belépni egy társasház-épitkezésbe s lett saját lakásuk. Antall József akkor sem akart elköltözni innen, amikor már minisz­terelnök volt. A kormányőrök - emlékezett Klára asszony - éjjel-nappal ott posztoltak a ház előtt, négyen egy Zsiguliban kucorogva. „Voltaképpen őket sajnálta meg a férjem, amikor mégiscsak beadta a derekát. Akkor, 1991 nyarán költöztünk a kormányfői rezidenciába.” Klára asszony: Beszélgetésünk előtt figyelmeztetett: - Ne kérdezzen nagyon nehezeket, mert én nem vagyok politikus, aki a fortélyos válaszokat csak úgy kiráz­za a kabátujjából. Én csak egy asz- szony vagyok, s csak feleség voltam.- Másként alakult volna az utolsó tíz év történelme, ha Antall József ma is él?- Azt hiszem, igen. Hogy a ’94-es vá­lasztások úgy alakultak, ahogy, az tulaj­donképpen benne volt a politikában. Az emberek egy másik világgal szembe­sültek, mint amit 40 évig megszoktak. A langyos és primitív, ám biztonságos kö­zeg, amiben addig éltek, egyszerre szer­tefoszlott. Úgy érezték, valamit elvesz­tettek, s ezt mind a rendszerváltásnak és főként az új kormánynak rótták föl. A ’94-es választás tehát az előző rendszer iránti nosztalgiát tükrözte. Elsősorban az ezt követő időszak alakult volna más­ként, ha a férjem tovább él. Főként azért, mert benne erős volt a kompromisszum­készség. Mindig fontosabbnak tartotta az ország érdekét, mint a pártpresztízst. Ő felül tudott emelkedni a máig ható ki­csinyes pártcsatározásokon, a sárdobá­láson. Ha a jobboldal vezéregyénisége marad, a mai politikai légkör ki sem ala­kult volna. Az ellenfelet is tudta tisztel­ni, s ezért tisztelték az ellenfelei is. Most mindkét oldalon olyan kijelentések hangzanak el, amelyek sokat ártanak az ország megítélésének. Pedig a világ nem vizsgálgatja a hazai pártok igazát, lépé­seik indokait. Az országot mint egészet ítélik meg. Férjem alighanem elsősorban erre figyelmeztetné ma a másokat csak legyűrni akarókat.- Megvalósulni látja-e férje demokra­tikus eszményei?- Féltem ezeket az eszményeket. Azt hiszem, ő nem egészen így képzelte. 13 évvel a rendszerváltás után még csak elemisták és nem is túl jó tanulók va­gyunk a demokrácia iskolájában. Igaz, vannak pártok, amelyek máig is magu­kénak vallják Antall József politikai örökségét. Úgy látom, közülük az MDF áll legközelebb az ő higgadt, korrekt po­litizálásához. Amúgy pedig embere vá­logatja. Vannak, altik nemigen emlege­tik őt, de hasonló eszményeket követ­nek, s olyanok is, akik annál többször, de Antall József ma egyetlen politikai megnyilvánulásukat sem helyeselné.- A napi politika történései kapcsán foglalkoztatja-e a gondolat: férje miként vélekedne a jelen helyzetről és mit tenne?- Azt, hogy mit gondolna vagy tenne, nem tudhatom. Sokat változott a világ az ő csaknem tíz évvel ezelőtti halála óta. Talán lennének kérdések, amelyek­ről a véleménye is változott volna. Egy­ben biztosan ugyanaz lenne az állás­pontja, mint aldcor volt: rendnek kell lenni, az ország érdekében.- Csáki András azt mondta róla: ben­ne megvolt az a képesség, hogy a jézusi cselekedeteket a mindennapok gyakor­latára fordítsa, s kiűzze a kufárokat a templomból. Ön hogyan értelmezné ezt a gondolatot?- 1994-ben a férjem halála után Balatonöszödön voltam, ahová a Boross-kormány hívott meg. Főként azért, hogy az ünnepeket ne egyedül töltsem, hanem barátok között. Ott volt az Állami Számvevőszék akkori elnöke, Hagelmayer István is, egyszer a parkban találkoztam vele. Megállított, s azt mondta: asszonyom, én csak azt szeret­ném, hogy tudja, a férjéhez hasonló tiszta kezű politikust soha nem ismer­tem. Csáki András talán ugyanerre gon­dolt. A kívülálló aligha tudja megítélni, hogy mennyire valósak a pártpolitiku­sok által ma egymás fejéhez vagdosott korrupciós vádak. Antall Józsefet azon­ban a legádázabb ellenfele sem tudta volna effélével vádolni. Annyira nyil­vánvaló volt, hogy mentes bármiféle élethivatásként feleség anyagi érdektől. Lépéseit ilyen szem­pontból máig sem tudta senki még félre­magyarázni sem.- Antall József keresztény ember volt, ám kereszténységét mindannyiszor ösz- szekapcsolta európaiságával. Mára a ke­resztényi vonás mintha háttérbe szorult volna a hazai politikai életben. Szavak­ban még előfordul, de már nem a cselek­vés vezérfonala. Hogy vélekedik erről?- Ha a keresztényi értékek erősebben lennének jelen a politikában és a köz­életben is, egy sor feszültség föloldható lenne. Férjem ezt sokkal jobban megfo­galmazta, mint én valaha is tudnám. Azt mondta: „Európában az ateisták is ke­resztények. Európa kereszténysége kul­túrát, etikát, szemléletet jelent, és ez fele­kezeti különbség nélkül mindannyiunk közös Európája.” Ezért is tartom szomo­rúnak, hogy ma ódzkodnak attól, hogy a keresztényi értékeket - mint az európai­ság meghatározó elemét - belevegyék az EU alapokmányába. Holott minden, ami ma létezik - a politikától a művészetig -, a kereszténységben gyökerezik.- Minden sikeres és jelentős ember mögött ott áll egy társ. Feleségként miben tudott segíteni miniszterelnök férjének?- Igyekeztem nyugodt hátteret biz­tosítani neki. Békés otthont, rendezett háztartást, ahol a gyerekek „megdicsér­ve, megszidva, megpofozva, megfürdet­ve és lefektetve” voltak, mire hazajött. Ő annyira önálló gondolkodású, a maga útját járó ember volt, hogy fel sem me­rülhetett: tőlem tanácsot kérjen vagy elfogadjon. Amúgy keveset is láttuk otthon. Soha nem nehezítettem a dolgát azzal, hogy emiatt panaszkodtam vol­na. 25 évet töltött el az orvostörténeti múzeumban. Először mint tudományos főmunkatárs, majd mint helyettes igaz­gató, végül főigazgatóként. Egy párton- kívülinek ilyen állásban nagyon sokat kellett dolgoznia, hogy a helyén marad­FOTÓK: SOMOGYI HÍRLAP/LANG RÓBERT hasson. A sokszorosát annak, mint aki mögött ott állt az MSZMP. Bizony, elég későn járt haza a múzeumi években is. Szokva voltam hát ahhoz, hogy keveset látom. A hétvégéket mindig együtt töltöttük. Kirándultunk, múzeumba jár­tunk a fiúkkal, négyesben. Ez a minisz­terelnökséggel megszűnt. Nemcsak azért, mert közben a fiaink felnőttek, inkább mert már hétvégéje sem volt. Olyankor vagy gyógykezelték, vagy vi­déki programot állítottak be neki. A reg­geli volt az egyetlen, ahol mindennap biztosan találkoztunk. Miniszterelnöki feladataiban feleségként csak a proto­koll kötelezettségek kapcsán volt ré­szem. Amikor férjem hivatalos látoga­tásra ment az Egyesült Államokba s en­gem is vitt magával, szabadságot vettem ki a munkahelyemen. Amikor egy-egy külföldi kormányfőt vártunk a Kossuth téren, ledolgoztam a távollétem idejét. A MOGÜRT külkereskedelmi vállalatnál voltam csoportvezető, s nem akartam, hogy a beosztottaim a hátam mögött azt mondják, sokat megengedek magam­nak, mert a miniszterelnök felesége va­gyok. Csaknem 40 évig dolgoztam, ám karrierre sohasem törekedtem. Mindig fontosabb volt számomra a család.- Van-e valamilyen küldetése a rend­szerváltás utáni első magyar kormány első miniszterelnökének feleségeként?- Ezt még így soha nem fogalmaztam meg magamban, ám azt hiszem, van ilyen feladatom. Nagyon nagy ember volt, s elviselhetetlen lenne számomra, ha elfelejtenék. Tudom, Antall József nevét megőrzi a történelem, ám hogy az emlék élő is maradjon, azt kötelessé­gem elősegíteni, amíg csak élek. Részt veszek különféle alkalmakon, megem­lékezéseken. Rövidesen talán az Antall József Alapítvány is létrejön, s ennek én vagyok a kijelölt kuratóriumi elnöke. Ez lesz az első valódi közszereplés, amit életemben vállaltam. bíró ferenc Antall Józsefről mondták Mintha kilencmillió kommunis­tával építené a piacgazdaságot. Orbán Viktor Fidesz-politikus (Fejér Megyei Hírlap, 1992. október 24.) Antall József az MDF-et is sze­mélyes intézményének gon­dolja. Ha kell, kiterjeszti, ha nem kell, összecsukja, akár az esernyőjét. Lengyel László politológus (Magyar Hírlap, 1993. december 13.) Tudjuk, milyen nehéz volt vele, de nem tudjuk, milyen nehéz lesz nélküle. Bánki András újságíró (Magyar Hírlap, 1993. december 14.) Az utolsó úriember volt a ma­gyar politikában. Bodor Pál közíró (Népszabadság, 1993. december 18.) Antall József nagy ember volt, az árnyéka is nagy. Surján László keresztény- demokrata politikus (168 Óra, 1994. június 28.) Az átmenet vezéralakja, nemes vad, akit ádázul ejtett el az idő. Gyurkovics Tibor költő és osztálytárs (Heti Nemzeti Újság, 1994. szeptember 9.) Ő inkább uralkodásra, mint kormányzásra termett. Pozsgay Imre politológus (Hitel, 1994. december) A többiek gyengeségéből merí­tette erejét. Paul Lendvai bécsi újságíró (168 Óra, 1995. május 30.) Nincs kilátás a miniszterelnök örökségének folytatására, ha követői nem tudnak szembe­nézni súlyos tévedéseivel. Tölgyessy Péter Fidesz-politikus (Magyar Nemzet, 1996. február 10.) Antall József néhai miniszter- elnök politikai elképzelését történelmi esszéként kell fel­fognunk: a nemzeti liberaliz­mus és a népi-nemzeti esz­mény ma már nem követhető. Katona Tamás MDF-politikus (Magyar Nemzet, 1997. augusztus 30.) Sok vitám volt vele, de jól kép­viselte a jobboldal érdekeit. Horn Gyula volt miniszterelnök (Kisalföld, 1999. október 1.) Hét éve nincs közöttünk, és egyre inkább közöttünk van. Boross Péter volt miniszterelnök (Észak-Magyarország, 2000. május 24.) Antall József 1932- ben született Buda­pesten, Edith nevű nővére után máso­dik gyermekként. A nála két évvel fiata­labb Fülepp Klárá­val 1952-ben kötött házasságából két gyermek született. Az idősebbik fiú Antall György ügy­véd. Nem politizál, boldog családapa. Kislányuk három­éves, s márciusra várják a következő gyermeket. Antall Péter fo­tós, akinek több al­buma^ jelent már meg. Ő az MDF-ben politikai pályára ké­szül. A fésű Antall Józsefné az öltöny zse­bébe, amelyben férjét eltemet­ték, az általa kért családi fény­kép mellé a fésűjét is odatette...- Azt hiszem - mondta Klára asszony -, az egész betegségé­ben mindent könnyebben elvi­selt, a fájdalmakat, a rosszullé- tet, a kezelések tortúráit, mint azt, hogy kihullott a haja és pa­rókát kellett hordania. Ez na­gyon bántotta, mert azelőtt szép dús haja volt, amit büsz­kén viselt. A reggel számára mindig a fürdőszobai fésülkö- déssel kezdődött. A gyerekek­kel is gyakran játszott afféle fodrászosdit. A kis hajkefével a még pólyás Péternek választé­kos frizurát csinált. A hajnak már-már mitikus jelentőséget tulajdonított. Ezért tettem a zse­bébe azt a fésűt, mintegy bú­csúajándékként. 1 A

Next

/
Oldalképek
Tartalom