Új Néplap, 2003. augusztus (14. évfolyam, 178-202. szám)
2003-08-19 / 193. szám
4. OLDAL HATVAN 0 N TÚL 2003. Augusztus 19., kedd Röviden PÁLYÁZAT. A Szolnok Városi Nyugdíjasklub pályázaton húszezer forintot nyert a városi sportalapból. Ezt felhasználva háromnapos tornát szervezett a klubtagok számára a tiszaligeti szabadidő-központban. A délelőtti testgyakorlatot követő ebéd után a résztvevők a strandon pihenték ki a torna fáradalmait. SZÍNHÁZBÉRLETEK ÉRVÉNYESÍTÉSE. A szolnoki Szigligeti Színház a következő évadra is biztosítja a nyugdíjasok számára a kedvezményes bérleteket. Az eddigi bérletesek augusztus 21-én a Városi Művelődési és Zenei Központban, délelőtt fél tíztől érvényesíthetik bérleteiket. Az oldalt írta: Simon Béla Emlékezetes strandparti Hetedhét országra szóló strandpartit szervezett augusztus 9-én a nyugdíjaskluboknak a szolnoki Tiszaligetben Farkas Rozália és Szabó Marika. Az immár hagyományosnak számító, harmadízben szervezett rendezvényen az ország több tájáról sok száz idős ember vett részt. Jöttek Kapós- gyarmatról, Ópusztaszerről, Mezőtárkányból, Hajdúnánásról, s még megannyi településről. Köztük voltak természetesen megyénk éneket, zenét szerető nyugdíjasai közül is sokan. A strandparti ugyanis nemcsak gondtalan lubickolást, nyugalmat árasztó kikapcsolódást jelentett, hanem alkalmat adott arra is, hogy a klubok öntevékeny művészeti csoportjai bemutassák tudásukat. S azok éltek is a lehetőséggel. A találkozót Radócz Zoltán alpolgármester nyitotta meg, szíves szóval köszöntve a résztvevőket, s invitálva őket a jövő évi partira. Ezt követően Demény Istvánná, a nyugdíjasok megyei kulturális és érdekvédelmi egyesülete elnökének vezényletével léptek a színpadra a klubokat képviselő csoportok. Gyönyörű énekszámok és nagy-nagy igyekezettel bemutatott táncprodukciók váltották egymást. Az ópusztaszeriek a még élő hajdani zsellérektől tanult dalaikkal hívták fel magukra a figyelmet. Produkciójuk befejeztével kedves figyelmességgel, bűzakalász-koszorúval köszöntötték a szervezőket. A kisterenyei kórus tagjai palóc népviseletükkel is sikert arattak. A törökbálinti nyugdíjasok Kurta kocsma című produkciójukkal valódi vidám kocsmai mulatozást varázsoltak a színpadra. A többtucatnyi produkció közül nehéz volna kiemelni a legjobbakat, de hát nem is a versengés volt a cél, hanem egymás szórakoztatása. A táncszámokhoz azonban kívánkozik egy megjegyzés. A cigánytánc (és néha a kánkán) gyakori szám a rendezvényeken. A szinte akrobatikus jártasságot követelő táncok azonban nem mindegyik nyugdíjas számára kedvezőek. Ezért talán jobb lenne, ha életkornak, fizikai erőnlétnek megfelelő táncszámokat választanának. Ezt tették és ezért arattak fergeteges sikert a kunszentmártoni nőklub tagjai, akik Mamamazsorett című produkciójukkal léptek színre. A felszabadult jó kedvvel eltöltött nap bizonyára sokáig emlékezetes marad a résztvevők számára, ösztönzi őket a jövő évi partira is. Jelentős jubileumok előtt A szolnoki repülők emlékművéért Jelentős jubileumok előtt áll a szolnoki repülők tábora. Mint azt Király Sándor „Ötven év a Tisza felett” című könyvében megírta, 1934 őszén a szolnoki városháza udvarán lévő tűzoltólaktanya kocsitárolójában megkezdődött két „Zögling” típusú sikló vitorlázó-repülőgép építése. A város katonai repülőterének építése pedig 1939-ben kezdődött. E két dátum óta Szolnok a hazai repülés egyik legjelentősebb bölcsőjévé vált. A kiképzést itt kapók közül sokan váltak a haza hőseivé, illetve lettek a kísérletek, fejlesztések, újra törekvések civil áldozatai. Megérdemlik, hogy ügyszeretetüket, önmagukat nem kímélő áldozatvállalásukat helytállásukhoz méltó emlékmű hirdesse. Hét évvel ezelőtt született egy kezdeményezés ilyen emlékmű felállítására, de az anyagiak hiányában nem valósulhatott meg. Most azonban úgy tűnik, életre kel és siker koronázza. A Magyar Veterán Repülők Szolnoki Egyesülete célul tűzte a repülők emlékművének felállítását, és a pályázatokhoz rendezvények bevételével és szponzori támogatással pénzügyi alapot is biztosított. Mire jutottak és mi várható ebben a törekvésben? - kérdeztük Kiss László nyugállományú alezredest, a Magyar Veterán Repülők Szolnoki Egyesülete elnökét. — Úgy tűnik, hogy kezdeményezésünk nyitott fülekre talált - hangzott a válasz. - Mind többen vesznek részt az emlékmű javára szervezett rendezvényeken és több, nagyobb értékű tombolatárggyal növelik a bevételt. Többen ígérték azt is, hogy amikor az elfogadott pályamű kivitelezési, költségvetési terve kész lesz, akkor lehetőségük szerint hozzájárulnak a költségekhez. A pályázat kiírásához szükséges egymillió-ötvenezer forint már rendelkezésünkre áll. Szolnok Megyei Jogú Város Közgyűlése 2003. július 24-én hozott határozata szerint egyetért az emlékmű felállításával, és támogatja a Magyar Veterán Repülők Szolnoki Egyesülete törekvéseit. A repülősemlékmű tanulmánytervének kidolgozására a város közgyűlése a Magyar Repülők Szolnoki Egyesületével közösen nyílt pályázatot ír ki. A tanulmánytervet szeptember 30-ig kell elkészíteni. Még az idén közszemlére teszik azt. A pályázók közül az első három helyezettet díjazzák. A jövőre felállítandó emlékmű anyagát még nem határbztuk meg. Egy a lényeg: maradandó, időt álló alapanyagból, az ezután kijelölt hely környezetébe illő legyen. Fordított cirkusz a világ Nagyszabású rendezvények Bizony, bizony, sok tekintetben a világ dolgaira is vonatkoztatható Ponyokai Sándor szolnoki nyugdíjas megállapítása:- Dolgoztam olyan helyen is, amelyik olyan voít, mint a fordított cirkusz. A hülyék okoskodtak, a cirkuszban viszont az okosok hülyéskednek. Bőven volt alkalma a tapasztalatszerzésre, hiszen munkás élete során sok helyen megfordult. Még ott is, ahová nem akart kerülni. Életpályáját így vázolja: — A szüleim azt szerették volna, hogy inas legyek a szolnoki járműjavítóban, de oda csak úgy kerülhetett valaki, hogy maga előtt hajtott egy disznót. Más kérdés, hogy később azért hajtotta a disznót, hogy ne kerüljön a vasúthoz. így hát írógép-, varrógép- és kerékpárműszerészként szabadultam. A szabadulásom után Pestre kerültem. A háború vetett vissza Szolnokra. A szüleim elintézték - bár nem sok kedvem volt a vasúthoz -, hogy a járműjavítóba kerüljek. A forint bejövetelekor B-listára tettek. Munkaalkalom nemigen volt, segély meg semmilyen nem létezett. Akkor született a kislányom, megragadtam minden munkát. Segédmunkásként dolgoztam a cukorgyári kotró kiemelésén, majd havat lapátoltam. Egy ideig a munkám a hóeséstől függött. Egy időben csillével hordtam a szenet a fűtőházba, mozdonyokon lapátoltam az állomáson a szenet a fűtő elé. Lakatosként is dolgoztam, minden tróger munkát elvállaltam, s közben képeztem magam. Elvégeztem a fűtői, az ív- és láng- hegesztői, a targoncavezetői tanfolyamot. Változó munkahelyeim után kerültem nyugdíjba. Azután még tíz évig dolgoztam. Megfogadtam, hogy hetvenéves koromig dolgozok, de tovább nem. Nem is tudtam volna, mert azok a munkahelyek, ahol nyugdíjasként dolgoztam, mind tönkrementek. No, nem azért, mert én ott dolgoztam, hanem azért, mert mások nem dolgoztak jól. így hát csendesen élek a szerény nyugdíjamból, ami azért kicsi, mert amikor fiatalon fizetésemelést kértem, az idősebbek azt mondták: ne türelmetlenkedj, várj addig, míg a huncutkád deres lesz. Amikor meg idősebb lettem, akkor meg a fiatalok mondták: az öregek már megszedték magukat, a fiataloknak kell a pénz. Ponyokai Sándornak tenyérnyi kertje van a Mentetlenen, a ku- bikgödör mellett. Végignéz parányi birtokán, s megjegyzi: — Kettőnk számára megterem benne a krumpli. Én meg arra gondolok, hogy sajnos egy dolgos élet után ez is szükséges a megélhetéshez. Napsugaras ősz címmel többnapos nagyszabású rendezvényre készül a nyugdíjasok megyei kulturális és érdekvédelmi egyesülete. Hogyan alakul a program, mik lesznek a kiemelkedő események? — kérdeztük meg Demény Istvánnétól, az egyesület elnökétől. — Rendezvénysorozatunk szeptember 27-én kezdődik egy szüreti felvonulással - hangzott a válasz. - Terveink szerint szőlőpréseléssel, mustkóstolással egybekötött kulturális műsor lesz a Hild téren. Azt követi a Pelikán Szállóban a szüreti vacsora. Másnap reményeink szerint színházi előadást nézhetnek meg a nyugdíjasok. A Szigligeti Színház vállalta, hogy részükre fél áron bemutatja Kodály Székelyfonó című művét. Ezt országosan meghirdetjük. Bízunk abban, hogy hazánk különböző tájairól lesznek jelentkezők, hiszen nem ez az első ilyen kezdeményezésünk. Közös ebéd, majd városnézés követi a délelőtti előadást. Délután pedig a VMZK-ban nyitjuk meg a megyei nyugdíjasok kézműveskiállítását. Ennek újdonsága, hogy bevonjuk a fiatalokat is. A Széchenyi Gimnázium jelezte, hogy az ottani művészeti kör munkáiból állítanak ki a nyugdíjasokkal együtt. Szeptember 29-én a megyeháza dísztermében nyitjuk meg a Szépkorúak Kárpát-medencei költészeti szemléjét. Erre az idén tizenkettedik alkalommal kerül sor. Változást az jelent, hogy nem versenyszerű lesz, hanem a nevéhez méltóan szemleszerű. Nem lesz zsűri, nem lesznek helyezések. Arra törekszünk, hogy minél kevesebb stressz érje a versmondókat. A nap befejezéseként, az oklevelek átadása után neves irodalmárok részvételével baráti beszélgetésre kerül sor. Szeptember 30-án olyan gálaműsort szervezünk, amit fiatalok adnak fiataloknak. Az én nagyszüleim címmel kiírtunk egy pályázatot az általános és középiskolás tanulók számára. Szép számmal érkeztek pályázatok, melyeket egy pedagógusokból álló zsűri bírál el. A legjobb pályázóknak lehetőséget biztosítunk arra, hogy a közönség előtt ismertessék pályaművüket. Az oklevelek mellé ajándékot is kapnak. Ezt követően gyermekek közreműködésével műsort rendezünk a pályázók számára. Október 1-jén a Tiszaligeti Sportcsarnokban tartjuk az idősek világnapja tiszteletére a megemlékezést. Oda várjuk megyénk nyugdíjasklubjait. Any- nyit tudunk vállalni, hogy a teli busszal érkező kluboknak számla ellenében tízezer forint költségtérítést adunk. Az ottani gálaműsor fővédnökségét a megyei önkormányzat alelnöke, Tokaji- né Demecs Katalin vállalta. A műsort meghívásos alapon országosan ismert szólisták és énekkarok szolgáltatják. Vajdasági nyugdíjasszervezetek is jelezték, hogy részt vesznek több rendezvényünkön. Gyermekpályázatok is érkeztek onnan, s az október 1-jei gálaműsorban fellép egy adai együttes is. „Las Vegasban játszottam”- Én is játszottam Las Vegasban- mondja a szolnoki Györgyey János nyugdíjas mérnök, de mielőtt az irigykedés leghalványabb jele megjelenne az arcomon, derűsen hozzáfűzi:- A feleségemmel, a lányoní- mal és a vejemmel elveszítettünk ott tizenhárom dollárt, s többel nem is próbálkoztunk.- Hogy kerültek Amerikába?- A lányom 1985 óta él ott. Magyarországon végzett csillagász. Ott sikerült neki ösztöndíjat szereznie doktori tanulmányaihoz. Ott ismerte meg a férjét, s telepedtek le. Többször voltunk már náluk. Az idén is meghívtak bennünket. Még ők sem voltak Las Vegasban, s úgy gondolták, hogy az a mi számunkra is érdekes. Az is volt.- Miért?- Úgy vélem, hogy Las Vegas a világ legnagyobb játszótere. Az egész város a szórakozásra, a kaszinókra, a látványosságra, a játékra és a pihenésre szolgál. Tulajdonképpen két nagy szállodasorból és az azokat kiszolgáló létesítményekből áll. Minden épületbe szabad a bejárás és jól kli- matizált. Mindegyik szálloda földszintjén kaszinó található. A szerintem egy kicsit gyerekes látogatók ott nyomkodják a masinák gombjait vagy rángatják azok karjait. Mondjuk, van vagy ötven szálloda. Mindegyik földszintjén van körülbelül ezer játékautomata. Egyszerre tehát mintegy ötvenezer ember töltheti így idejét. Mindegyik szállodának megvan a maga jellegzetessége. Amelyikben mi laktunk, az Párizst utánozza. Van egy 150 méter magas Eiffel-tornya. Lifttel fel lehet menni a tetejére, és onnan lefényképezni a várost. A másik szállónak zenére táncoló szökő- kútjai vannak. Megnéztük háromszor is. Az ember alig talál rá szavakat. Van Velencét idéző szálloda is. Az épületén belül található a Grand Canale utánzata, ahol gondolázni lehet. Mindegyik hotelhez nagy, lepényszerű szárny tartozik. Olyan nagyok, hogy jóformán csak térképpel lehet eligazodni bennük. Üzletek, éttermek váltogatják egymást. Egyik helyen múzeum van, a másikon különleges állatokat - például fehér tigriseket- tartó állatkert. Úgy érzi az ember, hogy ami szép van a világon, azt valahogy egy kicsit ösz- szegyűjtötték ott. A Luxor szállodában például Tutenkamen fáraó sírkamrájának makettjét élethűen készítették el. Az épületek között hullámvasút is van. Csodálatos a város főutcája. A több sáv között zöldterület húzódik, pálmafákkal. Az átjáróknál mozgólépcsők, a mozgáskorlátozottak számára pedig liftek vannak. Mindent biztonságosan meg lehet közelíteni. A szállodákban különböző játékokkal szórakoztatják az embereket. Az exkluzív különteremben a póker már nagy összegekre megy. Rendeznek póker-világbajnokságot is. Tízezer dollár a nevezési díj. A nyertes viszont milliós összeget vág zsebre.- Mi tett még nagy hatást önre?- Las Vegas-i túránk során meglátogattuk a Hoover-gátat. Az valami csodálatos építmény. A betontömb talpa 220 méter a folyó irányában. Keresztben átfedi az egész völgyet. Magassága meghaladja a 250 métert. A teteje olyan széles, hogy autóút vezet két irányba rajta. Ott is elfogyott azonban a víz. A gátra épített két erőmű csak harmadkapacitással működik. A víz elsősorban már nem áramtermelésre, hanem öntözésre szolgál. Mire a Colorado a tengerhez közelít, alig van benne víz.- Van Texasnak magyar vonatkozása?- A lányom bekerült egy „magyar” tánccsoportba, melyben ő az egyedüli magyar. A csoport a magyar Állami Népi Együttes korábbi művészeti vezetőjétől tanulta a magyar táncokat. Austinban most Nyár este címmel előadást produkáltak. A japán, olasz és egyéb nemzetiségű táncosok tisztán, érthetően, igaz, hogy egy kicsit „amerikai palóc” nyelvjárás szerint énekelnek magyar dalokat. Egyszer már Budapesten, a Vigadóban is felléptek.- Egyéb emlékek?- Nagyon jó az amerikai közlekedésszervezés. Egy országos út például keresztül halad Austinon, Texas fővárosán úgy, hogy egyetlen villanyrendőr sincs rajta. Mellette ki- és beszállósáv van. Vele párhuzamosan halad a város főutcája, melynek szintén vannak ki- és beszállósávjai. így aztán tizennégy útsáv húzódik Austin közepén. Nem szoktam általánosítani, de most megteszem. Az amerikaiak el vannak hízva. Annyi nagy ülőalkalmatossággal rendelkező nőt sehol sem láttam, mint ott. Az éttermekben nagyon nagy adagokat adnak, amiknek általában megmarad a fele. így aztán általános szokássá vált, hogy a maradékot az étterem által adott „kutyazacskóban” hazaviszik, s otthon felmelegítve elfogyasztják. Valószínű, hogy azért az ottani ebeknek sincs kutya sorsuk. Las Vegas főutcája FOTÓ: GYÖRGYEY JÁNOS
