Új Néplap, 2003. június (14. évfolyam, 127-150. szám)

2003-06-25 / 146. szám

4. OLDAL AZ EURÓPAI UNIÓ KAPUJÁBAN 2003. Június 25., szerda Í:| fHHI Felkészültek-e a vágóhidak? Több húsüzem nem lesz képes teljesíteni a szigorú követelményeket Abban a helyiségben, ahol a csontozás, a feldolgozás folyik, legfeljebb 12 fok lehet a hő­mérséklet (KÉPÜNK ILLUSZTRÁCIÓ) Megyei információ Harminchárom vágóhíd mű­ködik jelenleg a megyében. A szigorú uniós előírások miatt ezek száma előrelát­hatóan csökkenni fog. Tej­üzemeink sem állnak jól, je­len pillanatban úgy tűnik, csak egy fogja teljesíteni a feltételeket.- 1995 körül indította el néhány megyebeli üzem az uniós felké­szülést. 2001 júliusában negyven vágóhíddal, illetve húsüzemmel rendelkezett a megye. Ezekből 2003 első negyedévéig felfüggesz­tettek húszat, jelenleg harminchá­rom üzem működik. Úgy lehet ez, hogy több üzem a felfüggesztést követően felújításokba fogott, így újra elkezdhette működését - mondta lapunknak dr. Péter Ist­ván megyei főállatorvos. A megyei állat-egészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomás igazgatója kifejtette: az üzemek közül már többen jelezték, a csat­lakozáskor önként megszüntetik tevékenységüket. Teszik ezt azért, mert nem tudják teljesíteni a megnövekedett követelmény- rendszert. Természetesen több üzem működni kíván a későbbi­ekben is. Ezek közül azonban jó néhány későn „ébredt”, míg van­nak olyanok, amelyek valóban felkészültek, komolyan vették az uniós követelményeket. A fáziskésésben levő üzemek valószínűleg nem számíthatnak arra, hogy megfelelnek majd az előírásoknak. A megfelelni igyek­vő cégek viszont nagy valószínű­séggel 2004 májusáig teljesíteni tudják az uniós elvárásokat. Ezek engedélyezett üzemek lesznek, ami azt jelenti, hogy a csatlako­zás után minden további nélkül szállítani tudnak az EU-piacra. A főállatorvos elmondta, két olyan vágóhíd van, amelyik ha­lasztást kért 2006. december 31- ig, és ezt meg is kapta. Ezek ad­dig a belföldi ellátás szintjén tevé­kenykedhetnek. Azok az üze­mek, amelyek nem lesznek enge­délyezettek (azaz nem szállíthat­nak az unióba), úgynevezett jóvá­hagyott üzemként működhetnek tovább, illetve 2003. november 30-ig nem uniós követelményeket érvényesítő országokba exportál­hatnak. Évente maximum ezer számosállatot vághatnak le. Az engedélyezett vágóhidakhoz ké­pest kizárólag infrastrukturális beruházások tekintetében kaptak könnyítést, az élelmiszer-bizton­sági előírások esetében ugyan­azon feltételeknek kell megfelel­niük. Dr. Péter István hangsú­lyozta, a megyei élelmiszer-ellen­őrző állomás az üzemek esetében konzultatív jelleggel támogatta a felkészülés folyamatát. A főállatorvos reméli, annak ellenére, hogy több üzem műkö­dési engedélyét várhatóan jövő májusig visszavonják, remélhető­leg számos üzem felel meg a kö­vetelményrendszereknek és mi­nél több lesz az engedélyezett vá­góhidak száma a megyében. Egyébként ezekből pillanatnyilag öt található. Mint megtudtuk, a felkészülés­hez a hatósági ellenőrzés folya­matos. Az év végéig valamennyi üzemet tüzetesen átvizsgálják. Ugyanezt teszi majd az Országos Élelmiszer-vizsgáló Intézet is. A vizsgálatok után fennmaradt mű­ködő üzemekről az unió illetékes hatósága jelentést kér. A csatlako­zást követően az uniós ellenőrök várhatóan újabb górcső alá veszik a vágóhidakat. A vágóhidakhoz hasonlóan megyénk három tejüzeme eseté­ben is folynak az uniós követel­mények szerinti felülvizsgálatok. A legjobb helyzetben a tiszafüre­di Kuntej van. Ennek a cégnek jó esélye van arra, ha a most folyó fejlesztéseket végrehajtja, akkor a piacon maradhat. A másik két üzemben (Jászapátin és Kun- szentmártonban) azonban jelen­tős infrastrukturális gondokkal néznek szembe — mondta a me- gyei főállatorvos. tóth andrás Az EU előírásai szerint a vágóhidakon az élelmiszer közelébe kerülő eszközöknek rozsdamentes acélból kell készülniük. Fa elemek nem lehetnek az épületben, még az ajtók anyaga sem lehet fa. A különbö­ző feladatok ellátására külön helyiséget kell biztosítani. Külön vágó- csarnokban kell vágni a sertéseket és a szarvasmarhákat. Bizonyos ál­latjóléti feltételeknek is meg kell felelniük a vágóhidaknak. Az élő álla­tok számára például biztosítani kell vizet és táplálékot is, utóbbit abban az esetben, ha nem az odaszállításuk napján vágják le őket. A vágóhi­dak egy részében a kábítóberendezést is le kell cserélni. A kések, bárdok fertőtlenítéséhez állandóan folyó, 82 Celsius-fokos forró vizet kell biztosítani mindenhol, ahol eszközzel dolgoznak. Abban a helyi­ségben, ahol a csontozás és egyéb feldolgozás folyik, legfeljebb 12 fok lehet csak a hőmérséklet. A zsigerek részére 3 fokos hütő kell, emellett 0-5 fokos elkülönítő hűtőre, a hús tárolásához pedig 0-7 fo­kos hűtőre is szükség lesz az EU-normák szerint. Kiszámíthatóbb viszonyok Az unióban sokféleképp segítik a kis- és középvállalkozásokat A gazdálkodók mellett a kis- és középvállalkozások köré­ben fogalmazódik meg a leg­több félelem a csatlakozás kapcsán. Holott a kis- és kö­zépvállalatok kiemelkedő szerepét az EU régóta elisme­ri, és különféle módokon igyekszik segítségükre lenni. A magyar kis- és középválla­latokra a jövőben is szükség lesz mind a nagy cégek be­szállítóiként, mind pedig a hazai és uniós igények köz­vetlen kielégítőiként. A kis- és középvállalatoknak (kkv) kiemelkedő a szerepük nem csak a termék-előállításban és a szolgáltatások nyújtásában, hanem a foglalkoztatásban is. Méretük miatt azonban sérüléke­nyebbek, a piaci versenyben való helytállásukhoz esetenként segít­séget igényelnek. Az EU szigorú versenypolitiká­ja különleges elbánást biztosít a kis- és közepes vállalkozások szá­mára. Egyrészt a kkv-k nagyság­rendjének megfelelő ügyekben nem is indítanak eljárásokat, másrészt a vállalatokra vonatko­zó versenyszabályok egyik cso­portja kifejezetten tiltja a piaci erőfölénnyel való visszaélést, amely nyilvánvalóan fontos a „ki­csik” számára. Elemzők szerint a csatlakozás­ból adódóan nagyságrendileg je­lentős, új versenynyomás nem várható e szektorra, Magyaror­szág ugyanis már túlvan az EU- országok versenyéből származó „mellékhatásokon”: az ipari ter­mékekre 2001 óta teljesen szabad kereskedelem érvényesül. Az unióban rengeteg jogsza­bály, szabvány, előírás szabályoz­za a cégek működését, ám leg­több esetben már nálunk is ugyanazok az előírások, mint az EU egységes piacán. A jogharmonizáció ered­ményeképpen a hazai vállalkozók is egyre in­kább otthon érezhetik magukat Európában. Et­től függetlenül lehetnek kellemetlen következ­ményei a csatlakozás­nak. Az egységes piacon erősebb a verseny, a jól jövedelmező terü­letekre szívesen áramlik be a kül­földi tőke, ami kiszoríthat bizo­nyos magyar vállalkozásokat a pi­acról. Ez a folyamat azonban már több mint tíz éve megindult Ma­gyarországon, és inkább a globa­lizációban, semmint az EU-integ- rációban gyökerezik. (A nagy hi­permarketek például sok kiske­reskedőt lehetetlenítettek el, ám a velük való üzletelés a beszállítók­nak sem mindig öröm. De ez így van a világon mindenütt.) Ami bizonyos: az egységes pi­acon kiszámíthatóbbak lesznek a magyar vállalkozások működési keretei. Ugyancsak tény: a kis- és középvállalatok túlnyomó része az adott térség piacát látja el árukkal és szolgáltatásokkal, és elsősorban olyan tevékenysége­ket végez, amelyek valamiért nem igazán vonzóak a nagyválla­latok számára. Szakértők szerint már csak ezért sem kell túlzottan tartani az EU-ban honos vállalko­zásoktól - sem a nagyoktól, sem a kicsiktől. Az Európai Unióban közvetlen támogatásokkal is sokféleképpen (projektekkel, kedvezményekkel, tanfolyamokkal) segítik a kis- és középvállalatok működését. Ez — megfelelő hazai felkészülés ese­tén — többletforrást jelent majd a magyar kkv-k számára, s emellett bizonyos nemzeti támogatásokra is marad lehetőség. A közösségi szintű vállalkozás- fejlesztési programok többéves időszakot fognak át. Jelenleg a 2001 és 2005 közötti időszak­ra összeállított 4. prog­ram fut. Ennek ki­emelt elemei közé tar­tozik az üzleti környe­zet átláthatóbbá téte­le, egyszerűsítése, a kisvállalkozások pénzügyi terheit csökkentő ajánlások megfogal­mazása, az alvállalkozás és a be­szállítói lánc erősítése. A program közösségi finanszí­rozással segíti többek között a kisvállalkozókat a fejlesztési tő­kéhez való hozzájutásban. Szin­tén brüsszeli forrásokból támo­gatják például e szféra innovációs tevékenységét, a környezetvédel­met szolgáló beruházásokat, az EU Kis- és Középvállalati Garan­ciaalapja pedig garanciákat nyújt a pénzintézeteknek a kisvállalat­ok részére folyósított hitelekre. A program fontos része az Euro-In- fo Központok továbbfejlesztése, mely központ Szolnokon is mű­ködik az iparkamara égisze alatt. A jövőben komoly szerepe le­het a kis- és középvállalatoknak az e-kereskedelemben, ezért az eEurópa program egyik fő csapás­iránya e cégek informatizálása, hiszen az interneten azonnal és gyakorlatilag költségek nélkül megszerezhetők a potenciális be­szállítókra és vevőkre vonatkozó információk. Hazánk csatlakozása után te­hát nem csupán a hazai üzleti környezet és a vállalkozásfejlesz­tési politika javulása várható, ha­nem a kis- és középvállalatok köz­vetlenül az unió információs és pénzügyi támogatási rendszeré­nek részeseivé válhatnak. Emel­lett a Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) is kiemelt célként kezeli e vállalkozói kör támogatását. ________________________ _______LZ, Sz akértők Brüsszelből Az Európai Unió szakértői de­legációja hazánk közlekedési hatósági tevékenységét vette górcső alá a múlt héten. A Willy Maes által vezetett ír, né­met, osztrák és finn tagokból álló delegáció érdeklődésének közép­pontjában a magyar közlekedési hatóság tevékenysége állt. Né­hány napos magyarországi láto­gatásuk ideje alatt igyekeztek fel­térképezni, hogy a helyi állapotok mennyiben felelnek meg az uniós elvárásoknak. Tapasztalataikat később országjelentésben rögzí­tik. A szakértők tájékozódtak a gépjárművezetők vizsgáztatásá­val, a gépjárművek műszaki vizs­gáztatásával, a különféle engedé­lyezési eljárásokkal kapcsolato­san. A külföldiek egy napot Szol­nokon is eltöltöttek, itt a megyei közlekedési felügyelet vendége­ként a közúti ellenőrzés módsze­reire voltak elsősorban kíváncsi­ak. Ezen belül is a manapság „slá­gertémaként” kezelt AETR-egyez- mény betartásának ellenőrzése érdekelte őket. Az unióban ugyanis hagyományai vannak a nemzetközi fuvarozásban részt vevő járművezetők kötelező pihe­nőideje vizsgálatának. A felügye­let igazgatójától, Kádár Györgytől kapott tájékoztatót követően köz­úti ellenőrzés részeseiként-gya­korlati tapasztalatokat is szerez­hettek. A Gazdasági és Közleke­dési Minisztérium közúti-közle­kedési főosztályának jelenlévő vezető-főtanácsosa, Vid András lapunknak elmondta, Magyaror­szág jól áll a jogharmonizációs feladatok tekintetében, a közel száz, közlekedési hatósági tevé­kenységgel összefüggő előírás módosítása megtörtént. Mind­ezek már úgy működnek Magyar- országon, mintha már EU-tagálla- mok lennénk. hoy Az európai tudomány és ku­tatáspolitika célja a társa­dalmi versenyképesség nö­velése, amely az életminőség javítását és az ehhez szüksé­ges gazdasági fejlettség el­érését szolgálja. E terén vi­szonylag kevés a tagország­ok számára kötelezően átve­endő közösségi joganyag, a nemzeti tagállami hatáskör a meghatározó. Az unió fő­ként különböző ösztönző programokkal, koordináció­val éri el céljait. Az Európai Unió 5. kutatási keret- programja - amelynek előkészü­letei 1998-ban, a csatlakozási tár­gyalások megkezdésével egy idő­ben indultak - Magyarország szá­mára döntő jelentőségű. Ez volt ugyanis az első olyan program, amelyben hazánk teljes jogú tag­ként, a részvételi díj befizetésével (ennek közel 50 százalékát PHA- RE-támogatás fedezte) már teljes körűen részt vett. A 2002 végén lezárult keretprogram mérlege pozitív: négy év alatt az éves rész­vételi díjak 60 millió eurós ráfor­dításával szemben eddig mintegy 70 millió eurós finanszírozást A biotechnológiától a klímakutatásig nyertek el magyar résztvevők, fő­ként nagyméretű nemzetközi konzorciumokban való pályáza­tokkal. A nemrég indult 6. kutatási ke­retprogram feltételrendszere már nem tesz különbséget a tagor­szágok és a ma még tagjelöltek között. Eddig nem volt arra mód, hogy csak tagjelölt országok kuta­tóiból, mérnökeiből álló konzorci­um nyújtson be pályázatot, szük­ség volt legalább egy tagország részvételére is. Ez a változás meg­valósíthatóvá teszi egyebek közt a közép-európai tagjelölt országo­kat magába foglaló régió sajátos érdekeinek megjelenítését. Az új, 17,5 milliárd euró költ­ségvetésű közösségi keretprog­ram az Európai Unió kutatás-fej­lesztési politikájában alapvető irányváltást is jelent, a közös eu­rópai kutatás minden eddiginél szélesebb dimenzióba kerül. Az unió ennek demonstrálására be­vezette az európai kutatási és in­novációs térség fogalmát. Az új közösségi program tartal­mában az életminőséget és a gaz­daság versenyképességét befolyá­soló tudományos-műszaki prob­lémakörre koncentrál. Az első nagy témakör a genetikai-geno- mikai, biotechnológiai, orvosbio­lógiai kutatások, amelyek révén számos, ma még gyógyíthatatlan­nak tűnő betegség gyógyíthatóvá válhat (az idegrendszer degenera- tív betegségei, például a Parkin- son-kór, az AIDS, a népbetegsé­gek stb). A második kérdéskör az élel­miszer-biztonság, amely Magyar­ország számára ugyancsak na­gyon fontos technológiai feladato­kat tartalmaz, az unióban ugyanis alapkövetelmény, hogy az élelmi­szer a feldolgozás minden fázisá­ban követhető és ellenőrizhető le­gyen. A keretprogram harmadik fő témaköre az információs társada­lom technológiáinak fejlesztése. A negyedik témakör a repülés- és űrtechnika, á nanotechnológia és anyagtudomány, az ötödik pe­dig a környezetvédelem, ezen be­lül a klimatikus viszonyok válto­zásának kutatása, s ezzel szoros A tudomány-technológia területén Magyarország integrációja több évtizede folyik. A magyar tudomány képviselői, kutatóintézetei és szakemberei már a '70-es években ismertek voltak Európa fejlett or­szágaiban. A meglehetősen kiterjedt nemzetközi és nyugat-európai kapcsolatokra építve indult el az alkalmazkodás a közösségi progra­mokhoz az egyetemek, akadémiai intézetek, a kutatók, oktatók és a tudomány-technológiával foglalkozó kis-, közepes vállalkozók köré­ben. 1994 után mára közösségi kutatási keretprogramok bizonyos projektjeibe is be tudtak jutni a magyar kutatók. összefüggésben az energetika, a szennyezőanyag-kibocsátás és annak hatása. A hatodik, a „polgárok és kor­mányzás a tudástársadalomban” című témakör, amely arra keres választ, hogy az új, különöskép­pen az információs technológiák, hogyan változtatják meg a min­dennapi életünket, a közéletet, se- gítik-e a demokrácia kiteljesedé­sét, az állam hatalmi, illetve szol­gáltató szerepének érvényesülé­sét. Az egyes nagy tudományos­műszaki projektekhez közvetle­nül is kapcsolódnak társadalom- tudományi kutatások, amelyek még soha nem részesültek akkora támogatásban, mint e kifejezetten műszakinak hangzó programok révén. Az EU új kutatásfejlesztési po­litikája válasz arra, hogy a közös­ség komolyan tart versenyképes­ségének elvesztésétől a másik két nagy régióval, Japánnal és külö­nösképpen az Egyesült Államok­kal szemben, ahol három száza­lék felett van a nemzeti összter­mék kutatásfejlesztésre költött aránya, míg az uniós átlag két szá­zalék körüli. Az EU célul tűzte ki, hogy 2010-ig az európai összter­mék kutatásra, innovációra fordí­tott hányadának el kellene érnie a három százalékot, amelyen belül kétharmad részt a gazdaság, a vál­lalatok hozzájárulása kellene hogy képviseljen. E cél megvalósítására az EU komoly erőket mozgósít, a teljesí­tés valójában azonban nem a kö­zösségi programok keretein belül várható. Tény ugyanis, hogy Eu­rópában jelenleg a kutatásfejlesz­tésre, innovációra fordított össze­gek 94-95 százalékát nem a kö­zösségi programokban, hanem a tagországok önállóan vagy multi, illetve transznacionális vállala­tok, esetleg egy-két ország együttműködése révén költik el. A valódi európai kutatást ez je­lenti. Összeállításunk a Külügyminisztérium támogatásával készült. - Szerkesztette: Laczi Zoltán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom