Új Néplap, 2003. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

2003-05-08 / 106. szám

4. OLDAL POSTÁNK B Ó L TÜKÖR 2003. Május 8., csütörtök §§| ÍÜ Felvidéki kapcsolatainkat ápoltuk Az Oktatási Minisztérium Julianus Test­vériskola Program 2002/2003 tanévi pá­lyázatainak értékelésekor a szolnoki Gépipari, Közlekedési Szakközép- és Szakiskola Jendrassik György Tagintéz­ménye 11. a, és 13. a osztályai elnyerték azt a támogatást, amely lehetővé tette, hogy egy felejthetetlen felvidéki kirándu­láson vegyenek részt. A pályázaton magyarországi középiskolák és határon túli magyar tanítási nyelvű vagy tagozattal rendelkező középiskolák és hatá­ron túli önálló diákotthonok vehettek részt. A magyarországi középiskoláknak minimá­lisan 30 százalék önrészt kellett vállalni a költségekből. A 178 beérkezett pályázat kö­zül a szolnokiak már második alkalommal szerencsésen pályáztak. Nagy lelkesedéssel készültünk - tanulók és tanáraik - az utazásra. A kis létszámú 13. a osztály már az elmúlt tanévben is részt vett egy ilyen kiránduláson. Évek óta a leg­jobb tanulmányi eredményünk volt, így ak­kor is és most is a pályázat megnyerését ju­talomnak vettük. Nagyon örültünk, hogy a 42 tanulónak lehetősége nyílt betekinteni a határon túli magyarság életébe, kultúrájába. Április 4-én érkeztünk Kassára, Szlovákia második legnagyobb városába. Itt a testvériskola, a Magyar Tannyelvű Középfokú Ipariskola és Kereskedelmi Aka­démia 2. c osztálya, s Közel Anna osztályfő­nök, az iskola igazgatója, Bárány János és az igazgatóhelyettes, dr. Hlavács Mária várt bennünket. A tanulók, a tanárnővel az élen, bemutat­ták az iskolát: A Magyar Tannyelvű Közép­fokú Ipariskola és Kereskedelmi Akadémia Magyarország első felső ipariskolája, 131 éves múltra tekint vissza és jelenleg tizenöt osztálya van. Az iskolában felsőfokú szak­képzés is folyik: gépészet és elektrotechnika alapjai, valamint kereskedelmi szakon. A nappali tagozatnak 380 tanulója van. A tanárnő beszélt az iskola kapcsolatai­ról, rendezvényeiről, az iskolában működő színjátszó csoportról, az „X” Iparista Kis- színpadról, díjakról. Nagy érdeklődéssel léptünk be az Iskola­múzeumba, ahol a kassai ipariskola elmúlt 130 évét dolgozták fel. Megtudtuk, a Magyar Királyi Vallás- és Közoktatási Minisztérium által engedélyezett hároméves „Gépészeti Felsőbb Ipartanoda” Kassán Szakkay József magánintézeteként 1872-ben kezdte meg működését. Megcsodáltuk a csaknem 30 ezer kötetes könyvtárukat, voltunk a tanműhelyükben is. Megtekintettük az iskola kultúrtermét, a Thália Színházát is, melyben jelenleg a ma­gyar színtársulat játszik. Azután városnézésre indultunk. Megcso­dáltuk Kassa város címerének szoborválto­Csoportkép a kassai osztállyal zatát, majd a kassai dómot, azaz a Szent Er­zsébet püspöki székesegyházat, ahol meg­néztük II. Rákóczi Ferenc és társai sírboltját. Megcsodáltuk az 1916-ból származó Dudits Andor által készített Rákóczi-festményt. A dóm mögötti téren áll a Láng Adolf tervei alapján épült Állami Színház, ahol Déryné is játszott. Megnéztük a Rákóczi-emlékházat, majd Kassa szülöttének Márai Sándornak emlékére létrehozott szobát. E házban mű­ködik a Nemzetiségiek Klubja, s magyarok, ukránok, romák találkoznak itt rendszere­sen. A kassai magyar iskola és gimnázium, valamint a stúdiószínház felvette Márai Sán­dor nevét. Utána a Löffler Múzeumba men­tünk. Löffler Béla a múlt századi Kassa leg­jelentősebb szobrászművésze, munkája a kassai dóm falán lévő Rákóczi-dombormű is, s több millió korona értékű gyűjteményt hagyott a városra. A délutáni órákban ér­keztünk vissza a szálláshelyünkre, az iskola modern, 360 férőhelyes diákotthonába. Másnap reggel a Magas-Tátrába indul­tunk. Szepes várának romjai mellett men­tünk el, Lőcse városával is megismerked­tünk. Ótátrafüreden megcsodáltuk a csodá­latos turisztikai központot, majd túráztunk Tarajkára, azután indultunk Kassára. Április 6-án Krasznahorka várához indul­tunk. Történelmi nevek kerültek szóba: Csetneki, Máriássi, Bebek és az Andrássy család, altik 300 éven keresztül birtokolták a várat. Egy kilométerre a falutól található az Andrássy-mauzóleum. Innen a betléri kas­télyhoz indultunk, megtekintésekor meg­tudtuk, hogy a Andrássy István építette a XVIII. sz. elején, 1880-ban alakították át mai formájára. Jelenleg olyan belül, ahogy az Andrássyak használták 1944-ig. Rendkívül értékes, 30 ezer kötetnyi könyvtárát András­sy Lipót alapította. A kastély megtekintése után indultunk haza, Szolnokra. Pályázatunk eredményeként elkönyvel­hetjük, hogy sikerült elmélyíteni a két test­vériskola közötti kapcsolatot. Iskolánkat több, mint 30 év barátság fűzi a kassai, nagy múltú tanintézményhez. Diákcserék, osz­tálykirándulások több generációnak jelen­tettek életre szóló élményt, személyes barát­ságok szövődtek. A két iskola közötü kap­csolat akkor kezdődött, amikor a szolnoki iskola első igazgatója, Körtvélyessi Dezső Kassára került és ott a Felsőipari Iskola igaz­gatója lett. A kapcsolatfelvétel 1964-ben folytatódott: a szolnoki iskola igazgatósága Halász Mik­lós igazgatóval látogatást tett Kassán, majd levelezés következett. Az iskola alapításá­nak századik évfordulóján is részt vettek. Az osztálykirándulások a hetvenes évek ele­jén indultak. Köszönjük, hogy e pályázat le­hetővé tette, hogy e hagyomány folytatód­jék. Az idén felmerült a cseretanárság lehe­tősége is. A kapcsolat segít a diákok magyarságtu­datának megerősítésében, a közös történel­münk, valamint a határon túli magyarság ki­sebbségi sorsának megismerésében. A fiúk nagy szeretettel várják júniusban innen kül­földi (huszonöt lány és öt fiú) vendégeiket. Büszke vagyok arra, hogy 20 évvel ezelőtt a kassai ipariban kezdhettem el pedagógiai munkámat. HALÁSZNÉ GERENYI MÁRIA Műemléki világnap A Kisújszállási Városvédő és Szépítő Egyesület tagjai több­éves hagyományaikhoz híven ez évben is megemlékeztek a műemléki világnapról, és em­léktáblával jelölték meg az alkotóházat. Az általános iskolák 6., 7. osztá­lyos tanulóinak honismereti ve­télkedőt szerveztek, egyesületi kitüntetést adtak át, s kézmű­ves-kiállítás is nyílt az alkotó­házban.- Régi adósságunkat törleszt- jük most, amikor emléktáblával jelöljük meg az alkotóházat, ahol 1987-ben bekövetkezett haláláig Papi Lajos, városunk, a Nagy­kunság jeles szobrászművésze élt és alkotott - mondta Nagy Gy. Rózsa, a városvédők titkára az emléktábla avatásán. A névadó Papi Lajos munkás­ságát Györfi Sándor, Munkácsy­díjas szobrászművész, pályatárs így méltatta:- Sokat jártam át Karcagról Papi Lajos szobrászhoz. Szá­momra nélküle üres a ház. Az ő emléke sok alkotó kollektíva szá­mára példaértékű. Örülünk, hogy a mai naptól már emléktábla is jelzi, hogy ez a ház Papi Lajos Al­kotóház - hangsúlyozta, majd özv. Papi Lajosáéval együtt lep­lezte le az emléktáblát. A városi értékek megteremté­sében, megőrzésében végzett többéves munkásságuk elismeré­seként, az egyesület által alapí­tott Gaál Kálmán-díjat és okleve­let Tatár Zoltán, a városvédők új elnöke adta át, a városi vízmű kollektívájának. Az elismerésért Nagy István Zoltán intézményve­zető mondott köszönetét az ün­nepségen megjelent dolgozók képviseletében. |WÉV ÉS CÍM a SZERKESZTŐSÉGBEN) Nagytakarítás kellene Amikor megtudtam, hogy április 26-a a „tavaszi nagytakarítás nap­ja”, körülnéztem a portán és rá­jöttem, nincs tennivalóm - már rend és tisztaság volt. No, nem azért, mert jött ez a nevezetes nap, hanem azért, mert rend és tisztaság nélkül én és a családom nem tud élni. Úgy tűnik, ez az or­szágban sajnos nem így van. Mo­csok és szemét az árkokban, mo­csok és szemét olykor a szája­kon, sőt igen gyakran a képer­nyőn is. Van tehát egy nap, amikor ta­karítunk, és van 363 nap, amikor szemetelünk. De jó lenne ez vala­hogy fordítva. És az is jó lenne, ha nem „össznépi” szemetet pró­bálnánk eltakarítani néhányan, hanem a tisztaság lenne össznépi tulajdonság. Sajnos amíg a csalá­dokban és az iskolákban ezt nem tanítják meg a fiataloknak, amíg a felnőttek nem mutatnak jó pél­dát, addig mindez csak illúzió marad. Egyik reggeli kocogásom al­kalmával magammal vittem egy jókora zsákot, arra gondolva, hogy közben az eldobott mű­anyag palackokat összeszedem. Kiderült, hogy előrehaladott ko­rom ellenére még ma is naiv va­gyok: a zsák az első 600 méteren megtelt. Ezen apró személyes szúró­próba alapján nyilvánvaló, hogy a mintegy 60 km-nyi úthuroknak — Besenyszög—Nagykörű útel­ágazástól és vissza — a szemetét elszállítani minden bizonnyal több pótkocsis teherautóval és nem kevés társadalmi összefo­gással (netán közmunkával?) le­hetne csupán. Említhetném a szolnoki 5-ös, 5/A-s buszok for­dulója mögötti, az előbbi útelága­zásnál lévő árok valami „káprá­zatos” szemétgyűjteményét is. A harmadik évezred küszöbén úgy tűnik, két dolog marad csu­pán az ércnél maradandóbb: az emberi butaság és a műanyag szemét. Nem kéne mindezen vál­toztatni? DR. GERGELY MIHÁLY SZOLNOK-SZÓRÓPUSZTA A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szakdolgozatot tessék! A diákok rafináltsága nem ismer ha­tárt. Azon már senki nem lepődik meg, ha az egypetéjű ikrek azért vá­lasztanak két idegen nyelvet, hogy egymás helyett is nyelvvizsgázhas­sanak. Ezzel máris szereztek né­hány plusz pontot, ami az egyetemi felvételinél bizony jól jön. Aztán, ha bejutnak valamelyik felsőoktatási intézménybe, valahogy végigevickél- nek a félévenkénti vizsgaidőszak­okon, a végén már csak egy szakdol­gozatot kell letenni az asztalra, hogy diplomát kapjanak. Ha kifutottak a határidőből, nem gond, az írásművet akár meg is vehetik. Hogy hol? Szinte minden diák ismer valakit, aki nem maga írta a szakdolgozatát, elég a felbérelt író címét megszerezni. Ha mégsem elég kiterjedt az ismeretségi kör, érdemes az interneten keresgélni, néhány perc alatt több címre is bukkan a szemfüles szörföző. Amikor először hal­lottam az internetes módszerről, nem hittem, hogy valóban működhet. S bár egyik esetben sem jutottunk odáig a tár­gyalásban, hogy valóban a kezem­ben tartsam a szakdolgozatot, még­is azt hiszem, gond nélkül, könnye­dén szerezhettem volna diploma- munkát - ha elég pénzt szánok rá. Először Big Joe-val kezdtem leve­lezni, azt állítva, hogy pénzügyi fő­iskolás hallgató vagyok. Az első elektronikus levél elküldése után alig 24 órán belül érkezett a válasz. Mint kiderült, akár egy héten belül kinyomtatva kezembe adja a kész szakdolgozatot, nincs más dolgom, csak beköttetni, leadni és learatni a sikert, mert az ötös ugyebár garan­tált. Mindezt harmincezer forintért. Big Joe mindenre gondol:- Az is megoldható, hogy folyamato­san segítsek. Ez azt jelenti, hogy a kon­zulensedhez kétszer be kell menned - én ugye nem mehetek - és egyrészt a té­mavázlat, másrészt a dolgozat kapcsán elmondott véleménye alapján megszer­kesztem az anyagot. Ez egyébként hasz­nos védéskor, mert legalább ismerni fog a tanár. A részletes munkáért 50 ezret kérek. Az is megoldható, hogy megírod az anyagod, én megszerkesztem - be- szkennelem, összeállítom, esetleg kiegé­szítem - ezt 15 ezerért vállalnám látatla­nul. A következő levélben Big Joe már ar­ról érdeklődött, kinél írom a dolgoza­tom, így személyre, illetve tanárra sza­bott diplomamunkát ír. Kiderült, nem gond, ha a konzulensemnek nem tetszik a munka, tízezer forintért egy-két napon belül átalakítja. A gond már csak az volt, fogalmam sem volt, mit válasszak, de er­re néhány órán belül jött a tanács:- Olyan témát keress, amit jól kiegé­szíthetsz pár oldallal a munkaadódtól, ismerősödtől kapott anyagokkal, a töb­bit, 60-70 oldalt pedig megírnám én. Ez előnyösebb a védéskor. Míg Big Joe-val csak e-mailben tart­hattam a kapcsolatot, egy másik interne­tes oldalon telefonszámot is megadtak. Tárcsáztam a számot, fiatal férfihang vette fel a kagylót. Ő elsősorban szocio­lógiában „utazik”, bár mindent elvállal. Itt azonban lényegesen magasabb az ár­folyam: nyolcvanezernél kezdődik, és százötvenezerig kúszhat a dolgozat mi­nőségétől és terjedelmétől függően. Big Joe-val ellentétben itt nem garantálták, hogy a dolgozatot még nem használta senki, így nem fenyeget a lebu­kás veszélye. Azt viszont azon­nal felajánlották, hogy akár he­lyettem is megvédik a diploma- munkám, ha nem ismer a ta­nár. Csak személyit kell csinál­tatnom, mármint hamisat, a fő­iskolán, egyetemen úgysem né­zik tüzetesen az okmányokat. „Üdv mindenkinek! 11 fős, különböző végzettséggel bíró csapat áll a rendelkezésedre bármilyen témájú szakdolgo­zat, házi dolgozat elkészítésé­hez.” Erre a hirdetésre szintén internetes apróhirdetések között talál­tam az egyéb kategóriában. Válaszoltam, de nem jártam szerencsével, mert eszté­tikadolgozatot kerestem, arra pedig nincs embere a hálózat vezetőjének. Pe­dig igen jó árral kecsegtettek, oldalan­ként 750 forint, igaz, itt csak lemezen kaptam volna meg az anyagot, nekem kell kinyomtatnom, ami szintén sokba kerül. Nem adtam fel, addig kerestem, amíg nem találtam egy magát tanárnak mon­dó szakdolgozat-készítőt, aki esztétiká­ból kanyarítana egy negyvenoldalas szakdolgozatot. A hölgy nagyon zárkó­zottnak tűnt, csak e-mailen vette fel ve­lem a kapcsolatot, a telefonszámát nem adta meg, inkább vállalta, hogy vissza­hív. Negyed óra alatt megbeszéltük a részleteket, az ár viszont kicsit borsos volt: nyolcvan oldalt kétszázezer forint­ra taksált, amit végül 180-ra alkudtam le. Egy pécsi fiatalember már sokkal köz­lékenyebbnek bizonyult: megtudtam, ta­vasszal nagyon sokan keresik meg, hogy segítsen. Az ügyfelei között sokan multi­nacionális cégeknél dolgoznak, akik még a vizsgaidőszakra sem nagyon tud­nak időt szakítani, nemhogy szakdolgo­zat írására. Egy békéscsabai lány, nevezzük Eme­sének, bár nem multinacionális cégnél dolgozik, hanem saját vállalkozást üze­meltet, szintén szakdolgozatot Íratna. A siker azonban kétséges. — Egy amerikai cég hirdette magát, hogy „szakdolgozat írása 18 dollárért”, ez körülbelül 4500 forint. Jelentkeztem, írták, hogy küldjem el a pénzt, mert csak így látják, hogy komolyak a szándékaim. Elküldtem az összeget, mire jött a vá­lasz, köszönik, hogy regisztráltattam magam, a dolgozatot harminc dollárért, vagyis körülbelül 7400 forintért készítik el — oldalanként — meséli. A tanárok zöme nem hiszi, hogy elő­fordulhat, hogy valamelyik diák nem maga írja a szakdolgozatát. A legtöbb azt állítja, csak a sajtó fújja fel a témát, min­den diák becsülettel megdolgozik a dip­lomájáért. — A sajtóban rendszeresen megjelen­nek olyan hírek, hogy nyelvvizsgát, di­ákigazolványt lehet venni, és ennek sincs mindig valóságalapja. Nem tudom elképzelni, hogy szakdolgozatot vegye­nek a hallgatók - mondta Kovácsáé Bá­nyai Julianna, a Tessedik Sámuel Főis­kola gazdasági karának tanulmányi osz­tályvezetője. - A szakdolgozatokat több hónapig írják a diákok, van, aki fél évig, és folyamatosan kapcsolatban állnak a konzulens tanárral. A kész munkát két külső bíráló is értékeli, de ezt meg is kell védenie a hallgatónak. A védésen a kon­zulens tanár mindig jelen van, s ha lehet­séges, az egyik bíráló is. A mi főiskolán­kon még senki nem bukott le mással íra­tott szakdolgozattal. Képtelennek tartom az ötletet, hogy más írja a dolgozatot. FEKETE G. KATA A diák, aki más által írt diplomamunkát sajátjaként tüntet fel okirat-hamisítást követ el. Ezeket a hallgatókat az egyetemnek vagy a főiskolának fel kell jelentenie. Ha bebizonyosodik az okirat-hamisítás, akár egy év sza­badságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbün­tetéssel sújtható a tettes. Szakdolgozatot vásárolni vagy eladni tehát törvénybe ütköző cselekedet. Az egyik in­ternetes honlap tetején, amelyen jelenleg 106 szakdol­gozatot venni vagy eladni kívánó hirdetés olvasható, mégis ez áll: „Csak azokat az üzeneteket cenzúrázzuk, amelyek vélhetően sértik valamely hatályban lévő tör­vényt." A 4 A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom