Új Néplap, 2003. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

2003-05-20 / 116. szám

I 2003. MÁJUS 20., KEDD M EGYE! TÜKÖR 7. OLDAL Százévesen is vidáman Martfű Életének száz esztendeje alatt sokat megélt Berta Jánosné. A jó kedélyű idős asszony a mai napig aktív a maga módján, a martfűi otthon dolgozóinak egyik kedvence. Rékási Julianna néven látta meg a napvilágot egy cserfes, aranyos kislány. A rákóczifalvi család örült a jövevénynek, s büszkén mesélte az idős asszony. Joggal lehet büszke erre a teljesítményé­re, bár az már más kérdés, hogy sokszor kissé túlzásba viszi a var­rást, s hosszúnak ítélt pongyoláit, köpenyeit megrövidíti kissé. Nem veti meg az alkoholt sem, persze kizárólag a mértékletes­ség elvét betartva iszik meg na­ponta egy-egy kortynyi császár­körte likőrt. Az idős embereknél szokásos kérdésre, mely szerint mi lehet Ma is szemüveg nélkül fűzi be a cérnát a tűbe Julianna néni fotói mészáros j. mutogatták a rokonoknak, szom­szédoknak. Ennek éppen nőna­pon, azaz március 8-án volt száz esztendeje. Azóta nagyot válto­zott a világ, a kis Julikét Julianna néninek hívja mindenki. Négy gyermeket nevelt föl, hét unokája született, s már úton van a déd­unoka is.- Szolgálólányként dolgoz­tam, szép életem volt. Ma legin­kább varrók, s még mindig szem­üveg nélkül fűzöm be a tűt! ­hosszú életének titka, semmi okosat nem tudott mondani. Éli békében a mindennapjait, gyógy­szert alig szed, a mai napig maga öltözik, jó étvággyal, akár napon­ta tízszer is eszik, levelet ír a ro­konoknak. Kedélye tökéletes, ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy már nagyon készül az otthoni életének tizedik évfordulójára.- Most ünneplem májusban, majd bulizunk egy nagyot - ka­csintott felénk. p. e. Főzni tanuló főiskolások Szolnok Az Oktatási Minisztérium­tól pályázaton elnyert mint­egy 12 milliós támogatást ki­egészítve, közel 50 millió fo­rintból önálló tankonyhát és tanéttermet alakított ki a Szolnoki Főiskola az Ady Endre úti intézmény föld­szintjén. Mint azt Bedő Károly főtitkár ér­deklődésünkre elmondta, a főis­kola vendéglátó és szálloda sza­kán előírás, hogy az elméleti ok­tatás mellett gyakorlati képzést is kapjanak a hallgatók. Egy kisebb tankonyhája ugyan működik a szaknak a Tiszaligetben is, illetve a diákok külső vendéglátóegysé­geknél végezték eddig a gyakor­latukat, ezentúl azonban hely­ben valósulhat meg a képzés az újonnan kialakított vendéglátó­kabinetben. E szakmai feladat mellett az sem elhanyagolható, hogy a beszerzett korszerű kony­hai technológiával az intézmény a saját étkeztetésének minőségét is feljavítja. A közeljövőben bein­duló vendéglátó-kabineten túl is­mét megnyitja a kapuit a Véndiák étterem a lakosság előtt. m. g. A falu fuvarosa volt negyven évig Zsíros György évtizedekig volt Mesterszállásnak és a környékének a fuvarosa. Ebből mára a gumikerekű lo­vas kocsi maradt fotói mészáros jános Mesterszállás Amikor Zsíros György 1960- ban Mesterszállásra nősült, a templomon kívül talán ha ti­zenöt-húsz ház lehetett. Mos­tanság háromszáz körüli, és kilencszázan lakják. A gyara­podásban benne foglaltatik az ő keze munkája is, mert ez alatt a negyven-egynéhány esztendő alatt sokat fuvaro­zott. Költözése idején még fia­talembernek számított, most meg egy híján hetven. A gyökerei Kunszentmártonba nyúlnak. Az édesapja háza az volt, amelybe a bíróság került, és mivel a 110 köblös földet is túlon­túl soknak találták, a Rákosi- rendszerben kulákoknak nyilvá­nították őket. Mindez teljes va­gyonelkobzással járt, és a kihirde­tése után tizenkét órán belül el kellett hagyni a házukat. Egy ci­gány fuvaros vitte őket a meg­adott helyre, a Léder nevű uraság birkahodályába. Ami az egylovas kocsira felfért, vihették, a többi maradt. Igaz, tanyájuk is épült, de lakót költöztettek bele, és mivel nem ment ki, nekik a hodály ju­tott. Az is érdekesség a család múltjából, hogy a nagyapja 1920 előtt Erdélyből menekült át, mivel az édesapját és az édesanyját is megölték. Kezdetben neki sem volt egy­szerű az ötvenes, hatvanas évek­ben. Lett kétkezi munkás, dolgo­zott a Petőfi bányában, majd Mes­terszálláson fuvaro­zott. Szerették, mert olcsón vállalta a megbízatásokat, és győzte a munkát. A feleségével állatok­kal is bajlódtak. Volt egy tehenük, Ördög névre hallgatott, és csúcsformájában na­pi 46(1) liter tejet adott. Ez tartott vagy öt évig, igaz, kedvez­tek is neki, bár napi háromszor fejték. Huszonheten hord­ták napról napra in­nen a tejet. A borja is jól tejelt, ő is eljutott a harminchatig, bár az anyja szintjét so­ha nem érte el. Még két-három esztendeje is az or­szágutakat rótta lo­vas fogatával, de az évek könyörtelennek bizonyultak. Lassan lerobbant, eladta utolsó lo­vát is, és mára már csak két gumi­kerekű kocsi búslakodik a nagy udvaron. Meg a mezőgazdasági élet szerszámai: ekék, ekekapák, boronák, hintó-szánkó, tizennyolc soros lovas vetőgép, szóval kitelne belőlük egy kisebbfajta szabadtéri gazdasági múzeum. Ami a mindennapokat illeti, a felesége is betegeskedik, nehezet nem emelhet. Őt is környékezi többféle nyavalya, de elvan, ha nem csinál semmi olyat, amit egy parasztember nem szeret. A hó­nap végén menni kell neki is, Pestre, a klinikára. Egy szem lá­nyuk született, férjnél van, Föld­váron élnek. Zsíros Gyuri bácsi szerint a fu­varosság csodálatos mesterség, mert amíg a lovak rakják, a bakon ülve lehet elmélkedni. Az életről, ami olyan mint a nyári ég: hol de­rűs, hol borús, de ha sok a vihar­felhő, akkor is előbb-utóbb kide­rül. Az igaz ember a poharat rit­kán fogja meg, de ha megfogja, abból még nincs baj. Gubanc csak akkor adódik, ha valaki ide­jében nem bírja letenni. Állítja, jobb gyógyszer az eredeti kisüsti szilvapálinkánál, meg a jó házi bornál nincs széles e világon.- Bebizonyítom - mondja ne­vetve. - Amikor reggel felkelek, olykor előfordul, nem jut eszem­be, hová raktam előző este a nad­rágomat. Térülök, fordulok, fel­hajtok egy kupicával, és kis idő után minden megvilágosodik.-Mi az a minden? — Még az is, hol hever az a ro­hadt nadrág! Na, látja, ez az igazi gyógyszer, aminek nem mellék-, hanem jó hatása van ... D. SZABÓ MIKLÓS A legjobb diákrádiósok Az ország legjobb diákrádiósai: Nagy Csaba, Kabdebon Szabolcs és Túróczi Imre FOTÓ! MÉSZÁROS J. Az ország legjobb diákrádiós csapatával büszkélkedhet a Szandaszőlősi Általános Is­kola. A nyolcadikos fiúk mű­sorát találta legjobbnak a Di­ák Újságírók Egyesülete által kijelölt zsűri. Szolnok Túróczi Imre, Kabdebon Szabolcs és Nagy Csaba nem megy a szom­szédba egy kis elevenségért, de valószínűleg ez kellett ahhoz, hogy kellő merészséggel odabal­lagjanak az intézményt megláto­gató Magyar Bálint oktatási mi­niszterhez, s interjút készítsenek a meglepett politikussal. Vala­hogy így indultak, s innen már egyenes volt az útjuk az elsősé­gig­Amikor úgy gondolták, hogy beneveznek a versenyre, nem számítottak ilyen szép sikerre. Ráadásul majdnem elnézték a műsor leadásának határidejét is.- Azt hittük, hogy még van egy hónapunk - mesélte Imre, aki szemmel láthatóan a trió han­gadója. - Az utolsó délután rak­tuk össze a műsort, ezért is lett ilyen jó. Pedig a csapat nem simán állt össze. Szabolcs és Imre osztály­társak, ők ketten lettek először a helyi média „sztárjai”, aztán - mint mondták, pusztán jószívű­ségből - bevették maguk közé a párhuzamos osztályban tanuló Csabát is. A sikert vegyesen fogadták az osztálytársak, Csabának e téren nincs oka panaszra, de Imre és Szabi inkább kis irigységet érez a padszomszédok felől.- Azért mi büszkék vagyunk a sikerre, s talán a jövőben is a mé­diánál fogunk maradni. Terveink már vannak, de azok egyelőre nem publikusak - mondta rop­pant sejtelmesen Szabi. Díjakat is kaptak a Diák Újság­írók Szövetségétől, igaz, alaposan meg kellett vitatniuk, hogy hár­muk közül ki kapja a két tárgyju­talmat.- Egy rádiózásról szóló köny­vet, meg egy mobilt kaptunk. A könyv Imié lett, enyém meg a mo­bil — summázta mosolyogva a végeredményt Csaba. A jószívű Szabi kárpótlásul megkapta Csaba korábbi készülé­két, így helyreállt a rend a csapa­ton belül, s már készülnek is a kö­vetkező adásra, melyet jó szokás szerint csütörtökön ad le az isko­lai rádió. PÓKÁSZ ENDRE Abádszalók Amikor kézhez kapta a minisztéri­umi ünnepségre szóló meghívót, szinte percek alatt lepergett szemei előtt az elmúlt 16 esztendő. Az érettségit követő rövid katonásko­dástól kezdve az újpesti körzeti megbízotti hat esztendőn, majd a BRFK zseblopási alosztályán lehú­zott négy éven keresztül egészen az abádszalóki nyomozói munkáig. Amikor tábornok felettesei sorfala között kilépett, hogy átvegye mi­niszteri jutalmát főkapitányától, dr. Salgó László vezérőrnagytól és Pál Tibor államtitkártól, fülébe csengett egy mondat: Reszkessetek, bűnözők! Igen, ez a mondat több szempontból is találó lehetett, hiszen Bodzás Zoltánnak nem csak az újpesti dzsumbujban és a zsebesek furfangos világában megszer­zett tapasztalata parancsol tekintélyt, hanem a megjelenése is. A fiatalember ugyanis másfél mázsáig lendíti ki a mér­Másfél mázsás tekintéllyel leg nyelvét. Ám, mint az kiderült, Szent György-nap előtt nagyon sok más is nyomott a latban ahhoz, hogy neve ott NÉVJEGY Bodzás Zoltán, rendőr főtörzszászlós Született: 1969. szeptember 10., Szolnok Családi állapota: nős Gyermekei: Zoltán (14), Krisztián (12) Munkahely: Tisza­füredi Rendőrkapi­tányság Abádszaló­ki Rendőrőrse Beosztása: nyomozó szerepeljen a kitüntettek között. Töb­bek között a mindenre megedző jeles fővárosi rendőri múlt mellett az is, amit kapitánya, Fekete Miklós alezredes mon­dott róla:- Zoli egyfajta húzóerőt jelent az állo­mányban. Kitartása, szakmai elhivatott­sága sokszor átsegítette már a kollektívát a legnehezebb helyzeteken is. Hozzáállá­sa, párosulva az ambícióival, közösség- formáló, jó példa... Őszinte szavak, melyeket a tettek úgy igazoltak, hogy Abádszalókon, megyénk egyik legnépszerűbb üdülötelepülésén, jelentősen javultak — a főtörzszászlós munkájának köszönhetően is - a felderí­tési mutatók. A kitüntetett erről nagyon szerényen csak annyit mondott, hogy ehhez a kollé­gák nagyban hozzájárultak, hiszen jó csapatban dolgozhat, olyanban, amely­ben közös minden siker. Persze hozzátette: nagyon jólesett ne­ki az is, hogy élete párja is elkísérhette a minisztériumba, ahol virággal kedves­kedtek neki.- Csilla rendőrként „vállalt” engem, tudva azt, hogy mivel is járhat az én munkám. A kitüntetésem fele az övé, hi­szen megteremtette azt a családi hátteret, ami nélkül nem lehet jó rendőr az ember. A szolgálatok, s a riasztások miatt elma­radt sok-sok családi programért, a nem tervezett távollétekért talán őt is kárpó­tolta ez a figyelmesség, no és persze a fi­úkat is, akik bizony sokszor hiába nyag- gattak, hogy menjek velük horgászni... Bodzás Zoltánon látszik, hogy nem olyan fajta, aki „elszáll” a dicséretektől, sok­kal inkább afféle, aki csendben, rendben te­szi a dolgát. Tudja, hogy az ünnep után jön­nek újra a hétköznapok, az idegenforgalmi csúcs rendőrpróbáló eseményeivel. Úgy véli, nagy dolog, ha az ember azt csinálhatja, amit szeret, amit még az is­kolás éveiben megálmodott. Ezzel együtt lehetnek büszkék a kollégák, a család a másfél mázsás tekintéllyel bíró nyomo­zóra, aki most abban is bízik, hogy jelen­leg munka nélküli felesége hamarosan újra óvodai dajkaként fog dolgozni, s a fi­úkkal is sikerül majd megakasztania egy kapitális harcsát... _________perczemiklós 1 * \

Next

/
Oldalképek
Tartalom