Új Néplap, 2003. május (14. évfolyam, 101-126. szám)
2003-05-15 / 112. szám
4. OLDAL A POSTÁJÁBÓL 2003. Május 15., csütörtök S Z E R K E S Z T 0 S Egy kis KRESZ Az alábbi eset kapcsán szeretném, ha nem történne baleset a jövőben a következők miatt: Szolnokon a Szapáry, Sóház és Templom utcák, valamint a Galéria melletti parkoló kereszteződése: a védett út kanyarodik, csatlakozik bele egy stopáb- lával, és egy sima „Elsőbbségadás kötelező” táblával elsőbbségadásra kötelezett út. Mivel e két utca közül a stoptáblás van jobbról (Sóház utca), az onnan érkező jármű elsőbbséget élvez a másikkal szemben. A stoptábla megállási kötelezettség ellenére nem jelent alárendelt szerepet az „Elsőbbségadás kötelező”-vel szemben. E két tábla jelentése közötti különbség célja csupán annyi, hogy a kevésbé belátható kereszteződésekben nagyobb figyelmet fordítsunk az áthaladás biztonságára, mint a jól belátha- tókban, ahol viszont fölösleges megállással lassítani a forgalmat. Ajánlom ezt annak a zöld kisautó (talán Corsa vagy Clio) vezetőjének a figyelmébe is, aki április 11-én, pénteken délben körülbelül negyed kettőkor távozott a Galéria melletti parkolóból, valamint a mellette ülő világos hajú hölgynek is, aki kezével a stoptáblára mutogatott, s közben magyarázott... __________________P. F., tZOLWOK Kényszerű parkolás A napokban Szolnokon a Heté- nyi Géza Kórház egyik osztályára volt beutalóm, pontos időre. Nem először fordult elő, hogy csak hosszas várakozás után sikerült az intézmény parkolójában, ületve a környékén legális parkolóhelyet találni. Ezen a napon is így történt. Igyekeztem korábban érkezni, hogy maradjon időm parkolóhely keresésére is. Húszpercnyi sikertelen keresgélés után örömmel tapasztaltam, hogy egy kocsik által már jól bejáratott helyen, az árok és a járda között van számomra egy piciny „parkolóhely”. így az utolsó pillanatban, de odaértem az előjegyzett időpontban a vizsgálatra. A vizsgálat eredménye jó volt, örömöm azonban mindössze addig tartott, amíg a kocsimhoz nem értem, mivel a szélvédőmön megtaláltam a közterület-felügyelő üzenetét, mely szerint szabálysértést követtem el, mert zöldterületen parkoltam, és várhatom a büntetésről szóló csekket. Örömteli dolog, hogy átadták a kórház új szárnyát, de amikor ezt megtették, a tervezéskor az illetékesek miért nem gondoltak arra, hogy akik idejönnek autóval, azok meg is szeretnének állni és parkolni. Hogy mibe kerül ez a parkolás nekem? Kiszámoltam, hogy ha méltányolják a körülményeket, talán megúszhatom 5-6 ezer forintból. (A legális parkolóhely 60 forint.) Kényszerhelyzetben voltam, ugyanúgy, mint azok a sorstársak, akiket már előttem is és utánam is megbüntettek vagy meg fognak büntetni... (NÉV ÉS CÍM ____________A SZERKESZTŐSÉGBEN) A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások — a levélíró előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával — szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Fiatalok! Emlékezzetek ti is! A résztvevők csoportja (beküldött fotó) A Szolnok Városi Nyugdíjasklub és az Utazók Klubja tagjai nemrég barangolásra indultak a Kö- zép-Dunántúlon (Ajka, Sümeg, Zalaszentgrót, Kehidakustány útvonalon). Cél a táj nevezetességeinek megtekintése, új barátok keresése az ajkai nyugdíjasklubban, valamint emlékezés Deák Fe- rencre, a haza bölcsére születésének 200. évfordulója alkalmából. Az élmények hatására egyre inkább közösséggé formálódott csoportunk, amelynek minden tagja remekül érezte magát. Ajkai barátaink példamutató, sok gondolatot ébresztő fogadása, tapasztalataik megosztása, szórakoztató műsoraik bemutatása vidám nótázással fejeződött be. Barátaink elkísértek Deák Ferenc emlékhelyére, ahol a hazaszeretetet tápláló, rövid emlékeztető hangzott el a haza bölcséről, s egy-két történet, amiből mint embert is megismertük Magyarország egyik legnagyobb politikusát, aki Vörösmarty költeménye szerint csak(?l) annyit remélt elérni az életben, hogy „kicsiny legyek a nagy haza hősei közt”. Elgondolkodtató ma ez a kívánság. Hogy miért inspirállak benneteket, fiatalokat erre az emlékezésre? Mert volt pedagógusként tudom, hogy az élménynek nagy szerepe van a hazaszeretet táplálásában, amit ott, a helyszínen hall az ember nagyjainkról, felejthetetlen ismeretet is jelent, ami az emberi agyból és szívből kitörölhetetlen egy életen át. __________________DR. LAMBERT ISTVÁNNÉ, SZOLNOK We sniczky-emléktáblát avattunk Szülőfalumból, Besenyszögről nemrégiben meghívást kaptam egy ünnepségre, ahol egy nagyon kedves, meghitt megemlékezés résztvevője lehettem. Egykori - sokak által nagyra becsült - tanítónk, Wesniczky Antal emléktábláját avattuk fel a művelődési házban, melynek helyén állt az egykori elemi iskola. A régi tanítványok közül többen ott voltunk, és felidéztük az egykori diákéveket, amelyekre mindig szívesen emlékszünk. Ez a megemlékezés egyúttal lehetőséget adott arra, hogy találkozhassunk a besenyszögiek által tisztelt Wesniczky család tagjaival, hiszen Tóni bácsi fiai, Antal és László is eljöttek gyermekeikkel, unokáikká. A két háború közötti években felnövekvő nemzedékek életre szóló nevelést kaptak az olyan tanítóktól, mint amilyen Wesniczky Antal tanító úr volt. Ő nemcsak tanított, de megtanított és generációkat nevelt azokra az értékekre, mint becsület, tisztesség, felelősséggel végzett munka, az idősek és egymás tisztelete, amiről ebben a mai globalizált, jogharmonizált világban kevés szó esik, és bizony-bizony nagyon érezzük hiányát a mindennapi életünkben. Talán azért is éreztük magunkat nagyon jól a Wesniczky-tábla avatásán, mert abban az épületben állítottak emléket egykori tanítónknak, ahol ő nyugdíjas könyvtárosként dolgozott. Ma is él emléke a besenyszögiek között annak, hogy Tóni bácsi kikérdezte a könyvtárba járókat arról, hogy olvasták-e a kölcsönzött könyvet, mert ha nem, hamar kiderült a kérdésekből, és bizony visszaadta azt elolvasásra kérlelhetetlenül. Azon gondolkozom, mit szólna most ahhoz, hogy túlterheltek-e a mai diákok vagy sem. Ő addig tanított, addig magyarázott, amíg mindannyian meg nem tanultuk a leckét, és azt el sem tudtuk volna képzelni, hogy valótlant állítsunk a kérdéseire, mert megfellebbezhetetlen erkölcsi mérce volt számunkra minden szava. Örömömre szolgál, hogy a művelődési ház és könyvtár 2000- ben, a magyar millennium évében választotta névadójául Wesniczky Antalt. Sokan vagyunk az egykori tanítványok közül, akik számára jóleső érzés, hogy Be- senyszögön intézmény viseli Tóni bácsi nevét, és a születésnapján (április 9-én) többen felkeressük a temetőben lévő síremlékét is. Köszönet ezért a szervezőknek és a község vezetésének egyaránt. _______DANYI GÉZA, BESENYSZÖG Rá kóczi postája jól működött A Magyar Posta történetének külön dicső fejezetét képezi II. Rákóczi Ferenc postájának szervezete, működése, mely a fiatal fejedelem magas szintű szervezési készségét is igazolja. Arra törekedett, hogy a posta működésének költségeit az állam fizesse, de számított a vármegyék anyagi támogatására is. Postája elsősorban hadi és közigazgatási célokat szolgált, de személy- és levélszállító intézményét magáncélra is igénybe lehetett venni. Rákóczi Ferenc postájának három főútvonala volt, ebből ágaztak ki a fő- és mellékágak. Legfontosabb az északi (lőcsei) és a középső fővonal volt, mely a Rákó- czi-birtokokat, -városokat kötötte össze. A szabadságharc szellemében és nyelvében magyar, megszervezett, fokozatosan kiépített, mintegy 2200 kilométer hosszú posta- hálózat alakult ki. Postamesterek, veredáriusok dolgoztak a 63 postaállomáson. Háromféle postajárat volt, az ordinária posta hetenként kétszer indult minden irányban. Utazási sebessége óránként 7 kilométer volt. A postakocsin személyeket, csomagokat és leveleket továbbítottak. A postajárat elsőbbséget élvezett az utakon, előírták a postakürt használatát. A fejedelemnek külön hatcímeres futár továbbította az udvar leveleit. Ügyes, bátor futárokra volt szükség, akik képesek voltak minden akadályon elvinni a levelet anélkül, hogy az ellenség kezébe kerülhetett volna. A postaszervezet és a postai szolgálatban álló személyek megbecsülésére jellemző, hogy azok közbiztonságára is nagy gondot fordítottak, az alkalmazottak mindennemű adózás alól mentesek voltak, a harcoktól hivatalosan otthon maradhattak. Védelmük érdekében a fejedelmi tanács Szerencsről 1708. május 2- án kelt levelében arra utasítja Károlyi Sándort, hogy a postarablók kinyomozása érdekében tegyen meg minden intézkedést. A Rákóczi-posta első járata 1703. december 12-én indult a szerencsi fejedelmi udvarból. A levéltárakban lévő levelek azt igazolják, hogy nagyon sok levelet kellett továbbítani e postának. A fejedelem különösen sok levelet küldött a Jászságba és Szolnokra. Számos európai uralkodóval, hadvezérrel, katonáival is levélben tartotta a kapcsolatot, küldte parancsait és utasításait, melyeket elsősorban magyarul, latinul vagy francia nyelven írta, szembetűnő szép és utánozhatatlan aláírásá- val.A vesztett csaták nyomán Rákóczi postája is hanyatlásnak indult, és a szatmári béke után a támogatókkal együtt elhalt a dicsőséges kuruc posta kürtszava is. NAGY JÓZSEF A MAGYAR FILATÉLIAI TUDOMÁNYOS TÁRSASÁG TAGJA Leikeinkből is fakadnak virágok A közelmúltban kinyitotta kapuit a szülők és érdeklődők előtt a szolnoki Liget úti iskola. Nyűt tanítási órákon, szakköri foglalkozásokon vehettünk részt, majd befejezésként a záróünnepélyen. Szeretném megosztani azt a túlcsorduló érzést, ami szülőként eltöltötte szívemet, mert ezekben a napokban átéltem a csodát, megtapasztaltam, „hogyan születik a fény”, mely mögül előbukkannak az igazgyöngyök, akiket átölel a szeretet. Az iskola tanárai, dolgozói odaadóan teszik dolgukat, és születik meg munkájuk nyomán a csoda. így tapasztaltam a 8. a osztályosok irodalom- és kömye- zetóráján, ahol tárgyi tudásukat biztonsággal mondták el, tanáruk arcáról sugárzott feléjük a szeretet, mely visszasugárzott tőlük. A kommunikációs szakkörben megéltem, hogy igazi hivatásszeretettel mindenre képes egy ember, akinek gyógypedagógus a végzettsége. Az aula kézzel festett ablakain át bemosolygott a napsugár, figyelő gyermekarcok, tanárok, szülők feledték el közel két órára, hogy milyen a kinti világ. Lei- keinkből is fakadnak virágok című összeállításuk egy gyöngyszeme volt a műsornak. Leg- meghatóbb a foglalkoztató csoport bemutatkozása volt. Középsúlyos fogyatékos, autista kisfiúk és kisleányok örültek egymásnak nevelőik kezét fogva, ezzel ajándékozva meg bennünket és egymást. A köszönet, tisztelet és hála érzését tolmácsolom minden felkészítőnek és résztvevőnek. SZÁNTHÓ JUDIT SZÜLŐ Már felkészült rá Az Alkotmánybíróság 1997-ben kiforratlannak tartotta az aktív eutanáziát, az sértené a betegek önrendelkezési jogát, mivel az orvos beavatkozásával történne a gyógyíthatatlan beteg életének elvétele. Ezzel szemben engedélyezte és törvényben szabályozta a passzív eutanáziát, mely szerint a gyógyíthatatlan beteg önrendelkezési jogánál fogva visz- szautasíthatja a kezelést. Ebben az esetben orvosi beavatkozás kizárásával történik. Hat év telt el azóta, hogy az Alkotmánybíróság fóruma ez év áprilisában az eutanáziában döntsön. Ez idő alatt nagyon sok indítvány érkezett, melyben kérelmezték a gyógyíthatatlan be te- gek orvosi segítséggel történő elhalálozását. Az Alkotmánybíróság a kegyes halál aktív formáját nem fogadta el, mert az sértené az érintettek önrendelkezési jogát, mivel életükről az orvosok döntenének. Viszont az 1997 óta törvényben szabályozott passzív eutanáziát továbbra is változtatás nélkül helyben hagyta. A betegnek joga van életének sorsáról dönteni azáltal, hogy a kezelést visszautasíthatja. Úgy gondolom, az Alkotmánybíróság az emberi méltóság figyelembe vételével döntött, csakúgy, mint 1997-ben, még akkor is, ha a törvény maradt a régiben. A kegyes halál passzív formájának működése nagyban függ attól, milyenek a kórházak, intézmények ellátottságai, meg tudják-e teremteni a szükséges feltételeket a gyógyíthatatlan betegek életmeghosszabbításához. A halálba küldés is sérti a személyiségi jogot még abban az esetben is, ha felkészítik a beteget a halálra. Jó hírű fővárosi kórházban súlyos beteget látogattam. Ottjár- tamkor a pszichiáter jövetelét jelezte a nővér, amit fáradtságra hivatkozva a beteg azonnal visszautasított. Két hét alatt már minden nap felkészítette a halálra.- Már felkészültem rá, mielőtt bejöttem - mondotta nekem. - Miért sürgetnek? Lelke mélyén nagy árat fizetett utolsó útjára. BARANYI J. ______________________SZOLNOK Megkülönböztetés? Nagy tragédia érte családomat: katonatiszt fiam a közelmúltban elhunyt. A Hadkiegészítő Parancsnokság eltemette katonai tiszteletadással, felejthetetlen szertartással, melyért köszönete- met fejezem ki a honvédségnek és a fiam munkatársainak. Mély gyászomhoz tartozik azonban a következő, elszomorító eset. Jászapátin két helyen, a temető bejáratánál és a templom bejárati ajtajánál értesítik a lakosságot a halálesetekről. Szomorúan hallottam, hogy a plébánia illetékesei a gyászjelentést a templom ajtajáról levették, merthogy ez nem illeti meg az elhunytat és családtagjait, ugyanis nem egyházi szertartással történik a temetés. Városunk lakosságát, még a nagyon vallásos embereket is felháborította ez a diszkriminatív megkülönböztetés, kegyeletsértés, amelyet elfogadhatatlannak minősítettek. _________________GY. I„ JÁSZAPÁTI A „cukrászfej edelem” A vendéglátó-iparosok a magyar cukrászok egyik fejedelmeként tartották számon a szolnoki születésű cukrászt, Rudnay Jánost (1908-1989), aki önéletrajzában élelmiszer-ipari szakírónak titulálta magát. A nagy szaktekintélyről születésének 95. évfordulója alkalmából emlékezünk meg e néhány sorban. Sokoldalú, tehetséges és szorgalmas életútja volt: könyveket írt, tanított, újított, előadásokat tartott, zsűrizett és tucatnyi lapban jelentek meg cikkei. Szülei erdélyiek voltak. A ceglédi főgimnáziumban érettségizett. A háború után Közellátási Minisztérium szervezésében vett részt, a kormány Duna-Tisza közi iparindítási miniszteri biztosa, majd élelmiszeri kormánybiztos, állami élelmiszer-ipari főellenőr, csokoládégyári főmérnök volt, és 1958-tól a vendéglátásba került. Tanított szakmunkásképzőben, főiskolán, bírósági cukrászati szakértő volt, 1960-tól a KPVDSZ vendéglátó titkárságának tagja, a Szabadakadémia egyik vezetője és előadója. Élelmiszer-ipari és vendéglátó-ipari előadásokat tartott Budapesten és vidéken. Szakkönyvei 1965-től jelentek meg, részben német, angol és spanyol nyelven is. A kávé című művét Brazüiában is kiadták. Idősebb korában kultúrhistóri- ai kuriózumokkal kezdett foglalkozni. Műgyűjtő: többek között muzeális értékű gyűjteményét könyvtáraknak és közgyűjteményeknek, múzeumoknak ajándékozta. Egyebek mellett megkapta a Kiváló Feltaláló és Újító kormánykitüntetés arany és ezüst fokozatát. ___ DR. RUDNAY GÁBOR Lo vas futár
