Új Néplap, 2003. augusztus (14. évfolyam, 178-202. szám)

2003-08-09 / 185. szám

4. OLDAL T Ü KÖR 2003. Augusztus 9., szombat jS% I IP Orrmonológ a kutyaotthonban Szolnok összedugjuk az orrunkat a rácson ke­resztül, de semmi több! Én egy úri kóbor eb vagyok...! Egyébként irigylésre méltó sorom van itt. Márti, a gondozónk minden áldott nap friss ágyat vet nekünk homokból, kitisztáz bennünket, megfürdet. Ráadá­sul ilyenkor szabadon szaladgálhatunk az udvaron, persze, egyenként. Bezzeg Mimi, Manyi, Dugó és Bundi mindig együtt ugrabugrálnak. Bundi, a tíz hóna­pos kuvaszkeverék a legtermetesebb le­gény közöttük, mégis a többiek rendre elverik. Persze, csak úgy tűnik! Bundi inkább hagyja magát meghemperegtetni a földön. Szerintem még jól is esik neki, hogy az a sok játékos korcs piszkálgat­ja. Hiszen állandóan vigyorog! A hiper- aktív Frici és a gátlásos Niki egy kennel­be került, hogy a túlmozgásos fickó fel­rázza a visszahúzódó leányzót egyked­vűségéből. Már-már látszódnak Nikin is Frici temperamentumosságának jelei. Mellettük van Linda szálláshelye. Óh Linda! Vauuu..., de gyönyörű fajtatiszta német juhász! Fura érzéseim vannak ve­le. Egyrészt egyik ősöm jut az eszembe róla, másrészt meg valami bizsergést ér­zek itt a gyomrom felett, ha meglátom. Csak tudnám, mi bujkál bennem! Egyébként Linda kivételes bánásmód­ban van, hiszen Márti örökbe fogadta. Hosszabb ideig van szabadon, de én nem bánom, mert így legalább többet lá­tok belőle. A kis szuka! Remekbe sza­bott farmozgása van, meg kell hagyni! Néha a gyepmester is meglátogat ben­nünket. Nem rossz fickó a Gyula, jó nagy darab ember. Új ebeket hoz a por­tára. Szóval nem lehet egy rossz vakkantá- som sem az itteni körülményekre. De azért jó lenne egy hatalmas kertben ro­hangálni, meg lepkéket kergetni. Ezzel itt mindenki így van. Ha betér az otthon­ba egy-egy vendég, mindig a leendő gaz­dit látjuk benne. Ilyenkor aztán produ­káljuk magunkat. Semmi morgás, csak kéznyalogatás meg farokcsóválás, meg egy-két bájos mozdulat. Ma már két ba­rátomért is jöttek, Jencit, a drótszőrű fo­Az ebéd hamarosan tálalva xit, és Füles kölykét, a német juhász ke­veréket aranyos emberek vették maguk­hoz. Mindkétszer nedves lett a szemem, mikor búcsúztunk, csak tudnám, miért? Na de sebaj! Állítólag értem is eljönnek holnap. Már számolom a perceket! Úgy szeretném, ha gyerekek is lennének az új otthonomban. Őket nagyon szeretem, és emlékeztetni fognak arra a két kis­lányra, akik tulajdonképpen megmen­tették az életemet. Biztosan viszontlá­tom majd őket. Nekem elhihetik! Jó or­rom van hozzá!” (DANI II. MONOLÓGJÁT MÉSZÁROS GÉZA JEGYZETELTE LE. ______A FOTÓKAT MÉSZÁROS JÁNOS KÉSZÍTETTE.) Me gtalálta önmagát Könyvet is írt a játékkészítésről kete anyagból készült pulikutyája országos szabadalmat, védettsé­get élvez. Még könyvet is írt a já­tékkészítés alapjairól, érdekessé­geiről. Nyolc éve szolnoki lakos, és itt is azt csinálja, ami befészkelte magát szíve csücskébe. Kereske­dő is, rongybabakészítő is, talán kevesen tudják, hogy babái száz és száz apróság hű társai elalvás előtt a kiságyban. Nyaranta ismerős és kevésbé ismerős hat-tizenhárom év kö­zötti srácoknak, lányoknak olyan egyhetes, egész napos kézművestábort szervez, vezet, ahol agyagoznak, üveget fes­tenek, batikolnak, ne­mezeinek és különböző modern anyagokból ap­ró játékokat, virágokat, képeket készítenek. Egy ilyen hetes tábor nem is olyan régen már lement, de akkora az ér­deklődés, hogy augusz­tusban újabbat indít. És akkor még arról egy szó sem esett, hogy alakján egy gramm fe­lesleg sincs, pedig egy 17 és egy 11 éves kisasz- szony anyukája. Való­színű azért, mert há­rom évig egy fitneszte- rem vezetője volt, sza­vaival élve rengeteget nyüstölte magát. Rá­adásul korábban szer­tornázott és aerobiko- zott is. Eddig jutottunk, mi­vel sietnie kellett, hi­szen aznap is sok em­berre főzött a hatalmas fazékban. A kézműves­tábor résztvevőire, meg a családjára... _____________P. SZABÓ MIKLÓS A s zandaszőlősi városrészben lakó Palkó Emília gondja min­den bizonnyal száz és száz emberével közös. Főleg olyano­kéval, akik nem ülnek nyugodtan a fenekükön, mindig vala­mi újra, valami érdekesre várnak. Olyanra, amelyekhez nem kényelem, nem is nyugalom, hanem inkább alkotó fantázia szükségeltetik. KEDVES TANULNI VÁGYÓK! RUGALMAS LEHETŐSÉG: / a Kölcsey Ferenc Általános Iskola és Alternatív Gimnázium (5000 Szolnok, Abonyi út 36.) kétféle gimnáziumi oktatást indít: 3 éves intenzív levelező tagozat, 4 éves esti tagozat. A két tagozat képzés közben is átjárható egyéni igények és életkörülmények szerint. SZEREZZE MEG AZ ÉRETTSÉGIT\ NÁLUNK! Érdeklődni lehet: 56/375-106 „Üdvözlök mindenkit, Dani vagyok. Pon­tosabban Dani II. Ezt a nevet nemrégen két kislány adta nekem, ők ápoltak egy kertes házban néhány hétig, miután elkó­boroltam hanyag gazdámtól. Holott hű­séges eb vagyok, mégis el kellett szök­nöm, mert a hátam már nem bírta az örö­kös ütlegelést. Eleinte Zseninek, majd Zsaninak szólítottak a lányok, és koráb­ban is volt már több nevem, de a Dani végre tetszik is, hiszen ez már jelzi, hogy igazi férfi vagyok. Azaz, egy keverék kan kutya! Felmenőim állítólag német ju­hász és vizsla ágon lehettek fajtatiszták, bennem pedig az ő vérük csörgedezik. Nos, a gyerekek nagyon rendesek voltak velem, etettek, itattak, simogattak. Ám, nem tagadom, kissé morcos voltam, mi­kor megfürösztöttek, de hamar megbo­csátottam nekik, hiszen a szárítkozás után a fránya bolhacsípések is elmara­doztak. Sajnos meg kellett válnom a lá­nyoktól, mert hosszú hetekre valami tá­borba utaztak. Én meg most bevonul­Jenci, a drótszőrű foxikeverék és új gazdija egyetlen pillantással egymásra talált tam a Szolnok Városi Állatotthon Alapít­ványhoz. Eleinte nagyon rettegtem a kö­zegtől, mi lesz itt velem: intézeti kutyá­vá váltam egy menhelyen. Alig több mint egyévesen! Rácsok, láncok, vonyí- tó csahosok, rühös bolhafészkek. És megint csak verések és verések... rette­net! Ilyen rémképek repkedtek lelki sze­meim előtt, de hála annak a mennyei négylábú Manitunak, csalódnom kellett. Kellemesen! István, a szelíd nyugalmat árasztó telepgazda különös biztonságot ad számomra. Mi tagadás, jó szaga van. Eddig még senkit sem hagyott cserben, ráadásul próbálja intézni, hogy erről az ideiglenes helyről egy állandó telepre költözzünk át. Ha tudnak, segítsenek neki! Közvetlen egy fehér terrier mellett kaptam szállást, akit szintén Daninak hívnak. Mivel ez a szuka régi bútordarab itt, természetesen övé lett az I-es sor­szám, enyém pedig a Il-es. Nem rossz csajszi, de nem az esetem. Néha azért Tábort vezet, játékokat készít, fitnesszel foglalkozik, és olykor rengeteg kosztosra főz Palkó Emília FOTÓ: BAKOS JUDIT Szolnok Kevi születésű, és már aligévesen kitűnt remek kézügyességével. Éppen ezért egyenes út vezetett Kisújszállásra, ahol kitanulta a bőrművességet. Nehezen tudott elhelyezkedni a szakmában, ezért négy évig óvónőként kereste a ke­nyerét. De valahol a legbelső én­jében másra, egészen másra vá­gyott. így lett egy eredeti, érdekes szakma tudora, mint textiijáték- készítő Az egész országba hordta a játékokat, különböző figurákat, állatokat. Olyannyira, hogy a fe­Ezt a kutya meleget csak fürösztéssel lehet kibírni...

Next

/
Oldalképek
Tartalom