Új Néplap, 2003. június (14. évfolyam, 127-150. szám)
2003-06-14 / 137. szám
Kék tükör Szolgáltatás Fának rohant egy Toyota, vezető- Hét végi rádió- és tévéje meghalt, utasai súlyosan meg- műsor — Horoszkóp sérültek Kisszállásnál 10. oldal 11. oldal Sport A MÁV a mérleg nyelve 15. oldal POSZT modem fesztivál Divat lett napjainkban fesztiválokat szervezni. így a mennyiségben és minőségben is kiemelkedő felhozatalú találkozókat érdemes elraktározni a tudatunkban. Az ország egyik legrangosabb kulturális rendezvénye a Pécsi Országos Színházi Találkozó, csak a Tavaszi Fesztivál vetélkedhet a színvonalával - szakmai körökben ez az összegző vélemény a POSZT-ról. Hogy igaz-e az állítás, arról idén június 5-14. között lehetett meggyőződni. A120 millió forintos költségvetésű rendezvénysorozaton az évad 15, válogatottan legjobb színházi előadása ment, és a város másik harminc helyszínén kétszáznál több kiállítás, koncert, táncjáték, és színmű- vészetis vizsgaelőadás, valamint zenés, beszélgetős estek várták a közönséget. Pécsen színház az egész város Ismerősöm a Csontváry Múzeum felé húz az élményektől és sörtől felszabadult tömegen át, de ott nem a képgyűjtemény az igazi látnivaló, hanem a hep- peningek sora. Ebben az épületben működik ugyanis a Dante Café, a fiatal színészek, képzőművészek, zenészek és táncosok központja, ahol az alagsorban monitorok dzsungelében végtelenített videofestmények között képernyőre kerülnek az eddig történt érdekes fesztiválesemények is.- Az ott a tegnapi színházi versenyprogramból, a Top Dogs előadásból egy részlet - bök az egyik tévére. - Bánhatod, hogy nem láttad. Ez a hivatalos vetélkedő egyik legmodernebb darabja. Állást vesztő menedzserek pszichotréningen vájkál- tak egymás és a társadalom lelkében. Formabontó bemutató volt, igazi csapatszínház, főhős nélkül, nyolc azonos rangú szereplővel, röpködtek a poénok és a kacagtató abszurd jelenetek.- Az meg a másik véglet, a Csönd Színház, arra is érdemes odafigyelni - szól közbe az egyik technikát kezelő srác. Csányi Sándor, Lengyel Tamás és pesti társaik Molnár Ferenc Liliomját játszották el a süketnémák jelbeszédével. Szívbe markoló képsorok következnek. A nézőtér első soraiban süketnéma közönség ül, mindvégig szó nélkül megy a darab. Végtelenített reklámfeliratként kígyózik a betűsor a színpad fölött, amely a hallóknak fordítja a jeleket. Mert itt, miként a némafilmek idején, csak a mozdulatok, a gesztusok beszélnek, és ahogy az ember belesodródik a történetbe, szép lassan rádöbben, hogy a süketnémák napról napra ezt játsszák. Kezükkel rendre képeket formálnak, minden mozdulatuk egy apró történet megértését célozza, jelenetekben szerepelnek percről percre. Csak egy balettos tudja elképzelni, milyen ez a színésznek! Mintha úgy kellene táncolnia, hogy a kezét lekötik. Mert a színészek itt nem artikulálhatnak, nincs sejtelmes suttogás vagy idegtépő sikítás, csak a csönd. És kézmozdulatok, melyek a kódolt jelbeszédet kiegészítve tovább vonaglanak, még nagyobb kifejezőerővel visszaadva egy simogatás, egy érintés, vagy egy félszeg közelítés árnyalatait. A záróképsor, a taps is frenetikus hatású, mert a süketnémák sajátosan ünnepelnek: két karjukat magasba tartva rezeg- tetik a kézfejüket. A bemutatót követően Bakos Éva, az egyik szereplő így összegzi az újfajta játék lényegét: - Jó lenne, ha ez az előadás ablak lenne, kilátással egy sokunk számára alig ismert világra. Még fel sem ocsúdok, a technikus újabb különlegességről beszél.- A vakoknak is saját színházuk van, a Vakrepülés Színjátszó Egyesület Az éjszaka tapintása címmel ugyancsak érdekes bemutatót tartott. Ezt azonban nem tudom leforgatni, mert a nézőknek csukott szemmel kellett végigélniük a játékot. A sötét színházban egy szerelmi románc szálait bogozta ki a hallgatóság. Egy eltűnt fiút keresett a kedvese, és a sötétben utazás különleges felfedezéseket rejtett, közben hangok, ízek és érintések segítették a cselekmény megértését. Ám a végén fény gyűlt mindenre! A Dante Café udvara hatalmas koncertpódium, ahol éppen latin dzsessz és montmartre-i harmonikaszó váltja egymást. Tüllbe, drótokba, fémbe öltözött hölgyek glasszálnak fel-alá, mert az ipar- művészetisek tartanak éppen divatbemutatót. Kint az utcán előbb egy félkész szoborba botiok, amelyet a szemünk előtt szegecselnek, hegesztenek össze az alkotók. Arrébb egy ötméteres kupola előtt karcsú hölgy hajlong zászlóval és botokkal a szabadban zongorázó társa zenéjére, miközben árnyképeket vetítenek a ponyvára háttérnek. Nincs megállás, a város közepén sátortáborban kínálják a könyvhét újdonságait, a háttérben egy mikrofonnál Jókai Anna billenti ide- oda A mérleg nyelvét, új művéről beszél. És még csak most értünk a fesztivál szívébe, a Király utcába! A mediterrán hangulatú vendéglők teraszain szinte minden asztalnál megállhatnának az autogramvadászok. Én Jordán Tamás és Simon István főszervezőknél cövekelek le.- A színháztalálkozó alig, hogy elérte a nagykorúságát, haldokolni kezdett, a szűk szakma pedig nem tudta már életben tartam - vázolja az előzményeket a Nemzeti Színház igazgatója. - Ekkor jött az ötlet, Pécs városának egy nagy fiesztát ígértem, ha helyet biztosít a versenyprogramnak. Senki sem adott volna ugyanis milliókat az összejövetel megvalósítására, ha csak szakmai találkozót hirdetünk. Hogy ez mennyire bejött, azt igazolja, hogy idén már 250 rendezvény közül válogathatnak az emberek, és mintegy hétszáz művész szerepel az összművészeti fesztiválon. Látván a sikeres fogadtatást, a támogatás is egyre nő. Persze a pénz soha nem elég, mert úgy vagyunk a programválogatással, mint az autóvásárlással. Ha megvan a tőke egy Suzukihoz, akkor már a Golf felé kacsingatunk. Három esztendő alatt pedig a pécsi találkozó eljutott az erős középkategória, a Volkswagen Passat szintjére. Konkrét értékben ez 120 millió forintos költségvetést jelent.- A versenyprogram az évad legjobb- jaiból válogatva idén 15 darabból áll. Volt olyan előadás, amelyre a jegyárusítás kezdetétől számított 10 percen belül elfogyott minden belépő - idézi fel a kellemesebb gondokat Simon István, a helyi szervezés mindenese. - Persze tudni kell, hogy a szakma lefoglalja a jegyek felét, naponta 650 szakembernek bériünk szállást a hotelekben. Mindemellett nincs zúgolódás, mert minden előadást kétszer is műsorra tűzünk, másrészt, mert profi lett a közönség is. Ha lemaradnak egy előadásról, akkor mennek egy másik helyszínre, és ha ott se jutnak be, indulnak tovább. Mert napjában nyolctíz program közül lehet választani, és színházból is igen nagy a konkurencia. A kiegészítő programban kisebb fesztiválok győztes előadásai kaptak meghívást, emellett a színművészetis egyetemisták tucatnyi vizsgabemutatóval érkeztek.- Nekik ez kitörési lehetőség - veszi át a szót ismét Jordán Tamás. Ezekre a darabokra ugyanis dramaturgok, rendezők, színházigazgatók ülnek be, mustrálni az utánpótlást. Közben megérkezik Stenczer Béla színművész, aid a helyi szervezőiroda vezetője. Egy kedves friss történettel indít: - Tavasszal Kossuth-díjat kapott Kertész Imre, Nobel-díjas írónk, és az egyik politikus így gratulált hozzá: Életem meghatározó élménye volt a Makra. Kertész pedig eképpen válaszolt: - Nekem is. - No, ezt tegnap hallottam Vámos Tibor önálló estjén. Tibor, mert Miklós csak a művészneve. Felidéz egy Presser Gábor-sztorit is, aki Pécsett játszotta életében először azt a válogatást, amelyet a színházi dalaiból és élményeiből állított össze. Pici a Vígszínház társulatával Moszkvába készült, de nem tudták eldönteni, hogy mivel menjenek, 36 órás vonatozással, vagy egy félelmetes repülőgéppel. Akkor megérkezett Darvas Iván, felkérték, hogy döntsön ő. Mire Darvas: Repülővel menjünk? Az lezuhan. És pont rá az én vonatomra. Vagyis újra holtponton volt a társaság. Ekkor jött Somogyvári, hát neki kellett megmondani, mivel menjenek. Rudi pedig egyből rávágta: tankkal. Stenczer Béla folytatná a beszámolót Kulka János és Vári Éva estjéből szemelgetve, de leinti az asztaltársaság, így hát bedob még egy dzsessz- és egy popkoncerthelyszínt. - Vagy ha elég volt mára, akkor menjetek a Király utcán kicsit följebb, ott a Fregatt étteremben Szombathy Gyula főz vegyes sülteket a saját receptje szerint - zárja le ajánlatait. Éjfélkor még rendesen hangos a belváros, fogyasztják, s emésztik a kultúra bőkezűen kínált fogásait a POSZT vendégei. Minden jel azt mutatja, igaza van Kepes Andrásnak, aki itt jártakor úgy fogalmazott: - Erre a hétre egész Magyarország Pécsre költözött! mészáros b. endre A Sétatéri felborult világ A pécsi Bazilika alatti téren fiatalok lubickolnak a szökőkútban, a „parton” harsány társaság drukkol, mert odabent papírha- jó-futtató verseny van. A tákolmányok igazi origamiremekek, kön) egy színpad felé araszolnak, ahol parodisztikus mozgású táncfőiskolások hol középkori, hol jövőbeli jeleneteket merevítenek ki egy pergő ütemű tánckompozícióból. A sztárok sokasága pedig a nézőtéren tombol, a színészelitből emitt Szakácsi Sándor, Máté Gábor és Bálint András arca villan fel, arrébb meg a fiatalos csoportban Szabó Győző és Fekete Ernő magyaráz Ónodi Eszteréknek. Verseny van most mindenütt Pécs utcáin, terein, amerre lépünk, nem izzadságszagú, élethalálcsaták ezek, hanem látványos, magamutogató produkciók, évek kiforrott alkotásai igyekeznek meghökkenteni, elkápráztatni a nézősereget. Június elején ugyanis a Pécsi Országos Színházi Találkozó már harmadik esztendeje a városba hozza a művészvilág színe-javát. A válogató hálátlan szerepe A színházfesztivál egyetlen vitatott pontja a versenyprogram válogatása. Hazánkban évente hétszáz színdarabot mutatnak be (beleértve a határon túli színházakat is), melyekből egy megbízott személy - színikritikus, dramaturg, rendező, író - választja ki a szerinte 12 legjobbat. A válogatás alapja, hogy a kőszínházak két bemutatót, az alternatív teátrumok egy-egy előadást javasolhatnak, de a megbízott ezenfelül is bevonhat színdarabokat a körbe. Két előadásban limitált a határon túliak megjelenése, és a tucatnyi produkció fele nagy- színházi, másik fele pedig kamarai vagy stúdiódarab. A szubjektív szempontok gerjesztik mindenkor a vitákat, idén például Németh Ákos (képünkön) drámaíró volt a válogató, és kortársainak, a harmincegynéhány éves rendezőknek a munkáit favorizálta. Több személyt bevonni a válogatásba igen költséges. Jordán Tamás a viták megelőzésére most azt tervezi, hogy ötlet- pályázatot ír ki a válogatás rendjére, és a befutó legjobb elképzelés három éven át irányítja a szelektálást. Az viszont biztos, hogy a következő évad legjobb előadásait Csengery Adrienn fogja az eddigi módon kiválasztani. Az igazgató Jordán Tamás (jobbról) egy volt kaposvári kollégával, baráttal, Lukáts Andorral az iparművészetis diákok így pihenik ki az előző esti alkotás fáradalmait, és a nagy hőséget. Odébb a Sétatéren felfordul a világ, a nyüzsgő embertömeg, várakozó szülészpalánták (képűn
