Új Néplap, 2003. július (14. évfolyam, 151-177. szám)

2003-07-07 / 156. szám

I 2003. Július 7., hétfő TÜKÖR 5. OLDAL M EGYE! Búcsút vettek a diákévektől (Folytatás az 1. oldalról) A tanulmányaikat befejezett ke­reskedelmi, vendéglátó és szál­loda, külgazdasági, valamint idegenforgalom és szálloda sza­kos hallgatók dr. Törzsök Évától, az intézmény főigazgatójától ve­hették át oklevelüket, aki remé­nyét fejezte ki, hogy a friss dip­lomások az élet minden terüle­tén megtalálják majd a számítá­sukat. A főigazgató asszony bízik benne, hogy valamennyien sike­res vállalkozók lesznek, többen talán Brüsszelben is állást kap­nak vagy éppen tanársegédként munkájukkal növelik majd a Szolnoki Főiskola hírnevét. S persze a szakmai eredmények mellett remélhetőleg a magán­életi boldogság is kijut majd mindenkinek. MOLNÁR G. ATTILA Asaf Ishilevich, az Izraeli Nagykövetség másodtitkára gyertyát gyújt az áldozatokért FOTÓI A SZERZŐ Az áldozatokra emlékeztek Megszépült a 114 éves izraelita templom A holokauszt 446 karcagi áldozatára a felújított izraelita templomban gyászszertartáson emlékeztek tegnap. Az ese­ményen részt vett Asaf Ishilevich, az Izraeli Nagykövetség másodtitkára, Tokár István, a megyei közgyűlés elnöke és dr. Lenyinszky András, a Mazsihisz alelnöke is. Karcag A szertartás előtt a jelenlévők mécsest gyújtottak az áldozatok emlékére, majd a karcagi zsidó­ság másfél évszázados történel­mét, az általuk elért eredménye­ket, a város kis- és nagykereske­delmének fejlődését Dobos László alpolgármester idézte fel.- Szükséges, hogy emlékez­zünk arra a hatszázezer elpusz­tított zsidó áldozatra, akik az utolsó pillanatig bíztak, hogy ez a borzalom nem történik meg - hangsúlyozta beszédében dr. Lenyinszky András, aki szerint a túlélőknek ápolniuk kell a zsi­dó vallást és hagyományokat, és tovább kell adniuk azt a hitet, amit elődjeik megalapoztak.- Büszke vagyok, hogy itt le­hetek és részt vehetek a magyar- országi és karcagi zsidóság e fontos megemlékezésén — mondta Asaf Ishilevich, aki re­ményét fejezte ki, hogy a zsidó történelem legmegrázóbb emlé­ke, a holokauszt nem ismétlő­dik meg. A másodtitkár abban is bízik, hogy az elmúlt hetek eseményei után hazájában közelebb kerül­tek a békéhez. — Fiataljaink vesztek el, mi minden lehetett volna belőlük! - kezdte megemlékezését Ro- singer Oszkár, a karcagi izraelita hitközség vezetője. - Azért va­gyunk ma itt, hogy ne engedjük elfelejteni az ártatlanul ontott vért. Azért élünk, hogy örökké ébren tartsuk tetteinkkel a világ lelkiismeretét - mondta, majd megköszönte a hitsorsosok, a Mazsihisz, a megyei és karcagi önkormányzat segítségét, hogy támogatásukkal megújulhatott az 1899-ben épült zsinagóga. A gyászszertartás, melyet Deutsch László újpesti főrabbi és Szilágyi Gábor kántor tartott, közös imával ért véget. DARÓCZ1 ERZSÉBET Centenárium, szemüveg nélkül Szombaton délelőtt szokatlanul megnőtt a for­galom a Dózsa György út 75. számú ház kör­nyékén. Máskor Lajos, a süketnéma fiú hű társként igyekszik a boltba, miután ellátta a ház körüli teendőket. Most ő is meghatottan várja testvéreit, a falu polgármesterét, jegyző­jét, s újságunk kiadójának képviseletében Já­nosi Imrét, a lapterjesztés vezetőjét, akik szé­pen „felvértezve” ajándékaikkal azért öltöz­tek ünneplőbe, hogy édesanyját, a 21 éve meg­özvegyült Parázsó Lajosnét, Etelka nénit kö­szöntsék 100. születésnapja alkalmából. Tiszabura Etelka néni, aki 1903. július 5-én született Tisza- derzsen, ülve fogadja az ünneplőket, hiszen a lá­ba rakoncátlankodik. Hallásával ugyan már gon­dok akadnak, de szeme még okuláré nélkül veze­ti a kezét, amikor a tűbe be kell fűznie a cérnát, így már csak a varrogatás, fia ruháinak reparálá­sa marad meg neki abból a munkamegosztásból, ami jó két éve még a kertben, konyhában is adott neki feladatokat. Menne ő most is, de mutatja a lábát, ami bizony már csak segítséggel képes a helyét megváltoztatni. Ám szerencsére egészsé­gével nincs különösebb gond. Néha-néha a vér­nyomása rakoncátlankodik, a kisebb bajokat pe­dig az orvosok kezelik, akik sűrűn bekopognak Tiszabura legidősebb lakójához.- Kórházban csak akkor voltam, amikor sze­gény férjemnek vittem azokat a süteményeket, amiket nagyon szeretett - mondja, amikor cso­dálkozva nézi ölében az őt köszöntő virágokkal, a hatalmas szülinapi tortáján a neki elropogó kis tűzijátékot. Meg kell emelnem a hangom, hogy kérdéseim­re választ kapjak, amik érkeznek is. Etelka néni először arról mesél, hogy miképpen lett házasság abból, amikor egy abádszalóki legény szemet ve­tett a csinos tiszaderzsi lányra.- Férjem akkor az édesapjával őrizte a disznó­kat a „kisbáni” birtokon, így csak este ért át Derzsre. Késő volt mindig, így nem akartam beengedni — kezdi az emlékezést. Később azonban szíve kinyitotta az ajtót, s a kimondott holtomiglan-holtodiglan után jöttek a gyerekek. Tizet szült, akik közül csak hatan élték meg a felnőttkort. Etelka, aki most Jákóhalmán él, Imre, aki nagyon fiatalon, 48 évesen hunyt el, Zsuzsa, aki Kunhegyesről gyakran megnézi a mamát, Lajos, a hű társ, akivel együtt él, Mária, aki nemcsak burai támasza, hanem lapunk ter­jesztője is nyolc éve és Erzsiké, akinek szintén sűrűn ideér a segítsége Tiszaroffról. A nagy csa­lád így már 15 unokát, 10 dédunokát és 4 ükuno­kát is számol. Etelka néni szeme kicsit elhomályosodik, ami­kor folytatja az emlékezést: - Tudja, kedves, na­gyon szegények voltunk, s nagyon sokat kellett dolgoznunk azért, hogy ha szerényen is, de ne szenvedjünk semmiben hiányt. Küzdelmes, de be­csületes, tisztességes éle­tünk volt. A történet szálai egy könyv oldalait lennének képesek behálózni, a ked­venc televízióműsortól kezdve a hűséges társ, La­jos bácsi ápolásán át egé­szen a jelenig, amikor még szemüveg nélkül ik­szeli be a szavazócédulák rubrikáit Etelka néni min­den voksoláskor, így a rit­ka jubileumát megélő idős asszony búcsúútravalója jelenti most a sokatmondó összefoglalást. Etelka néni Lajos és lányai szereteté- től övezve mondja tollba életbölcsességét: - Min­den fiatalnak azt kívánom, hogy egészségben legyen boldog. Legyen kitartásuk a bajban, s munkájuk a boldoguláshoz, szeretet- ben és békességben. PERCZE MIKLÓS Balról jobbra: kiadónk képviseletében Jánosi Imre, Mária (Etelka néni lánya), az ünnepelt és a pol­gármester, Farkas László Balesetek az elkerülőn (Folytatás az 1. oldalról) A megkönnyebbülés azért is még inkább érezhető, mert többnyire a nehézjárművek hagyták el a vá­ros - 46-os számú főút és a Pán- thy út közötti - legkritikusabb útszakaszát. Mint azt Sánta Csaba őrnagy, a Törökszentmiklósi Rendőrka­pitányság közlekedésrendészeti osztályának vezetője érdeklődé­sünkre elmondta, az alig több mint egy hónapban regisztrált két sérüléses baleset, melyek kö­zül az egyik halállal végződött, statisztikai szempontból soknak mondható. Azonban tendenciá­ról, illetve következtetésekről legfeljebb fél év után lehet be­szélni. Az elkerülő szakaszt egyéb­ként bírálat csak amiatt érte, hogy a várost, valamint a gyümölcsö­söket és egyéb vállalkozásokat el­választó új 4-es úton több kilomé­teren keresztül nincs kerékpáros­és gyalogosátkelési lehetőség a túloldalra. A hosszúnak ítélt szer- vizutat lecsapva pedig sokan gon­dolják úgy, hogy még szabálytala­nul is átkelnek a „túlpartra” - balesetveszélyt okozva ezáltal önmaguknak, de a járművezetők számára is. A közlekedésrendé- szek ezért rendszeresen járőröz- nek az említett térségben, illetve folyamatos álló ellenőrzést tarta­nak. MÉSZÁROS GÉZA Sztárparádé és babgulyás Soltész Rezső (baloldalt) is elégedetten bólintott a babgulyás ízére. Az óriás merőkanállal a főszakács, Csüllög Gábor fotói a szerző Tiszafüred (Folytatás az 1. oldalról) A gazdák szerették volna, ha kár­talanítják őket, s perközösséget alakítottak. Negyvenhét kisebb gazda, mezőgazdasági vállalko­zó, illetve három - akkor még - szövetkezet, a jászdózsai, a jász­árokszállási és a tarnaörsi csatla­kozott a kártérítési perhez. Mint­egy 168 millió forintot szerettek volna kapni. Mint azt Kovács Istvántól, az azóta részvénytársasággá alakult dózsai szövetkezet elnökétől, a perközösségben részt vevők szó­szólójától megtudtuk, négy évig tartó pereskedést követően egy peren belüli megállapodás része­ként összesen 30 mülió forintot ítélt meg a bíróság számukra. Az összegből az érintett földterület nagysága szerint 15 ezer forinttól 1,5 millió forintig részesedtek a károsultak. Az összeget a vízügyi igazgatóságon keresztül a Kör­nyezetvédelmi és Vízügyi Mi­nisztérium költségvetéséből biz­tosították kártalanítás címén a gazdáknak. tőén hagyományt teremt - szom­baton minden korosztálynak tar­talmas szórakozást ígért a feszti­vál. A nyár esővel tarkított sze­szélye sem akadályozta meg, hogy benépesüljön a város már országos szimbólumává váló Ha­las tér. A hatalmas élő asztali fo­cit, azaz csocsót szinte elnyűtte a játékos kedvű csapatok küzdel­me, de a gyerekekkel érkező csa­ládoknak is csak azért lehetett okuk panaszra, mert az ügyessé­gi versenyek, vízi vetélkedők, a bőrdíszműves, keramikus kéz­Kovács István hozzátette, en­nyi év után már annak is örülni­ük kellett, hogy valamenynyi ös­szeget kaphattak. Ha tovább húz­ták volna a pert, s nem egyeznek meg, valószínű egy fillért sem kaptak volna, hisz a bíróság nem tudott döntést hozni a felelősség kérdésében. Gergely Zoltán, Jászárokszál- lás polgármestere - aki végül is döntött a depónia megnyitásáról, s másodrendű alperesként végig­kísérte a tárgyalási folyamatot - elmondta, hogy hasonló helyzet­ben most sem döntene másként, hisz a város megmentése volt a tét, igaz, akkor nem sok idő volt a töprengésre. Szerinte azzal, hogy az Evízig korábban már — bírói döntés nélkül - az érintet­teknek kifizette a kár 14 százalé­kát, közvetve elismerte felelőssé­gét a történtekben. Hozzátette, azóta a patak medrét már kétszer kotorták ki az igazgatóság megbí­zásából, illetve folyamatosan dol­goznak a meder tisztításán. BANKA CSABA műves-foglalkozások a szépség- versennyel s a szabadtéri színpad helyi amatőr csoportoktól színes palettájával szórakoztatóan kö­tötte le a résztvevők energiáit, amit a 3000 adagosra méretezett óriáskondérban rotyogó babgu­lyás igyekezett pótolni. Nem csak a megéhezők megelégedésére, hanem a hamarosan megépülő Civil Ház hasznára is, hiszen az adagok árának közel egyharmada az épület gyors elkészültét kíván­ja segíteni P. M. Sorokban ZAVARTALAN NYÁR. A káni­kulát gyakori esőivel enyhíteni igyekvő hétvége sem zavarta meg az „Abádszalóki nyár” ren­dezvényeinek sikerét. A Tank­csapda együttes péntek esti koncertjét követően szombaton a sporté volt a főszerep, floor- baUal és utcai kosárlabda-baj­noksággal, melyet a felnőtteknél a Torrante vegyes csapata, míg az ifiknél a törökszentmiklósi Konzerv együttese nyert meg. pm HÁLAADÓ ÜNNEP. A három évvel ezelőtti nagy tiszai árvíz során súlyos károkat szenvedett templom közelmúltban befeje­ződött felújítása alkalmából júli­us 20-án hálaadó ünnepet, majd azt követően szeretetvendégsé- get rendez a Tiszavárkonyi Re­formátus Egyházközség. A be­ruházás 23 millió forintba ke­rült, amelynek mintegy felét külföldi és hazai gyülekezetek adományaiból, míg másik ré­szét az Orbán-kormány segítsé­gével teremtette elő az egyház- község. bj ____________________________■ •1 1 H armadik állomásaként a szűkebb vonzáskörzet egyet­len városába érkeztek a II. Ti- sza-tavi fesztivál rendezvé­nyei, amelyek családi és gyer­mekprogramok garmadájával és s igazi sztárparádéval vár­ták szombaton az érdeklődő­ket. A már pénteken megnyitott vete­ránautó- és motorkiállítást köve­tően - a rendezvény sikere vélhe­Régóta várt kárenyhítés

Next

/
Oldalképek
Tartalom