Új Néplap, 2003. október (14. évfolyam, 229-254. szám)

2003-10-02 / 230. szám

4. OLDAL A SZERKESZTŐS É G POSTÁJÁBÓ L, 2003. Október 2., csütörtök Nő a hímevük Az abonyi Kállai Ernő Képző- művészeti Kör számos helybeli bemutatkozása után nemrég Nagykőrösön is hírnevet szerez­hetett magának. Elismerésüket jelezte, hogy Szuda Kata, An­gyal Irén képeit megvásárolták, Csati Gyula és a szakkörvezető, Kállai Ernő csaknem tucatnyi festményével együtt. Kállai Ernő festményeiért a német vendégek nagyobb számban érdeklődnek, virágcsendéleteket és tanyákat ábrázoló képeinek nagy keletje van. A közelmúltban Budapes­ten is sikeres bemutatkozása volt. A képzőművészeti kör a jövőben tervez egy őszi szolno­ki kiállítást. ____________________P. B. ZSUZSA, ABONY Ké sőn indul, érkezik Az Új Néplap szeptember 19-ei számában olvastam azt a cikket, amely a Szolnokról Budapestre naponta induló új IC-vonat köz­lekedéséről szólt. Azt is például, hogy amennyiben a szerelvény kihasználtsága a jelenlegi 30 százalékosról nem emelkedik fel legalább 50-re, akkor a MÁV megszünteti. Úgy gondolom, hogy sokkal többen vennék igénybe, az igen jó ötletnek tartott reggeli Szol- nok-Budapest IC-járatot, amennyiben az indulás időpont­ját 25-30 perccel korábbra hatá­rozták volna meg. A járat jelen­legi 6.55 órai indulási időpontja elsősorban az úgynevezett ké­nyelmi utazóknak felel meg, vi­szont kevésbé alkalmas azok­nak a munkába járóknak, akik naponta ingáznak budapesti munkahelyükre. A járat kb. 8.15-kor érkezik Budapestre, és feltételezve, hogy kell még mint­egy tíz-tizenöt perc a munka­helyre való beérkezésre, sajnos az ingázó eleve lekési a főváros­ban szokásos reggel nyolc órai munkakezdést. Amennyiben a járat legalább 6.30-kor indulhatna Szolnokról Budapestre, akkor az alábbi elő­nyökkel lehetne számolni:- a kényelmi utazók - még ha egy kicsit korábban is kellene felkelniük — rendszeresen köz­lekedhetnének továbbra is a már lassan megszokott járatukkal;- a naponta ingázók többsé­ge is igénybe tudná venni, elér­ve a budapesti, reggel 8.00 órai munkakezdést;- jelentősen emelkedne, vél­hetően az 50 százalékot is elér­né a járat kihasználtsága;- nem kellene a teljesen ki­számíthatatlan, igen gyakran késéssel induló 6.05-ös Corona Expresszel munkába járni, és rendszeresen elkésni a munka­helyről;- nem kellene — főleg hét­főnként — a szinte elviselhetetle­nül lepusztult, piszkos és füstös vonatokban szorongani;- nem kényszerülnénk az előzőek miatt a korai, 5.35-ös gyorsított járattal közlekedni, és csaknem egy órával (feleslege­sen) előbb felérkezni Budapest­re, mint a munkakezdés. Ezúton kérem a Budapestre ingázókat, hogy valamilyen mó­don jelezzék a MÁV-nak a véle­ményemmel való egyetértésüket, illetve a MÁV vezetését, hogy a szóban forgó járat korábbi indí­tásával tegyék lehetővé a jelenle­ginél nagyobb kihasználtság el­érését. _______________FAZEKAS JÓZSEF, SZOLNOK A le velekből válogatunk. A kiválasz­tott írások - a levélíró előzetes hozzá­járulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétle­nül azonosak a szerkesztőség állás­pontjával. Névtelen vagy címhíányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. HAGYOMÁNYTEREMTÉS. A rákóczifalvai általános iskola 1950/51-ben végzett tanulói immár nagy­mama- és nagypapakorúak. Minden év szeptemberében nagy örömmel készülnek a találkozójukra. _____ ______ ________ _______MÁTÉ JÁHOSNÉ, RÁKÓCZIFALVA „A csillag hullása után is világít” A valaha híres magyar iskolarendszer alap­ját a néptanítók alkották. Gyakran nagyon szegényes eszközökkel, de mérhetetlen hiva­tástudattal és emberszeretettel élve hivatá­suknak jutottak el oda, hogy címük megtisz­telő rangja is lett azoknak, akik bármely is­kolában, legyen az akár középiskola is, egy- egy követ tettek a nemzet épületéhez. Dr. Varga Lajos, a tiszaföldvári gimnázium egy­kori földrajztanára, múzeumalapító, a Hajnóczy- cseppkőbarlang felfedezője, a Magyar Földrajzi Társaság 1872 óta első tíszteleü köztanár tagja ki­lencven tiszteletreméltó esztendő után végső pi­henésre távozott. Azok közé tartozott, akik az irgalmatlan hu­szadik századot elviselhetővé tették, és némi ér­telemmel töltötték meg, felmutatva a század által tagadott emberi értékeket: hitet téve az emberi tudás, tisztesség, helytállás, mindenáron való új­rakezdés mellett. Ehhez pedig több emberre való energia kellett. Kovácsmester édesapjától és pedagógus édes­anyjától kapott indítást ahhoz, hogy nagy kitar­tással megszerezze mindazt a tudást, amit meg­sokszorozva sugárzott szét tanítványainak, és szintén otthonról hozta a szinte semmiből való alkotás képességét is, hasonlóan olyan nagynevű kollégákhoz, mint a fizika területén Öveges pro­fesszor. Már gyermekkorában eljegyezte magát a föld­rajzzal, első, még önmaga által kezdetlegesnek mondott felmérését Szentes környékéről készí­tette iskoláskorában; s az így elkezdett út vezetett a Tiszaföldváron befejezett tanári pályáig. Köz­ben 1956-ban megalapította a ma is működő Ti­szazugi Földrajzi Múzeumot, az elsőt a maga ne­mében az országban. (Talán ez lehetett legkedve­sebb alkotása, mert utolsó levelében, melyet nem sokkal halála előtt írt az Új Néplap szerkesztősé­gének, annak jövőbeni sorsáért aggódott. Szeren­csére félelme alaptalannak bizonyult, mert a mú­zeum most áll megújulás előtt.) Országos hírű, bőségesen ellátott szertárat hozott létre iskolájá­ban; és a tudomány irántí érdeklődéssel beoltott diákjaival együtt felfedezett a Bükk-hegységben egy új cseppkőbarlangot is. Több emberre való feladat. Közben nem mellékesen, saját szakterü­letén tíz évre az országos második helyre hozta fel iskoláját, amit a Művelődésügyi Minisztérium is elismert. A régi iskolamesterek példája nyomán tisztá­ban volt vele, hogy teljes embert csak hazafias­ságra való neveléssel lehet kibocsátani az iskolá­ból. Széles műveltségét arra is fordította, hogy sa­ját szaktárgyán, a földrajzon túl mindazzal, a táj­hoz kapcsolódó emberi sorsokkal, a vidéket az irodalomba beemelő népi írók munkásságával is­mertesse meg tanítványait, ami a szülőföld szere- tetére és megbecsülésére indít bárkit. Talán Móra Ferenc gondolata foglalja össze legtömörebben életművét: „A csillag hullása után is világít. ” __________________________(NÉV ÉS CfM A SZERKESZTŐSÉGBEN) Ta lálkozó és adományozás Augusztus 30-án Jásztelken a Hunyadi Mátyás Álta­lános Iskola és Napközi Otthonos Óvodában 58 éves iskolai találkozóra gyűltek össze az 1945/46- ban végzett diákok. A régi osztálytársak, gyermek­kori jópajtások önfeledten, egymás szemébe kön­nyeket csalva emlékeztek a diákévekre, élmények­re, diákcsínyekre. Az intézmény vezetője, Ivanics Győzőné köszöntötte a találkozó résztvevőit és be­mutatta az iskolát. Többek között az informatika szaktantermet is megmutatta, mellyel kapcsolat­ban elmondta, hogy a számítógépek egy része már elavult, szeretnék pályázat útján modern gépekkel felváltani azokat. Gyeniss Györgyné Ali Margit, az iskola volt diák­ja a találkozót követően 200 ezer forint értékben két új számítógépet adományozott az intézmény­nek, melyeket a jászteleki tantestület és a tanulók örömmel és köszönettel vettek birtokba. IVANICS GYŐZŐNÉ, JÁSZTELEK _____________________________________________(BEKÜLDÖTT FOTŐI Az állatok védelmében Olvastam az állatvédők tilta­kozását az állatok kínzásá­nak megszüntetésére, mely csak úgy érhető el, ha bűn­nek minősül az állatkínzás, amit törvény szabályoz a je­lenleg érvényben levő sza­bálysértés helyett. A legtöbb brutális bánásmód az ember hűséges barátja ellen irá­nyul, melyek nem fordulnának elő, ha a kutya gazdája nem csap­ná ki volt kedvencét az utcára kó­borolni azért, mert az megörege­dett, beteg, kártékony, vagy nem részesíti védőoltásban. Akad olyan eset is, amikor üti-veri, éhezteti, sanyargatja kutyáját, holott anyagi helyzete nem indo­kolja. Napjainkban a kutyatartást a 218/1999-es kormányrendelet, városunkban pedig az állattartási rendelet is szabályozza. A gya­korlat azonban azt bizonyítja, hogy szerintem ki kellene egészí­teni néhány dologgal, sőt bűncse­lekményként kellene belevenni a Btk.-ba, mert annak hatásosabb foganatja lenne, ami által a bünte­tés példaértékűvé válna. Sürgető intézkedésre van szükség - hallani, olvasni. Szá­nalom látni a megcsonkított ku­tyákat, vagy az illegális kutyate­metőt (többször láttam a tévé­ben). A lakott területek külső pe­rifériáin rendszeresen sok a kó­bor kutya. Éjjel-nappal csatangol­nak, zavarják, ugattatják a házőr­ző ebeket, melyek sok álmatlan éjszakát okoznak a település la­kosságának. Az állatok világnapja, október 4-e közeledtével nem büszkél­kedhetünk az őket ért szerete­lünkkel. .. baranyi j., Szolnok A város büszkeségei a sportolók Harminc-negyven éve volt egy „nagy” Szolnoki MTE. Focicsapa­tát remek - részben később való­ban első osztályú, sőt válogatott - játékosok alkották. Akkoriban sikk volt Szolnokon meccsre jár­ni. Egy MÁV-MTE városi rang­adó jó tízezer embert csalt ki szurkolni. A sportolók a város büszkeségei voltak, és méltán le­hettek azok. Akkortájt az MTE fi­atal szakvezetője, Tóvizi István bajnoki közösséget formált a sok jó focistából. Nem sokkal ezután, ereje teljében az edző egy közle­kedési baleset áldozata lett. Saj­nos, a sors ismétli önmagát. Idén, szeptember 19-én így járt egy másik sportember, egy volt szol­noki focista, később edző, játék­vezető, akit mindenki csak „Pin­tyőkém” ismert. Történetesen ő, Kolláth Béla az öcsém volt. Gyászolom őt, mégsem róla írnék. Hanem arról, hogy szegényebb lesz a város, a világ azok nélkül, akik mindenü­ket adták a sportért. Kellettek az olyan emberek, akik nem a sport generálisai, néha még csak nem is kapitányai, hanem önzetlen mindenesei voltak. Nekik soha nem a számla kiállítása volt az el­ső. Számukra gyakran abból sem jutott, amiből járt volna. Ellen­ben pályát locsoltak, papírokat intéztek, támogatásért kalapoz- tak, mostak, szállítottak, csapatot raktak össze. Konfliktusokat si­mítottak el, tartották a lelket a csüggedőkben, a leszakadókban, jó lelkiismerettel ítéltek, nevel­tek. Éltek a sportért, még ha ab­ból megélni esélytelennek bizo­nyultak is. Nem számított a ne­hézség: ínségesen, mégis min­denre találtak megoldást, hogy a játék nagy, örök körforgása meg ne álljon! Ilyen futballszerelme- sek vannak ma is, ne ítéljük el könnyű szívvel a magyar foci összes szereplőjét. A régiekben az örök motor úgy tűnt, soha nem áll meg. Má­sokra tudtak figyelni és vigyázni, míg magukra nem maradt elég erő és idő. Számomra Béla nem csupán jó testvér, és a szolnoki Kolláth futballdinasztia méltó tagja volt. Hanem az olthatatlan sportrajon­gás és az önzetlen sportszerűség megtestesítője is. Pintyő bírói sípja pihen. Még­is, ha tehetné: az egyperces gyászszünet után a játék folytatá­sát rendelné el. Tiszteletére jövőre szeretnék az ő nevével Szolnokon gyere­keknek egy fociemléktornát szer­vezni. _______________KOLLÁTH GYÖRGY. BUDAPEST Cs ak a szőlősgazdát látom A közelmúltban olvastam a hírt, miszerint a Pénzügyminisztéri­um 5 forintról 12 forintra emelné a bor jövedéki adóját 2004-től. Lelki szemeimmel látom a ba­latoni gazdát, aki egy életet épí­tett a bortermelésre. Magam elé idézem az egri bor különleges ízét, s máris gondolati képernyő­mön a sok-sok évvel ezelőtti, szépasszonyvölgyei kirándulás emléke „zsong, - búsong, ja- jong”. Mondhatnák - hiszen e vidékek látogatottsága közismert -, majd csak megélnek az ide­genforgalomból! S akkor még nem is beszéltem az igazi „kirá­lyi” tokajiról. De vajon ugyan­ilyen esélye lesz a többi zemplé­ni gazdának? Mi a véleménye va­jon a helyi embereknek, akik a település elöregedéséről, s a munkanélküliségről keseregnek, miközben fájó szívvel nemrég ir­tották ki megmaradt szőlőtőkéjü­ket... Vagy a megyénkbeli, pél­dául a Tiszazugban élő szőlős­gazdáknak? E bevételcentrikus rendeletter­vezet ugyan tiszteletben tartja-e a kora reggeltől késő esüg dolgozó gazdát? S ha jó bornak is kell cégér, szólnom kell a bor marketingjé­ről, vonzerejéről, s azokról a le­hetőségekről, melyeket még a gasztronómia, a vendéglátás és idegenforgalom rejt magában. Eszembe jut a már több éve spa­nyol tulajdonban lévő, és magyar földön magyar bort termelő bor­gazdaság. Mondhatnánk: ez másnak a baja. Igaz. S hogy miért nem a villamos energia vagy a gázár emelkedése foglalkoztat? Minek? Hiszen azt spirálisan, a többi termék árába beépítve úgyis megkapom. En csupán a szőlősgazdát lá­tom, sajnálom, ki már csak saját családjának fogyasztására ter­mel, a férfit, aki napi tíz-tizenkét órai munka után fáradtan haza­érkezik, s esténként egy hosszú­lépést kortyol... VÁLÓC2INÉ HAJDÚ KATALIN, SZOLNOK TÖBB MINT EGY HETE, hogy elvitték a konténert Szolnok Szé- chenyi-városrészében, a Penny áruház mellől. Azóta a parkolóban gyűlik a szemét... ___________________________fotó, mészáros jános l h I t

Next

/
Oldalképek
Tartalom