Új Néplap, 2003. július (14. évfolyam, 151-177. szám)
2003-07-01 / 151. szám
4. OLDAL 2003. Július 1., kedd — KÖR KÉP A főváros legyőzi Szolnokot Felsőoktatás A főiskolákon és egyetemeken lassan lezárul a tanév, befejeződik a vizsgaidőszak. A végzősök sok helyen már a diplomájukat is átvehették. De vajon mihez kezdenek vele? Ott fogják hasznosítani a tudásukat, ahol megszerezték vagy akkora a főváros vonzereje, hogy lehetetlen neki ellenállni? A Szolnoki Főiskola hallgatói az ország különböző tájairól érkeztek a megyeszékhelyre. Sokan egészen kicsiny településekről, ám Szolnok az ott élők számára sem mindig bizonyul kellően érdekesnek. Az elsőéves Ékes Kata Berettyóújfalun lakik. Bár még hosszú ideig fogja koptatni az iskola padjait, már határozott elképzelése van a jövőjéről.- Kereskedelmi szakos vagyok, szeretnék majd a szakmámban elhelyezkedni. Bár véleményem szerint nincs nagy egzisztenciális különbség Szolnok és Pest között, nem fogok Szolnokon maradni. Kizárólag a diploma megszerzése miatt jöttem ide. Nem akarok sem itt, a városban, sem a megyében állást keresni. Bár különösebben nem fogott meg a város hangulata, nincs semmi bajom vele. Egyszerűen arról van szó, hogy számomra kizárólag Budapest jöhet számításba. Annál is inkább, mivel a barátom ott dolgozik, így természetesen én is ott szeretnék. Kovács Péter az intézmény végzős hallgatója. Számára korántsem ilyen egyértelmű a főváros dominanciája. — Mindkét várost elég jól ismerem. S mindkettő érdekes. Azt gondolom, egyforma lehetőségeket kínálnak, nekem például tetszik Szolnok egésze. Bárhol vagyok a városban, szinte ugyanúgy öt percen belül találok egy boltot, mint Pesten. Igaz, ez utóbbi helyen mégiscsak egyszerűbb az élet. Ha például egy teljesen egyforma pesti és szolnoki állásajánlat közül kellene választanom, az előbbi mellett döntenék, hiszen ott van a rengeteg ismerősöm és barátom. A fizetések persze már más lapra tartoznak. Pesten magasabbak, viszont az élet is drágább, úgyhogy szerintem pusztán emiatt nem érdemes felmenni. Viszont úgy érzem, a számomra érdekes fővárosi szállodák kimondottan komoly külföldi kapcsolatokkal rendelkeznek, azoknál látom a továbblépés lehetőségét. A végzős Fekete Eszternek jó rálátása van a két városnak a fiatalok megtartása, elcsábítása terén megnyilvánuló kötélhúzására. Hiszen Szolnokon tanul, de Pátyon, egy Budapest melletti kistelepülésen él. — Jelenleg ügyfélmenedzserként dolgozom egy háztartási kisgépeket forgalmazó cégnél. Tehát nekem nem különösebben aktuális az álláskeresés. Azonkívül én is elég Budapest-centrikus vagyok, az ottani nyüzsgő élethez képest Szolnok nekem egy kissé „kihaltnak” tűnik. Nem tartom valószínűnek, hogy valaha is itt fogok dolgozni, bár ha mondjuk kapnék innen egy jó üzletvezetői ajánlatot, azon elgondolkodnék. MOLNÁR O. ATTILA Terápia lóháton Budapest Az értelmileg és testileg sérült emberek állapotának javítását szolgáló lovasterápia alkalmazásáról tartottak a minap nemzetközi konferenciát a fővárosban. A négynapos rendezvényen 41 országból mintegy ezer gyógypedagógus, gyógytornász, pszichiáter, pszichológus, ortopéd orvos, neurológus és lovas szakember vett részt. A konferenciával az Országos A gyerekek szívesen végeznek tornagyakorlatokat a ló hátán Egészségbiztosítási Pénztár figyelmét is fel kívánták hívni arra, hogy a támogatott gyógymódok közé felvegye a lovasterápiát - mondta el a Magyar Lovasterápia Szövetség elnöke. Edvi Péter közölte: a lovasterápia részét képezi a lovon történő gyógytorna, a gyógypedagógiai célú lovaglás és a sérült emberek sporttevékenysége. Egyes mozgásszervi problémák kezelésére, a betegek állapotának szinten tartására, valamint neurológiai görcsök oldására hatékonyan alkalmazható a lovasterápia. A gyógypedagógiai lovaglás terén jó eredményeket értek el az autista embereknél és a hiperaktív vagy viselkedési zavarokkal küszködő gyermekeknél. A világon az 1920-as évek óta foglalkoznak lovasterápiával, Magyarországon a szövetség 1997-ben alakult meg. Edvi Péter jelezte, a mintegy 400 tagú Magyar Lovasterápia Szövetség a gyógyító tevékenységet különböző ellátó intézmények orvosaival, gyógypedagógusaival, gyógytornászaival és lovas szakemberekkel közösen végzi. A szövetség eddig hét lovasterápiás tanfolyamot indított a gyógyítómunkában részt vevő szakemberek számára. Egy szakember havonta mintegy 40 emberrel foglalkozik. _______________________■ Az alapoktól az osztályos címig Ejtőernyős-összevonás a szandai sportreptéren Szolnok Az utóbbi hetekben gyakran láthattuk a Szolnok feletti égen, hogy a magasban köröző helikopterből ejtőernyősök tucatjai ereszkedtek a szandai reptér felé. A katonák a nyár eleji háromhetes ejtőernyősösszevonásukat tartották. FOTÓ: MJ. A szárazföldi haderő részére szervezett kiképzésen a szolnoki felderítő zászlóalj, a könnyű vegyes ezred, valamint az egri felderítő zászlóalj ejtőernyős beosztású katonái vettek részt. Mint azt Kiss Antal őrnagy, ugrásvezető elmondta, az összevonás alkalmával a kezdők alapozó kiképzésen vettek részt, a haladók pedig osztályba soroló ugrásokat hajtottak végre. A kezdők számára az első leküzdendő akadályt az önkéntes elhatározást követő alapos orvosi vizsgálat jelenti. A kétnapos, teljes körű egészségügyi szűrés Kecskeméten történik, ott dől el, hogy a jelentkező alkalmas-e egyáltalán ejtőernyősnek. Ha igen, akkor az alakulatánál ejtőernyős beosztásba kell kerülnie. Amennyiben ez is „összejött”, akkor kezdődhet a háromhetes kiképzés. Elsőként a földi felkészítésen kell részt venniük. Gyakorolják például a földet érést, ami adott esetben igen nagy igénybevételt jelenthet az ugró számára. Balesetek ezen a kiképzésen ugyan nem fordultak elő, de megesik, hogy a földet éréskor, a repedezett talaj miatt bokasérüléseket szenvednek az ejtőernyősök. A képzés során ki-ki elsajátítja az ejtőernyő-hajtogatás nem kis felelősséggel járó fogásait, elméletben és gyakorlatban is megismerik a biztonsági rendszabályokat. Az ugrás csak ezek után következhet. A haladók feladata más jellegű. Ők a különböző osztályos minősítésért harcolnak. A besorolás szerint vannak harmad-, másod- és elsőosztályú haladó ejtőernyősök. Ez utóbbivá csak 5 év gyakorlat után válhat bárki is. Az osztályos címek elnyeréséhez különböző típusú ugrásokat kell végrehajtaniuk. Szempont az is, hogy ki, milyen sikerrel tud célba érni az előre kijelölt területre. Aki a legmagasabb címre vágyik, annak az ugrást úgy kell kiviteleznie, hogy a kijelölt 100x100 méteres területen belül landoljon. A kiképzés zárásaként éjszakai ugrásokat hajtottak végre. _______________________________HOY Túr keve A Pókamarai úton az egyik meggyfa árnyékában két mama tanyázik. Forgalmas ez a Szolnok, vagy Kisújszállás felé vezető betonpántlika: kamionok, teherautók dübörögnek rajta, személykocsik suhannak tova, olykor kerékpárok, motorkerékpárok cifrázzák. Átellenben a legcsendesebb kevi lakosok tanyája, az úgynevezett Galuska temető. A nevét állítólag onnan kapta, hogy az első odatemetett oly módon hagyta itt ezt az árnyékvilágot, hogy galuskát kanalazott, és egy megrágatlan nagyobbacska megakadt a torkán, és se le, se fel. A két asszony rokonságban is van, és ez a csendes tanyázás épp úgy hozzátartozik életükhöz, mint a déli harangszó. Ebéd után, fél egy, egy körül kiülnek a hokedlikre és ötig itt múlatják az időt. Ha ismerősök haladnak el, és köszönnek nekik, fogadják, ha se kép, se hang - ők is úgy vannak vele. Ketten ülnek, beszélgetnek Az innenső tanyázó, Tóth Istvánná Piroska már eljutott nyolcvankettőig. Any- nyit dolgozott az életében, hogy arról regényt lehetne írni. Aratott, szedte a markot, cséplőgépnél pelyvát hordott, és cselédkedett is, dr. Lakatoséknál hat évet húzott le, és a lelkemre köti, csak jót írjak róluk, mert úri helye volt. Egy lányuk született, meg érkezett eddig két unoka, három dédunoka. A párját tíz éve temet- tette, nem vitték messzire Pista bácsit, csak ide, átellenbe, a Galuska temetőbe. A másik tanyázó, aki távolabb látszik a képen, Lakatos Emőné Ilonka, hetvenéves. Ő se tétlenkedett, kislány kora óta fogta a munkát, a nyugdíj mégis csak térdig ér, mert havi 41 ezret hoz a postás. Három esztendeje özvegy, van hét gyereke (öt lány, két fiú), tizenhat unoka meg öt dédunoka. Ilonka lakik messzebb, távolabb és miTúrkevén a két rokon, Tóth Istvánná Piroska és Lakatos Ernőné Ilonka minden délután a műút melletti meggyfa árnyékában tanyázik, beszélget pár órát fotó: m. j. vei ő a fiatalabb, ő jön ide napról napra tanyázni. Meghányják-vetik a világ dolgait, a maguk sorsát. Kicsike, nagyon picike a nyugdíj, az árak meg rohannak felfelé, nem beszélve a villany meg a gáz árainak emeléséről. Nem értik a világot, a dolgos, szorgos emberek nehezen, nagyon nehezen boldogulnak, a spekulánsok meg meggazdagodnak. Olykor maguk se szívesen beszélnek róla, milyen úton-módon. A tévé nem érdekli őket, lassan ki se nyitják, mert folyik belőle a vér, a rengeteg gyilkosság és mocsok. Reggelente korán kiveti őket az ágy, fél ötkor már kelnek. Meglocsolják a virágokat, kapálnak egy sort, és mire elmondják a nyolcórai híreket, úgy kidolgozták magukat, hogy kicsit szusszannak Hétvégeken meg mindig várnak valakit. A gyerekeket, unokákat, dédunokákat, hátha megnyitják rájuk a kilincset. Mert az öregséget még ahogy-úgy el lehet viselni, sok jajjal, nyavalyával. De a magányt... D. SZABÓ MIKLÓS f t \ Az ugrásokat helikopterből, 1500-2000 méterről hajtják végre
