Új Néplap, 2003. június (14. évfolyam, 127-150. szám)

2003-06-04 / 129. szám

/ I 2003. Június 4., szerda AHOL ÉLÜNK 7. OLDAL SZOLNOK-SZANDASZŐLŐS AZ ÚJ ÉVEZREDBEN A megyeszékhely fuvarosa Jani bácsinak a lovak a kedvencei, a feleségének, Rózsikénak a virágai Pálya János kinn Szandaszőlősön már a hatvanötöt számlálja, és azon kevesek közé tartozik, akik elmondhatják ma­gukról: Szolnok város igazi fuvarosai voltak. De nem flancos benzinparipá­kon, hanem gumikerekes lovas kocsik­kal hozták-vitték azt, amit a tisztelt megrendelő kért. Szenet, fát, homokot, sódert, szénát, csutkaszárat, költözkö­désnél a bútorokat. János virtigli szolnoki, az ősei is a földet túr­ták. Olyannyira, hogy össze is gyűlt 45 hold, ami az ötvenes években nagyon rossz pont­nak számított. Már 1958-at mutatott a kalen­dárium, amikor az édesapját hívatták a ta­nácsházára. Két napot, két éjszakát töltött ott, mire aláírta a lapot. Azt a lapot, amely alapján máról holnapra mindenüket elvet­ték. Nem volt mit tenni, ő elment az iparba dolgozni. így lett kazánfűtő a repülőtéren, majd később fuvarozott. Erős lovai voltak, vitték az ötvenmázsás terhet is. Rengeteget robotolt, gürcölt, lett is „jókora” nyugdíja, 30 ezer körüli. Akár a mamának, azaz a fe­leségének, pedig ő is lehúzott harminc évet az iskolakonyhán, -portán. Még megmaradt két lova, őket dédelgeti: a sárga kétéves Sárit, a fekete Bogárt, ő öt múlt. Van egy kis kocsija meg hintója is. Nem olyan régen, néhány éve még sokszor hívták az öreg fuvarost.- Jöjjön, Józsi bácsi a szüreti bálra felvo­nulni kocsistul, lovastul, vinni a gyerekeket! Máskor lagziba kérték fel, fuvarozni a násznépet. Sajnos mostanság pihen, mert télen bicskázták epével. Vagy húszcentis vá­gás bizonyítja az állítás igaz voltát, bár a szenvedésnek, lékelésnek lett annyi haszna, hogy azóta a szalonnát, a rántott húst meg a pörköltet se kerüli ki, ha azt a mama az asz­talra rakja. Hála istennek, a felesége reme­kül főz, és egyikőjük sem szereti az üres le­vest meg a főtt krumplit csak úgy magában, kicsit falósabbra vágynak. Éppen ezért évente levág két olyan hízót, amelyik két­száz kilón felüli. — Legalább tudom, mit eszek, mert én adtam neki az ivóst is, a kukoricát is, meg a darát is - indokolja. Most is röfög két süldő az ólban, mire lehullnak a falevelek és reg­gelre bepillézik, befagy a baromfiudvar nép­ének a vize, szép hízó gömbölyödik belő­lük. A fuvarozás meg már nem megy, kiko­pott belőle, átadta a fiának. Azért az öreg gazdának maradt még egy beteljesületlen ál­ma. Arról már örökre lemondott, hogy em­berhez méltó nyugdíja legyen, pedig ember­telenül sokat dolgozott. De arról még nem, hogy életében egyszer, csak egyetlenegy­szer végre megnézze a Balatont. Mert ott még sose járt, arra még soha nem volt, ám­bár annyit, de annyit olvasott róla, szívesen szemrevételezné. Nem, nem strandolni akar, kinőtt már abból, csak sétálni a parton, kémlelni a vizet, a sirályokat, a hajókat, ho­gyan úsznak a távolba. A messzeségbe, ahol már csak apró pontnak látszanak, akár egy gyufásdoboz negyede... A régi fuvarosvilágból ennyi maradt: egy hintó, meg az ötéves Bogár, akit Pálya János, Szolnok egykori fuvarosa fog Egymást segíti apa és a fia A Krúdy Gyula út 153. szám alatt akad egy olyan patyolattiszta műhely, amelynek talán a kövéről is nyugodtan lehetne falatozni. Tóth Istvánnak és fi­ának, Róbertnek a birodalma, amely a Rekord Autószerviz nevet viseli. Tóth úr, az apa 1965 óta autószerelő, és tíz éve a fia is vele dolgozik, aki igazi jobb­keze. Két szakmát végzett az ifjabb Tóth: autószerelő meg autóvillamossá­gi szerelő is, ráadásul két éve eredmé­nyesen letette a mestervizsgát. Min­denfajta személyautó szervizelését, a futóművek műszeres beállítását, mű­szaki vizsgára való felkészítését vállal­ják, sőt kisteherautókat is fogadnak 3,5 tonnáig. Hála istennek van munka, rengeteg a visszajáró vendég, bizonyára elége­dettek a szolgáltatással. Egyébként a Rekord Au­tószerviz munkanapokon reggel 7-től 16 óráig fo­gadja a betérőket, bár sürgős esetekben olykor este hét körül is becsengetnek hozzájuk. Időpon­Az oldalpárt írta: D. Szabó Miklós A fotókat Mészáros János készítette. KI Ti l l Szolgáltatásaink: Kiskerti öntözőkutak- fúrása, ,- szervizelése,- javítása. \Á SZÁDVÁRI KÚTTECHNIKA Cím: 5008 Szandaszőlős, Stromfeld A. út 8. Tel.: 56/424-562,06-20/3418-504. Hízó eladó Megyeszékhely ide, kertes házak oda, azért több kerí­tésen nyomtatott betűs írás adja tudtul, miszerint hízót lehet vásárolni mindazok­nak, akik fittyet hánynak a korszerű táplálkozásra, és maradnak a hagyományos­nál, mondván, szeretnek jól­lakni. Hasonló kiírás virít Molnár Sán- dorék kerítésén is. Molnár úr nem most kezdte a gazdálko­dást, hiszen mintegy öt hektár boldog, de egyre inkább boldog­talan tulajdonosa. Bérmunkában művelteti a földjét, és legújabban igazi, magyar gazda módjára nem az foglalkoztatja: mi, meny­nyi terem, hanem az: mennyit fi­zet, vagy éppen kivételesen ép­pen nem fizet rá. Szoroz, oszt az asztalnál, és számol: egy hold búza összköltsége mire a zsá­kokba jut, hetvenezer forint. Eb­ben benne foglaltatik a vetőmag, a vetés, a növényvédelem, az aratás, a cséplés, a hazaszállítás. Noha az esze egyre inkább azt sugallja neki: hagyja a fenébe a gazdálkodást, a szíve mást mond, hiszen az aprólékon kívül még most is három szép hízó várja a porciót, és vele együtt a vevőket. Molnár úr makacs em­ber, megkötötte magát: az atyais­tennek nem adja alább lábon, ki­lónként 240-nél. Nem adja, mert nem tápozottak a hízói, hanem a hagyományos takarmányokat pusztítják napról napra, hétről hétre. És aki egyszer vett tőle, visszajár hozzá, elvégre más ízű a húsa, szalonnája is ennek a hí­zónak, mint amelyiket minden­féle táppal nyomattak fel rekord­idő alatt. Ő úgy látja a mezőgaz­daság helyzetét, hogy sok a ho­mályos terület. Személy szerint nem azt várja, az állam támogas­sa a termelőket, hanem inkább azt, ne engedjen behozni min­denféle ellenőrizetlen hústermé­ket. Hiszen néha furcsa dolgokat hall az ember, milyen húsféléket kínálnak a gyanútlan betérőnek egy-egy üzletben. Hogy azért mindenfajta men­demonda, rossz tapasztalat elle­nére bízik a jövőben, az is bizo­nyítja: az anyakocát változatlanul megtartotta. Igaz, korábban két­szer is fialtatta évente, de most már az egyszeri szaporulat is ele­gendő, hiszen csodaszép húsvéti kismalacainak a végét csak most tudta eladni. Pedig összesen ki­lenc született. Mengyi bácsi, a kortalan Mengyi bácsi, azaz Pribéli Menyhért egy kisbarival Pribéli Menyhért a becsületes ne­ve, de így csak esetleg az ismeret­lenek keresik, mert amúgy ő mindenkinek Mengyi bácsi. Ha az évei számát kérdezik, nevetve kortalannak vallja magát, majd hozzáteszi: — 1930. január 7-én, vízke­reszt után egy nappal születtem, számold ki. Hozzam a gépet, vagy megy fejben is? - néz ártat­lanul a kérdezőre. Ámbár az öl­tözékén, megjelenésén aligha látszik, agrármérnök az eredeti, becsületes foglalkozása. Dolgo­zott Jászkiséren, Nagykörűben, Besenyszögön, Szolnokon a cu­korgyárban. Noha diplomás em­ber, a kétkezi munka se folyt ki soha a kezei közül. Mostanság az ószandai részen, egy telepen telnek a napjai. Bárányokkal baj­lódik, hogy miért, sora van en­nek.- Negyvenegy és fél év mun­kaviszony után havi ötvenezer körül kapok. Uram, ez nem nyugdíj, kegydíj az államtól. Ezért kell a kiegészítés. Meg azért is, mert a lányaikon kívül már négy unoka is tartozik a családhoz, és -ugye ez annyi névnap, szülinap, karácsony, is­kolakezdés. Ha visszanéz az éle­tére, állítja, érdekes, változatos volt mindig. Jászladányban szü­letett, Karcagon, a technikumban érettségizett, és most az ószandai réteken ballag a nyáj után. Reggel hattól, amíg nem lesz nagy me­leg, meg estefelé, amikor a tücs­kök hangolnak az éjszakai szere­nádra. Azért ez a majdnem hét és fél évtized nála sem múlt el nyomtalanul, hiszen időközben kopogtatott nála egy kis szívko- szorúér-elmeszesedés. Ebből ki­folyólag a pálinkát mellőzi, de a jó vörösborral úgy van, hogy a mellékhatásokról sose kérdezi az orvosát, gyógyszerészét. Inkább megiszik egy pohárral, elvégre annyi még sohasem ártott meg egy felnőttnek. _______________■ to t egyeztetni az 56/423-262-es telefonon vagy a 06-70/2524-173 mobiltelefonon lehet. Felvételünkön munka közben apa és fia: azaz Tóth István és Tóth Róbert. (PR)

Next

/
Oldalképek
Tartalom