Új Néplap, 2003. augusztus (14. évfolyam, 178-202. szám)

2003-08-14 / 189. szám

4. OLDAL A SZERKESZTŐS ÉG POSTÁJÁBÓL 2003. Augusztus 14., csütörtök HHB Örömből üröm lesz? Örömmel hallottuk, hogy ez évben a nyugdíjasok harmincezer forint értékű üdülési csekket kaphatnak, amellyel kedvezményesen üdül­hetnek hazánk gyógyvizekben gazdag tájain. Félév elteltével született meg a döntés: a nyugdíjas-szervezetek kapják meg a 150 millió forint érté­kű keretet, s hét turnusban - ez év október 15-vel bezárólag - szét­oszthatják az igénylőknek. Nagy volt a visszhang ország­szerte, s rengeteg az érdeklődő az üdülési csekkek iránt. Országos ér­tekezleten tájékoztattak bennün­ket, hogy július 1-jétől hogyan és mi módon vehetjük át a kérelme­ket, és a nyugdíj összegétől függő­en az önrész befizetését. A Szolnok városi szervezet iro­dájába - és máshova is - érkezett a jogos kérelemáradat. Nem volt egyértelmű az országos tájékozta­tás: sokan úgy vélték, hogy a befi­zetéssel egy időben az üdülési csekket is megkapják. Sajnálatos módon csalódtak a nyugdíjasok, mert olyan bonyolul­tan kezelik az illetékesek a támo­gatást, hogy még most, augusztus elején sem tudjuk, hogy ki és mikor kapja kézhez a kért és befizetett ön­rész után a csekket! A hét turnusból egy sem lett, ugyanis július 9-én már leállították a kérelmek elfogadását, mert elfo­gyott a keret. így is túllépték azt negyven százalékban, ezért sok kérelmet - és a befizetett összeget — vissza kell adni. Hogy mikor és hogyan? Ezen még folyik az egyeztetés, mert nem a központ - ahová a sok mil­lió forintot elküldtük - akarja azt visszaküldeni, hanem velünk, az elfogadó irodákkal akarják vissza­fizettetni. Közel egy hónapja sok millió forintot postáztak el az irodák országszerte a Nemzeti Üdülési Szolgálatnak, s annak a hozadé- kából ezt nem tudják megten­ni?! Tehát üröm lett a nagy öröm­ből, mert ez a helyzet sok idős ember életét megkeseríti. Még azokét is, akik végül majd mégis kapnak üdülési csekket. Lehetett volna átgondoltabban, igazi segí­tőkészséggel megszervezni ezt a feladatot! * * * A szolnoki pedagógusklub kárpát­aljai kirándulást szervez szeptem­ber 19-22-ig. Érdeklődni a pedagó­gus-szakszervezet Szapáry úti iro­dájában (szerda, péntek délelőtt) lehet. FERENCZ TIBORNÉ, A SZOLNOK VÁROSI NYUGDÍJAS-EGYESÜLET ____ ALELNÖKE Gl obális környezeti problémák Örülhet Tiszaföldvár városa: a helybeli Haj­nóczy József Gimnázium egy kiváló diákja, dr. Rakonczai János professzor lett a Szegedi Tudományegyetem földrajz tanszékén, és egy jeles könyvvel robbant be a modern föld­rajztudomány világába, „Globális környezeti problémák” címmel. Óriási űrt pótol ez a remek könyv a földrajzi szakirodalomban. Rakonczai János diákkorában részt vett az országos középiskolai tanulmányi versenyen, s földrajzdolgozatával az első tíz közé küzdötte be magát. Felvételi vizsga nélkül vették fel az egyetemre. Rengeteget utazott, hazai és külföldi gyalogtúrákon gazdagította földrajzi is­mereteit. A Magyar Földrajzi Kutató Intézet Ke­let-alföldi Intézetében eltöltött csaknem tíz év alatt olyan ismereteket szerzett, melyekkel kevés okleveles geográfus rendelkezik. Részt vett az Al­földi tanulmányok című földrajzi sorozat vaskos köteteinek szerkesztésében és egyes cikkeinek lektorálásában. Dr. Rakonczai János csatlakozott dr. Tyihák Er­nő biokémikus tudóshoz, dr. Hír János európai hírű paleontológushoz és az ELTE matematika tanszékének két magas tudású adjunktusához: dr. B. Nagy Évához és dr. Megyesi Lászlóhoz ­mindannyian a Hajnóczy gimnázium kiváló diák­jai voltak. Remek könyvében a legégetőbb társa­dalom-földrajzi kérdéseket dolgozta fel grafiko- nos, számsoros, fényképes formában. Aki tudni szeretné, hogy mi vár egy-egy emberre a Földön, ha nem oldjuk meg globális gondjainkat, annak ezt a könyvet kell a kezébe vennie. Olvashat ben­ne az újkori pandémiákról, az üvegházhatásról, a földi légkör pusztító felmelegedéséről, óriás siva­tagok növekedéséről, óceánok olajszennyeződé­séről, az El Nino-jelenségről, az eljegesedett térsé­gek változásairól, az ózonlyukról, a savas esőkről, a vízszennyeződésekről - Felső-Tisza tragédiájá­ról az arzénnal — , édesvízkészleteink csökkené­séről, kis tavak kiszáradásáról - a Balaton, a Ve- lencei-tó, a Hámori-tó eliszaposodásáról -, vala­mint kontinensméretű árvizekről, nukleáris bal­esetekről, halálos fenyegetettségű erdőirtásról, er­dőtüzekről, a hulladékgazdálkodás csődjéről egyes országokban, vagy a talajpusztulásról - például a Nyugat-Mátrában —, a szikesedésről, az öntözés ellehetetlenüléséről stb. Jó lenne, ha ez a könyv ott szerepelne minden földrajztanár, gimnázium vagy éppen önkor­mányzat könyvtárában. DR. VARGHA LAJOS, TISZAFÖLDVÁR NYUGALMAZOTT GIMNÁZIUMI TANÁR A Tisza-tó-átúszásról A Tisza-tó-átúszás egyre népsze­rűbb esemény minden nyáron. A nemrégiben Abádszalóknál meg­tartott idei rendezvény szervezői­nek munkája azonban hagy némi kritikát maga után. Nem a résztvevők számával volt probléma, hanem azzal, hogy nem volt például egy ember sem a szervezők között, aki tudta volna, hogyan tegye egyszerűbbé a nevezést, a rajtszámfelírást, a versenyzők túlpartra szállítását, illetve a rajtok indítását. A részt vevő gyerekeket nagyon sajnál­tuk. Aki versenyzik, az nagyon jól tudja, hogy egy gyerek, amíg nincs túl az egészen, nemigen tud sem enni, sem inni. Nos, a beharangozott 11 órai indulás he­lyett 13 órakor kezdték az úszást, és mikorra célba értek: további fél, illetve egy óra telt el. Ez egy felnőttnek is sok, nemhogy egy gyereknek. Mi, szülők pedig a parton izgultunk, mert a Tisza-tó a vízi sportok fellegvára, és ezt sajnos az átúszás alatt is tapasz­talnunk kellett. A lezárt szakaszon, ahol több százan úsztak, láttuk, hogy mo­torcsónakok keresztül-kasul szá­guldoztak még az úszók indítása után is! A jet-skik pedig pont a pálya szomszédságában kavartak szép nagy hullámokat, az úszók orra alá! A nevezési díj pedig a kapott ajándékhoz, a nyújtott szolgálta­táshoz képest véleményem szerint nagyon sok volt. Szóval, nagyon izgalmas verseny volt, csak éppen nem azért, amiért mi, nézők és a résztvevők szerettük volna. Sorolhatnám, hogy mi minden volt még negatívum — bár mond­hatják azt is a szervezők, hogy egy kívülállónak könnyű okos­nak lenni... KUNNÉ ZSÓFI IZABELLA, ___________ KARCAG Sz eretetteljes fogadtatás A tiszafüredi Városi Nyugdíjas­klub tagjaival nemrég Tiszaújvá- rosba kirándultunk, ahol az ot­tani nyugdíjasszövetség elnöke és klubelnökök vártak bennün­ket. A város minden szegletéről megtudhattuk, milyen pezsgő élet volt ott régebben, és milyen ma. Megismertették velünk az ottani gyárakat, munkájukat, az ott élő embereket és a gyönyörű, tiszta és rendezett, sok-sok szo­borral rendelkező városukat. Az ott munkálkodó dolgozók meg­becsülése, tisztelete csendült ki a tájékoztatókból, hiszen példá­ul a gyárak mellett fürdőket is építettek. Vendéglátóink az ipari cent­rumokból mentek nyugdíjba. Csodálatos érzés volt látni és hallani, ahogy megbecsülik ott a nyugdíjasokat. Szövetségük tagjai felosztva a feladatokat, a klubokat összetartják, s közö­sen formálják szebbé, értelme­sebbé az idősödő nyugdíjasok életét. Egy nyugdíjasotthonban fo­gadtak bennünket, ahol a klub­vezetőkkel elbeszélgettünk, ta­pasztalatot cseréltünk feladata­inkról, programjainkról, külön­féle rendezvényeinkről, ünnep­ségeinkről. A szép nap végén meghívtuk vendéglátóinkat Ti­szafüredre. SCHMIDT IMRÉNÉ, TISZAFÜRED Rendszerváltó polgármesterek Érdekes találkozó helyszíne volt a jászjákóhalmi Tarna-szi- get a hét végén. A rendszervál­tó polgármestereket hívtuk meg; azokat, akiket a tizen­nyolc jászsági településen első­ként választottak meg e tiszt­ségre az első szabad választás alkalmával 1990. szeptember 30-án. Közülük már csak ketten vannak még ma is ebben a po­zícióban, és egyre, a jánoshidai Molnár Ferencre sajnos már csak emlékezni tudunk. Az ár­nyas fák alatt végül tíz polgár- mester találkozott, s a pecázás- sal színesített piknikezés több­órásra sikeredett. A résztvevők eldöntötték azt is, hogy a tizen­három év utáni találkozó az egyes számot viselje — utalva arra, hogy legyen folytatása. Reméljük, mint „nagy idők nagy tanúi”, jövőre még többen találkozhatunk. FODOR ISTVÁN FERENC JÁSZJÁKÓHALMA Távol a kis falunktól A kuncsorbai Arany János Baráti Kör a nagyszalontai és kuncsor­bai gyerekeket az idén nyáron a mesés göcseji dombság egyik legszebb kicsi falujába, Kustán- szegre vitte nyolc napra nyaralni. Bár központi támogatást nem sikerült szerezni, a megyei köz­gyűlés elnöke, országgyűlési képviselőnk, azóta polgármester­ré megválasztott képviselőnk és a kuncsorbai és túrkevei vállalko­zók nagylelkű segítséget adtak a táborozásunkhoz. Minden támo­gatónknak, segítőnknek - az Arany János Baráti Kör kuncsor­bai és nagyszalontai résztvevői nevében - köszönjük a felejthe­tetlenül szép napokat, melyeket a nagylelkű adományozók segítsé­ge nélkül nem érhettünk volna meg. Kívánjuk, hogy sokan mások is elutazzanak a távoli Dunántúl­ra, hogy megismerkedhessenek azzal a csodás vidékkel, mely oly távol van a mi kis falunktól, Kun­csorbától. SALLAI KÁROLYNÉ, KUNCSORBA, A BARÁTI KÖR VEZETŐJE TÁBOR GYULÁN. Az 1970-es években rendszeresen művészeti tá­borokban vettek részt amatőr festők az ország különböző tájain. A kép a gyulai táborban készült, amikor három barátomat látogattam meg. Balról Túri Tóth Tibor Budáról, mellette Fodor István Ferenc Jászjákóhalmáról, majd Pongrácz Zoltán Sárvárról és Horváth István Jászjákóhalmáról. Pista bácsi - aki nagy sikereket ért el autodidakta művészetével, és mellesleg honismereti szakkörünk vezetőségi tagja is volt — a napokban lenne 80 éves, de sajnos öt éve elhunyt. _________________________________________(BEKÜLDÖTT FOTÖ - FIF) A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások - a levélíró előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olva­sói levélként kezelje. ROFFI ERŐS EMBEREK. A tiszaroffi nyári programok közül nagy sikere volt a közelmúltban megren­dezett Tisza-tavi Fesztiválnak, melybe a lakosságot is bevonták. A gátoldalban megtartott kőcipelő ver- senybe sok erős legény nevezett be, akiket a nézők buzdítottak.____________ ___________________■ A szolnoki Tisza-part története 1931-ben Szolnok város kép- viselő-testülete tervbe vette a Tisza jobb partjának rész­ben partvédelmi, részben pedig rakpart létesítése cél­jából a Tisza város felőli ré­szének a hídtól a cukorgyá­rig kővel való leburkolását. A munkálatokhoz a város által kért állami segélyként kilátásba helyezett mintegy hetvenezer pengőt e munkálatok irányítását végző Folyammérnöki Hivatal­hoz kiutalta a tárca. A védőgát és a rakpart kialakításának összes költsége mintegy 250 ezer pengő­re volt tehető. A hírek arról szól­tak, hogy a kormány az összeget folyósítani fogja, időszakos telje­sítésben. 1931-37 között csak dö­cögött a munka és alig haladta meg a partvédelmi kikövezés az évi 150 métert. 1937 áprilisában Szolnok város vezető testületé elhatározta, hogy a megerősített partszakaszon a hídtól a Tisza Szállóig mellvédet épít. Az eredeti terv az volt, hogy az egy méter magas mellvéden 10-12 méterenként kő virágtartók lesznek és 20-25 méterenként vil­lanyoszlopok. Amennyiben ele­gendő lesz az ezekre a tárgyakra előirányzott 35 ezer pengő, akkor pedig bronz kandelábereket állí­tanak fel díszlámpákkal. A testü­let árajánlatot kért a Hungária Vil­lamossági Rt.-től, amely az ötven darab lámpaoszlopot és lámpákat 40 ezer pengőért készítette volna el. Ezt az összeget a város sokall­ta, felröppent olyan hír is, hogy a lámpaoszlopokat inkább fából készítik el. Ezt a hírt a polgármes­ter határozottan cáfolta, s kijelen­tette, hogy a lámpaoszlopokat vasból fogják elkészíteni. Még ez évben módosították a tervet és végleg eldöntötték, hogy 20-25 méterenként vas díszlámpákat ál­lítanak fel. 1938 őszére elkészült a mellvéd első szakasza a híd és a Tisza Szálló közötti részen, majd 1942-ig a Révkapitányságig épült meg. 1942 és 2000 között 58 év telt el, s ez idő alatt csak annyi történt, hogy 1975-ben megkezd­ték a jobbra eső alsó partszakasz megerősítését. Az utóbbi három évben mintegy dupla hosszúságú mellvéd készült a megerősített gátrendszeren mint 1931-38 kö­zött, egészen a vágóhídig, ízléses, díszköves járdákkal. Gondolom, a következő feladat az új mellvéd előtti lejtős partszakasz kikövezé­se lesz, illetve az árvíz idején el­mozdult, megsüllyedt járdaköve­ket javítják ki a mellvéd teljes hosszában. Bízunk abban, hogy tovább tart a lendület, és a bal parton a mellvéd alatti partszakasz kikö­vezésével szemet gyönyörködte- tővé válik a túlsó part a város alatt. SZŰRÖVECZ PÁL, SZOLNOK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom