Új Néplap, 2003. június (14. évfolyam, 127-150. szám)
2003-06-23 / 144. szám
6. OLDAL 2003. Június 23., hétfő R I P ŐRT Magyar békemisszió Boszniában Az MSU magyar bázisán készülődnek a nem veszélytelen járőrözésre Hazafelé... lomgerjesztően csak mesterlövészek utcájának elkeresztelt főúton hajtunk végig. Nem mindegy, merre járunk, a térségben még több mint kétmillió kibiztosított akna várja áldozatát a földben lapulva. Fásult, fáradt, reményvesztett arcok között haladunk, a munkanélküliség és a mérhetetlen korrupció könnyű- zsebű napszámossá vagy inkább rabszolgává tette az itt élőket. Körülöttünk agyonlyuggatott házfalak, kiégett épületek. Megdöbbenve nézzük az üresen meredező sajtóközpontot, amely alatt még a napokban is holttesteket találtak. A Tito-laktanya természetesen porig letapasztalni, hogy a városban a parkok és ligetek helyét fehérlő kőoszlopos temetők vették át. Véget ért a rövidre szabott utunk, a hegyről egyenest a reptérre zötykölő- dünk. Kora estére különféle nemzetek katonáival teltek meg a terminálok, utaznak haza a missziósok. Velünk együtt a mieink is gépre szállnak, egy esztendei szolgálat után talán érthetően szótlanok. Az Ancsa korát meghazudtolva rugaszkodik el a talajtól, de azért még egyszer hátranéz, és megbizonyosodik arról, valóban nem merednek-e rá puskacsövek a táVOlbÓl. MÉSZÁROS GÉZA Szolnok—Szarajevó Elsőre nem volt valami bizalomkeltő látvány az AN—26-os. Az Ancsának becézett szállítójármű úgy nézett ki, mint egy kiégett Ikarus busz, melynek mindkét oldalára hevenyészve ráerősítettek egy-egy szörfdeszkát. Ám a lecsapott farkába épp oly elszántsággal lépdeltek fel fiaink, mint ahogy a vietnami háborúba indult a Hair musical Berger Bukowskyja, s ha e bátor ifjak bíznak a repülőgépben, miért ne hinnék benne én is? A katonáktól, felszerelésektől, műszerektől tömött fedélzeten a sajtósok siserahada bomlasztotta a rendet, ám Keresztúri László ezredes, a Szolnokon állomásozó MH 1. Könnyű Vegyes Ezred parancsnoka elnézően is- tápolta a szájtáti civil sereget. Aztán nemsokára a NATO SFOR főparancsnokság közvetlen alárendeltségébe tartozó katonai rendfenntartó kontingens útban volt úti célja, Szarajevó felé. Kalapom megemelve mélyen meghajtok Ancsa előtt: az öreg hölgy magabiztosan és elegánsan tette a dolgát... NATO-felkérésre egy évvel ezelőtt indult Bosznia-Hercegovinába az a század, melynek feladata az egy évtizede háborús övezetté változott délszláv terület bejárása. A térségbe kizárólag a szolnoki I. Könnyű Vegyes Ezredből érkezett 150 fős békemissziós különítmény a járőrözés és felderítés mellett háborús bűnösök felkutatását kaphatja parancsba, valamint a Boszniában elharapódzott fegyver-, drog- és emberkereskedelem felszámolását, az etnikai zavargások megfékezését, tömeg- megmozdulások biztonságossá tételét és a terroristacsoportok elleni kemény fellépést. Nemrég letelt az egy esztendő, ám a helyzet továbbra is megkívánja a katonai jelenlétet, ezáltal a napokban a feladatokra újonnan kiképzett csapat váltotta a hivatásosokból és szerződésesekből álló egységet. A gárdonyi Kecskés Gábor szakaszvezető édesanyjától és kedvesétől búcsúzott Szarajevóba indulása előtt. Nem először teljesít nemzetközi szolgálatot: - Ezelőtt másfél évvel Cipruson jártam békefenntartóként. Hasonló feladatunk lesz, mint akkor, csak kissé más vérmérsékletű emberekkel kell érintkeznünk ezúttal. Aki egy-egy ilyen missziónál azt állítja, nem fél egy kicsit, azt ki sem szabadna engedni, mert az valószínűleg beteg. Számos különleges helyzetre felkészültünk, élesben mégis érhet nem várt szituáció. Szarajevó reptere érkeztünkkor kihalt, ám szemre igen modern. Innen egyenesen a bázisra visznek bennünket. Az utak szörnyű állapotát a kisbuszokban ugrálva tapasztaljuk, no mega kavicsoktól megrepedt szélvédőkön látjuk. A magyar kontingens az olasz irányítású Többnemzetiségű Különleges Egység (MSU) kötelékében, Bosznia szinte egész területén hajtja végre rendfenntartó tevékenységét. Szabó József őrnagy a váltáskor Drót László őrnagynak adta át a parancsnoki teendőket. Miután részletesen beavatott bennünket a kontingens rombolva, ám a megújhodás jelei egy- egy épülő autószalonon vagy a felújított múzeumon kereszlülsejlenek. A félmilliós nagyvárosban egyetlen épület maradt sértetlen: Milosevics rezidenciája ma Holiday Inn néven fényeskedik. Az óvárosban, a Miljacka folyó partján, az Apel rakparton egyetlen gyaloghíd van lezárva, az, amelyről 1914. június 28-án Gavrilo Princip szerb diák agyonlőtte Ferenc Ferdinánd osztrák-magyar trónörököst, kirobbantva ezzel az I. világháborút, szétszabdalva Európa térképét, megcsonkítva Magyarországot... Az Igman hegy felé tartunk, oda, ahol ’84-ben még a szarajevói téli olimpia számait rendezték, tíz évvel később pedig ugyaninnen lőtték be azt a zsúfolt piacot, ahol azon a drámai napon káposztafejek és marhalábszárak helyett emberi csonkokat mutattak a képes beszámolók. A magaslatról belátni a tömegsírrá változtatott stadiont, és döbbenetes azt Padok és fák helyett sírkövek sokasodnak Szarajevó belvárosában munkájába és végigvezette a sajtó munkatársait a konténervárosnyi bázis területén, beszélt az egy évig érlelődött érzéseiről is: - Vihar előtti csend ül a tájon, Boszniában látens a béke. A felszín alatt A lezárt híd az Apel rakparton, ahol 1914-ben lelőtték Ferenc Ferdinándot bármikor robbanni készül az indulat. Szerbek, bosnyákok, horvátok gyűlölködnek egymással, katonai jelenlét nélkül nem vitás, hogy újabb háború lenne az országban. Ezért is fontos, ám csöppet sem veszélytelen az itt-tartózkodá- sunk - állítja. Erősítéssel kikocsikázunk a 600 ezres fővárosba. A békefenntartók által bizaBosznia lakosságának kétharmada nő, öregek és fiatalok várják haza reménytelenül a férfiakat FOTÓK! MÉSZÁROS JÁNOS
