Új Néplap, 2003. augusztus (14. évfolyam, 178-202. szám)
2003-08-30 / 202. szám
Szolgáltatás Moziműsor — Horoszkóp — Rádió- és tévéműsor 11. oldal Sport Karcag futbalMázban ég . 15. oldal Boross Péter 1928-ban született Nagybajomban 1951-ben jogász diplomát szerzett 1956 a Budapesti Forradalmi Bizottság tagja 1957-59 rendőri felügyelet alatt áll 1965-89 a Dél-pesti Vendéglátó- Vállalat dolgozója, igazgatója 1989- 90 nyugdíjas 1990- től politikai államtitkár, tárca nélküli miniszter, belügyminiszter 1993- 94 miniszterelnök 1992-től az MDF tagja 1994- 98 országgyűlési képviselő Kép: Takáts Gyula Kossuth-díjas költő, az irodalomtanár (jobbról) és a tanítványok A megye győzelme vagy veresége Az embert nem csak a tette, a véleménye is jellemzi. Boross Péter a legutóbbi választások óta leadott minden funkciót. Nincs sarzsija, ami szervezethez, párthoz kötné. Most 75 évesen maradt Boross Péter. Ez a pozíciója. Ha kérdezik, nem rejti a véleményét véka alá.- Én 62 éves koromban kerültem kormányzati funkcióba, akkorra már teljesen megállapodott a gondolat- és érzelemvilágom - mondja. - A politikai világ azonban sasszézott jobbra, balra. Mondták, radikális vagyok - pedig azt elítéltem, de a rendszerváltozás kezdetén az én belügyminiszteri beosztásommal nagyon határozottnak kellett lenni. Kaptam én aztán a baloldali sajtótól nyolc évig hideget, meleget. Most szélsőséges, másik oldali toliforgatók döfnek belém. A meggyőződésem az, hogy én mindig ugyanott maradtam. Persze lehet, hogy az émber önmagával szemben illúziókat táplál, de én abban a hitben élek, hogy ugyanarról nem volt más véleményem. És aki ennyi idős, mint én, annak tudnia kell, hogy először úgy kell maradnia még a világban, hogy a hivatalos funkciókat és beosztásokat leadja. Mert minden nagyobb krízisre azt mondják neki, hogy már öreg vagy, már beszélsz hülyeséget. Nekem ezt nem mondták még a barátaim, de biztosan elérkezik majd az időpont, amikor én is elkezdek memoárt írni. Azt pedig a szenilis politikusok szokták önfelmentő és öndicsérő elfogultsággal tenni. Ismerek ma is olyat, aki ilyeneken dolgozik. Beszélgetünk. Szavaiban nosztalgia van. Holnap találkozik egykori gimnazistatársaival, s egyetlen élő tanárával, a több mint $0 évet maga mögött hagyott Takáts Gyula Kossuth-díjas költővel. Várja a találkozást. Azt mondja, mindig készül rá.- Ha bemenne a Parlamentbe, mit mondana?- Arra riasztanám a magyar parlamenti közvéleményt, hogy a közigazgatás átszervezésével kapcsolatban maradjanak józanok. Ne rúgjanak fel kialakult kereteket rossz doktrínák és idegen minták kényszerű átvételével. Elmondtam az előző kormányfőnek, most is hirdetem: aki a megyéket régióba tereli, az ne is álmodjon a következő választáson győzelemről.- Mi a megyeiség?- Hagyományok, keretek, szokások, érzelmek. A politikai döntések általában nem születhetnek csak nyers ráció alapján. Az emóciókat muszáj figyelembe venni. Szabad legyen utalnom - ez téma volt az Antall-kormány idején - a föld- tulajdon ügyére. Hetvenéves emberek reszkettek - saját apám is - azért, hogy visszakapjanak valamit, földhöz jussanak. Ez a vágy akkor sem volt racionális. Az ideális birtokméretről kellett volna akkor is beszélni. De aki ezt teszi, az nem érti, hogy az ember lelke ennél sokrétűbb, a tárgyalóasztalnál racionálisnak tűnik, és akár matematikai képlettel megoldható, az emberi vágyak, szokások, hajlamok, kialakult életkeretek szempontjából nem az. A politika néha nem veszi ezt figyelembe.- Kormány főként gondoll-e arra, hogy ilyen hamar elérkezik az Unió küszöbére Magyarország?- Sokkal hamarabbra gondoltam, és joggal. 1992-ben ötéves távlatnak látszott az Unió. Nagyon előnyös helyzet volt, talán azért is ki lehet mondani, hogy Magyarországnak volt protektora a nagyhatalmak között, és az Antall-Kohl viszony eléggé kifejezte azt. Akkor három ország: Lengyelország, Csehország és Magyarország felvételéről volt szó. Ez tárgyalási pozíciót is jelentett volna. Közben tíz országra terjedt ki a csatlakozási tárgyalás, és világosan látszott már tavaly, hogy a tíz ország között egyedül Lengyelország a fontos és stratégiai jelentőségű. Ezért lehetett diktálni a feltételeket a csatlakozáshoz, és nem nagyon volt tárgyalási lehetőség, mert ha a kilencből egy kimarad, nem történik semmi. így aztán mindenki elfogadta azt, amit diktálnak. A pozíció tehát most sokkal rosszabb lett, mint amilyen vágyainkban, az ígéretekben akkor megfogalmazódott. Ha egy-két tekintélyes politikus tovább él, vagy funkcióban marad - gondolok Kohl kancellárra, a szocialista Mitterand elnökre, aki először kimondta véleményét Trianonról, s ez egy franciától nagy dolog. Kétségkívül őket is befolyásolta volna a nyugateurópai gazdaságra most jellemző sajátos relatív recesszió. A ’90-es évek elején ugyanis ennél prosperálóbb volt a gazdaság, és ez akkoriban gesztusokban megnyüvánult volna.- A politikai ellenfelek tüzes nyilakat lövöldöznek most is egymás felé. Mi a véleménye erről a politikai stílusról?- Aggódom miatta. Konzervatív nézőpontból az ember nem is mondhat mást, hiszen annak egyik feltétele a jó ízlés, s ennek érvényesnek kellene lennie a politikára is. Túl sok a napi ütközet. Aggódva látom, hogy az egyetemes nemzeti célok háttérbe szorulnak a napi elérhető politikai sikerek miatt. Mindkét fél szeret tort ülni, ha helyzet adódik. A magyar politikai progresszív korszakok politika hagyományai nem üyenek. Az igazán eredményes és sikeres politikusok sohasem tartoztak a harsány, dühöngő kategóriába. Az utóbbiak általában rövid lejáratú politikusok voltak. Ezért mindkét oldalt arra inteném hitem szerint, hogy hátrébb az agaakkal (és nem az agyaakkal, mint ahogy néha hallom a televízióban). Nem kellene a jelzőrendszerrel elcsúfítani az egyébként ennél értékesebb gondolatokat. Stíluskérdés is ez, a megbántott ember replikája még alpáribb lehet, és akkor az egész politikai közéletben polgárjogot kap egy olyanfajta szélsőséges hangvétel, amelyiket nem szabad beengedni a nagypolitika sáncai közé. Törekedni kell a nyugalomra a szenvedélyes, egyoldalú médiapresszió ellenére.- Ezt nem a politikusok gerjesztik?- Dehogynem. A média pedig kizárólag az ingerekre dolgozik! Már a politikában is arra emeli fel csak az emberek többsége a fejét, ha nagyon csúf dolgot kell a másikra mondani, akkor a politikai harc keretében egyre csúnyábbat mondok. Azt olvastam nem olyan régen egy mellékmondatban, hogy az MDF szürke. A véleményem, hogy ez az erénye, mert nem lép be ebbe az iszonyatos, egymásra acsarkodó világba, hanem próbál másfajta gondolkodásmódot érvényesíteni. Persze nem jól csinálja, gyakran hibázik. Stílusmintának inkább az MDF politikai stílusát tartom helyesnek, s nem másokét. Nyugodtan mondhatom ezt, mert már nem ambicionál se rang, se beosztás, semmi. Ez az antalli örökség. Ki látta Antalit gorombának?- Végül is ön szerint merre tart Magyarország?- Ha 1928-ban Bethlen Istvánt megkérdezték volna arról, hogy milyennek látja a jövőt, minden bizonnyal azt feleli, hogy a konszolidáció megtörtént, a pengő szilárd, Magyarországnak nemzetközi kapcsolatai vannak, már a társadalombiztosítási rendszer is bevezetésre került, tehát felfelé ívelő állapot van. Az ember képes arra, hogy a jelenségekből következtetést vonjon le, vagy azt mondja, hogy sokféle dolog történhet. Ma azt látni, hogy a második világháború győztesei által létrehozott rendszer inog, és feltehetően új formáció keresése kezdődött el. Azt, hogy ez milyen lesz, nagyon nehéz megjósolni. Az Egyesült Államok primátusa a világban azonban még belátható ideig tényként kezelendő. A feszültség Európa vagy Európa egy része és az Egyesült Államok között nem előnyös, sőt Európára nézve inkább hátránnyal jár. Mintha rádöbbent volna Európa, hogy szövetséges kapcsolati rendszer kell Amerikával, és nem rivalizálás, mert ehhez hiányzik a súly és az erő. Alkalmazkodni kell a világhelyzethez, az erő- tényezőkhöz, nem kell könnyelmű mondatokat mondani, mozdulatokat tenni, mert az nem tesz jót.- Egyre többen vallják azt, hogy az egypólusú világ a végéhez közeledik. Most öt hatalmi centrum kialakulásáról beszélnek. Ezek az Egyesült Államok, Európa, Oroszország, Japán és Kína. Amikor az Európai Unióhoz csatlakozunk, akkor ez azt is jelenti, hogy az egyik hatalmi centrum részesei leszünk?- Az Európai Uniónak idő kell ahhoz és szorosabb együttműködés. A hatalmi súly erőhátteret jelent, valamilyen katonai készültséget. Ehhez a feladathoz Európának fel kell nőni. Véleményem szerint még semmi nem igazolja, hogy Európa dinamikusabban fejlődik, mint az Egyesült Államok, de mindenképpen van esély rá, ha normális kapcsolatok alakulnak ki a tengerentúli hatalommal, hogy majd húsz év múlva más lesz a helyzet. Azt pedig, hogy az egy szem nagyhatalom hanyatlana... az vágy, egyben optikai csalódás. Ne felejtsük el, hogy a Római Birodalom vagy négyszáz évig haldoklott. Nem érzem azt, hogy nekünk a politikai világkép megrajzolásánál például abból kellene kiindulni - 30 évnél távolabbra ne jósolgassunk hogy az Egyesült Államok hanyatló fázisba került. Inkább kezeljük úgy, hogy ez az állapot, amelyhez alkalmazkodni kell. KERCZA IMRE-LENCYEL JÁNOS A megyéről mondták Róla mondták A megye ma még nem felbontható köz- igazgatási egység. Balsay István MEH-államtitkár (Zalai Hírlap, 1999. február 9.) A régiók kialakítása nem veszélyezteti a megyéket, legfeljebb egyes megyei vezetők személyes érdekéit. Boros Imre PHARE-miniszter (Népszabadság, 1999. február 11.) A csatlakozás előkészítése során kellett szembesülnünk azzal a ténnyel, hogy a megye mint nagyságrend az Európai Unió számára kezelhetetlen, túl kicsi. Kovács László MSZP-elnök (Vas Népe, 2000. május 12.) Az értelmes regionalitást egyáltalán nem zavarja a megyék léte, hiszen a nagyobb egységbe zökkenőmentesen simulnak bele. Varga László MSZP-politikus (Zalai Hírlap, 2002. május 15.) A reform után a régiónak lesz választott önkormányzata, és nem a megyének. Lamperth Mónika belügyminiszter (Magyar Hírlap, 2002. december 14.) A megye kiüresedett hatalmi űr. Frank József, a Csongrád megyei közgyűlés elnöke (Délmagyarország, 2003. január 27.) A megye éppen most súlytalanodik el, miközben a régió és a kistérség valódi, önkormányzati típusú döntési jogkörök híján még fel sem épült. Kiss Bódog Zoltán, a Zala megyei közgyűlés elnöke (Zalai Hírlap, 2003. február 12.) Lesz megye, csak nem olyan, mint most. Németh Jenő, az Idea Kistérségi Alrendszer Munkabizottság vezetője (Zalai Hírlap, 2003. február 25.) Ha a decentralizáció lesz a vezérelve az átalakulásnak, akkor nem kell félni, mert a megyei identitás megmarad a formálódó regionalitás mellett. Győrffy Gábor, a Nyugat-dunántúli Fejlesztési Ügynökség vezetője (Zalai Hírlap, 2003. február 25.) Van bennünk megyetudat, de ki tudja, mikor lesz régiótudatunk is. Riez Elek tatai helytörténész (24 Óra, 2003. július 8.) A megye a szűkebb pátria. Baráthi Ottó salgótarjáni újságíró (Nógrád Megyei Hírlap, 2003. július 23.) A megye a lokális magyarságtudat sajátos megjelenítője. / Kozma Gábor szombathelyi újságíró (Vas Népe, 2003. július 28. „A belügyminiszter Boross Péter kicsit jobbra áll saját magától.” Kulin Ferenc MDF-politikus (Beszélő, 1994. január 13.) „Antall farvizén úszott fel.” Csurka István MDF-politikus (Magyar Fórum, 1994. március 17.) „Dr. Boross Péter beszédében egy kézivezérlésű kiskert kiegyensúlyozott tulajdonosának rendszeretete keveredik egy huszártiszt reflexivitásával, az egész nyakon öntve egy M. Kir. nosztalgiával.” Hammer Ferenc újságíró (Magyar Narancs, 1994. április 14.) „Kell valami nagyság ahhoz, hogy valaki tudjon veszíteni, még akkor is, ha győztesnek csapnivaló volt.” Barát József újságíró (Népszava, 1994. május 14.) „Az első szabadon megbukott magyar kormányfő.” Várkonyi Tibor újságíró (Magyar Hírlap, 1994. július 6.) „Még mindig úgy érzi, ő az ország vezetője, csak egy kicsit kormányozhatnak Homék is.” Nagy Bandó András humorista (Délmagyarország, 1994. augusztus 6.)
