Új Néplap, 2003. augusztus (14. évfolyam, 178-202. szám)

2003-08-02 / 179. szám

4. OLDAL TÜKÖR 2003. Augusztus 2., szombat 1 Ü H Számítógép az ablakban? Igazi csalimesévé vált az a kormányzati program, mely a pedagógusokat, a közgyűjteményeknél, illetve a köz- művelődésben dolgozókat juttatta volna számítógép­hez. \ lassan egy esztendővel ezelőtt kiírt pályázat nyerteseinek ugyanis van is komputere, meg nincs is. így van ezzel az a tiszaföldvári pedagógus is, aki már fél éve boldog tulajdonosa egy korsze­rű gépnek - papíron. Arról ugyanis a mai napig fogalma sincs, mikor juthat hozzá a ma­sinához. Nem csoda, ha a kez­deti örömébe az egyéves huza­vona mind több ürömöt vegyít. Sőt utólag úgy érzi, ennél a pá­lyázatnál sohasem klappolt min­den teljesen. Pedig tavaly ősszel több ezer közalkalmazotthoz hasonlóan ff.-ék is nagy izgalommal és örömmel böngészték az infor­matikai tárca internetes oldalait. Azon különböző pályázatok ré­vén tetemes összeget ígértek az egészségügyben, szociális ellátás­ban dolgozóktól kezdve a pedagó­gusokon át a könyvtárosokig szin­te minden közalkalmazottnak szá­mítógép-vásárláshoz. A kiírás szerint a nyertesek 350 ezer forint erejéig ka­talógusból választhattak volna a jobb­nál jobb számítógépek közül. A család csakhamar döntött, szerencsét próbálnak. így izgalmuk hónapról hónapra nőtt, különösen, hogy a pályázatok ered­ményhirdetése is hónapról hónapra toló­dott. Egy kora tavaszi napon aztán tetőfo­kára hágott az öröm, az interneten a nyer­tesek között megjelent K-ék neve is. Aztán megint csak múltak a hetek. A örömbe lassanként üröm keveredett. A ta­vasz lassan nyárba fordult, ám a komputer megrendeléséhez nélkülözhetetlen regiszt­rációs szám egyre késett. A beígért kataló- gusdömping is elmaradt. Csupán négy cég küldte meg az ajánlatát, öröm pedig abban sem volt. A család ugyanis nem volt rest, és körbenézett a boltokban. Kiderült, hogy a 300-350 ezer forintért kínált konfigurációjú gépeket 200-250 ezerért összeállítanák bár­melyik szaküzletben. K-éknak azonban eszébe ötlött a közmondás, ajándék lónak ne nézd a fogát. Igaz, ők nem is igen néz­hették, mert a regisztrációs szám még min­dig késett. A naptárban már május 25-ét írtak, ami­kor megérkezett a várva várt levél a szám­mal. A mellékelt tájékoztatóból pedig kide­rült, most aztán igyekezniük kell, ha nem akarnak lemaradni a gépről, mert a hónap végével lezárják a rendeléseket. Nem is te­ketóriáztak, már másnap felvették a véle­ményük szerint legjobb ajánlattal előálló szegedi céggel a kapcsolatot. Néhány hét múlva pedig az igazolás is megérkezett a minisztériumból, elfogadták megrendelé­süket. Az örömöt azonban ezúttal is hamar felváltotta az üröm. Két hét múlva ugyanis egy újabb levélben tájékoztatták a családot: a gép az ablakban, a szegedi cég ugyanis az engedélyezetnél több gépre vett fel rende­lést. Számtalan telefon után kiderült, az ország­ban több ezer pá­lyázó kapott ha­sonló levelet, mert nem a szegedi cég az egyetlen, mely a szaktárca szerint túl sokat markolt. A mi­nisztériumban igye­keztek megnyugtatni a családot, nem maradnak komputer nélkül. Már tárgyalnak az érin­tett cégekkel, így valószínűleg azok közvetítik majd egy - a kormányzatnak is szállító - multinacionális vállalat gépeit. K-ék a júliusi hőségben újból katalógusokat böngésztek. Az üröm pedig nőttön-nőtt. Az újabb ajánlatban 350 ezerért kínált masi­na nem ért többet 180 ezer forintnál. A család azonban hallgatott a szomszé­dokra, akik bizonygatták, örüljenek ennek is. Örülnének is, ha megérkezne végre a számítógép. A minisztérium ígérete szerint erre július közepe és augusztus közepe kö­zött számíthatnának. Csakhogy a szegedi cégnél, melynek közvetítésével eljutna hozzájuk a komputer, a számítógépekről még semmit sem tudnak. K-ék azóta mesé­sen érzik magukat, hiszen nyertek is számí­tógépet, meg nem is... TELEKI JÓZSEF TV-notesz Tévé a Szigeten Az idei nyárnak, akárcsak az előzőeknek is, csábító érdekessége a Művészetek Völgye a Dunántúlon és a Szigetfesztivál a fővárosban. Ezekben a napokban odavándorol és ott seregük egybe a nép - fő­képp a fiatalabb nemzedék. Az egyikről, Kapolcsról esetenként hír­adások szólnak, a másiknak viszont önálló műsora van naponta, a Szigettévé élőben az MTV 2-es csatornáján. így az is ott lehet, aki pusztán érdeklődő, az is belekóstolhat a képernyőn az események sajátos, netán kihívó és hivalkodó, „szabálytalan” hangulatába, mely semmi máshoz nem hasonlítható. Ahol bár óriási a kavalkád, de azért rend uralkodik, ahogy az el is hangzott a tévé adásában, me­lyet volt szerencsém nekem is elcsípnem a szerdai napon. S bizony meglepődve láttam, hogy az adást riporterként az a Csiszár Jenő ve­zérli, aki régebben a rádióban, majd aztán a Heti Hetesben „csillog­tatta” különös, olykor botrányokat is „kavaró” tehetségét. Aki egy időre tüntetőén tűnt el a nyilvánosságból, a nyugalmat választván „lakhelyéül”. S most újra a képernyőn! Méghozzá a közszolgálati te­levízióban, ugyanazokkal a manírjaival, mint hajdanán. Most is nyomja a szöveget, gyors tempót igyekszik diktálni, csakhogy nem megy, közben igen zavaróan meg-megakad. A szavak és a gondola­tok valahogy nem jönnek karöltve, üresen hangzanak el, mondhat­ni a semmit őrü azzal, amit művel, olcsó szövegelésnek tűnik mind­ez. És az is. Bizony, felette is eljárt az idő, már nem a régi, nemcsak arca lett barázdáltabb, nyelve sem pörög oly gyorsan, mint egyko­ron. És szinte kínos, ahogy kínlódik például az egyébként magamu­togató idős dalossal, Uhrin Benedekkel, semmi értelmeset nem si­kerül kicsalnia belőle (pedig még himnuszt is írt az öregúr a feszti­válhoz, melyet hallhattunk is, ám jobb lett volna elfelejteni a kez­detleges szövegű és dallamú „imát”). Akadt kérdezőtársa is Jenő­nek, egy ismeretlen hölgy, az kontrázgatott a prímásnak, olcsó hu- morizálgatással akarván észrevétetnie magát. Félreértések is tarkí­tották a beszélgetést. Csiszár amikor téved, gépírót emleget, azt sze­retné megtenni bűnbaknak, zavarában. S amikor pedig egykori szi­getlakókat faggat - mert a múltból is szemelgetnek - nem tudja ne­vüket sem, puskázni kényszerül papírjából. Csaknem katasztrofá­lis! Nem segít itt a gátlástalan jópofáskodás sem, a produkció egy­szerűen szánalmas. Ha valaki csupán ebből szerezne ismereteket, netán élményt is, igencsak elszomorodhatna, legalábbis attól, amit szerdán este mu­tatott a Szigettévé. Hogy a valóság sokkal izgalmasabb, színesebb és gazdagabb lehet, az abból az ötletből is sejthető, amelyről szel­lemi gazdái szólották értelmesen, a megnyílt élő könyvtár szerve­zői. Ugyanis aki úgymond benyit hozzájuk — egyébként ez a játék dán szabadalom -, érdeklődésének megfelelően nem könyvet, ha­nem élő személyt, szakembert „vehet a kezébe” kölcsön, hogy az válaszoljon kérdéseire. Nos, ha ide magam is beiratkozhatnék, én olyan valakit kérnék, aki meg tudná nekem magyarázni: egy tele­víziós műsor attól lesz-e fiatalos és üde - a riporter szavával: tök­jó —, hogy fésületlen, kócos, hevenyészett, kapkodó és helyenként közönséges is. valkómihály Szenzációs hirdetési és előfizetési lehetőség július 31-étől augusztus 3-áig Jászberényben, a JÁSZ EXPÓ «néplap-PAVILONJÁBAN apróhirdetést - maximum 3 sort -100 Ft-ért, kiskeretes hirdetést 50 % kedvezménnyel fogadunk. aki a helyszínen előfizet a az Uj Néplapra, értékes ajándékot kap. A nagydoktoriját írja Dr. Botka János nevét két okból ismerhetik lapunk olvasói: nyolc évig volt Csépa polgármestere és a címertan tudós mű­velője, kandidátus, több könyv írója, szerkesztője, aki most írja akadémiai doktori disszertációját. Tevékenységéért ta­valy átvehette a Jász-Nagykun-Szolnok Megyéért Díjat.- 2002 október 20-ig, két válasz­tási cikluson át Csépa polgármes­tere volt. Milyen változást okozott az életében, amikor megvált ettől a funkciótól1- Megőriztem a lelki békémet, és azt hiszem, ez a legfontosabb. Teljesítettem a vállalásaimat, megtettem, amit a lehetősé­gek megengedtek. Ezen a kis tiszazugi településen kiépült az infrastruktúra, elkészült a szennyvízrendszer, amelyre a lakosok 65 százaléka rákö­tött, aszfaltozott utcák, felújí­tott műemlékek és intézmé­nyek, a gázellátás biztosítá­sa, benzinkút, új munkahe­lyek létesítése, az elektromos hálózat korszerűsítése bizo­nyítja, hogy fejlődött a köz­ség. Lelki békém másik alap­ja, hogy a tudományos mun­kát sem hanyagoltam el.- Elsősorban erről szeret­ném most kérdezni. Milyen tudományos tervei vannak?- Kapcsolatot tartok a sze­gedi és a debreceni egyetem­mel, 1994-ben Szegeden do­censi állást biztosítottak vol­na, ehelyett lettem polgármester Csépán. A kapcsolat most is megvan. Hogy leszek-e egyetemi előadó Szegeden vagy Debrecen­ben, az az új felsőoktatási tör­vénytől függ. Most újra teljes erővel a tudományos munka felé fordultam. Egyetemi javaslatra készülök az akadémiai doktori disszertációm megírására. Ehhez minden feltétellel, vizsgával ren­delkezem, sőt a dolgozat első kö­teteként megjelent a Jász-Nagy- kun-Szolnok megye jelképei cí­mű könyv, most írom a 2. és a 3. kötetet.- Ezekben milyen irányban fej­leszti tovább a témát?- Megírom a megye 77 telepü­lésének jelképtörténetét, azaz, hogy a címerek, pecsétek, zász­lók hogyan változtak a történe­lem folyamán. Mindezt belehe­Dr. Botka János három könyvével, amelyek 2000—2001-ben jelentek meg lyezve az országos jelképrend­szerbe, összevetve más megyé­kével, területekével. Ehhez meg­felelő történelmi, vallástörténeti, bibliai, néprajzi, a köriratok mi­att nyelvészeti és természetesen heraldikai, azaz címertani, vala­mint szfragisztikai (pecséttani) ismeretekre van szükség. —A heraldikát a történetírás se­gédtudományának tartják. Mi­ben látja a jelentőségét?- Baudelaire írja, hogy „Jelké­pek erdején át visz az ember út­ja.” Ezek egyidősek az emberrel, visszatükrözik az utat, amelyet egyes nemzetek, települések, népcsoportok, sőt családok be­jártak a történelem folyamán.- Úgy tudom, néhány munká­ja készen van, és kiadásra vár. — Ebben az évben megírtam Tiszaföldvár címertörténetét, ez a legutóbbi írásom. A várossá vá­lás 10. évfordulójára készültem el vele. Készen van, és kiadásra vár a tiszazugi szőlőtermelés tör­ténete az első világháborúig, ez inkább történészi munka, a ti­szazugi hagyományos búzatermesztés történe­te pedig inkább néprajzi jellegű. Latinból lefordí­tottam a csépai püspök­látogatási jegyzőköny­veket, amelyek 1774-től állnak rendelkezésre, ez a munka is kiadásra vár. Van egy kedvenc lett költőm, akinek egyik, orosz nyelven írott ver­seskötetét szeretném még lefordítani. Végül készülök egy képes könyv megírására, amelyben a családunk történetét dolgozom föl. Úgy érzem, ezzel tarto­zom a családnak, a gye­rekeim és az ő gyereke­ik ismerjék meg a gyöke­reiket, és maradjanak hűségesek ezekhez.- Mindezek alapján az olvasó­ban, aki nem ismeri személye­sen, valamiféle naphosszat az íróasztala mellett görnyedő szo­batudós képe alakulhat ki. — Soha nem voltam ilyen szo­batudós, gyakran járok az embe­rek közé. Életem fontos része volt mindig a sport. Régebben még az NB I-ben is fociztam, NB Il-es játékvezető voltam, most horgászom, és tornászom is rendszeresen. A jó szellemi kon­díció nem biztosítható megfelelő testi állóképesség nélkül. BISTEY ANDRÁS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom