Új Néplap, 2003. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

2003-05-15 / 112. szám

6. OLDAL ALMA M A TÉR 2003. Május 15., csütörtök 1 HIHI 75 ÉVES A GÉPIPARI, KÖZLEKEDÉSI SZAKKÖZÉP- ÉS SZAKISKOLA JENDRASSIK GYÖRGY TAGINTÉZMÉNYE Egy megújulni képes iskola Hetvenöt év az ipar szolgálatában Névjegy Gúth Ferenc igazgató 1970-ben végzett a Gépipariban, ahol 1975 óta tanít. 1987-től általános igazgatóhelyettes, tagintézmény­vezető, 2002-től igazgató. Legmagasabb végzettség: Kossuth Lajos Tudomány- egyetem Bölcsészettudományi Kar Kitüntetések: Kiváló Munkáért (1982), Kiváló Peda­gógus kitüntető cím (1991), Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt (1997), Szolnok Város Pedagó­giai Dija (2002) Egykoron a Gépipariból került ki a megye műszaki elitje, szakembergárdája. Az in­tézményt közel egy esztendeje irányító Gúth Ferenc azt tűzte ki céljául, hogy a hatalmas intézmény — melynek két tagis­kolájában ezerkétszáz nappali tagozatos, háromszázötven levelező hallgató és százhúsz főiskolás tanul — visszaszerez­ze hajdani hírnevét. Hetvenöt év, például egy angliai iskola életé­ben, kevés külső változást hoz. A Gépipari alapítása azonban közvetlenül az első világ­háború utánra esett. Az iskola átélte a máso­dik világégést, egy forradalmat és minden­napjait meghatározta több rendszerváltás, így érthető módon Gúth Ferenc igazgató ar­ra a legbüszkébb, hogy ebben a „közép-eu­rópai” 75 évben az iskola töretlenül, mindig megújulni képesen szolgálta és szolgálja ma is Szolnok és környéke iparostársadalmát, az ipar érdekeit. A megújulásra, az értékek megőrzésére a legjobb példát éppen napjaink szolgáltatták. A fenntartó önkormányzat 1996-ban úgy döntött, hogy közös igazgatás alá vonja a Jendrassik György Gépipari Szakközépisko­hogy a régi alma mater a Baross úton is, a Bán úton is továbbviszi a hagyományait, az iskola nagyságából adódó előnyök kihasz­nálása mellett”. Gúth Ferenc meg­győződése, hogy a tér­ség felemelkedéséhez, hátrányos helyzeté­nek leküzdéséhez csak a helyi ipar fej­lesztésén, erősítésén, új ipar telepítésén át vezet az út. Az ipar je­lenlétéhez és annak működtetéséhez kor­szerű iparoktatás kell, amelyre az iskola fel­készült. Az alapfokú és a középfokú végzettsé­gekre épülő szakkép­zés, a munkaerő-piaci igényeknek megfelelően, széles ská­lán változtatható. Az iskolában folyó nevelő-oktató munka alapgondolata, hogy önálló, felelős döntésekre ké­pes, megújuló alkotómunkára, társa­dalmi értékteremtésre alkalmas, hu­mánus értékeket közvetítő, felsőfokú tanulmányokra képes nemzeti és eu­rópai szellemiségű állampolgárokat neveljenek-képezzenek. Fontosnak tartják olyan műszaki szakemberek képzését, akik a műszaki ismereteik mellett gazdasági, informatikai, nyelvi, menedzserismeretekkel is rendelkeznek. Olyan készségeket kell kialakítani a tanulókban, ame­lyek képessé teszik őket arra, hogy felnőttként is tanuljanak, illetve önállóan tudjanak ismereteket sze­rezni. Akik életpályájuk során nem a társadalom leszakadó, gyakran gondoskodásra is szoruló rétegéhez tartoznak, hanem társadalmunk el­fogadott tagjaivá válnak, alkalmasak lesz­nek az európai értékrendhez történő csatla­kozásra. Az iskola - ma vezető beosztásban lévő volt diákok által ide juttatott - szakképzési hozzájárulási pénzekből, nyertes pályáza­tokból mára korszerű berendezésekkel ren­delkezik. Tanműhelye az ISO 9001 szerint tanúsított. Az iskolai munka egészét pedig a Comenius 2000 minőségbiztosítási rendszer segítségével alakítják át. A Gépipari, mint a város egyik legna­gyobb oktatási intézménye, jó színvonlon képes megfelelni az alapító okiratban kije­lölt feladatának, ki tudja szolgálni a munka­erő-piaci igényeket. A műszaki területen a néhány napos tanfolyami képzéstől - pél­dául rézcsőszerelő - a gépészmérnöki dip­lomáig bármely szinten képes eredménye­sen oktatni — mondja Gúth Ferenc igazga­tó. Az iskola tanműhelye ISO 9001 minősítéssel is rendelkezik _______Sorokban_______ BÁ L ÉS ÜNNEP. Alapításának 75. évfordulóját igazán rangos rendezvénnyel ünnepli a Gép­ipari, Közlekedési Szakközép- és Szakiskola Jendrassik György Tagintézménye. A rendezvény- sorozat május 17-én, szombaton 13 órakor díszünnepséggel ve­szi kezdetét a Szigligeti Szín­házban. Ezt követően 15 órától a régi osztálytársak találkozhat­nak egymással az iskolában. A rendezvényt a Tisza Szállóban este hat órakor kezdődő vacsora és technikusbál zárja. A rendez­vény fővédnökei: Botka Lajosné országgyűlési képviselő, Szol­nok Megyei Jogú Város polgár- mestere és Tokár István, Jász- Nagykun-Szolnok megye köz­gyűlésének elnöke. ÉVKÖNYV. Az ünnepi évfordu­lót egy igazán tartalmas alma­nachhal teszi maradandóvá az iskola, melynek szerkesztője Hídvégi Ilona tanárnő. A Gépi­pari hetvenöt évét történelmi dokumentumok, volt iskolave­zetők visszaemlékezései eleve­nítik fel. Ám a kötetből nem csak a múlt, a jövő is kiolvasha­tó, köszönhetően az iskola mai életét bemutató írásoknak, ame­lyeket az intézményben tanító tanároknál szakavatottabban senki sem tudott volna elkészí­teni. A könyvet mégis a számta­lan fotó- és dokumentumilluszt­ráció teszi teljessé, no és az is­kola tanárainak, illetve végzős diákjainak névsora 1930-tól egé­szen napjainkig. TÚLJELENTKEZÉS. A 9. osz­tályokba 3-5-szörös a túljelent­kezés. Olyan fiatalokat várnak, akik a műszaki pálya iránt ér­deklődnek, és tovább kívánják fejlesztem képességeiket céljaik elérése érdekében. Ennek meg­felelően a 9-10. osztályokban szakmai orientációs képzés fo­lyik, míg a 11-12 évfolyam a szakmai alapozás időszaka. ■ Tanítvány a katedrán Bertalan István azok közé tar­tozik, akik megtapasztalták, milyen gépiparisnak lenni di­ákként és tanárként. A két ér­zést az egykori diákból lett pedagógus egyetlen szóval összegezte: szívdobogtató! Bertalan István 1968-ban lépett be először az iskola kapuján - akkor még mint kisdiák. Falujá­ban ugyanis az volt a szokás, hogy a legjobban tanuló gyereke­ket Szolnokra, a Gépipariba küld­ték. Tanulóként az akkor uralko­dó nagyon nagy fegyelmet volt a legnehezebb megszoknia. Egy esztendő alatt azonban belerázó­dott a iskolai életbe. Az első gépiparis nap után majd’ harminc év telt el, amikor ismét szívdobogva tette kezét az iskola kapujának kilincsére. Berta­lan István 1996- ban, műszaki egyetemmel és tíz­éves tanári pálya­futással a háta mö­gött lépett be ismét az iskolába — ez­úttal már tanár­ként. Az egykori diákból lett tanár­nak ismét egy esz­tendőbe tellett, míg múlt a szívdo­bogása, míg megszokta, hogy kollégának tekintik egykori taná­rai. Mindez sarkallta is, hogy a le­hető legjobban felkészülve álljon a tanítványai elé. A nagy hírű tanároktól elsajátí­tottak ma is segítik. Egykori isko­lai füzeteit gyakran előveszi, sőt megesik, hogy diákjainak is megmutatja, miként kellett akkor jegyzetel­ni. Bertalan István sze­rint ugyan a számító­gép sokat segít az okta­tásban, ám a mai diá­kok - részben a kom­putereknek is „köszön­hetően” — már közel sem tudnak olyan szép külalakkal dolgozni, mint a régi nebulók. Bertalan Istvánnak azonban nem csak a tanításban segít a gép­iparis diákmúlt. Úgy érzi, osztály­főnökként jobban tud segíteni a végzős fiatalok pályaorientációjá­ban is. Bertalan István Vonzó sokszínűség Juhász Julianna Gellai Gábor Juhász Julianna a sokszínű­sége mialt választotta a Gép­iparit. Gellai Gábort viszont mindig is vonzották a mű­szaki dolgok. Egy dologban azonban megegyezik a két diák véleménye: nincs jobb suli a Gépiparinál. A 10. B osztályba járó Juhász Ju­liannát cseppet sem zavarja, hogy „fiús” iskolába jár. Bár a Gépiparit műszaki iskolaként tartják szá­mon, valójában egy sokszínű in­tézmény. Túl a pályaorientációs idősza­kon már azt is sejti, mi lesz, ha nagy lesz. Szállítmányozás terü­letén szeretne dolgozni, így jövő­re a közlekedési alapismeretek ta­nulását kezdi meg. No persze ez csak az alap, hiszen előbb techni­kus szeretne lenni, majd egye­temre vagy főiskolára felvételizni. A Gépipariban azonban nem csak a tanulás a fontos, számos szabadidős program is várja a di­ákokat. Már rögtön az első év gó­lyatáborral kezdődik, ahol a leen­dő diákok megismerhetik egy­mást, tanáraikat és persze az is­kolát. Juhász Julianna kedvenc tan­tárgya a német, ám hogy ki a ked­venc tanára, azt nem tudja eldön­teni. Állítja, minden tanár rendes, szigorúak, de következetesek. Tanárok? - gondol­kodik el a Gellai Gá­bor. A 9. B osztályos fiú szerint cseppet sem szigorúbbak, mint az általános isko­lában voltak. A Gépi­parit azért választotta, mert mindig szeretett a műszaki dolgokkal foglalkozni. A ked­venc tantárgya is a fi­zika, és bár rokon tan­tárgy a matek, de szerinte sem könnyű a Gépipariban. Gellai Gábor is tudja már, hogy a Gépipari után hol szeretne to­vább tanulni: egyetemen. Álma ugyanis a közlekedési logisztikai menedzserdiploma megszerzése. A kilencedikes fiú persze nem lenne igazi diák, ha legjobban a tanulást szeretné. Úgy véli, a leg­jobb buli a suliban a sportnap. Büszkeségük a diákok Hicsó György tagintézmény­vezető a diákokra a legbüsz­kébb. Arra, hogy a Gépipar­ban végzettek megállják a he­lyüket az életben. Hicsó György alig egy esztendeje vezeti a Gépipari, Közlekedési Szakközép- és Szakis­kola Jendrassik György Tagintézmé­nyét. Á nagy múltú in­tézmény katedrájára azonban már csaknem egy évtizede lépett elő­ször. — Nem vagyok szol­noki, így nem sokat tudtam a Gépipariról. Ám amikor feleségem­mel ide jöttünk, rögtön megfo­gott az a családias hangulat, ami a tantestületet és az egész iskolát jellemezte — emlékszik vissza az tagintézmény-vezető. Bár azóta alaposan megfiatalo­dott a tantestület, és az élet tem­pója is gyorsabb lett, a családias légkör továbbra is megmaradt. Ennek - hogy a kollégák figyel­nek egymás problémáira is — kö­szönhető, hogy aki egyszer a Gépipari katedrájára áll, az nem akar másik iskolában tanítani, így stabil a tantestület. Hicsó György mégis a diákja­ikra a legbüszkébb. Az iskolába visszajáró egykori gépiparisok úgy érzik, jó volt itt tanulni, és olyan tudásra tettek szert, amivel megállják a helyüket az életben. Tény, a gépiparis diákok 60-70 százaléka tovább tanul. Legtöb­ben természete­sen a műszaki pá­lyán, előbb tech­nikusnak, majd az itt megszerzett ismeretek birtoká­ban műszaki egyetemen, főis­kolán. Hicsó György szerint legfontosabb, hogy tanulóikat nemcsak felve­szik ezekbe a fel­sőoktatási intéz­ményekbe, de a Gépipariban szerzett műszaki alapismereteik­nek köszönhetően jobban meg­állják helyüket, mint a gimnáziu­mokból érkezett társaik. De nem csak a műszaki tantár­gyak oktatására fektet nagy hang­súlyt az iskola, azokkal egyen- rangúként kezelik a közismereti tantárgyakat. Itt ugyanis gimná­ziumi szintű az érettségi. Ezt jel­zi az is, hogy a Gépipariban fel­nőttoktatás is folyik, levelező és esti tagozaton távoktatási eleme­ket is tartalmazó módon készítik fel érettségire az idősebb fejjel is- kolapadba ülőket.____________■ Hicsó György Minőség a szakképzésben Együtt erősebbek vagyunk, mint külön-külön — állítja a Baross Gábor tagintézmény vezetője. Simon László szerint nem versenyez egymással a két tagintézmény, hanem ki­egészítik a másik képzését. képzés került előtérbe. Azaz a di­ákokat olyan ismeretekkel igye­keznek felvértezni, amellyel megállják a helyüket az üzemek­ben. A változást tükrözi, hogy a tagintézmény nyolcszáz diákjá­nak kétharmada szakközépisko­lai képzésben vesz részt. Felké­A régi Baross-hagyo- mányok az összevo­nással sem vesztek el. Sőt éppen ellenkező­leg, azáltal, hogy fon­tossá váltak, megerő­södtek. Rendszeresen megrendezik a Baross- napokat, és évről évre emlékfát is ültetnek a diákok. Rivalizálásra sincs ok a két tagintéz­mény között, hiszen kiegészítik egymás ok­tatási kínálatát. A Ba­ross Gáborban elsősorban szak­embereket, érettségizett szak­munkásokat képeznek két fő szakirányon, az épületautomati­ka és a közlekedésgépészet terü­letén. A szakképzés már megválto­zott - állítja Simon László. En­nek megfelelően a Barossban is a mennyiség helyett a minőségi szítésükről 41 pe­dagógus gondos­kodik. Szinte minden tanár több diplomával rendelkezik. A szakmai tantár­gyak oktatóinak széles körű isme­retét pedig az jelzi a legjobban, hogy többen a mester- képzésekben is részt vesznek. Az iskola tan­műhelye ISO-minősítésű. A diá­kok - a nyertes pályázatoknak köszönhetően — a legkorszerűbb eszközökön, berendezéseken sa­játíthatják el választott szakmá­juk alapfogásait. A tanműhely felszereltségét jelzi, hogy a Ba­ross tanműhely ad otthont az iparkamara továbbképzőjének is. 1 lÉÉjk Simon László A tanulók segítője Aki ismeri a titkát, annak cseppet sem nehéz feladat egy műszaki iskolában hu­mán tantárgyat tanítania — állítja Zsitnyánszki Andrea. A magyar-történelem szakos ta­nárnő szerint csak meg kell találni a hangot a diákokkal. A fiatal pedagógus örül, hogy három esz­tendővel ezelőtt a Gé­piparit választotta. Pe­dig egy műszaki jelle­gű iskolában, ahová javarészt fiúk járnak, sokak szerint nem egyszerű a feladata egy magyar-történe­lem szakos tanárnő­nek. Zsitnyánszki And­rea szerint azonban ez csak a látszat. A fiúk­kal ugyanis könnyebb dolgozni, hiszen nincsenek olyan allűrjeik, mint a hasonló korú lányoknak. Zsitnyánszki Andrea Az való igaz, hogy többségük a műszaki tantárgyak iránt érdek­lődik, ám az ő figyelmüket is le lehet kötni a történelemmel és az irodalommal. Csak minden órá­nak másnak kell lennie, a száraz tényanyagot pedig oldottabban kell előadni, felvillantva például egy-egy neves személyiség ma­gánéletét is. így előfordult már, hogy annyira sike­rül egy-egy fiatal érdeklődését fel­kelteni, hogy szép eredménnyel sze­repelt országos ta­nulmányi verse­nyen is. Zsit­nyánszki Andrea megtalálta a han­got a fiatalokkal, így őt választották a diákmunkát se­gítő tanárnak. A tanulók pedig szívesen meg is keresik ügyes-ba- jos dolgaikkal. ______________■ lá t és a Baross Gábor Szakközépiskola és Szakiskolát. Az összevonás után is megtartotta mindkét in­tézmény a saját értékeit, így - az igazgató szavai­val - „minden öregdiák­nak azt jelenthetjük,

Next

/
Oldalképek
Tartalom