Új Néplap, 2003. július (14. évfolyam, 151-177. szám)

2003-07-05 / 155. szám

I 2003. Július 5., szombat KAKAS 11. OLDAL ELKÉPESZTŐ. - Szégyellj magát! Minden ok nélkül iszik! Kakas-hírek Tokiói tudósítónk nem erősítet­te meg azt az információt, mely szerint a japán televíziók képer­nyőin sorra tűnnek fel a Stahl Juditnak maszkírozott bemon­dónők. XXX Deutsch Tamás és Gyurcsány Ferenc, a volt és a nemrég hiva­talba lépett sportminiszter tár­gyalásokat folytattak a 2012-es budapesti olimpia zürichi meg­rendezéséről. xxx Pakson cáfolták azt a híreszte­lést, miszerint az erőmű vezetői felkeresték a hajdan volt meggy­magos embert, tudakolván tőle, hogy tudna-e kezdeni valamit nagyobb tétel atommaggal, xxx Szabó Mátyás, a Balaton minisz­teri biztosa kijelentette, hogy ag­godalomra semmi ok, hiszen száraz tónak nedves partján döglött béka kuruttyol. xxx Egy MÁV-közlemény szerint anyagi megfontolásokból a hét­végi, úgynevezett szabolcsi fe­ketevonatok ezentúl feketén közlekednek. xxx Egy tegnap délutáni lakossági fórumon Medgyessy Péter meg­nyugtatta az egybegyűlteket az­zal, hogy számukra momentán nincs semmi újabb jó híre. _____________(WA1TMH) J A S Z K U N Matild és Amálka (Presszóban, két cukorral) MATILD Ejnye, Árnál... Magácska a presszóba jár harisnyát kötni? AMÁLKA Ne kötözködjék velem, Matild! Egyéb­ként ez nem harisnya lesz, hanem sísapka. MATILD Sísapkát köt ilyenkor? AMÁLKA Képzelje, három tucatra kötöttem szer­ződést egy bizonyos Don Pemeteivel. MATILD Biztosan síoktató... AMÁLKA Azt nem kötötte az orromra. Minden­esetre már nagyon szeretne elindulni a lejtőn. MATILD Jut eszembe, a mérnök vejem is szeret­ne végre lecsúszott értelmiségi lenni. AMÁLKA Ezt meg hogyan érti? MATILD Kibérelt egy vízicsúszdát Balatondele- jen. Egy zsupsz ötszáz forint! Kész aranybánya. AMÁLKA Ó, az én Lajcsi fiam is aranyat fog csinál­ni. MATILD Nocsak. Ő mit bérelt ki? AMÁLKA Egy szippantós kocsit. MATILD Jesszusom! A maga Lajcsikája a micso­dákból kihogyishívjákolja az akármit? AMÁLKA De bezony hogy naná! Amit az alvégen jó pénzért kiszippant, azt a felvégen még jobb pén­zért eladja, mint valódi európa uniós... MATILD Ne folytassa! Lajcsika nem fél attól, hogy ezért a trükkért előbb-utóbb elkapják? AMÁLKA Neki csak egyvalamire kell ügyelnie... MATILD Mire? AMÁLKA Arra, hogy ezt a trükköt nehogy valaki kiszimatolja. _____________________________iau) ÓS ZERES. - Használt butikot, luxusautót, budai lakóparkot veszek! Julis és Maris meg az idegenforgalom Julis: - Ofviderzén, Maris! Maris: - Mit hadoválsz itt öszsze, te Julis? Julis: — Németül köszöntem né­ked, Maris... Maris: - Aztán tudod te, mit je­lent- az ofvider...izé...Julis? A vi­szontlátásra - azt jelenti. De mi a fenének beszélsz te németül? Julis: - Megjöttek Németből a nyaralóim, Maris. Tudod, én a fa­lusi turizmusban utazom... Maris: - Hogy utaznál el az űrbe örökre, Julis! Aztán megéri a ven­dégfogadás? Julis: - Meg biz a! Három család jár rendszeresen... Van még egy üres szobám. Ki is írtam a kerítés­re, hogy ZIMMER FERI. Maris: - No, nem mondom, te már egy echte német vagy, Julis! Tudod, mit írtál a kerítésre, te több nyelven beszélő kelekótya? Azt, hogy SZOBA FERI! Julis: - A macska rúgja meg! Pe­dig én azt akartam: SZOBA KI­ADÓ... Maris: - Azt írd ki: ZIMMER FREI! Te se teszel felsőfokú nyelv­vizsgát németből, amíg kétágú le­szel ezen a világon, Juhs! Julis: - Pedig nyitni akarok a hol­landok felé is, Maris! Maris: — Aztán hollandul tudsz-e valamit, Julis? Juhs: - Hollandusul?! Naná, hogy tudok... „Fanfan lö tulip”.... Maris: - Anyám, rögtön halálra röhögöm magam! Mi abban a hol­land, te Julis? Julis: - Hát a „tulip”, Maris! Mert a hollandok a tulipánról híresek, ugyebár! Biztos megértik, amit mondok nekik... Maris: - Azok aztán meg, te nyelvzseni! Mondd, miben fog­nak fizetni a szállásért, Julis? Julis: - Hát persze, hogy kemény ejróban, Maris! Maris: - Az nem „ejró”, hanem euro, te bankáranalfabéta! Julis:—Jól van, na! De most aztán mondhatom, hogy „ofviderzén”? Maris: - Mondhatod, Juhs! De én azt mondom neked: A soha vi­szont nemlátásra! Vége DONKÓ LÁSZLÓ Az évad végén Igazán nem a Szolnoki Szigligeti Színház közismerten nagy sik­erű évadjának apropóján idéz­zük fel az alábbi anekdotát... Megtörtént hajdanán, hogy egy jól öltözött fiatalembert látott színháza, a Városligeti Színkör előtt sétálni Feld Zsigmond, a társulat híres direk­tora. Odalépett hozzá, és ezt kérdezte:- Uraságod biztosan jegyet szeretne váltani. - Hát tessék, ott a pénztár.- De kérem - tiltakozott az idegen -, nekem eszem ágában sincs jegyet váltani.- Hm, tehát félárú jegyet akar?- Arra sem pályázom - felelte büszkén az önérzetes fiatalem­ber.- Áhá, szóval szabadjegyre vár?- Bocsánatot kérek - tiltako­zott az idegen -, én egyáltalán nem akarok színházba menni...- Szemtelen fráter! - kiáltotta dühösen Feld -, azonnal mars be a zsöllyébe! _______________________(WÍJ Ró za néni pletyisládájából Kedveskéim, örülök, hogy újból soraimmal illethetlek titeket, itt a nyár és az EU küszöbe. Egyszerű­en nem találok szavakat, hogy ná­lunk ennyien ilyen jól látjuk múl­tunkat és jövőnket egyaránt. Csak a jelent nem érti a fene sem! De majd a „szövetség” - mint hirde­tik - egybefűz bennünket, mint a sicc. Bár, láttam én már karón varjút meg sok-sok felvonulót, mégsem lett a kutyából szalonna! Prófétákból pedig nálunk mindig is nagy volt a felhozatal, míg a rendes kétkeziekből annál keve­sebb. Végül is: nem lehet minden­kiből sztahanovista! A friss hí- recskék is igen tarkák, rácáfolnak a közelgő uborkaszezonra:- Az új környezetvédelmi mi­niszter - állatkerti tapasztalatait hasznosítva - azt tervezi, hogy vadbefogókat telepít a legforgal­masabb vadcsapások mentén az évek óta körözött nagyvadak be­fogására. Csak nehogy fennakad­jon néhány olyan keresett, ritka példány is, melyeket már a befo­gásuk pillanatában legott szaba­don kell engedni, nehogy a szálak kínos helyekre vezessenek. Az oroszlánt meg különben sem le­het pántlikán tartani! — A Fidesz olyannyira átala­kult a minapában, hogy a megfi­gyelők szerint lassan már a szülő­anyja sem ismer rá. Tagkörének túlzott kiszélesítését az orvul le­selkedő, a dolgokat kikémlelő, rejtett kommunisták aknamunká­jától félti Csurka István. Ő „hűsé­ges fegyvertárs” lett volna, de ge­rincessége nem tetszett egyes fa- nyalgóknak. Hát most aztán ves­senek magukra! — A maradék kisgazdák vigal­mi sávokat, úgynevezett „türel­mes zónákat” kívánnak létesíteni az alsóbbrendű főközlekedési út­vonalak mentén, elsősorban Bé­kés, Csongrád és Jász-Nagykun- Szolnok megyében. Itt ugyanis nagy hagyományai vannak a rém türelmes vígasságoknak, a dolgok nevén nem nevezésének, a félre­magyarázásoknak, az oktalan be- leérzéseknek. Különben is, ha nem veszik át jó áron a gaz disz­nót, levágják, sőt még a böllért is beleaprítják a kolbásznak valóba, majd tort ülnek a rég megtagadott elvek fölött.- Hírlik, avatott szemlélődök elkezdték az EU nyelvei és a ma­gyar nyelv új szótárának a szer­kesztését. Csak az a gond, hogy már az elején elakadtak. Az isten­nek sem találják például a követ­kező bevett hazai fogalmak pon­tos megfelelőjét: intézményesített munkakerülés, bújtatott osztalék, leszázalékolásba menekülés, le- nyúlás és még hosszasan sorol­hatnánk a csakis magyarul érthe­tő közgazdasági fogalmakat. A kurvaság nem prostituálti fogal­máról már nem is szólva!- Mi lesz velünk jövőre?” - te­szik fel bátortalanul az örökké új kérdést a nagy magyar helyzet­elemzők, mint például Csurka, Szűrös Mátyás vagy Pokorni Zol­tán. Olyan biztos választ azon­ban, amelyre bátran mérget ve­hetnének, az istennek nem kap­nak sehonnan. Sebaj, mondják, úgy még nem volt, hogy ne lett volna sehogy.- A „Nemzeti Sajnáltató Bi­zottság” hangosan zokogva mél­tatja azon képviselőjelöltek oda­adását, akik a nyártól Brüsszel­ben képviselik kicsiny népünket, és potom havi egymillió nettóért nyomorognak majd az EU-parla- ment farvizén a jövő nyári válasz­tásokig. Közben itthon kimarad­nak minden jó üzletből, hisz ez alatt úgy körülülik a nagy húsos fazekakat, hogy halandó azok kö­zelébe sem férkőzhet. Micsoda csapás tehát ez az egész EU-s kép­viselőség, rossz belegondolni! — A nagy belpolitikai sürgés­forgás közepette a hazai piaci árak teljesen megbolondultak. Spárgát, tököt, spenótot csak hosszas könyörgésre lehet kapni, az atípusos begyulladás beszerzé­se azonban már egészen gyorsan megy. A rémhír ismét igen kelen­dő, a cserebörzén kettőt is adnak egy jóért. Drágább lett viszont a hitelesség, a minőség és a tisztes­ség. Ezen a nyáron viszont jóval olcsóbban cserélnek gazdát az ár- valányhajas nemzeti szólamok, a jó fazonú sértődöttség, a nemesi kutyabőr (bár újabban ezt már macskabőrre is hamisítják), a bi­zonyított szüzesség és a jóhisze­műség. Ez utóbbiból erős túlkíná­lat is érzékelhető esetenként! L.GY. ORVOS, BETEG, BETEGSÉG ORVOSA VÁLOGATJA. - Azt hittem, most is le kell vetkőznöm a vérnyo­más-méréshez, mint a múltkor annál a fiatal dokinál...- FOGADJUNK, BÉLA, hogy nem adtál hálapénzt a nővérkének!- NYUGODJON MEG a kedves vendég, minden óvintézkedést megtet­tünk az ételmérgezés ellen.- LAJOS, csak most tudtam meg, hogy az ebszőiő nem gyógyteának való.- SZERINTEM még ne tegye föl ezt a kalapot, lehet, hogy megmentik.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom