Új Néplap, 2003. augusztus (14. évfolyam, 178-202. szám)

2003-08-28 / 200. szám

4. OLDAL A SZERKE SZTŐS É G POSTÁJÁBÓL 2003. Augusztus 28., csütörtök $j !§IH Tarol az urbanizáció Megdöbbentő, hogy mennyire nem hajlandó belátni a nyugati civilizáció embere (ebbe most kivételesen mi is beletartozunk), hogy önnön élőhelyét hamaro­san elpusztítja. Drámai módon zsugorodik a városok zöldfelüle­te. A mohó urbanizáció akadály­talanul tarolja le pénzért a mara­dék parkok, erdők, rétek zöldjét. Nem véletlen, hogy Földünk éghajlatának stabilitása felbo­rult: aszály, perzselő forróság, tomboló erdőtüzek sújtják - a magát tegnap még a „természet koronájaként” ünneplő — em­bert. Tehetetlenül és kétségbees­ve regisztráljuk, hogy milyen erővel csap vissza a természet egykori leigázójára. Ezekben a nagy világmodel- lekben Szolnok csak egy aprócs­ka koordinátapont, ahol egy újabb természet elleni vétkes ak­ciónak vagyunk cinkostársai. A bevásárlóközpont építési áldo­zata ezúttal a kertvárosi erdősáv. Ennek az értékes zöldövezetnek gazdag élővilága kapott súlyos sebeket. Az építtetők az „össze­vissza növő” fák helyére rende­zett pihenőligetet ígértek. De hány évtized múlva lesz itt erdő a facsemetékből? Intő példaként áll előttünk a felszámolt MTE- sporttelep helyén felépült áru­ház. Kinek van kedve leülni az áruház előtti parkolóban a „járó­kerettel” megtámogatott csene- vész fák alá? A parkoló autók melletti kőkockában árválkodó növendékfák nem pótolják a sportpályák, a fasorok, erdők le­betonozott zöldjét. A projekt gazdaságilag vitat­hatatlanul szükséges beruházás. Sok száz ember számára teremt munkalehetőséget, ugyanakkor az erdősáv - amelynek kifejlő­déséhez egy emberöltő kellett — visszafordíthatatlanul megsem­misült. Ismét a meggyőzhetetlen ember győzött a józan ész és az évszázados tapasztalattal szem­ben. Pedig a tudomány mai felis­merése alapján a gazdasági fejlő­dés és az eredeti természet (öko­lógia) megőrzése nem feloldha­tatlan ellentmondás. Szolnokon a gyors, átgondo­latlan és kézenfekvő, első meg­oldás nyert a lehető intelligens megoldással szemben. A tudo­mány minden fejlettsége ellené­re az ember a mai napig nem ta­nulta meg döntésének következ­ményeit felmérni. A gyors ha­szon reményében az emberi döntés mindig a természet rová­sára történik. Mint a város jövő­jét féltő szolnokiban felvetődik az alapvető erkölcsi kérdés: mi­lyen jogon pazaroljuk el felelőt­lenül a jövő nemzedékeket is megillető természeti javakat? A természeti népek bölcsessé­géből sokat meríthetnénk, akik a természettel harmóniában és nem konfliktusban élnek. Még a ma élő dél-amerikai indiánok is „fatestvérről” beszélnek, mert velük egyenrangú élőlényként tisztelik a fákat. A fuldokló Nyugat-Európa már kapkod, igyekszik menteni, ami menthető. Sokat áldoz váro­sai zöldjére. Például a finnek ha kivágnak egy fát, hármat ültet­nek a helyébe. Nekünk sincs más választásunk, ha évtizedek múltán is levegőt akarunk venni, és élhető közegben akarnak élni unokáink is Szolnokon. A halálra ítélt, egészséges fák kidöntésétől hangos a Kertváros. A Btk. tervezett módosítása sze­rint két évig terjedő szabadság- vesztéssel is büntethető az álla­tok kínzása. A fák sírni sem tud­nak. Ki védi meg őket? Egy biz­tos: a környezet rombolásnak, az állatkínzásnak, a természet károsításnak nincs helye az Eu­rópai Unióba lépő Magyarorszá­gon. Némi reményt adhat a kör­nyezetvédelmi és vízügyi mi­niszter legutóbbi nyilatkozata, hogy a jövőben 500 millió forin­tot fordítanak környezetvédelmi szemléletformálásra. Talán jut belőle Szolnoknak iS... OR. NEMES ANDRÁS, SZOLNOK Bemutatkoztunk Nyugat-Európában A felvétel a turné egyik fellépését örökítette meg beküldött fotó A Szandaszőlős Táncegyüttes Alapítvány részé­ről számos pályázatot nyújtottunk be, hogy részt vehessünk egy belga—magyar közös projekten, amelynek során megismerhettük a két nemzet életének hasonlóságait, különbségeit. A nyári út egyszerre volt turné és fesztivál, egy európai uniós projekt és nyugat-európai városné­zés is. A fiatal néptáncosok, tanáraik és a zené­szek indultak az útra egy forró nyári délutánon. Az első napon a brühli Phantasialandbe látogat­tunk, majd Kölnben szálltunk meg. Másnap érkeztünk meg a belga településre, Sint-Katelijne-Waverbe, ahol családoknál lak­tunk. A vendéglátó iskolában mindenki kapott egy kis fakanalat, amelybe beleégettük a saját ne­vünket, így azonosítóként szolgáltak. Délután meglátogattunk egy üvegházat, s előadást hall­gattunk a helyi mezőgazdaságról. Este tábortűz mellett gyűltünk össze közös táncra és éneklésre. Megtanultuk a projektdalt is, amely az európai népek összefogásáról, békés egymás mellett élé­séről szólt. Másnap ellátogattunk a belga tengerpartra, ahol sajnos rossz idő fogadott bennünket. Ennek ellenére szórakoztatóak, sikeresek voltak az ott rendezett dűnejátékok, de emlékezetes marad számunkra az esti, házigazdákkal közös fellépés is. Látogatást tettünk egy csokoládégyárban, jár­tunk a Han nevű cseppkőbarlangban, amelynek bejáratához kis vonattal jutottunk, majd kifelé pedig csónakon jöttünk. Még ágyúk is dördültek, amikor elhagytuk a barlangot. Részt vettünk egy táncházban, amelyen ma­gyar és belga táncokat tanulhattunk, valamint a zászlóforgatás izgalmas élményével gazdagod­tunk. Elsajátítottuk a countryzenére komponált projekttáncot, s ott voltunk a közösségi házban rendezett ismerkedési esten. A városházán foga­dást tartottak a tiszteletünkre, amelyen egy ki­lencvenéves magyar hölgy, Annuska néni kö­szöntött bennünket. Egy alkalommal a két nem­zeti ételt, a gulyást és a sült krumplit készítettük közösen. Gistelben egy szabadtéri fellépésünk volt, ahol nagy sikert arattunk. Brüsszelben is jártunk, majd Hollandiába, a tengerpartra utaz­tunk. Megcsodáltuk Amszterdamot, mely legin­kább Velencére hasonlított. Utunk utolsó állomá­sa a hegyes-erdős, festői szépségű Luxemburg volt. A fesztivál a bemutatkozási lehetőségen túl al­kalmat biztosított egy másik, már uniós nemzet megismerésére, s erősítette a magyar fiatalok összetartozás-érzését. A sikeres fellépések pedig egy újabb meghívást eredményeztek, így talán is­mét megmutathatunk majd valamennyit kultú­ránkból, színes hagyományainkból. BUSI ILDIKÓ ÉS NAGY VIKTOR NÉPTÁNCPEDAGÓGUSOK Olajipari nyugdíjasok emlékei A magyar olajipari kutatások eredményes feltárása az 1937. évet követő években indult el a dél-za­lai területen. Ezután került sor a kőolaj- és földgáztermelés szak­szerű irányítására, amelyet akkor a Maort végzett. Az iparág további sorsának végzetes alakulását 1949-ben a Rákosi-féle államosítás' határozta meg. Emlékeim szerint a KB hatá­rozata az alábbi feladatokat tartal­mazta:- A Maort-üzemek vezetőit egyetlen nap alatt lecserélték, mérnökeit elbocsátották. Helyük­re idegen területekről (szénbá­nyászat, Csepeli Vasmű stb.) szár­mazó pártkádereket helyeztek.- Az iparág régi dolgozóit re­akciós ellenségnek minősítették, mert a diktatúra megítélése sze­rint ők „amerikai emlőn” nevel­kedtek fel.- Ebben az időszakban szigo­rúan tilos volt fiatal olajos dolgo­zókat felsőbb iskolába küldeni. Ilyen képzésben kizárólag idegen területekről vezérelt fiatalok ve­hettek részt. 1956 után a levelező tagozat megnyílt, amelyen már olajos dolgozók is részt vehettek.- Külön gondot okozott az iparág továbbfejlesztése, mert hi­ányzott az amerikai gépek és kút- szerelvények utánpótlása. A felsorolt káros intézkedések hatása az olajipar jövőjét, fejlődé­sének lehetőségét határozták meg. Ebben az időszakban mint­egy 25 ezer ember dolgozott or­szágszerte ebben az iparágban. A korábbi Maort-bérszínvonal meg­szűnt, helyébe a háború után ér­vényes, alacsony bérszint került. Ekkoriban teljesen fellazult a korábban alkalmazott szigorú, két és félszeres biztonság, főleg mélyfúrás, valamint a felszíni be­rendezések építése terén. Fella­zult a munkafegyelem, előtérbe került az anyagi érdekek baráti összefonódása. Mostanában is felmerült né­hány aggodalmam. A rendszer- váltás az olajipart is jelentősen érintette. A kutatási és feltárási részleget felszámolták, a termelé­si üzemek pedig feldarabolódtak. Ez a változás az aktív dolgozókat is, de a már nyugdíjban lévő, idős embereket is érinti. Igen nehéz tu­domásul venni a kellemetlen in­tézkedéseket, például a szerzett jog alapján érvényes szociális jut­tatások teljes megszüntetését:- Megvonták a reumatikus gyógykezelés lehetőségét. Meg­szüntették a bányászgyógyfür­dőkben való részvétel lehetősé­gét, pedig ezeket az üdülőket a bányászok pénzéből, hozzájáru­lásából építették.- Már korábban megvonták az ebéd-hozzájárulási pótlást. Jövő évtől pedig — mint ahogyan kap­tuk az értesítésben — a gázked- vezmény-hozzájárulást is beszün­tetik.- A nyugdíjasok klubját bezár­ták és eladták. Ezzel együtt meg­szűntek az autóbuszos belföldi tó- rándulások is, pedig ezek a lehe­tőségek voltak a valamikori dolgo­zók találkozásának az örömei. A felsoroltak szerint tehát az olajos nyugdíjasok életkörülmé­nyei és jogvédelme évről évre romlik. Ám van egy figyelemre méltó, 1975-ös felmérés, mely tartalmaz­za az olajipar földtani készletét, különös tekintettel az ország több területén ismert földgázkészletet. Ennek hasznosítása több évtize­den át képes ellátni az ország igé­nyének nagy részét. Egyetlen probléma akadályozza a tóterme­lést, vagyis az, hogy 3000-4000 méter alatti mélységben található. NOVÁK JÓZSEF OLAJIPARI NYUGDÍJAS, SZEGED JÓ HANGULATBAN. Egy napot kellemesen töltöttek együtt a szolnoki, egykor Vörös Csillag nevet vi­selő Ruhaipari Szövetkezet dolgozói. Sokan érkeztek a MÁV tiszaligeti üdülőjébe, hogy közösen kap­csolódjanak ki a régi munkatársakkal. A jó hangulatú rendezvény résztvevői azt tervezik, hogy jövő évben újra megszervezik a népszerű találkozót. _________ hajdú lajos, szolnok (beküldött fotó) Bü ntetés a kórház mellett A nyáron egyik napon Szolno­kon, a Hetényi Géza Kórházba autóval vittem a feleségemet egy vizsgálatra. Sajnos akkor nekem sem és másoknak sem jutott par­kolóhely a kórház parkolójában. Kénytelen voltam a többi autó mellé leállni, és a járda, az árok mellett parkolni. Amikor az orvosi vizsgálatok befejeződtek, és kijöttünk a kór­házból, meglepetésemre egy fel­szólítást találtam a kocsin, mely­ben közölték, hogy tilos helyen parkoltam. Panaszomra a közterület-fel­ügyelők azt mondták, nem tehet­nek semmit, mert a rossz helyen történt parkolásról fénykép ké­szült, így 5000 forintos bírság be­fizetésére kaptam a felszólítást. Az eset számomra felháborító, hiszen a kórházba nem szóra­kozni jár senki, oda beteget visz­nek, szükségszerűen az autó is természetesen azért áll le oda ak­kor, ahol hely van! A történteket követően több alkalommal jártam vizsgálat cél­jából a kórházban, s láttam, hogy a közterület-felügyelet dolgozói ott tartózkodnak és bírságolnak rendszeresen a környéken, hi­szen napközben a parkoló gyor­san megtelik, azután rengeteg autót állítanak le oda, ahol egyál­talán hely van. Érthetetlennek és igazságta­lannak tartom, hogy egy egész­ségügyi intézmény közelében nem biztosítanak megfelelő befo­gadóképességű parkolóhelyet, s még ráadásul meg is büntetik a beteg embert. LÖKÖS JÓZSEF, SZOLNOK Negyvenéves találkozó Negyvenéves találkozóra kaptak meghívót nemrégiben a mezőtúri Kossuth Téri Általános Iskola 1962/63-as tanévben 8. a és 8. b osztályban végzett tanulói. Rendhagyó osztályfőnöki órá­val kezdték a megjelentek a talál­kozót, ahol először megemlékez­tek az elhunyt tanárokról, osz­tálytársakról. Beszámolt dr. Orosz Istvánná Erzsiké néninek mindenki az elmúlt években megélt sikereiről, kudarcairól. Ki­derült, az egykori diáktársak kö­zött számos az orvos, a mérnök, a tervező, a tanár. Az összejöve­tel vacsorával, tánccal zárult, s kedves emlékként őrizhetik a résztvevők ezt az együtt töltött napot. RÁCZ SÁNDOR, MEZŐTÚR ________________(BEKÜLDÖTT FOTÓ) ELÁJULNI EGY BÉRLETÉRT? Augusztus 4-én délután háromne­gyed négykor a vasútállomásnál lévő Jászkun Volán irodája előtt még árnyékban is 40 C-fok volt. Munkában elfáradt, melegtől elcsi­gázott tömeg állt az ablak előtt. Mindenki türelmetlen és bosszús volt, mert csak egy helyen árusították a buszbérleteket. Többen hangot is adtak véleményüknek: miért van az, hogy a hónap negye­dik napján, a bérletek lejárta előtti napon, abban az időszakban, amikor vége a munkaidőnek és lehetőség lenne a bérletek megvá­sárlására, a három pénztárból csak egy működik? Más alkalommal pedig - a hónap derekán - a kora délutáni órákban mindhárom nyitva volt... (NÉV ÉS CÍM a SZERKESZTŐSÉGBEN) (BEKÜLDÖTT FOTÓ) Emlékezetes táborozás A nyáron részt vettem az Új Nép­lap-táborban. Rendkívüli élmény volt számomra az az egy hét. Hogy mi tette emlékezetessé? A sok új barát, a jobbnál jobb prog­ramok: a cirkusz, a motorcsónak­ázás, a strand, a szerkesztőség meglátogatása és még sorolhat­nám. Köszönöm a lehetőséget, hogy részt vehettem ebben a nyári tá­borban, és Dorottyának, Anitá­nak, Gabi bácsinak a sok segítsé­get és odafigyelést. Jó egészséget és sikeres mun­kát kívánok a szerkesztőség dol­gozóinak! ______KENYERES ANETT, TISZAPOBPÓKI A l evelekből válogatunk. A kiválasztott írások - a levélíró előzetes hozzájárulása nél­kül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - szerkesztett, rövidített formában je­lennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom