Új Néplap, 2003. október (14. évfolyam, 229-254. szám)

2003-10-09 / 236. szám

4. OLDAL A S Z E R.K E S Z T Ő S É G POSTÁJÁBÓL 2003. Október 9., csütörtök TISZTELETTEL EMLÉKE­ZÜNK. Utolsó búcsút inthe­tünk ma közismert nyugdíjas­társunknak, Gavaldik Mihály­nak, a jászladányi nyugdíjas­klub egykori vezetőjének. Nagy szerepe volt abban, hogy a tele­pülésen az időseket összefogja, szervezze kulturális, egyéb programjaikat. E munkáját eredményesen végezte, a nyug­díjasok körében különösen nagy tekintélyt vívott ki. A nyugdíjazása előtti gazdasági vezetői tapasztalatait jól tudta kamatoztatni az idős emberek közössége, egyúttal községe ja­vára. Szomorúan búcsúzunk, tisztelettel emlékezünk rá. DÉNES PÁL, UTAZÓK KLUBJA VEZETŐJE Példaértékű összefogás Nemrég a jászladányi Baross úti általános iskolában a felnőttek és a gyerekek döbbenten vették tudomásul, hogy ott hívatlan lá­togatók jártak, s elvitték a hifi­tornyot, videót, magnót. Az ezt követően megszerve­zett hulladékgyűjtés célja az lett, ha sok papírt és vasat sike­rül gyűjteni, az eszközök egy ré­szét pótolják. A kijelölt napon reggel már 8 órakor megpakolva sorban áll­tak a gyerekek az átvevőhely előtt. Többségük kézben, sza­tyorban, táskában, kerékpáron hozta a papírt, más gyerekek vi­szont nemcsak otthonról hozták a hulladékot, hanem házról ház­ra járva kérték el a falu lakóitól is. Néhány szülő gépkocsival vagy vállalkozó nagyobb tételű hulladékkal segített. A tanulók délelőtt gyűjtöttek, többnyire csapatokban, párokban, de egyénileg is. Az időjárás kegyes volt, és a gyerekek leizzadva, ki­fáradva megmutatták, hogy ké­pesek keményen dolgozni, ha valamit nagyon szeretnének. A gyűjtés végén izgatottan és re­ménykedve kérdezték: „Ebből már lehet videót és magnót ven­ni?” A kipirult arcokat és felcsilla­nó szemeket látva reméljük, igen. Ezek a gyerekek - talán életükben először — kitűnőre vizsgáztak összefogásból, egy közös cél érdekében. KOVÁCSNÉ SZABÓ VERONIKA, JÁSZLAOÁNY ÖNKORMÁNYZATI ÁLTALÁNOS ISKOLA Mégse lesz hűségpénz... Hét éve mentem nyugdíjba a szolnoki Hetényi Géza Kórház­ból mint gyermekápolónő. Az­óta is figyelemmel kísérem az egészségügyi dolgozók helyze­tét és az egészségügyet érintő változásokat. Örömmel és némi megnyugvással értesültem az ott dolgozók 50 százalékos bér­emeléséről, és a részükre terve­zett hűségjutalomról. Végre, az egészségügyben dolgozókra is gondoltak, s talán vége lesz a szakmából történő elvándorlás­nak! Sajnos azóta már hallottam a televízióból, hogy elmarad az egészségügyi dolgozók hűségju­talmának kifizetése. Végtelenül sajnálom, és sze­rintem megbocsáthatatlan do­log, hogy becsapták a szakma dolgozóit! Remélem, országgyű­lési képviselőink értünk teszik a dolgukat, és az egészségügyi dolgozók érdekében még java­solnak törvénymódosítást. _________________N. MIHÁLYNÉ, SZOLNOK A levelekből válogatunk. A kiválasz­tott írások - a levélíró előzetes hozzá­járulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétle­nül azonosak a szerkesztőség állás­pontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesz­tőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Kárpátalja gyöngyszemeinél jártunk Szolnokiak az Európa földrajzi középpontját jelző emlékoszlopnál A Szolnoki Pedagógus Nyugdíjasklub Ferencz Ti- bomé szervezésében négy felejthetetlen napot töltött Kárpátalján. Az út elején Vaján, a kastély szoborparkjában emlékeztünk a Rákóczi-szabadságharc esemé­nyeire. Tákoson a népi építészetű, 1766-ban épült favázas, az országban egyedülálló paticsfalú templomban, Csarodán a XIII. századi téglatemp­lom freskótöredékeiben és díszítő festéseiben gyönyörködtünk. A határon túl elsőként Beregszászon, a kárpát­aljai magyarság fővárosában sétáltunk, majd jár­tunk a mai Munkács belvárosában. Meghatóban emlékeztünk Szolyván az emlékparkban, a Lat­orca felső folyásának völgyében, ahol a II. világ­háborúban gyűjtőtábor volt, és ezrek sírhelye ta­lálható. (BEKÜLDÖTT FOTÓ) Kölcsey Ferenc szavaira emlékezve Húsz várá­nak - Szent László korában kezdték építeni és III. Béla idején fejezték be - romjainál is jártunk. Sok utastársunk először járt sóbányában, ami­kor Aknaszlatinán megismerkedhetett a 300 mé­ter mélyen a kitermelt tárnákkal, melyet szana­tóriumnak rendeztek be légzőszervi betegek gyógyítására. Megcsodáltuk a természet csodáit Rahónál, ahol a Fekete- és Fehér-Tisza egyesül, s innen már szőke Tiszaként rohan tovább. A kö­zelben található Európa földrajzi középpontja, ahová Ferenc József állíttatott 1878-ban emlék­oszlopot. A ldránduláson felelevenítettük irodalmi, törté­nelmi, földrajzi ismereteinket, s nagy élvezettel csodáltuk a természet varázslatos, őszi szépségét. ___ ____________________ALMÁSI JÓZSEFNÉ, SZOLNOK Sz áz nyugdíjas sportkedvelő A szolnoki Városmajori Nyugdíjasok Baráti Egyesü­lete három évvel ezelőtt, ha­gyományteremtő céllal lett ötletgazdája és rendezője a szépkorúak sportnapjának Szolnok város és a városkör­nyék nyugdíjasai számára. Szeptemberben egy gyönyörű őszi napon városunk egyik repre­zentatív sportlétesítményében, a vízitelepen ezúttal már harmadik alkalommal találkozott mintegy száz nyugdíjas sportkedvelő. Az egész napos program min­den percét élvezték a jelenlévők, hogy kellemes környezetben le­hettek s jó társaságban. Ribár Zsuzsanna vezényletével közös tornán mozgatták meg — vendé­geikkel együtt - berozsdásodott forgóikat. Közben az ügyes háziasszony­ok, házias férfiak az ebéd elkészí­tésében jeleskedtek, a többiek rejtvényt fejtettek, szellemi totót töltöttek ki, kosárra dobásban, te­kében, játékos horgászatban és célba ütő játékban versenyeztek. A szép és tartalmas nap gyor­san elröppent. Várjuk, hogy jövő­re ismét találkozhassunk, abban a reményben, hogy a szabadidős sporttal megszállott szakemberek segítségét, szakmai tanácsait, va­lamint a szponzorok támogatását ismételten élvezhetjük. _______SÓS KÁROLVNÉ, EGYESÜLETI ELNÖK Eg y nap a fazekasság fővárosában Szeptemberben — a szolnoki Nyugdíjas Pedagógusklub tagjaival — megyénk nagy múltú városába, Mezőtúrra látogattunk. A kirándulás megvalósulásához pályáza­ton nyertünk támogatást. A Mezőtúrra látogatók csoportja A pályázat benyújtásakor Nagy Sándor nyugdíjas kolléga volt se­gítségemre, aki informált a látni­valókról, a sok-sok sajátosságról, amit érdemes lesz Mezőtúron megtekinteni. A művelődési ház­ban Hegedűs Annamária könyv­táros várt nagy szeretettel ben­nünket. Érdekes helytörténeti előadásába beleszőtte a városhoz fűződő személyes emlékeit, majd az általa sütött túri pereccel kínál­ta a csoportot. A helyi, városi (BEKÜLDÖTT FOTÓ) nyugdíjasklub vezetője, Gyalog Lajosáé is köszöntötte a vendége­ket, és különféle prospektusokkal kedveskedett. Dr. Füstös Jenő, aki rendkívül gazdag ismeretekkel rendelkezik mind a város, mind a fazekasság történetét illetően, nagy lelkese­déssel mesélt a fazekasság kiala­kulásáról, különféle korszakairól, stílusairól, legkiválóbb mesterei­ről, a hagyományokról és a ma is élő népművészetről. Megismerhettük négyszáz kö­rüli cserépedényből álló magán- gyűjteményét, amely bemutatá­sával megismerhettük a túri faze­kasság történetét. A Túri Fazekasmúzeumban dr. Tolnay Gábor igazgató vendég­szeretetét élvezhettük. Fiatal kol­légája szakszerű tárlatvezetéssel mutatta be kincseiket. Láthattuk az alkotóházat és az egykori zsi­nagóga épületében lévő képeket és egyéb alkotásokat. Bebocsátást nyertünk a híres Badár-házba, ahol találkozhattunk egy ma is ott dolgozó fiatal alkotóművésszel. Élvezettel hallgattuk Sila Kata­lint, a fekete cserepeiről híres fa­zekast. Kiruccantunk a Békésszent- andráshoz tartozó vízduzzasztó­műhöz. Megcsodáltuk a mini víz­esést, a vastag békalencse-taka- rót, és hallgattuk a szakember tá­jékoztatását a létesítmény szere­péről, működéséről. Eljutottunk a rendkívül méltóságteljes refor­mátus templomba is, mely a deb­receni nagytemplomhoz hasonlít­ható. Köszönjük a mezőtúriaknak mindazt, amit kaptunk tőlük, a szolgálatkészségüket, a rengeteg információt városukról, népmű­vészetükről. __________SZAUTNER JÁNOSNÉ, SZOLNOK Me gyénkbeli volt a Vízipók alkotója 1927. június 2-án Szoboszlai Sza­bó Jenő gyógyszerésznek Sza­bolcs nevű fia született, s a család 1931-ig élt Jákóhalmán. Szobosz­lai Szabolcs megyénkben egy másik községben, Besenyszögön is élt, ahonnan Debrecenbe ke­rült, ahol iskoláit végezte. Községünk jeles szülötte az 1980-as évek végén a honismere­ti szakkör meghívására látogatott el Jászjákóhalmára, és ez mara­dandó élményt jelentett számára. Kilátogatott a temetőbe, mert mint mondta: az szent hely neki ott nyugvó testvérei miatt, kiknek hantját már nem lelte meg. Nagy természettisztelő volt. Ezt a budai, Sasadon lévő lakása is igazolja, melyről azt írtam a Jászsági Évkönyv 2000-es köteté­ben: „...kis erdő közepén álló „mézeskalács házikóban” él Sza­bó Szabolcs rajzfilmrendező, Já- kóhalma szülötte, díszpolgára. A ház körül kutya, macska, teknő­sök - belül halacskák -, fák, vi­rág mindenütt. Mintha Lázár Er­vin négyszögletes kerek erdejében járnánk, meg sem lepődnénk raj­ta, ha az egyik fa mögül előlépne Dömdödöm, a kis oroszlán. ” Ez a természetszeretet vezette el leghíresebb munkájához: a 39 részes Vízipók-csodapók című rajzfilmsorozat megalkotásához, amely nevét világhírűvé tette. 1982—83-ban Ausztráliába is ka­pott meghívást, ahol feleségével - aki szintén szakmabeli — együtt forgatott. 1986-ban Balázs Béla-díjat kapott. 1998-ban szülőfaluja díszpol­gárrá választotta, 2000-ben pedig a Jákobnak (Jákóhalmiak Baráti Egyesülete) egyik tiszteletbeli el­nöke lett. 2002-ben a Jákóhal­mán megrendezett VIII. jász vi­lágtalálkozón egy kiállítás kereté­ben láthatók voltak grafikái, hi­szen nemcsak filmeket rajzolt. A művész 2003. augusztus 30- án hunyt el. FODOR ISTVÁN FERENC, JÁSZJÁKÓHALMA Kocogás közben féljünk? Kutyák és értük felelő(s) gazdáik az utcán A kocogónak a reggeli edzései a felüdülést jelentették. Rálendülni a napra a friss levegőn, utána egy zuhany, és akár el is maradhat a reggeli kávé. Csak egy kis koco­gás... Ezt időnként azonban meg kellett szakítani, hogy a levegő­zésüket élvező kutyák nehogy rossz néven vegyék a mozgó ala­kot. Ilyenkor sétába kezdett, majd tisztességes távolság után újra lendületet vett. Ám az élet­ben adódhatnak meglepő dol­gok. Egy alkalommal egy rotweiler vette felé ruganyos, nyugodt, erő­től duzzadó lépteit. Annak gazdá­ja a pázsit szemlélésébe merülve rágta a cigarettáját, és kutyájára igencsak kevés figyelem jutott gondolataiban. Az eb odaért az edző ember elé, aki érzékeny ku­tyapszichológiájával jobbnak lát­ta, ha mozdulatlanul megáll. A kutya körbejárta, érzékszerveivel feltérképezte a futót. Ő — elkerü­lendő a kutya megriadását - hal­kan az elbóklászó gazdit kutyájá­nak felügyeletére kérte. Ám köz­ben még a lélegzete is elállt, szíve szaporábban vert, mintha marato­ni távot tett volna meg. Percekkel (óráknak tűnt) később felhang­zott a gazdi hívó, utasító szava. Ezután önvédelmi spray-t hor­dott magával reggelente. Évekig, és az utóbbi napokig nem is volt szükség rá. A boxer még messze volt, ami­kor felfigyelt a házak közül kisé­táló alakra. Póráz és szájkosár nélkül, az édes szabadság bűvö­letében. Az állat teste megfeszült, tekintetét egy pillanatra sem vet­te le a közeledő emberről. A ku­tya támadó állását látva, megállt a házaknál, és a gazda segítségét kérte, aki próbált is tenni valamit, de hasztalan. Az eb futásnak eredt, egyenesen az álldogáló ember felé... s csak az önvédelmi spray állította meg. A sportolónak napokig nem volt kedve reggeli útjához. Ma egyeseknek sikk sétálni komoly erővel rendelkező ku­tyák társaságában, tettetett nyu­galommal, lezser hanyagsággal. A jámbor, kutyátlan járókelő pedig fél a kutyától? Akkor meg­érdemli, hogy az megtámadja! A gazda, a védettsége teljes bizton­ságából nézi a pusztán emberi erejével (vagy gyengeségével) közelítő kutyanélkülit. Vajon hogy tetszik majd az állatnak? Jó ez az érzés. Hatalmat ad! Az ő egyetlen szaván, mozdulatán múlhat most a másik ember testi épsége, de a lelki nyugalma min­denképp. Nem kívánjuk egyetlen kutya­tartónak sem, hogy maga vagy családtagja megtámadása után döbbenjen rá: az állat mégiscsak ösztönös és nem tudatos lény, bármilyen kedvesnek, okosnak ismerik. A tragédiák híre elül. Minden csoda három napig tart... Ám tiszteljük azokat a kutya­tartókat, akik embertársaikra is tekintettel vannak. Hogy szabá­lyos tartással empátiásán, elővi- gyázattal védenek a testi és lelki, idegi sokkhatásoktól, melyek az állatok részéről érhetnek ben­nünket. Nekik kívánjuk, hogy sok szeretetet, vidám pillanatot kapjanak kedvencüktől. (NÉV ÉS ClM A SZERKESZTŐSÉOBEN) AZ ÜNNEPLŐ CSALÁD. Hatvanadik házassági évfordulóját ünne­pelte nemrég Jászjákóhalmán Tóth József és neje, Szűcs Erzsébet — három gyermeke, unokái, dédunokái társaságában. FODOR ISTVÁN FERENC, JÁSZJÁKÓHALMA __________________________________________________________________(BEKÜLDÖTT FOTÓ) tá k k

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom