Új Néplap, 2003. szeptember (14. évfolyam, 203-228. szám)

2003-09-03 / 205. szám

4. OLDAL ÉRDEKE S S É G E K 2003. Szeptember 3., szerda TEHETSÉGES ORMÁNYOS. Nem mindennapi esemény történt egy melbourne-i állatkertben. Az egyik ott lakó elefánt képet festett, amelyet elárvereznek, majd az ebből befolyó összeget a vadon élő társai megsegítésére fordítanak. __________________________________________________fotó: europress/epa El képesztő közlekedési morál Önmagukban is riasztóak a közép-kelet-eu- rópai közúti baleseti statisztikák, de különö­sen azok európai uniós összehasonlításban — derült ki a bécsi Der Standard című napi­lap keddi számából. A lap szerint a 2004-ben az Európai Unióhoz csat­lakozó országokban körülbelül ötször annyian halnak meg a közutakon, mint az Európai Unió­ban. A kommunizmus 1989-es összeomlása óta 150 ezren vesztették életüket a csatlakozásra vá­ró 8 európai országban közlekedési balesetek­ben. Ezeknek az országoknak a közútjai mentén fakeresztek ezrei emlékeztetnek mindenütt a közlekedési balesetek áldozataira. Szakértők szerint a rosszul értelmezett sza­badság állhat a kelet-közép-európai közúti sza­bálytalankodók tetteinek a hátterében. Bár az utóbbi években javult valamit a helyzet, Európá­nak ezen a részén még napjainkban is évente tí­zezren halnak meg a közutakon egy olyan tér­ségben, ahol 75 millióan élnek és 20,5 millió a gépkocsik száma. Németországban viszont, ahol több mint kétszer ennyi autó közlekedik és 82 milliós a lélekszám, 2000-ben 7500-an vesz­tették életüket közlekedési balesetben. A szakértők az elsőbbségadás elmulasztásán, illetve a gyorshajtáson kívül az alkoholfogyasz­tás számlájára írják a közúti balesetek halálos ál­dozatainak a magas számát, jóllehet e térség bi­zonyos országaiban egy korty szeszes ital fo­gyasztását sem engedik meg az autóvezetőknek. Újabb okként említették a gépkocsik és az utak rossz állapotát. Kiemelték, hogy a kommuniz­mus olyan produktumai, mint a Trabant és a La­da mellett Nyugat-Európából származó roncsau­tók árasztották el a térséget. A közlekedés biztonságosabbá tételére irányu­ló szándék ugyan ezekben az országokban is megvan, ám azt főképpen a pénzhiány akadá­lyozza. A lap szerint például Magyarországon mindössze 100 radarberendezéssel rendelkezik a rendőrség, míg Ausztriában, ahol több mint kétszer annyi a gépkocsik száma, 1200-zal. A lap megszólaltatta Holló Pétert, a közlekedésbizton­sági kutatóintézet képviselőjét, aki szerint leg­alább 600 radarberendezésre lenne szükség, de erre nincs pénz. ______________________mti Lé ggömbbel a világűr határára? A légkör és világűr határára próbál eljutni kedden hélium­mal töltött léggömbjével két brit pilóta. Colin Prescot és An­dy Elsőn négy évtizedes magassági rekordot készül megdön- teni az évek óta tervezett, vernei ihletésű utazással. Lapos a divat Ez még nem sokat árul el. Gondolhatunk cipősarokra, háztetőre és persze a has is akkor szép, ha lapos. Itt azonban teljesen másról van szó. A dél-koreai Samsung cég képvi­selője az elektronikai berende­zés berlini nagy bemutatóján, úgy vélekedett, hogy a televíziós piac hasonló változást él meg most a lapos képernyőre való át­téréssel, mint amikor a fogyasz­tók a fekete-fehér készülékekről a színesre váltottak. Szerinte a laposak iránti kereslet olyan erő­teljes, hogy nem lehet még csak jóslásokba sem bocsátkozni, ho­vá fejlődhet az idén. Egyre nagyobb a kereslet a falra akasztható, azaz kimon­dottan lapos készülékek iránt is. Igaz, a német piacon arra számítanak, hogy a mintegy öt­millió készülékből 150 ezer lesz ilyen a háztartásokban az év vé­gére. Mivel ezek drágábbak, 10 ezer euró körül van az áruk, a tévékészülék eladások teljes ér­tékében részesedésük elérheti a 20 százalékot. A lapos tévék tekintetében a piacvezető a Samsung és a Sharp lett, a Sony, a Philips és a Panasonic másoktól vásárolja ezen képernyőket, így piaci le­maradásban van, most kezdi sa­ját modellválasztékát kialakíta­ni. Több japán vállalatnak a ki­sebb, 37 centis képernyőméretű készülékeknél már elsősorban lapos képernyős kínálata van, a piacvezető országnak így Japán tekinthető. A „sztárnyugdíjas” Elhunyt az osztrák „sztárnyug­díjas”, aki száz-egynéhány éve­sen is óriáskerekezett, rendsze­resen látogatta a kaszinót, szor­galmasan válaszolt e-mailekre, sikerrel színészkedett. Maria Koppendorfer az ausztriai Ams- tetten nyugdíjasok otthonában 106 éves korában váratlanul hunyt el. Az agg korához képest szokatlan szellemi és fizikai kondícióban lévő hölgy úgy­szólván halála pillanatáig dolgo­zott egy internetes projekten, amely a tájszólások fennmara­dásának biztosítását tűzte ki cé­lul. Tavaly amatőr színészként még nagy sikerrel lépett fel egy vígjátékban. Az 1898-ban szüle­tett sztárnyugdíjas hosszú életé­nek titka a következő volt: sem­mi dohányzás, sok kemény munka és rendszeresen egy po­hárka must. A pilóták 25 mérföldes, vagyis 40 kilométeres magasságot céloztak meg, a jelenleg érvényes világre­kordot az amerikai légierő két re­pülőse állította be még 1961-ben, 21,5 mérfölddel, azaz mintegy 35 kilométerrel. Prescot és Elsőn a 9-12 órásra tervezett függőleges utazásra a brit haditengerészet egy átalakított hajójának fedélze­téről indul, a délnyugat-angliai Cornwall grófság partjai elől. A léggömb puszta mérete is rekord: a ballon 400 méternél is magasabb lesz felfújt állapotban, vagyis meghaladja a New York-i Empire State Building felhőkarcoló ma­gasságát. Felfelé haladva, az egy­re ritkább légkörben a felhajtóerőt adó héliumgáz olyan méretűre duzzasztja a léggömböt, hogy a jármű előzetes számítások szerint csaknem 500 kilométeres körzet­ben szabad szemmel is észlelhető lesz - vagyis Írországtól Anglián át Franciaországig látni lehet majd. A két pilóta a rendkívüli mé­retű ballon alatt, egy nyitott kosár­ban ül majd, orosz gyártmányú űrruhában. A szkafander elenged­hetetlen, hogy a magassági utazók túléljék a mínusz 70 fokos hideget és a Marséhoz hasonlóan ritka légkört a célba vett magasságon. Ha sikerül elérni a célmagasságot, az utazók egy órát kísérletezéssel töltenek majd. Káosz a német nyelvben Reformra szorul a helyesírás reformja? Alig öt évvel ezelőtt, 1998 au­gusztusában lépett életbe a német helyesírás reformja, amely azonban a bevallott szándékkal ellentétben to­vább nehezítette a Goethe nyelvén író és olvasó milliók dolgát. Szakemberek a tanulságokat le­vonva máris elkerülhetetlennek tartják a „reform reformját”, azaz olyan óvatos korrekciók foganato­sítását, amelyek feloldják az öt év­vel ezelőtti változások nyomán tá­madt ellentmondásokat, zavaro­kat. A németországi, ausztriai és svájci tudósok által két évtizedes vajúdás, számtalan konferencia és szimpózium után elfogadott re­form a szabályok gyérítését, a központozás egyszerűsítését, a kivételek számának szűkítését cé­lozta. A szellemi atyák azonban - utólag látszik - nem voltak elég következetesek; ennek következ­tében a nyelvvel főállásban foglal­kozók (írók, költők, újságírók, ta­nárok, kritikusok) félszívűnek ér­zik az egész művet, amelyen csak egy újabb reform segíthetne. Má­sok - ők vannak kisebbségben - a reform eltörlését és az eredeti ál­lapot helyreállítását követelik, er­re azonban aligha fog sor kerülni. A helyzet jelenleg zavaros, sőt ka­otikus. Öt éven át ugyanis párhu­zamosan élt egymás mellett a régi és az új írásmód (és 2005-ig sem büntethető az iskolákban az a ne­buló, aki a régi szabály szerint ír­ja dolgozatát). A sajtó a kezdeti óvatos eufória után meghasonlott: egyes nagy tekintélyű újságok (például a Frankfurter Allgemeine Zeitung) már két év elteltével visszatértek a régi írásmód alkal­mazásához, amiben követte pél­dájukat néhány könyvkiadó (pl. a Suhrkamp) is. Részben bizonyára ennek tulajdonítható, hogy míg jelenleg a Németországban ki­adott új könyvek 80 százaléka az új helyesírást követi, a németek­nek mindössze 22 százaléka al­kalmazza a gyakorlatban annak szabályait. A szülők zöme képte­len ellenőrizni csemetéje házi fel­adatát a helyesírás szempontjá­ból, míg a tanárok nem csekély hányada csak a Dudent (a német helyesírás bibliája) kézbe véve ké­pes megbirkózni a dolgozatok és diktandók kijavításával. Számos író mindmáig tartja magát ahhoz a fogadalmához, hogy műveit nem engedi az új szabályok sze­rint kiszedni és kinyomtatni. Kö­zéjük tartozik Reiner Kunze is, aki nemrég A szavak aurája című kö­tetében szedte le a keresztvizet a reformról. Mint írja, a német nyelvközösségre erőszakolt sza­bályozás nemcsak antidemokrati­kus, de költséges és — számos ponton - értelmetlen is. Az ered­mény: az új szabályok nem tették könnyebbé a nyelvtan és helyes­írás megtanulását — alkalmazá­suk a korábbinál is jobban függ az író egyén iskolai végzettségétől. Ennek következménye egy újfajta pluralizmus. Számos újság saját ortográfiái útmutatót készített munkatársai számára, miközben sok német - aki elégedetlen volt a régi írásmóddal, és elfogadható­nak találta a reform néhány pont­ját - saját személyes keverékére esküszik. Az eredmény: káosz a köbön. A régihez való visszatérést immár a reform esküdt ellenségei sem tartják megoldásnak. Szóba jöhet viszont a józan korrekció - amint azt a bajor kulturális mi­niszter is ajánlja. Hans Zehetmair szerint korrigálni kell azokat a re­formelemeket, amelyek nem áll­ták ki az idő próbáját, illetve nyelvtudományi szempontból tarthatatlanok. Hesseni kollégája, Ruth Wagner kudarcnak tartja a reformot; szerinte az új szabályok egy részét el kellene törölni, to­vábbra is a százéves régi helyes­írást tekintve alapnak. Egyúttal rögzíteni kellene: a nyelv folyama­tosan változik, ezért nincs szük­ség gúzsba kötő szabályzatra, az új elemeket folyamatosan lehetne beilleszteni a vázba. Vezető nélkül parkol A világon elsőként mutatták be Tokióban azt a Toyota autót, amely az autóvezető beavatkozá­sa nélkül tud leparkolni. Az új benzin- és elektromos üzemelésű Prius modellt hétfőn mutatták be, és a Toyota elnöke, Cső Fudzsio meglepetést keltett a bemutatón, amikor a vezetőülésen feltartott kezekkel jelezte: nincs szükség kormányzásra ahhoz, hogy a Pri­usszal két autó közé beálljon. - A fékre sem kellett lépnem — mondta az elnök a szenzorokkal és elektronikus kormányvezérlő­vel ellátott új típusról. Az új Prius modell elődjéhez képest emellett olcsóbb és üzemanyag takaréko­sabb is. Japánban 18,430 dollár­nak megfelelő áron ( 2,15 millió jenért) értékesítik az autót az elő­ző Prius 2,18 millió jenes árával szemben. Az intelligens parkolá­si rendszerrel ellátott autóért to­vábbi 230 ezer jent kell fizetni. A General Motors és a Ford Motor az idén kíván előállni első „hib­rid”, benzinnel és árammal mű­ködő autójával. A Toyota az új Priusból 2004-ben világszerte 28 ezer autót akar értékesíteni, ami duplája az elmúlt két évben éven­te eladott Prius kocsinak. Az alap­típusból annak 1997 évi beveze­tése óta összesen 120 ezret adtak el. A Toyota gyártási tervében a környezetbarát autókból évi 300 ezer előállítása szerepel 2005-ben és 2006-ban. Zokni a szandálhoz Zoknit hordtak a szandálhoz az ókori rómaiak, amikor Britanniá­ban voltak - fedezték régészek. Egy bronzszobor lábán tűnt fel, hogy az alak gyapjúzoknifélét vi­sel a mediterrán típusú szandál­hoz. Hát, ez elég kínos lehet ne­kik — mondja az ásatás vezetője. Az lehet az egyetlen mentségük, hogy ők itt nagyon fáztak. Tacitus írásaiból tudjuk, hogy a britanni- ai időjárást szörnyűnek találták. Bár néhány dokumentumból ed­dig is tudtuk, hogy az ókori róma­iak képesek voltak zoknit venni a szandálhoz, ez mégis nagyon ér­dekes felfedezés, mert erre tárgyi bizonyítékunk eddig nem volt. A szobor valamelyik római császár­ról vagy Camulos hadistenről ké­szülhetett, amely utóbbinak fran­cia és brit földön is kultusza volt. Az ásatáson nemcsak zoknis szo­borlábat, hanem egy ókori kré­met is találtak egy tégelyben. Hogy a kenőcs mire volt jó, nem tudni: ha volt is szavatossága, már rég lejárt. _______________■ Bo szorkánytól Ábrahámig Valószínűleg az ember leg­régebbi és mindmáig leg­gyakrabban használt szer­száma, ennek ellenére alig veszünk róla tudomást. Hogy milyen sokféle alakja, válto­zata és használati lehetősége, de mindenekelőtt milyen messzire nyúló története van a késnek, ár­ról meggyőződhetnek a bécsi Néprajzi Múzeumban a közel­múltban megnyíló, mintegy 450 darab különböző kést bemutató kiállítás látogatói. Az első kőkésektől a napjaink szinte mindenre alkalmas szer­számáig végigjárhatatlan, hosz- szú utat tett meg a kés, amely ott függ emberek tízezreinek övén, hogy legalább azt az illúziót kelt­se bennük: műszakilag fejlett vi­lágunkban minden eshetőségre felkészült. A kés már a bronz­korban elnyerte máig fennma­radt alakját: markolat és penge, amely utóbbi - ellentétben a tőr­rel - csak egyik oldalán élesre csiszolt. Se szeri se száma a sokféle vál­tozatnak: található ott boszor­kánykés, érvágó kés, láthatnak sarló alakú szőlőmetsző kést, van Ábrahám-kés fából, hentes­kés és végül, de semmiképpen sem utolsó sorban, az asztali ét­készlethez tartozó kés, amely a kanállal és a késői középkorban divatba jött villával együtt saját kultúrtörténeti múlttal rendel­kezik. FILMFESZTIVÁL. Az olaszországi Venice-ben filmfesztivált rendez­tek, melyre Emma Thompson (balra) és Letícia Dolorea színésznők együtt érkeztek az új, közös filmjük bemutatója alkalmából. _____________________________________________________________FOTÓI EUROPHW/EPA

Next

/
Oldalképek
Tartalom