Új Néplap, 2003. október (14. évfolyam, 229-254. szám)

2003-10-17 / 243. szám

4. OLDAL TŰK Ö R 2003. Október 17., péntek ||| A Liszt Ferenc Kamarazenekar vendé­geként Maurice André szerepelt az Őszi Művészeti Hetek egyik rendezvé­nyén Szolnokon. Az idős trombitamű­vész - akit lánya, Béatrice oboán, fia, Nicolas pedig trombitán kísért — hatal­mas sikert aratott a tiszaligeti sport- csarnokban. A francia világsztár egyéb­ként a napokban Mádl Ferenc köztár­sasági elnök előterjesztésére, a Magyar Köztársasági Érdemrend középkereszt a csillaggal kitüntetést vette át az Or­szágházban. Maurice André előadó­művészetével új iskolát teremtett, a trombitát a legnépszerűbb szólóhang­Világsztár Szolnokon szerek közé emelte, az ő nevéhez fűződik a barokk trombitára komponált művek új­bóli felfedezése. A kivételes tehetségű mű­vész játékát, varázslatos személyiségét nem először - s remélhetőleg nem is utol­jára - csodálhatta meg a szolnoki közön­ség. szs FOTÓK; MÉSZÁROS Hatvan esztendeje iparos ________ Portré _________ Bl um Bandi bácsit — mert csak így hívják Kisújszállá­son — jószerével mindenki ismeri a nagykun városban. Nem csoda, hiszen pontosan hat évtizede a település ci­pészmestere, de ha kell, bőr­díszművese is, mert az sem fog ki rajta. A pályaválasztása roppant egysze­rűnek bizonyult, és a sorsát tulaj­donképpen az édesapja döntötte Blum András munka közben el, aki szintén a hibás lábbeliket javította, illetve új cipőket, csiz­mákat készített. Mivel többen vol­tak testvérek, az öreg így döntött: - Legyen a családban, a gyere­kek között is legalább egy, aki tovább viszi ezt a mestersé­get.... így megmaradt a kaptafánál. Nagy szerencséje volt, mert Koz­ma János személyében kiváló mestere lett, akitől elleshette, megtanulhatta a szakma minden csínját-bínját. Ma is emlékszik rá és nevetve meséli, életében a leg­első munkája egy ócska, elnyűtt bőrcsizma volt, amelyre kéreg­foltot kellett tennie. Azért nem alakult ennyire si­mán, zökkenőmentesen az élete. Katonának is behívták. A háború után nehezen lehetett álláshoz jutni, ezért elment söröskihordó- nak. Nehéz munka, de nem volt más, a pénz meg akkor is kellett. Negyvenhétben azért cipész lett, és ha a tanulóéveket is beleszá­mítjuk, akkor bizony hatvan éve végzi ezt a munkát. Dolgozott maszeknál is, a kátéeszben, a mankógyárban, végül 1981 óta kisiparos. Valamikor divat volt csizmákat, cipőket készíteni, és akkoriban ezek nem egy-két sze­zont szolgáltak ki, hanem évtize­det, vagy évtizedeket. Mert kézi varrással készítették őket, s nem műanyagból, hanem bőrből. Gyö­nyörködött benne, ha kikerült a keze alól egy pár mutatósabb. Mostanság már más a módi, az emberek zöme a boltokban veszi a cipőjét, csizmáját. De mivel er­refelé is adódik nem kevés sze­gény ember, azért elég sokan be­térnek Bandi bácsi kis üzletébe, amelyet hetente egyszer, szer­dánként nyit ki.- Amit délelőtt hoznak, dél­után vihetik. Ha jól megrepará- lom, bírja egy darabig megint, mert az új lábbelik is drágák. És az itteniek ott spórolnak, ahol tudnak. Ami a családot illeti, három fia, hat unokája született eddig.- Ők már otthagyták az én hi­vatásom, és jószerével mindenki kereskedő. Azért, mert itt, ebben a szakmában dolgozni kell, de nagyon.- Meggazdagodni lehet belőle?- Kizárt dolog. Gazdag cipészt még nem láttam, pedig ismerem a szakmát. De megélni meg le­het, ha szorgalmas, becsületes az ember. Egyébként az ősz hajú mester­nek a szakmán kívül még akad két hobbija. Az egyik a fotózás, fénykorában három gépe is volt. A másik: csodálatos régiségeket, a pásztorélet, a vidéki minden­napok emlékeit, kolompokat, ke­rámiákat, szövőszékeket gyűjt. Talán legérdekesebb darabja egy régi, óriási mozdonylámpa, ame­lyikből kettő virított éjjelente a füstöt, gőzt okádó egykori moz- donyok elején. o. szabó miklós FOTÓ; BAKOS A Kabaré című musical Szolnokon A Panche 2001 Kft. a Kabaré című musicallel turnézik, melynek egyik állomása ok­tóber 27-én 19.00 órai kez­dettel a Szolnoki Sportcsar­nok lesz. Első előadásunk májusban volt a győri egyetemi csarnokban, ezenkívül Szegeden, Kecske­méten szerepeltünk hatalmas sikerrel. További öt állomás vár még ránk. A darab 1972-ben világsi­ker lett Lisa Minelli és Michael York főszereplésével, mi az eh­hez hasonlatos klasszikus szín­padi változatot adjuk elő. Rendező: Szűcs Gábor Koreográfus: Kováts Gergely Csanád Zenekari vezető: Zádori László és Rácz Márton Főbb szerepekben: Sally Bowles - Détár Enikő Cliff Bradshaw - Dolmány Attila Konferanszié - Farkas Gábor Maximillian von Heine - Rékasi Károly Fraulein Schneider - Kiss Mari Herr Schultz - Dunai Tamás Fraulein Kost - Szirbik Bernadett, Fehér Adrienn A darab élőben, 19 fős zenekari kísérettel megy A szövegkönyvet írta: Joe Masteroff, John van Druten és Christopher Ischerwood elbeszélése alapján Zenéjét szerezte: John Kander A dalszöveget írta: Fred Ebb Fordította: Szirtes Tamás, Blum József 1929. december 31-én a fiatal amerikai író Berlin­be érkezik, s a kor divatja szerint még aznap be­leszeret a füstös lokál, a KIT KÁT Club elbűvölő, regényes életű primadonnájába. A történet jól kezdődik. De beteljesülhet-e a szerelem egy fül­ledt kabaré díszletei és borgőzös bárgörljei kö­zött? Vajon nézők, vendégek vagyunk csupán, vagy ránk is szerepet osztanak ebben az őrült, de szívhez szóló világban? Vajon a szerelem ereje legyőzheti a kitörni ké­szülő II. világháború borzalmait? Ezekre keresi a választ a több Oscar-díjat nyert film-musical fer­geteges és látványos színpadi változata, parádés szereposztással. (PR) A A É * á

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom