Új Néplap, 2003. szeptember (14. évfolyam, 203-228. szám)

2003-09-20 / 220. szám

■styj.v, Elismerés az Európa Tanácstól A strasbourgi székhelyű Eu­rópa Tanács négyfokozatú kitüntetést alapított olyan városok és egyéb közigazga­tási egységek részére, ame­lyek sokat tettek az európai eszme, a béke, az együttmű­ködés, a tolerancia érvénye­süléséért A díj egyik fokoza­tát Jász-Nagykun-Szolnok megye is megkapta. Erről dr. Ürmössy Ildikót, az Európai Integrációs Iroda vezetőjét kérdeztük.- A díjnak négy fokozata van, az Európai Diploma, a Kitüntető Zászló, a Kitüntető Plakett és az Európa-díj. Megyénkből a Ki­tüntető Plakettel Jászberény már rendelke­zik. Ezekre a kitüntetések­re pályázni kell, egy hosz- szú és részle­tes kérdőív ki­töltésével. Mi­vel általában a díj egyes foko­zatait csak sorban lehet elnyer­ni, a megye januárban az Euró­pai Diplomára pályázott, de a dokumentumokkal és fotókkal alátámasztott kérdőívünkkel elégedettek lehettek a döntésho­zók, mert, ami ritkán történik meg, rögtön a második fokoza­tot, a Kitüntető Zászlót ítélték nekünk. A sikerről áprilisban kaptunk értesítést, az átadás a megyei közgyűlés ünnepi ülésén, szep­tember 23-án történik. A zászlót a tervek szerint Robert Antretter, az Európa Tanács tiszteletbeli tagja adja át. Az ülés után azonban még folytatódik az ünneplés, mivel a zászlót hintó és lovasok ünnepi menete a Hild térre, Jász-Nagy­kun-Szolnok megye Európa-ün- nepének színhelyére viszi. Erre meghívtuk a megye valamennyi települését, és sok helyről máris jelezték, hogy küldöttséggel vesznek részt az eseményen. Ugyancsak meghívtuk a külföldi testvérmegyéket, -tartományo­kat is, és közülük is többnek a részvételére számíthatunk. Az eseményt a tervek szerint méltatja Bársony András, a Kül­ügyminisztérium politikai ál­lamtitkára, beszédet mond Tok­ár István, a megyei közgyűlés elnöke, Robert Antretter, Botka Lajosné, Szolnok polgármestere és dr. Magyar Levente, a Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusának magyar képvi­selője. Az ünnepségen szolnoki és martfűi kórusokból alakult al­kalmi összkar és több művésze­ti csoport is föllép. Még egyszer a gulyásfesztiválról Az V. jubileumi szolnoki gu­lyásfesztivál emlékezetes ma­rad mindazok számára, akik részt vettek a kétnapos rendez­vényen szeptember 5-én és 6-án a Tiszaligetben. Megyénk lako­sainak régi álma vált valóra a Honvédelmi Minisztérium jó­voltából: gyalogosan, pontonhí- don közelíthették meg az ese­mények helyszínét, ahol most nem kevesebb, mint ötszáz kondérban főtt a gulyás. Első ízben megválasztották a gulyásfesztivál díszpolgárát Ko­pasz Árpád személyében, aki a kezdetek óta igen sokat tett azért, hogy a fesztivált minden évben megrendezzék. A dísz­polgárnak járó díjat Elek Sán­dor, a megyei közgyűlés alelnö- ke adta át Kopasz Árpádnak, akinek erre az alkalomra jelent meg a megyei önkormányzat és a Jász-Nagykun- Szolnok Megyei Falusi Turizmus Egyesület jó­voltából Paprikával fűszerezett hagyományos ételeink című receptgyűjteménye. Mindazok, akik a megyei önkormányzat sátrá­gárává választották A megyei önkormányzat ellátószolgálatának csapata Új szaktantermet adtak át A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Önkormány­zat által fenntartott karcagi Általános Iskola, Speciális Szakiskola és Diákotthonban szep­tember 15-én új szaktantermeket adtak át. Az eseményen a megyei önkormányzat részéről To- kajiné Demecs Katalin alelnök vett részt. Az elmúlt három évben vetődött föl az intézményben folyó szakmai képzés profilbővítésének gondolata, mivel a térségben is megváltozott a mezőgazdaság szerke­zete, s így a sérült, fogyatékos fiatalokat képző in­tézményben is szükségszerűvé vált olyan szakmák oktatásának bevezetése, amelyekre piaci igény van, amelyekkel a fiatalok el tudnak helyezkedni. A Fogyatékos Gyermekek, Tanulók Felzárkózta­tásáért Országos Közalapítvány 2002 őszén pályá­zatot írt ki, melynek segítségével új szakmák, így a kosárfonás, a szövés és a kerékpárszerelés elsajátí­tásához alakíthatott ki szaktantermeket az intéz­mény. A beruházás 8 millió forintba került, amely­hez 6 millió forintot pályázat útján nyert a szakisko­la, a megyei önkormányzat mindehhez 2 millió fo­rintot biztosított. H. V. Jó körülmények, jó munka Bertalanné Kovács Piroskát, a Verseghy könyvtár igazgató­ját nemrég Szinnyei-díjjal ju­talmazták. Ebből az alkalom­ból kértük, hogy beszéljen pá­lyájáról.- A Szinnyei-díj a könyvtárosok rangos kitüntetése. Miért lehet manapság megkapni?- A kitüntetés indoklása sze­rint az én esetemben hosszú tá­von kiemelkedő, a könyvtárügy fejlesztése érdekében végzett munkáért. Különösen annak örü­lök, hogy két szakmai szervezet, az Informatikai és Könyvtári Szövetség, va­lamint a Magyar Könyv­tárosok Egyesülete ter­jesztett föl a kitüntetésre.- Hogyan került erre a pályára?- Kíváncsi gyerek vol­tam, szerettem olvasni. Debrecenben jártam kö­zépiskolába, a megyei könyvtár­ba ugyanazon a kapualjon ke­resztül lehetett bejutni, mint az iskolánkba. A tanárok elvárták, hogy végezzünk bizonyos kuta­tómunkát, ezért gyakran megfor­dultam a könyvtárban. Érettségi után egy kis kitérő következett. Nem vettek föl magyar-történe- lem szakra, így egy évig képesítés nélkül magyart, történelmet és földrajzot tanítottam egy kis falu­ban, a román határ mellett. A má­sodik évben sikerült bejutnom a főiskolára, népművelés-könyvtár szakra. Több véletlen is közreját­szott, hogy könyvtáros lettem. Először Tiszaújvárosba hívtak népművelőnek, de a létszámstop közbeszólt, majd a miskolci egye­tem közművelődési bizottsága keresett embert, ám végül az egyetem könyvtárában kötöttem ki. Ezt először átmeneti megol­dásnak tekintettem...- Hogyan került Szolnokra?- Miskolcon akkoriban sem­miképpen sem juthattunk volna lakáshoz. Közben ugyanis férjhez mentem 79-ben, a férjem gépész- mérnök. A szolnoki papírgyár fej­lesztésekor állást és lakást ígértek neki, én meg jöttem vele. Három hónapig a megyei könyvtárban dolgoztam, majd átkerültem a pe­dagógiai intézet könyvtárába. Ez lényegében akkor alakult, szinte nekem kellett létrehoznom. Ez­után viszont négyéves szünet kö­vetkezett, mivel két gyermekkel gyesen voltam.- Négy év alatt sokat változott a könyvtárak helyzete?- Akkoriban kezdődött a szá­mítógépes feldolgozás. Elkezd­tem számítástechnikát tanulni, látszott, hogy az lesz a jövő útja. 1988-89-ben felkérés alapján már én tartottam számítógépes tanfo­lyamokat az iskolai és a falusi könyvtárosoknak.- Mikor került a megyei könyv­tárba?- ’91-ben meghalt Horváth Károly, és többen is kérdezgettek, miért nem pályázok a megürese­dett igazgatói állásra. Nekem azonban nem volt ehhez kedvem. Bizonyára sokan emlékeznek még, milyen körülmények között működött akkoriban a megyei könyvtár. Végül több kolléga ké­résére beadtam a pályázatomat, és kineveztek igazgatónak 1991. október 1-ji hatállyal. Akkor már, hogy úgy mondjam, a levegőben volt, hogy új megyei könyvtárra van szükség, mert a helyzet tarthatatlan.- Könyvtárosszem­mel nézve milyen ez a ház?- Elfogadható kö­rülményeket biztosít a munkához, és nem is csak a korábbi állapot­hoz viszonyítva. Ezért is lehetett olyan munkát végezni, amelyet a kitüntetéssel elismer­tek. Megvan a lehetőség a helyis­mereti tevékenységhez és a digi­talizáláshoz is. A számítógépesí­tésben az úttörők között voltunk, ezt több elismerés is bizonyítja.- A hivatali ciklusából még há­rom év van hátra. Milyen tervei vannak erre az időre?- Az Európai Unióhoz csatla­kozva részt veszünk bizonyos EU-programokban. Több könyv­tár a nemzeti kisebbségek felé nyit, mi ebben nem vagyunk érintettek, mivel a romák könyv­tári ellátásának kérdéseivel a nyíregyházi és a miskolci megyei könyvtár foglalkozik. Mi a fogya­tékosok ellátásában akarunk előbbre lépni, olyan módon, hogy kidolgozzuk és másoknak továbbadjuk ennek módszerta­nát. A másik feladat a nemzetkö­zi kapcsolatok fejlesztése, amely­ből sokat lehet tanulni, például azt, hogy a könyvtár olyan társa­dalmi szolgáltatás, amelynek a miénktől eltérő formái is vannak. További fontos terület, amellyel nagyobb mértékben foglalkoz­nunk kell, a kistelepüléseknek szóló könyvtári szolgáltatások bővítése. Ez részben az internet­tel és a könyvtárközi kölcsönzés­sel történik, de közvetlenül is vi­szünk ki könyveket, és ezeket vándoroltatjuk a könyvtárak kö­zött. Ez a szisztéma máris műkö­dik 14 települési könyvtárral, de bővíteni szeretnénk. A könyvtár fontos feladatának tartom az esélyegyenlőség erősítését, olyan módon, hogy a lehető legtöbb in­formációt juttassa el olyan embe­rekhez, akik fogyatékosságuk, la­kóhelyük vagy nehéz anyagi vi­szonyaik miatt erre más forrásból nem vagy csak korlátozottan ké­pesek. MEGBESZÉLÉS. Tokár István, a megyei közgyűlés elnöke hivatalában fogadta dr. Bujdosó Sándort, a Belügyminisztérium önkormányzati helyettes államtitkárát és dr. Csíkos Zoltánt, a Jász-Nagykun- Szolnok Megyei Közigazgatási Hivatal nemrég kinevezett vezetőjét. A megbeszélésen a két szervezet közötti további együttműködésről tárgyaltak. Képünkön balról dr. Baranyi Imre jegyző, Tokár István, dr. Bujdosó Sándor és dr. Csíkos Zoltán. ___________________________________________________fotó: hanga VE NDÉG BRANDENBURGBÓL. Szeptember 11-én megyénkbe látogatott Wolfgang Birthler, Bran­denburg tartomány mezőgazdasági, környezetvédelmi és területfejlesztési minisztere, aki tárgyaláso­kat folytatott a Tokár István elnök által vezetett megyei delegációval, majd Herbály Imre és Lóczi Mik­lós alelnökök kíséretében ellátogatott a martfűi Mezőfarm Kft. paprika- és hagymaüzemébe. ____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________FOTÓ: HANGA Az oldal a megyei önkormányzat és a kiadó együttműködése alapján jelenhetett meg. A költségeket az intézmény viseli. ban jártak ezen a napon, megízlelhették, milyen gulyást főzött az ellátószolgálat csapata — Tóth lmréné, Danyi Antal, Kocsis János — Tóth Sándor vezényletével. Átkelés a pontonhídon. A képen Lóczi Miklós, a megyei közgyűlés alelnöke, Botka Lajos- né, Szolnok polgármestere és Iváncsik Imre, a Honvédelmi Minisztérium államtitkára

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom