Új Néplap, 2003. május (14. évfolyam, 101-126. szám)
2003-05-13 / 110. szám
4. OLDAL AHOL 2003. Május 13., kedd 1 üfflj E L U N K TISZAFÖLDVÁR AZ ÚJ ÉVEZREDBEN Röviden NAGYOBB ISKOLA. A Kossuth úti általános iskola már régóta szűknek bizonyul. Több épületben szétszórva kell dolgozniuk a pedagógusoknak, valamint tanulniuk a gyerekeknek. Ezért az ön- kormányzat szeretné most végre egy tető alá hozni az összes tagintézményt. Ehhez az intézményt egy szinttel kívánják megemelni. A mintegy 180 millió forintos költségvetés fedezéséhez a megyei területfejlesztési tanácshoz pályázik a város vezetése. GONDOZÓHÁZ. A parlament jóváhagyása is kellene ahhoz, hogy végre megépülhessen az idősek gondozóháza a településen. A címzett támogatási kérelemben egy félmilliárd forintos beruházáshoz várják az állam anyagi segítségét. LAKOSSÁGI SEGÍTSÉG. Az önkormányzat a tiszaföldváriak segítségét kérte és meg is kapta a joggal várt járdaépítések folyatásához. Azokban az utcákban, ahol az ott élők közreműködnek az építésben, a napokban megkezdődnek a munkálatok. Mivel a város egész területén akadtak vállalkozó szellemű közösségek, így elég sok feladat vár az érintettekre. ÚJ GÉPEK. A városi víz- és csatornamű vállalatnak, valamint az önkormányzat közhasznú társaságának is több gépre, illetve egyéb eszközre lenne szüksége. Erre is pályázik a település, a megyei területfejlesztéstől várják a kedvező határozatot. ■ \ i A* i 1«? ’ TESTVÉRVÁROSOK. Testvérvárosi szerződést kötött Tiszaföldvár és a németországi Grafenberg városa. Az ünnepélyes ceremóniára Földváron került sor, ahol emellett természetesen számos tartalmas program várta az érdeklődőket. ■ Naggyá tenné a pálinkát Szicsek János az egykoron messze földön híres tiszaföldvári szeszfőzés egyik utolsó hírmondója. A gazdasági nehézségek közepette is talpon tudott maradni, fejlődő cégét és kiváló szakmai munkáját a város Pro Űrbe díjjal, a megyei kereskedelmi és iparkamara pedig az Év Vállalkozója kitüntető címmel jutalmazta. Amikor Szicsek János 1980-ban a tiszaföldvári termelőszövetkezet szeszfőzdéjének vezetője lett, még számos szeszfőzdés dolgozott a településen. Aztán hét évvel később úgy döntött, hogy a saját lábára próbál állni, otthagyta első komoly Szicsek János saját termékeivel is kivívta az elismerést szakmai sikereinek színhelyét, és Cserkeszőlőn vásárolt egy kis szeszfőzdét.- Még a dátumra is pontosan emlékszem, 1988. június 18-án indult a saját cégem — mesélt a kezdetekről Szicsek János. — Az egy szerencsés korszak volt, jól jövedelmezett a munkám, így néhány évvel később visszajöttem Földvárra, és megvettem az akkorra tönkrement szövetkezet főzdéjét, a korábbi munkahelyemet. Az első időszakban mindent saját magának kellett csinálnia, egy személyben volt beszerző, könyvelő, szeszfőzdés. Már akkor sem elégedett meg azzal, hogy csak a behozott vagy megvett gyümölcsből főzzön megrendelésre pálinkát, saját termék kiadásán dolgozott. Ennek köszönhetően ő volt az első magánfőzdés, aki saját áruval jelentkezett a piacon. A szakma időközben mély válságát élte. A különféle állami szigorítások miatt sorra zártak be a kisebb üzemek, mára a korábbi 1300-ról 641-re csökkent a számuk.- Sok ok vezetett odáig, hogy ez így alakult. A szakmánkban igen alacsony szintű volt a szakértelem, márpedig enélkül minőségi javulást nehezen lehet elérni. A piaci változások bizony nem kedveztek a kisebb üzemeknek, a nívósabb, igazi gyümölcspálinkák pedig egyre kevésbé jelentettek bevételi forrást. Egy kivezető utat találtam: azonosultam a piaci elvárásokkal, s olyan termékeket gyártottunk, amit kerestek. Jellemző volt a helyzetre, hogy míg a kilencvenes évek közepén az égetett szeszek összforgalmának harminc százalékát tette ki a gyümölcspálinka, addig ez ’96- ra mindössze öt százalékra esett vissza. Öt évvel ezelőtt igazán komoly választás elé került Szicsek János. Világosan látszott, hogy csak akkor tud talpon maradni, ha piacot teremt magának. A következetes, tervezett munka eredménnyel járt, hiszen az 1997-ben még mindössze harmincmilliós árbevételből gazdálkodó vállalkozás a tavalyi esztendőt 1,3 milliárd forintos forgalommal zárta. Az időközben ital-nagykereskedéssel bővülő cég mára biztos piaccal rendelkezik, öt telephelye van, ezer boltnak szállít, s évente egymillió palacknyi saját égetett szeszt készítenek gyártóművükön. S milyen lehet a jövő? Ki tudja, talán fényes, talán bizonytalan, de Szicsek Jánost ismerve semmiképpen sem eseménytelen.- Azt vallom, hogy a magyar pálinkának nagy jövője lehet. Ehhez szeretnénk igazodni, a napokban készül el Budapesten a Magyar Pálinka Háza, ahol a legjobb magyar termékeket forgalmazzuk. Új termékpalettát terveztünk, ahol már a palackok formáját is igyekeztünk úgy kialakítani, hogy az figyelemfelkeltő és tetszetős legyen. Hamarosan egy nagykörűi vállalkozóval karöltve a piacra kerül a körűi cseresznyepálinka. Minden jelentősebb nemzetközi kiállításon részt veszünk, hogy megismerjenek és elismerjenek bennünket. Terveink tehát vannak. De az igazság szerint arra vágyom a legjobban, hogy vehessek végre egy pipát és lemehessek egy jót horgászni. Na meg az sem ártana, ha a megmaradó száz- egynéhány szeszfőző üzem között ott lenne az enyém is. ___________________ ■ Él ete a tanítás Kis Istvánná pedagógus-pályafutásának négy évtizedéből több mint hármat Tisza- földváron tanított. Munkáját Pro Űrbe díjjal ismerte el a földvári képviselő-testület. Már aktív tanítónőként is számos sikerélményben volt része Kiss Istvánné Évának, hiszen az egyik leghálásabb feladatok egyike, ha apróságokkal foglalkozhat az ember. Emellett szakmailag is több díjat kapott, volt ő az oktatásügy kiváló dolgozója, kapott pedagógiai szolgálati emlékérmet, úttörő-vezetői emlékérmet, szakszervezeti elismerést, de nem hiányzik gyűjteményéből az aranydiploma és a Pro Úrbe díj sem.- Emlékszem, amikor gyerek voltam Rákóczifalván, még egyáltalán nem volt divat, hogy tovább tanulnak az emberek - mesélte Éva néni. — Szüleim kocs- márosok voltak, s plébános beszélte rá őket, hogy engedjenek el, mert az én eszemmel még többre vihetem. Kiskunfélegyházán az egyházi tanítóképzőben diplomáztam. Hívtak engem Kőszegre is az apácákhoz, de inkább a tanítást választottam. Pedig volt egy pillanat, amikor majdnem kémikus lettem, ám a katedra vonzóbbnak tűnt. Nem is bánta meg sem ő, sem pedig azok az iskolák, ahol dolgozott, hogy így határozott. Rá- kócziújfalu után Tiszaföldvárra vezetett az útja férjével együtt, aki szintén tanítóként oktatta a jóra a gyerekeket. Nem is tudott szakítani a tanítással 1985-ös nyugdíjazását követően sem, egészen két évvel ezelőttig visz- szajárt korrepetálásokat tartani. A tanítás nem egyszerűen szakma, hanem hivatás is egyben. Úgy tapasztalom, ma a többség hozzáállása még nem az igazi ezen a téren, sajnos a tudás, a szakma szeretete és a hivatás nem passzol össze teljesen. Mondják, hogy nem volt egy megfizetett szakma, pedig nem minden a pénz. Én sohasem kerestem sokat, gondom mégsem volt a tanulókkal. A pedagógia megfertőzte Éva néni családját, fia ugyancsak tanít, drámapedagógusként hasonlóan sikeres, mint szülei voltak. ÓVODAI OKTATÁS. Harminc éve indult Tiszaföldváron a Hajnóczy gimnáziumban az óvodai oktatás. A jeles, 1972-től 1993-ig tartó korszakot bemutató kiállítást Ferenczi György (balra), a gimnázium igazgatója és Tálas László egykori vezető nyitotta meg. __________■ ELBALLAGTAK. A Hajnóczy József Gimnázium és Humán Szakközépiskola száz végzős diákja köszönt el múlt hét pénteken szeretett iskolájától. Az ifjakra a szép emlékek mellett vár még komoly megmére- tés, az érettségi, illetve a felvételi egyaránt ad tennivalót a nagy hírű intézmény diákjainak.__________■ Ni ncs ideje megöregedni Takács Józsefeiének nehéz elhinni, hogy valóban hetvenöt éves. Az örökifjú földvári nyugdíjas pedig éppen eny- nyi, csak hát annyira mozgalmasak a mindennapjai, hogy nincs ideje megöregedni. Erzsikét feltehetően a legtöbb helybéli nyugdíjas ismeri. A nyugdíjasklub volt vezetője többek között a népdalkor megalakításával vált ismertté, fáradhatatlan szervezőmunkáját a napokban Pro Űrbe díjjal jutalmazta a város önkormányzata.- Kapcsolatokat teremtettünk más klubokkal, énekkart alakítottunk, névnapi esteket szerveztünk, egyszóval rengeteg programot hoztunk össze — mesélt a tartalmas nyugdíjasklubi lét titkairól a díjazott. Erzsikének azért nem volt olyan újdonság a pezsgés. A Takács Józsefné martfűi cipőgyárban lehúzott évtizedek alatt sok barátnőre tett szert, akikkel a mai napig tartják a kapcsolatot. Ahogyan ő mondja, ki sem kellene tennie a lábát a házból ahhoz, hogy ne unatkozzon, annyian jönnek hozzá nap mint nap. Azonban az utóbbi hetekben, hónapokban már visszavonult, persze amennyire egy örökmozgó ember tud. Férje betegsége miatt inkább otthon marad, hiszen élete párja azért fontosabb minden programnál.- Mindig feltaláltam magam, valószínűleg így, a végleges nyugdíjba vonulásom után sem fogok unatkozni. A szomszédunkban lakik a lányom, van két unokám, egyszóval tényleg hálás lehetek az életnek. A fantasztikus energiát, a vidámságot Takács Józsefné nyugalmas hétköznapjainak köszönheti. Ennek titka nem a nyugdíjaslétben keresendő. — Az időseknek nem öregkorukban kell gondolkodniuk azon, hogy mi lesz holnap vagy azután. Fiatalon kell ésszel élni, s akkor nem lehet baj. Ha meg az ember talál magának elfoglaltságot, akkor igazán szép lehet az öregség is. Az oldal az önkormányzat és a kiadó együttműködése alapján jelenhetett meg. A költségeket az önkormányzat viseli.
