Új Néplap, 2003. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

2003-05-08 / 106. szám

2003. Május 8., csütörtök T Ü KÖR 7. OLDAL Nem állami feladat Lakásügy A témában érintettek: önkor­mányzatok, kivitelezők, be­fektetők és lakáshasználók vettek részt a Nemzeti La­kásprogramot ismertető fó­rumon, amelyet Szekszár- don tartottak. Az igencsak rossz állapotban lévő honi lakásállomány cseréjére és felújítására 15 évre szóló koncepciót dolgoztak ki. Az állam a rendszerváltás után fokozatosan kivonult a lakás­építésből. Az országban egyre kevesebb új lakás épül, a mély­pont az 1999-es év volt, amikor még a 20 ezret sem érte el az új otthonok száma. Pedig évente 40 ezer új lakás kellene ahhoz, hogy 10 év alatt lecserélődjön a jelenlegi elavult állomány. A tájékoztatón Fritz Péter, a Miniszterelnöki Hivatal főta­nácsadója, a Nemzeti Lakáspo­litikai Tanácsadó Testület tagja tartott tájékoztatót, ahol többek között ismertette a 15 évre ter­vezett nemzeti program főbb részeit. A tanácsadó testület hat problémás területet állapított meg, ezek a következők: az ipa­rosított technikával készült épületek állapota (a köznyelv panelnek nevezi), a bérlakások helyzete, a települési közpon­tok és részek rehabilitációja, ál­talános építészeti problémák, a környezetvédelmi és szigetelési technikák korszerűsítése és vé­gezetül mindezek finanszírozá­sa. A hat nagy problémakör megoldása, a hiányosságok fel­számolása, a lakáshelyzet javí­tása természetesen nem történ­het egyik napról a másikra. A Nemzeti Lakásprogram erre 15 esztendőt szán, a szükséges pénzt pedig összesen 15 ezer milliárd forintban határozták meg. A pénzt nem az állam kí­vánja ehhez adni, a költségve­tés nem is teszi lehetővé, ezt azoknak kell „megfinanszíroz­ni”, akik ennek a körnek a résztvevői: a bankoknak, a vál­lalkozóknak, a befektetőknek és maguknak a lakáshasználók­nak. Az állam kivonult erről a területről, a lakásépítés nem ál­lami feladat, tehát nem is kíván ezen a helyzeten változtatni. A nemzeti programmal az össze­fogást, az érintettek és érdekel­tek együttműködését kívánja elősegíteni. Mindehhez olyan jogszabá­lyi és piacélénkítési helyzetet alakít ki, ami kedvez a folyama­toknak, ezek pedig a követke­zők: a jogi és műszaki szabá­lyozás harmonizációja, az ösz­tönzési és a támogatási rend­szer a mainál kedvezőbb irány­ba történő változtatása, a lakás- kultúra és az ehhez kapcsolódó szemlélet modernizálása, és az úgynevezett zászlóshajóprog­ram, ami példamutató projek­tek támogatását jelenti. A kon­cepció legfontosabb tanulsága talán a következő lehetne: la­káshelyzet javítását, korszerű­sítését célzó programot nem központi irányítással, hanem helyi összefogással, települé­senként, mondhatni egyénileg kell megoldani. RÉGIÓPRESS Stabilitás kell az iskoláknak A falu tanítója A Gimnáziumok Országos Szövetsége (GOSZ) és a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) veze­tői véleményezték a parlament elé terjesztett közoktatási törvénymódosítást, és több terü­leten vitatják annak elveit. Dr. Pataki Mihályt, a szolnoki Tiszaparti Gimnázium és Humán Szakközépiskola igazgatóját, a GOSZ elnöksé­gének tagját és a PSZ keretében működő In­tézményvezetők Országos Tanácsának elnö­két arra kértük, hogy tájékoztasson a főbb vi­tatott pontokról. Oktatásügy — A GOSZ és a PSZ vezetői nem a változtatás el­len vannak, hanem attól tartanak, hogy a tör­vénymódosítás nyomán a stabilitás és a kiszámíthatóság háttérbe szorul, és kö­rültekintő egyeztetések, hatásvizsgála­tok nélkül születnek döntések. Fontos a folyamatosság és a változtatás arányá­nak megtartása. Ez a diákoknak, a pe­dagógusoknak, a szülőknek és az intéz­ményfenntartóknak egyaránt érdekük. Az Országgyűlés elé terjesztett törvény- módosítás ezeknek az érdekeknek csak részben felel meg.- A közoktatási törvény vitája során sokféle vé­lemény napvilágot látott. Ezek mennyiben segí­tették a tisztázást?- Nem fogadható el az az egyre gyakrabban elhangzó vélemény, amely a közoktatás gondjai­ért a pedagógusokat próbálja felelőssé tenni. Sok­kal inkább az oktatáspolitika megalapozatlan irányváltásai, a pedagógusképzés reformjának halogatása, az intézmények fenntartási gondjai vannak a gondok hátterében.- Sok szó esik manapság a nemzetközi PISA- felmérésről, amely a magyar tanulók kreativitá­sáról, problémamegoldó képességéről meglehető­sen lehangoló képet festett.- A két szervezet visszautasítja ennek a fel­mérésnek az egyoldalú, tendenciózus értékelé­sét, amely csak arra jó, hogy segítsen elfogadtat­ni szakmailag erősen vitatható változtatásokat.- Melyek most ön szerint a közoktatásban megoldandó legsürgetőbb feladatok?- Sürgős feladat a pedagógusok szakmai és minőségi munkájának magasabb összegű pótlék­kal történő elismerése. Az oktatáspolitikai elkép­zelések csak akkor valósulhatnak meg, ha az in­tézmények számára rendelkezésre állnak a meg­felelő személyi, tárgyi és pénzügyi feltételek. En­nek hiányában a törvénytervezet a kétszintű érettségivel és az óraszámcsökkentéssel együtt tovább növeli az esélyegyenlőtlenséget. Ezért a törvénymódosítással együtt elengedhetetlen az oktatás finanszírozásának áttekintése is. Átgondolatlannak tartjuk a tanulók kötelező tanórai foglalkoztatásának csökkentését, mivel arra láthatóan pénzügyi és nem szakmai megfontolá­sok miatt kerül sor. A törvénymódosí­tásban helyesen szerepel a készségek és képességek megalapozásának igé­nye, ez azonban kellő számú tanórai foglalkozást igényel.-Mi az önök véleménye a meglehetősen vita­tott kétszintű érettségiről?- A GOSZ és a PSZ támogatja a kétszintű érett­ségi koncepcióját, ugyanakkor hiányolja a meg­valósításához szükséges szervezési és finanszí­rozási feltételeket, hiányolja továbbá a felsőokta­tási intézményeknek a felvételiről szóló egyértel­mű nyilatkozatát.- Mire törekszik a GOSZ és a PSZ a jelenlegi helyzetben?- A közoktatás területén elengedhetetlennek tartjuk egy társadalmi és poliükai megegyezésen alapuló, hosszú távú nemzeti közoktatási straté­gia kialakítását. ________ BISTEY ANDRÁS Az otthon lett az otthonuk Ha valakit mostanában az útja, esetleg a vakvéletlen a hajda­ni Vízgépészeti Vállalat emeletes irodaházának környékére vezeti, alaposan meglepődhet azon, mi lett az egykori szocre- ál stílusú épületből. Kívül-belül alaposan felújították, az ud­vart parkosították, a helyiségeket átépítették és azóta refor­mátus szeretetotthonként szolgálja az embereket. A helyek zöme már gazdára talált. Vajon az ide költözők miért válasz­tották otthonuknak ezt az otthont? Kunhegyes Pénzes Andrásáé Lívia néni nem messziről, Kisújszállásról érke­zett.- Eredetileg idevalósi vagyok és a férjem is az volt. 1970-ben költöztünk Kisújszállásra, ahol a stranddal szemben vettünk egy szép kertes házat. Azért is vállal­tuk Kisújt, mert a párom a hosz- szúháti üzemegység vezetője­ként dolgozott és onnan jobb volt az átjárás. Ötvenhárom szép évet töltöttünk együtt, ami­kor András 2000-ben váratlanul meghalt. Gyerekünk nem szüle­tett és hirtelen nagyon egyedül maradtam a Rákóczi úti laká­sunkban. Amelynek már a belső takarítása is sok lett nekem, nem beszélve az udvar, a kert munkálatairól. Ráadásul súlyos gerincműtét is várt rám, azóta két bottal úgy-ahogy bírok köz­lekedni. Olvastam, szülővárosomban épül, készül egy református sze­retetotthon és mivel én is refor­mátus vagyok, örömmel jöttem. Életem első szakasza ide fűző­dik, további harminchárom esz­tendő Kisújhoz, és most újra he- gyesi időszak következik. Az uram is itt pihen, engem is itt, ezen a településen temetnek el, a szüleimnek is itt a sírja. Jó a koszt, az ellátás, emberek kö­zött vagyok, figyelnek rám, a ro­konok se kerülnek el. Szóval jól érzem magam itt jóval túl a hetve­nen. Szabó Sándor jelenlegi életko­rát két hatos fejezi ki. Tulajdon­képpen egyetlen vállalatnál, illet­ve annak jogutód cégeinél dolgo­zott világéletében. Volt traktoros, gépjavító, szerelő, targoncaveze­tő, lakatos, majd harminchét év után a nyugdíj következett. — Úgy alakult az életem, hogy soha nem nősültem meg, ennél­fogva családot sem alapítottam. Ahogyan ilyenkor lenni szokott, a szülőkkel laktam. Sajnos édes­apám 1972-ben, édesanyám meg 1996-ban meghalt. Ráadásul ott­hon, a ház körül óriási a kert, ami nekem nagyon sok munkát adott. Döntenem kellett a hogyan to- vábbról. A bátyám beteges, a só­gornőm is, nem akartam senki­nek a terhére lenni. Addig akar­tam a sorsomon fordítani, amíg én tudtam eljárni benne. így az­tán eladtam a szülői házat, meg a kertet, befizettem a megfelelő összeget. Mégpedig úgy, hogy egy kétszemélyes szobát vásárol­tam meg, és még maradt is egy kis pénzem. Február 11-én köl­töztem. Azért néha visszanézek a hajdani házra, be is megyek, mert jó ismerős a tulajdonos.- Az egészség?- A szemem rakoncátlanko- dik, olyannyira, hogy félévente befekszem a kórházba, ahol infú­ziókat kapok.- Milyen vallása?- Római katolikus.- Hogyan érzi magát?- Idős koromra úr lettem. Főz­nek, takarítanak, fűtenek, mos nak, világítanak rám. Orvos is van. Úgyhogy csak köszönetét mondhatok azoknak, akik ezt az intézményt kialakították, létre­hozták. És sokat sétálok, olykor a piacra is kimegyek. Csak egy va­lami hiányzik.- Micsoda?- A fiatalságom - és elneveti magát. - De hát azért költöztem ide, mert az az idő már elszállt. Odavan. Nagy Kálmán igazgató lelkész úrtól azt is megtudjuk, a létesít­mény teljes neve Sarepta Idősek Otthona, amely a református egy­házközség kebelében tevékeny­kedik Kunhegyesen. Létrehozá­sát a Széchenyi-terv 47,5 millió, az egyházkerület 7 millió forinttal támogatta és még maradt néhány milliós hitelük is, amelyet törlesz­teni kell. Egyébként köszönik szépen, megvannak, és mivel egyre nagyobb az igény hasonló létesítményekre, a helyeik tulaj­donképpen már beteltek. Talán három kivételével. D. SZABÓ MIKLÓS Akik nehezen járnak, azokat ez az ügyes felvonó viszi fel az emeletre fotó. mj Tomajmonostora Ezüstös haj, hófehér szakáll, hatalmas bajusz. A homlokán barázdák, a jó ég a megmond­hatója: az élet ekéje mikor és miért szántotta ezeket a vo­nalakat. Ő B. Tóth Imre tanár úr, aki évtizedek óta a telepü­lésen él és tanítja a matemati­ka rejtelmeire a kis- és nagy- diákokat. Fiatal házasként a feleségével azt tervezték, hogy egy, esetleg két évet lehúznak ebben a faluban, hiszen már megérkezett az elsőszülött fiuk, és az akkori községi vezetés szolgálati lakással segítet­te őket. A néhány eszten­dőből nyár végére har­mincnégy lesz, és a tanár úr lassan készül a nyugdí­jas időszakra. Karcagiak mindketten, ott is érettségiztek a gim­náziumban. B. Tóth Imre már középiskolás diák­ként remek matekosnak számított B. Major lAszló tanár úr óráin, úgyhogy az érettségit követően egye­nes út vezetett az egri ta­nárképző főiskolára. Noha ő még abban az időszak­ban diplomázott, amikor háromszakos tanárokat bocsátott ki az intézmény, istenigazából a matemati­kát tanította, ennek a vilá­gában érezte jól magát. Dolgozott a karcagi gim­náziumban, az egyik otta­ni általánosban, majd Tomaj kö­vetkezett. A felesége jó tíz évet a tanácsházán töltött, majd a köz- művelődésben dolgozott. A tanár úr úgy segített neki, hogy az óvo­dai, iskolai, meg a központi ren­dezvényeken az erősítést, a mik­rofonok megbízhatóságát ő biz­tosította. Közben tanított, tanított és tanított. Szigorúnak ismerték, aki érthetően elmagyarázta, majd megkövetelte az anyagot. Talán a sors fintora, talán a politikáé, hogy egyetlen elismerést sem ka­pott, illetve mégis. Volt diákjai akárhol is találkoznak vele, min­dig nagy-nagy tisztelettel, szere­tettel köszöntik. Egyre több olyan tanítvánnyal dicsekedhet, akiknek már a szüleit is palléroz­ta. Természetesen őt is hívták na­gyobb helyre, gimnáziumba dol­gozni, de két ok miatt nem ment. Ilyenkor mindig emeltek egy ke­veset a fizetésén, no, meg úgy volt vele: megszokta, megszeret­te a falut, az itteniek is őt, akkor meg minek váltson. Húsz éve egyszer beteg lett, le­fogyott, vékonyabbá vált az arca. Szakállt növesztett, ami aztán megmaradt. Szabad idejében kertészkedik, gazdálkodik, egyetlen munka sem esik ki a ke­zei közül. Az itteniek még a do­hánytermesztésre is megtanítot­ták a tanár urat, amikor a peda­gógus földjében ezzel a füstölni­valóval foglalkozott. Kaptak kár­pótlásként egy kis pénzt, abból vettek a Mátrában egy kertet. Nyaranta ott szorgoskodik, ám­bár közelről integetnek neki a he­gyek, ami üdülésnek is felfogha­tó. Máshol született, de már to- majinak vallja magát. Ha lakoda­lomba hívják, feleségestül megy, és egyre több temetésnek is résztvevője. Mert a falusi pedagó- gussághoz ez is hozzátartozik. Ami az egészségét illeti, kö­szöni, megvan. Az étvágya olyan, hogy a vasszeg kivételével min­dent megeszik, bár ez nem ki­mondottan látszik rajta. Talán kevesen tudják róla, remekül süt. Mindenfajta házi tepsis finomsá­gokat kelesztett és gyúrt tészták­ból. És issza a kávét, de kegyetle­nül, Nyolc-tíz fekete a napi átla­ga, egyszer tizenhatig ment fel, de ez a mennyiség már kissé megdobogtatta a szívét. A fiaik közül az egyik most velük él, a másik tanársegéd a főiskolán. Korrepetálással nem foglalko­zik, mert összeegyeztethetetlen­nek tartja, hogy ő tanította az it­teni diákokat, és ennek ellenére később ezért pénzt fogadjon el. De ha bárki becsörget hozzá, es­te fél tízkor is szívesen fogadja, segíti egy-egy bonyolult feladat, többismeretlenes egyenlet meg­oldásában. A lakása, ruházata végtelenül puritán. — Ez illik egy vidéki pedagó­gushoz, nem a flanel - állítja. Hetente kétszer azért borotválko­zik, bár ez a képen aligha vehető észre. Amikor arról faggatom, milyennek ítéli az itt eltöltött év­tizedeket, így felel:- Csodálatos érzés gyerekek­kel foglalkozni, őket alakítani, nevelni. Szép dolog tanítani, kár, hogy ez a béremelés nem öt, tíz éve érkezett. De a legérdekesebb mégis az, hogy annyit, de annyit dolgoztunk, hogy közben elsza­ladt az élet. Ezt akkor látom leg­élesebben, ha a tükörbe pillan­tok... D. SZABÓ MIKLÓS Tomajra huszonévesként érkeztem, és valószínű, az idei a legutolsó tanévem - állítja B. Tóth László ma­tematikatanár FOTÓ: MÉSZÁROS JÁNOS Gyorsít a Sulinet Expressz Megyei információ A magyar háztartások felé­nek elérhető lesz az a számí­tógép vásárlási kedvezmény, amit a Sulinet Expressz prog­ram keretén belül hirdet meg két SZDSZ-es minisztérium. Az akció május 26-án indul. A felnövekvő generációnak egyre nagyobb szüksége lesz az infor­matikai tudásra. Éppen ezért el­engedhetetlen, hogy mindenki, így a társadalom szegényebb réte­gei is elsajátítsák a korszerű isme­reteket - állítja az SZDSZ megyei elnöke. Czuczi Mihály szerint ezt a célt szolgálja a Sulinet Expressz új programja, amit a szabadde­mokrata irányítású Oktatási, vala­mint az Informatikai és Hírközlé­si Minisztérium a napokban indít útjára. A program lényege, hogy a számítástechnikai eszköz vásár­lásra fordított összeg, de éven­ként legfeljebb 60 ezer forint leír­ható a személyi jövedelemadó­ból. A támogatást nem csak asz­tali és hordozható számítógépek vásárlásához lehet igénybe venni, hanem a meglévő eszközök fej­lesztéséhez is. így nyomtató, szkenner, modem, kivetítő mel­lett például processzorok, merev­lemezek, memória és más alkat­rész, illetve szoftverek is besze­rezhetők. A kedvezményezettek köre is igen széles, élhetnek vele pedagógusok, oktatók, egyetemi- és főiskola hallgatók, illetve isko­lás gyermeket nevelő szülők, fel­nőttképzésben résztvevők. A kedvezményt 1300 boltban lehet igénybe venni. T.J. Lakáshelyzet ma Ma Magyarországon 4 millió la­kást tartanak nyilván. Ezek kö­zött 280 ezer olyan építmény van, amely - annak ellenére, hogy emberek élnek benne - nem tekinthető lakásnak. A 4 millió lakás 20 százaléka sem­miféle komforttal nem rendel­kezik, a lakásállomány 80 szá­zaléka pedig felújításra szorul. Vályogépület még mindig 200 ezer található az országban. Ál­talánosságban elmondható, hogy a lakások többsége kicsi és túlzsúfolt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom