Új Néplap, 2003. október (14. évfolyam, 229-254. szám)

2003-10-11 / 238. szám

4. OLDAL TÜKÖR 2003. Október 11., szombat Édesapja mindene volt Móra Szegeden, a Tisza partján áll két szobor. A tudós, Móra Ferenc tűnődő alakja mel­lett markáns arcú, bajuszos férfi tömi a pi­páját búzakévén ülve, a megpihenő ma­gyar ember jellegzetes tartásával. Ő Kotor- mány János, a néhai író, múzeumigazgató és régész elválhatatlan társa, akivel évti­zedekig vallatták Szeged környékén a föl­det, ősök után kutatva, és kinek mestere számos művében állított örök emléket. Kotormány János leánya, dr. Pető Gyulá- né, Kotormány Erzsébet Tiszaföldváron él, és ma is pontosan emlékszik arra az idő­re, melyet családjával együtt Móra Ferenc közelségében töltött.- Édesapám vásárhelyi volt, kilencgyerekes családból származott. Édesanyám is vásár­helyi, tanyaszomszédok voltak. Édesapám tanulni akart, de nem engedték, azért letet­te a négy polgárit magánúton, majd bemen­tek Szegedre Lázár polgármesterhez, aki édesanyámnak szegről-végről ro­kona volt. Édes­anyám fölment hozzá, hogy Já­nosnak munka kellene. Rendőr­nek tették be, de ez édesanyám­nak nem tetszett, így hamarosan le is szerelték. Ak­kor ürült egy al­tiszti állás a mú­zeumban, és Tö­mörkény István fölvette. Nagyon megvolt vele elé­gedve, s azután hogy Móra is odakerült, betették a könyvtár­ba. Móra nagyon szerette édesapámat, ő is ragaszkodott hozzá, nagyon összenőttek. Sokat volt nálunk is, amikor édesapám beteg volt, bizony, sokszor meglátogatta. Mint Erzsébet asszony elmondta, Móra Ferenc nagyon barátságos, végtelenül ren­des ember volt, a szegény embereket meg kiváltképpen istápolta. Aki hozzá szólt, az­zal megállt beszélgetni. Érdeklődött min­den iránt, igaz, hogy azután sok jó újság­cikket is adtak neki. Ő tudta azt, hogy mi a szegénység, mert szegény népek között nőtt fel. Többen szerették, mint nem. A né­zetei miatt nem kedvelték sokan. Egy olyan talpig becsületes és a szegény emberért harcoló ember volt.- Édesapám sokat mesélt az ásatásokon Mórától tanult dol­gokról. Vitt bennünket is sok­szor magával, korábban, mikor már én is totyogni tudtam, Mó­ra gyakran a térdén táncoltatott. Szerette a gyerekeket, mindent megtett az unokájáért! Édes­apám is nagyon szerette, tisztel­te a magyar nyelvet. Válogatás nélkül olvasott, mindent, ami csak jött, s írásban is könnyen fogalmazott. Jókait nagyon sze­rette, a Móra-könyveket is el­kezdte gyűjteni, s boldogan ol­vasta saját magát Móra megje­lent műveiben. Azt mondja: ezt nem is kérdezte tőlem a direktor úr! És beleírta a könyvébe. Szó­kimondó, ravasz ember is volt, de amit mondott, azt mind jóin­dulatból mondta. Meg nem bán­tott volna senkit soha az életé­ben. Érezte azt, hogy őbenne sok minden van, amit át is adott nekünk. Utána a gyerekek mind tanultak. Ennek végtelenül örült, mindig is azt mondta, hogy tanuljatok, tanuljatok, ta­nuljatok! Még a kubikosnak is kell tudni, ha mást nem, hogy hány lapáttal tegyen, amit elbír. Ebből a szempontból szigorú volt, de a szíve az arany volt. Móra Ferenc halála után a bol­dog korszak véget ért - sóhaj­tott fel Erzsébet, aki, mikor Mó­ra meghalt, tizenkilenc éves volt még mindössze. Az édesapja rettenetes nehezen dolgozta fel Móra halálát. Őneki a családja után mindene Móra volt, nagyon szerették egymást, s az öt kilométeres utat a háztól ki a temetőig gyalog tette meg a ko­porsó után. „Édesapám csodálatos ember volt. Úgy össze tudta tartani a családot, hogy mi soha nem voltunk egymagunkban. Végtelenül, na­gyon szerette a gyerekeit. Ő tanított bennün­ket annyi sok szépre, jóra, ő vezetett rá ben­nünket az olvasás szépségére, és a termé­szet szeretetére." Kisgyerekként Móra gyakran a térdén táncoltatott láné, Kotormány Erzsébet- emlékezik dr. Pető Gyu­FOTÓ: MÉSZÁROS JÁNOS- Utána édesapám nemigen járt ki. Ment a múzeumba, teljesített szolgálatot válto­zatlanul, s azután amikor bejöttek az oro­szok, akkor nem engedték haza, kint kellett az ajtó előtt állni, rettentően megfázott, és tüdőasztmás lett. Le is százalékolták, s míg meg nem halt, bizony ő rengeteget beteges­kedett. A szentesi kórházban halt meg. Minden dédunokája tudja, még a párizsi gyerekek is, hogy ki volt a nagypapa. Ők is tudnak magyarul, és mindnél ott van a fényképe. szathmáry istván A bolygók hatása, állása tetteinkre Ez a szó, hogy asztrológus, általában kétféle hatást vált ki az emberekben. Akad egy réteg, ők csak legyintenek és valami olyasmit mondanak: ez a csillagjóslás, bolygójóslás nem más, mint kedves kis szórakoztató mese. Ugyanakkor vannak so­kan, akik ellenkező álláspontot képviselnek, és nagyon is meg­nézetik hozzáértő emberekkel azt, hogy mielőtt valamilyen fontos döntést hoznának, miképpen állnak a bolygók. Köztu­domású, hogy az USA elnökének tanácsadói között ott van az asztrológus is, mint nagyon sok nyugat-európai, magyar poli­tikus, gazdasági szakember, vezető esetében. Akkor miképpen is állunk mind­ezzel? - erről faggattuk a Szolno­kon élő Veressné Hamar Erzsébe­tet, aki ugyan eredetileg tanárnő volt, de eredményesen elvégezte a Baktay Ervin Asztrológusintézet négy szemeszterét, és napjaink­ban főhivatású asztrológus. Nép­szerűségére jellemző, hogy lassan nincs rendezvény Szolnokon, a Tisza-tónál, a Plazában, hogy ne hívnák. De a falunapok, a kunhe- gyesi Mihály-napi sokadalom ál­landó vendége is. Jószerével elő­re táblázott az egész hónapja.- Honnan ez a népszerűség?- Gyaníthatóan onnan, hogy amiket mondok, nem pusztába kiáltott szavak.- Mióta műveli ezt az érdekes mesterséget, ha úgy tetszik, hiva­tást1- Tulajdonképpen húszéves korom óta, alaposabban pedig 1987-től.- Miért csinálja?- Rengeteg a törés, a megold­hatatlan helyzet minden ember életében. Az kapjon segítséget, aki felkeres, és odajön hozzám. Mert problémája az égvilágon mindenkinek, így nekem, önnek is van. Akad, aki ezt felismeri, és megoldást keres, kér hozzá. Más fel sem ismeri, átlép rajta, görge­ti maga előtt, mint egy hatalmas sziklát, és nem érti, miért nehéz és egyre nehezebb az útja. És ar­ra is akad példa, aki legyint: majd megoldódik magától!- Ha bárki felkeresi önt, mi hozzá a legelső kérdése? — A pontos születési dátum és hely, de óra- és percpontosság­gal. Mert négy perc eltérés már számít. Ebből tudom, hol álltak a bolygók születésekor, milyen ha­tást gyakoroltak rá pozitív és ne­gatív értelemben, illetve azt, hogy a hátralévő, elkövetkezen­dő éveiben, évtizedeiben ebből lehet megállapítani számára bi­zonyos fontos időpontokat. Még egyszer hangsúlyozom, számít a percre pontos születési időpont, mert négy perc eltérés egy év idő- eltolódást jelent az életesemé­nyekben.- Magyarul: megmondja, hogy milyen jövő vár rá? — Azt nem, csak a lehetőséget, lehetőségeket veszem számba, és ezek közül neki kell választa­ni. Mert napjainkat, gondolkodá­sunkat a bolygók állása, egymás­hoz viszonyított helyzete befo­lyásolja, a szabad akarat mellett. Fontos, ahogyan az illető születé­sekor álltak, és ahogy most áll­nak. Ezt meg lehet szerkeszteni kézzel, papíron, ceruzával, vo­nalzóval, ami hosszadalmasabb, vagy számítógépes program se­gítségével, ez jóval sebesebb. — Mennyire jönnek, válnak be az előjelzései? — Bejönnek, beválnak, mert ha nem, nem keresnének. Ismét­lem, én nem jósolok, csak közve­títek, mi várható az érintett sze­mély életében. Mondjuk üzleti, családi vonatkozásban. Mert a sokáig hurcolt lelki terhek a meg­betegedések alapjai. — Kérem, mondjon valamit vár­ható mindennapjainkról, mi lesz itt, ebben az országban? — Szeptember végén készítet­tem el a negyedéves horoszkó­pot. Jó lenne, ha az ország veze­tése és a tömegek közötti vi­szony, kapcsolat közeledne egy­máshoz, mert a távolság több, mint ami egészséges. Egy példa rá: az ígéretek és a beteljesülések közötti ellentmondást is kezelni kellene, s a megfelelő következ­tetéseket levonni. A mindennap­ok egyensúlya és a felelősség kér­dése is nyugtalanít sok-sok em­bert. A megoldás feltétele a pénz­ügyi és a tartalmi értékek viszo­nya, feltárása, lehetősége. Sok a jogosság és jogtalanság mindkét oldalon. Végül, de nem utolsó­sorban, ha a megújulás hajtóere­jét nem a szembenállás, hanem az aktivitás, azaz az emberek ak­tív részvétele vezeti, ez jó lesz, ez kellene a nagy tömegnek, az em­berek zömének ahhoz, hogy bol­dogabbak, elégedettebbek legye­nek. D. SZABÓ MIKLÓS íme, így dolgozik egy asztrológus: Veressné Hamar Erzsébet munka közben FOTÓ: CSABAI ISTVÁN Enyhített fegyházbüntetés Aljas indokból elkövetett em­berölés kísérlete, jelentős ér­tékre elkövetett fegyveres rab­lás, nyereségvágyból elköve­tett emberölés kísérlete, lő­fegyverrel való visszaélés és más bűncselekmények miatt ítélte 16 év 6 hónap fegyházra K. Zoltánt 2002. április 5-én a Jász-Nagykun-Szolnok Me­gyei Bíróság. A másodfokon eljáró Szegedi ítélőtábla 12 évre mérsékelte a fegyház­büntetést. K. Zoltán a csaknem két órán át tartó ámokfutása során súlyos bűncselekmények sorozatát kö­vette el - állapította meg 2002 áp­rilisában a megyei bíróság. A fia­tal férfi tudatosan készült arra, hogy erőszak árán szerez pénzt. Mivel lakóhelyén, Kecskeméten a korábban elkövetett fegyveres rablásai, illetőleg az ezekben foly­tatott büntetőeljárások miatt már nem mert próbálkozni, ezért úgy gondolta, átteszi a székhelyét Szolnokra. Többször is tartott te­repszemlét a városban. Eltervez­te, mit, hol és mivel csinál majd. Kiszemelte az Interfruct Áruhá­zát, majd 2000. augusztus 1-jén elindult, hogy terveit valóra vált­sa. Motorjáról leszállva, bukósi­sakban, sporttáskával és csőre töl­tött fegyverrel a kezében rontott be zárás előtt negyedórával az áruházba. Az egyik pénztáros fe­jéhez szegezte a pisztolyt, és kö­vetelte a pénzt. A bankjegyek gyűltek a táskában, ám az áruház biztonsági őre keresztülhúzta a számítását. A fegyvertelen őr vé­dekezési kísérlete pánikba ejtette a támadót, aki elsütötte a fegyve­rét. Csak a szerencsén múlott, hogy nem találta el a pénztárost. A rabló a megszerzett pénzzel menekülni kezdett motorján. A biztonsági őr azonban egy alkal­mi segítőtárs autóján üldözőbe vette őt. A hajsza nem tartott so­káig, mert a motoros elesett. A pénzzel teli táska és a lőfegyver is leesett a földre. Az őr és a rab­ló egyszerre akarta megszerezni a pisztolyt. Ebben a küzdelem­ben ez utóbbi bizonyult gyor­sabbnak. K. Zoltán kettőt lőtt, közben tárat is cserélt. A máso­dik golyó sebesítette meg az őrt. A rabló, hogy mentse a bőrét, au­tót akart szerezni. Előbb egy Opelt akart megállítani, végül egy pénzszállító gépkocsit kény- szerített megállásra, azzal mene­kült tovább. Száguldás közben okozott egy közlekedési balese­tet is. Kőtelek határában ért véget a hajsza, amikor a nyomozók „ki­A történet abszurduma, hogy a fér­fi épp azért választott szolnoki cél­pontot, mert Kecskeméten már félt a lelepleződéstől, ám végül mégis itt bukott le és tett beismerő vallomást a korábbi, Bács-Kiskun megyében elkövetett fegyveres rablásokról. K. Zoltánt még a szol­noki ügy jogerős elbírálását meg­előzően ítélték el jogerősen 9 év fegyházra Kecskeméten a kiskő­rösi laktanyából elrabolt géppisz­toly és a sorozatos bolti rablótáma­dások miatt. lőtték” alóla a járművet. A meglőtt őr hónapokig lába­dozott, sérülése miatt azonban csökkent munkaképességűvé vált. A megyei bíróság ítélete kap­csán az ügyész súlyosbitásért, a vádlott és védője enyhítésért je­lentett be fellebbezést. A Szege­di ítélőtáblától kapott tájékozta­tás szerint az ügyben a héten született jogerős döntés, amely az elsőfokú ítéletet megváltoztat­va 12 évre mérsékelte K. Zoltán fegyházbüntetését. _________hcv Tv-no tesz Deák Ferenc nyomában Eleddig amikor Ráday Mihály és Katona Tamás összefogott, ab­ból mindig valami okos, értelmes, jó dolog született. Példaként említhetem az 1848-49-es forradalomról és szabadságharcról ké­szített filmjüket, amikor az emlékhelyeit keresték fel és mutatták be igen érdekesen. Alighanem így lesz ez most is - előlegezzük meg -, bár csak két darabját láthattuk még a köztévében annak a hatrészes sorozatnak, amelyben Deák Ferenc életének nyomá­ba eredtek. Garancia rá Ráday nagy televíziós gyakorlata és Kato­na történészi alapossága. Az alkalmat a közelgő születési jubile­um - 200 éves -, valamint a politikusnak szánt Deák-év, de talán még inkább az a felismerés adhatja, hogy bizony a szélesebb kö­zönség azon túl, hogy ő a „haza bölcse”, keveset tud arról, kicso­da is az, aki e megtisztelő nevet munkásságával kiérdemelte. A közéletben is általában egyszerűen a kibékülésre, megegyezésre hajlamos politikussal azonosítják: a kompromisszumok emberé­nek tartják. Megítélése körül félreértések is léteztek. Jellemző, hogy a kiegyezés létrejöttekor az ugyancsak bölcsnek is mond­ható Arany János, féltvén az egyezségtől nemzetének független­ségét, imigyen fakadt ki ellenében: „Deák Ferenc! Megélünk mi kend nélkül, kívánjuk a szabadságot, rend nélkül”. Nos, a felfedező útra induló kettős először a szülőföld, Zala azon helyeit kereste fel, ahol tartózkodott, kezdte pályáját jo­gászként Deák, személyes emlékeit is felderítvén - fellelvén, amelyek sokat elárulnak az ő egyéniségéről. Sajnos, olykor szo­morúan kellett arról szólniuk, hogy itt volt valaha az a hely... Vagy azt látni, hogy épp tatarozzák azt az épületet, ahol egyko­ron Deák megfordult, inkább írásos dokumentumok, esetleg tár­gyi emlékek kerültek a szemünk elé (eddig legalábbis). A soro­zat készítői jó érzékkel azonban olyan érdekességekkel is szol­gálnak, melyek anekdotába illenek és igen színesek. Mit tartott róla például bátyja - „Öcsém kisujjában is több van, mint az én fejemben”. Továbbá, hogy mi volt a kedvtelése: Kehidán egész kis műhelyt tartott fenn - szerencsére maradt is belőle -, ahol mindenféléket faragott, még papucsokat is olyan férfi ismerőse­inek, akiknél a családban az asszony viselte a nadrágot. S mi­közben megismerjük fiatalkori jogászkodását, „belekóstolunk” liberális gondolkodásába, megtudjuk azt is, hogy Pozsonyban, amikor a megye követeként részt vett a diéta munkájában, na­ponta három órát is sétált egy hatalmas kertben, merthogy így kívánta azt termetes alakja, testsúlya. Katona Tamás nagy mes­tere annak, hogyan lopja be az efféle ínyencségeket a komoly ismeretek sorába, némi humorral is „édesítve”. Bemutatták azt a szépen faragott botot is, melyet költőbarátjának, Kisfaludy Sándornak adott ajándékul. Figyelemre méltó, tudhattuk meg, hogy a szegény bojtárlegényből lett gyilkos esetében is milyen társadalmi összefüggésekben ítélte meg a történteket, jogászi jó­zansággal és szociális érzékenységgel. Egy sorozatról menet közben - tudom - nem illik véleményt mondani, mégis „illetlenkedem”, mert szeretném felkelteni irán­ta az érdeklődést, hisz a Deák emléke hiányt pótló televíziós vál­lalkozás, mely segít felfedeznünk Széchenyi, Kossuth halhatat­lan kortársát. Okosabbak, mi is bölcsebbek lehetünk ez által. VALKÓ MIHÁLY A a A * a Kotormány János, az édesapa

Next

/
Oldalképek
Tartalom