Új Néplap, 2003. szeptember (14. évfolyam, 203-228. szám)

2003-09-20 / 220. szám

4. OLDAL T Ü KÖR 2003. Szeptember 20., szombat É Í:ftüí Virtuális túra a természetbe _________ Szolnok_________. „A XX. század az emberiség történetének va­lószínűleg legellentmondásosabb időszaka volt. Egyfelől társadalmunk soha korábban nem tapasztalt fejlődésnek indult, másrészt a következményekkel nem gondoló emberi tevékenység környezetpusztító hatásait még a harmadik évezred elejére sem sikerült még hatékonyan ellensúlyozni. A tudományos, a civil és az üzleti szféra hazai képviselői fel­ismerték: együtt többet és eredményeseb­ben tehetnek környezetünk védelme érde­kében...” - e gondolatokkal kezdődik a Tet­ra Alapítványnak a köszöntője. A szervezet annak az ötezer példányban sokszorosított multimédia CD-nek a megjelenését támogat­ta, amelyet az ország összes általános és kö­zépiskolájába eljuttattak, s amelynek anya­gát szolnoki erdőpedagógusok állítottak ösz- sze. „A Kerek-tó világa” című rendkívül hasznos lemezhez minden egyes diák tanin­tézményében könnyen hozzáférhet, ingye­nesen, szabadon írható. mi szempontból azért oly’ különleges, mert periodikus vízellátásával a Tisza szabályo­zását megelőző vízi világ átmentője. A kör­nyezettanulmányok során megismerhető, milyen lehetett a táj a kanyargós folyam szabályozása előtti, ősi, természetes állapo­tában. Az interaktív, gazdagon illusztrált séta során bejárható a tavat szegélyező tan­Kukucs! (Békaperspektíva az óvó tenyérből) ösvény. A leírások szövegébe fogalomtár épül, amely elmagyarázza a szakkifejezé­sek jelentését, a felbukkanó fajok jellemző­it határozó foglalja össze, továbbá játékos feladatok (nyomöntés, bagolyköpet-vizsgá- lat) segítik az ismeretek gyakorlati elsajátí­tását. Az alkotók újszerű látásmódot szeret­nének közvetíteni a felhasználó felé: nem az előforduló fajok listáját és jellemzőit, nem csak a ritka növényeket mutatják be (ilyen munkák már rendelkezésre állnak), hanem a kubikerdőt mint élőhelytípust, a Kerek-tó példáján keresztül. Megértetve, hogy a terület része egy tájnak, része a kör­nyéken élő emberek életének, az Alföldnek és a Kárpát-medencének, rendszert adva a felhalmozott tudásnak, formálva a szemlé­letet. Erdei iskolai rendszerre fűzve vizsgál­ja a táj—ember—település összefüggéseket. Horváth Ernő szerint mindenki talál olyan helyet lakóhelye körül, ahol felfedez­heti, tanulmányozhatja a körülötte lévő vi­lágot. Az ingyenesen hozzáférhető CD pe­dig segít abban, hogyan tekintsünk rá, mi­képp elemezzük azt. Az alkotók kellemes és hasznos időtöltést kívánnak az élő és a virtuális természetbe látogatóknak. MÉSZÁROS GÉZA Megbeszélés a természet lágy ölén Csupasz madárfiókák a fészekben Az ötletgazdák, Horváth Ernő, a Nefag Rt. Erdei Művelődési Házának igazgatója, vala­mint Horváth Dénes és Lorászkó Péter által elkészített „tananyag” nem a mesevilágba, hanem az élő természetbe kalauzolja el a monitor előtt ülőket. A Kerek-tó tulajdon­képpen Tiszapüspöki mellett található, a Közép-tiszai Tájvédelmi Körzet határán el­terülő kubikgödör. A kis tó természetvédel­Lóra termett ifjú madarasiak A lovas íjász Barta Viktória Kunmadaras A lovas hagyományok ápolá­sára néhány éve Barta László vezetésével alakult meg Kun­madarason a Hagyományőrző és Lovassport Egyesület, mely­nek tagjai között már több ki­képzett huszár is van. Az egyesület elsősorban a gyer­mekek lovagoltatására jött létre, azóta azonban már komoly lovas sikereket is elértek. Az egyesület egyik oszlopos tagja Barta Viktó­ria, aki egyben alapító tagja a kis­újszállási székhelyű Nagykun Lo­vasbandériumnak is. Az ifjú hölgy ma már karcagi középisko­lásként segít édesapjának az egye­sületben. A fiatalok minden év­ben tartalmas programokon vesz­nek részt, amelyeken nemcsak a ló szeretetére, de a lovasíjász- és a kun hagyományokra is megtanít­ják őket. íme néhány eddigi program: az egyesület lovasai részt vettek Kis­újszálláson a Nagykun bálon, ott voltak az 1848-as szabadságharc szolnoki csatájának évfordulójá­ra rendezett szolnoki ütközetben és a kisúji huszártáborban. A he­lyi és környékbeli megemlékezé­seken is felvonulnak, a kisúji lo- vasíjász-versenyen is részt vettek és immáron második alkalom­mal rendezték meg az önkor­mányzat támogatásával, a bacs­kamadarasi gyerekekkel közös lovastábort. Tavaly a madarasiak jártak Erdélyben, nyáron pedig a bacskamadarasiak töltöttek el egy hetet a tiszaörsi lovastanyán, ahol a lovaglás mellett megismer­kedtek a kun hagyományokkal. A lovas huszárok a nyár többi részében sem unatkoztak, hiszen több megyei rendezvényen ott voltak, valamint augusztus elején oszlopos tagjai voltak a kunma- darasi aratófelvonulásnak. Szeptember 1-jén aztán az egyesület diák tagjainak többsé­ge szétszéledt az ország külön­böző pontjain - Mátrafüred, Nyíregyháza, Kenderes, Eger, Debrecen - lévő iskolákba. A ma kezdődött kisújszállási kun via­dalon azonban találkozhatunk a madarasi huszárokkal is. A tava­lyi megmérettetésen is szépen helyt álltak az ifjú lovasok: Pász­tor Viktória, Kálmán Márk, Ko­vács István, Kocsis Balázs, Ju­hász Norbert és Barta Viktória. A nemzetközi lovasíjász-versenyen Kocsis Balázs, Kálmán Márk és Barta Viktória indult. A legifjabb, legeredményesebb ifjú lovas Kál­mán Márk, a legeredményesebb női versenyző díjat Barta Viktó­ria kapta. A fiatalok idén is ha­sonló szép eredményeket szeret­nének elérni, emellett azonban folytatják a kunmadarasi lovas hagyományok ápolását is. DARÓCZI ERZSÉBET Nézőpont MOLNÁR G. ATTILA Státusszimbólumok, A szakemberek úgy gondolják, időnként érdemes felmérni a fiatalok szokásait, amely alapján átfogó képet kaphatnak életmódjuk­ról. Az így szerzett adatok arra is alkalma­sak, hogy a korábbiakkal összevetve kiderül­jön, napjainkban milyen tendenciák érvé­nyesülnek náluk. S hogy mi az aktuális helyzet? A legújabb, a 14 és 24 év közötti korosztályra vonatkozó fel­mérésből sajnos egyértelmű választ kaphatunk. Ebből többek között kiderül, hogy a mai fiatalok félnek a munkanélküliség­től, s egyáltalán nem érdekli őket a politika. Ez utóbbi helyzet 18 éves koruk után is alig változik. A két évvel ezelőtti állapot­hoz képest szembetűnő az is, hogy mostanában jóval többet költenek szórakozásra, s a legtöbb pénzt ma már a mobiltele­fonjuk fenntartása viszi el. A legnagyobb tanulságok azonban talán mégsem ezek. Amin az egész társadalomnak érdemes el­gondolkodnia, az többek között az, hogy a fiatalok többsége saját bevallása szerint sohasem jár színházba, egyötödük pe­dig egyáltalán nem olvas könyveket. Viszont a korábbiakhoz képest sokkal többet járnak bulizni és szórakozni, s hetente legalább egyszer vagy még gyakrabban ülnek a számítógép elé internetezni vagy játszani. A szakembereknek ezek alapján kedvezőtlen a vélemé­nyük a mai fiatalokról. A folyamatok valóban figyelmeztetőek. Mintha kiveszni látszanának azok az értékek, amelyek koráb­ban elismerést váltottak ki, mint például a műveltség, az arra való törekvés. Régebben szinte státusszimbólumnak számított színházba, könyvtárba járni, a fiatalok számára ma ezt a fogal­mat leginkább a rádiótelefon testesíti meg. A mostanra megha­tározóvá vált helyzetről viszont valószínűleg nem csupán a fi­atalok tehetnek. Biztosan köze van hozzá szűkebb és tágabb környezetüknek is, amelytől már nem kapták meg azt a moti­vációt, amitől számukra is értékessé váltak volna a művésze­tek, amitől kialakult volna bennük a közélet iránti érdeklődés. Úgyhogy, amikor a negatív eredmények fölött sajnálkozunk, nem rekeszthetjük ki teljesen a gondolataink közül az egész társadalom felelősségét sem. ORVOSI ELLÁTÁS. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint az alapfokú egészségügyi ellátást a múlt év végén megyénkben 198 háziorvos és 61 házi gyermekorvos biztosította. Egy háziorvoshoz átlagosan 1794, míg egy házi gyermekorvoshoz 988 lakos jelentke­zett be. A háziorvosok betegforgalma tavaly kis mértékben nőtt az előző évhez képest, a gyermekorvosoké viszont csökkent, lz Tv-notesz Színes szolnoki képeslap Kezdetben, amikor útjára indult a Főtér, a köztévé országjáró ma­gazinja, nagy lendülettel és távlatos reményekkel, egy-egy tájegy­ség vagy település életének teljes panorámáját kívánta felmutatni - felfedezésül. Beleértve a közéletet is. Aztán többször is változá­son ment át, míg kialakult jelenlegi tartalma és formája: rövidebb lett, egységesebb, bár ezzel szűkült valamelyest, irányítását új szerkesztőség vette kezébe, és műsorvezetőként mások váltották fel a mindig mosolygó Borbás Máriát. (Ő átköltözött a Hír Tv-be, ott folytatja országos vándorlását.) A Főtér ma már inkább csak színes képeslap a nézőknek szánva, mit is lenne érdemes megte­kinteniük, ha a szóban forgó vidékre vagy településre ellátogat­nának; egyfajta turisztikai csalogató. Ahogy ezt Szolnok esetében is tapasztalhattuk, ahová múlt vasárnap érkezett, hogy bemutas­sa, felfedezze a város jellegzetes szépségeit, látnivaló érdekessé­geit. Méghozzá olyan „idegenvezetővel”, kinek szülőföldje Szol­nok, Csete Beátával, aki „vidéki kislányból” - ő nevezte így ma­gát a minap egyhelyütt - valóságos felnőtt műsorvezetővé nőtte ki magát: magabiztos, beszéde tiszta, ha kell, kedvesen társalog, érdeklődése természetes, külseje megnyerő. Akár feledtetni is tudja említett népszerű elődjét. (Ezúttal nem is lelkendezett, mint régebben hű, de..., hú, de... módjára.) Nos, ha valaki vonatra ül, és a vasutasok egykori városába jön, mit is találhat itt érdekességként? Mindenekelőtt meglátogathat­ja elsőként a gazdag múzeumot az ő képtárával, kilátogathat a művészek telepére is, beülhet a színház valamelyik nívós elő­adására, előtte tehet egy sétát a festői Tisza-parton, és elmereng­het a folyó drámai sorsán, de megmártózhat a szálló gyógyító vi­zében; végignézheti a Szapáry sugárút szecessziós házait, kiruc­canhat a repülőtérre, ahol gépcsodák várják, elkölthet néhány órát a nyugalmas Tiszaligetben, de részt vehet egy izgalmas ko­sárlabdameccsen, s ha úgy hozza, megízlelheti az alföldi gulyás ízeit - lásd fesztiválját. Nagyjából Szolnokról így a Főtér, mely­nek összeállításából egy kissé azonban kilógott az ásatásról ké­szült riport - aránytalanul hosszúnak tűnt -, a rádiós beszélge­tést is legfeljebb a stúdió közelgő ötvenéves jubileuma indokol­hatta. És még valami apróság, illett volna tán nevét kiírni vagy megemlíteni Simon Ferencnek, a szobrásznak is, aki a képen épp műhelyében munkálkodott. Többnyire ismerős sztereotípiák, számunkra talán agyonismételt közhelyek sorakoztak, ám az idegennek - és nekik szólt elsősorban a Főtér - ezek a szépsé­gek, igazságok a városról színesen tálalva valóban vonzóak le­hetnek. Felfedezésül is szolgálhatott ez a szívélyes hangvételű, lírai képi szépségekben is bővelkedő - pompás légi felvételek - magazin. Más kérdés, vajon hány nézőhöz, kikhez juthatott el, hisz olyan időben, pontosan délben „küldte el” a televízió a kép­ernyőn, amikor normális családban inkább azzal vannak elfog­lalva, hogyan fogyasszák el mondjuk a finom szolnoki túrós pa­lacsintát, semmint hogy a róla szóló receptet éhes gyomorral hallgassák. Ez a szerencsétlen műsoridő mintha azt sugallná, hogy kissé hányatott sorsa van ennek az egyébként jobb sorsra is érdemes Főtérnek. valkó mihály Egy szemet gyönyörködtető szitakötő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom