Új Néplap, 2003. április (14. évfolyam, 76-100. szám)

2003-04-03 / 78. szám

4. OLDAL A SZERKESZTŐS É G POSTÁJÁBÓL 2003. Április 3., csütörtök Ilyenek is vannak Sokszor elhangzik fejcsóválás- ok, rosszalló tekintetek kereszt­tüzében:-Ej, ej, ezek a mai fia- j talok... Pedig ők sem egyformák, ahogy az idősek sem. Mindez Szolnokon, a fedett piaccsamok azon részén jutott eszembe, ahol a gazdatejet mérik és árulják. Jó­kora sor várt türelmesen. Lehet­tünk vagy kilencen, köztük ezüstös hajú anyókák is. Mit ad az ég, érkezik egy férfi, afféle hetvenes. Körülnéz, se szó, se beszéd, odalép a sorban legelső­höz, és így szól: — Megengedi hölgyem, hogy én következzem? Sajnos fáj a lábam - mutatja, és még biccent is. A nő kényszere­detten: - Jó, akkor kérje a tejét...- Valami ilyesmit rebeg, bár a többiek morognak: mi se va­gyunk fiatalabbak, se egészsége­sebbek és kivárjuk a sorunkat. A férfi vesz néhány tejfélesé­get, fizet és távozik. Nem mesz- sze, jó nyolc-tíz méterre isme­rőssel találkozik, és a parolázás után jóízű párbeszédbe elegyed­nek. Bizonyára izgalmas lehet a téma, mert a sorunk lassan el­fogy, de ők még mondják, . mondják. Úgy látszik, csak a sorban állásra fáj a bajszos, ősz hajú úr lába, a traccsolásra nem, mert tíz percnél is tovább bírja. Minderről a régi szólásmondás fordítottja jut eszembe:- Ej, ej, ezek a mai öregek... Tévedések elkerülése végett ezen a napon még véletlenül sem a sorban állókra értettem... -d­RAJZPÁLYÁZAT. A Petőfi-he- tek kulturális és sportrendezvé­nyek rajzpályázatára a török­szentmiklósi általános iskolások küldték el munkáikat. Képünket a házigazda Petőfi általános isko­la JcoUektávájaJcészítette^_ (CS. I.) Derűs órák voltak A Szolnok Városi Klubok és Nyugdíjasok Érdekvédelmi és Kulturális Egyesülete szervezésé­ben huszonhárom nyugdíjas­klubnak a tagjai vettek részt a „Derűs órák nyugdíjasoknak” farsangi rendezvényén; a házi­gazda szerepét a Szandaszőlős Nőklub és a Hámán Kató Klub látta el. Az elnök köszöntését Nagy Tímea, Radnóti-díjas sza­való és a Gyimes együttes műso­ra követte. Az ötletekben gazdag jelmezes felvonuláson nagy si­kert aratott a magyar ruhás pá­ros, a spanyol tánccsoport, az éj­királynő, a tavasztündér, a virág­árus, a rőzseszedő asszony és a hófehér hattyú. A jó zene táncba vitte a szépkorú közönséget. Na- | gyón jó hangulatban szórakoz­tak a résztvevők. A néhány éve rendszeressé vált Derűs órák ren­dezvény kéthavonta színesíti a nyugdíjasok életét, derűt, jó han­gulatot teremtve a résztvevők­nek. Ezúton mondunk köszöne- | tét a szervezőknek, a VMZK ve- [ zetésének, hogy legutóbb is tar­talmas kikapcsolódást nyújtottak J a szórakozni szerető nyugdíja­soknak. FERENCZ TIBORNÉ A levelekből válogatunk. A kiválasz­tott írások - a levélíró előzetes hozzá­járulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétle­nül azonosak a szerkesztőség állás­pontjával. Névtelen vagy címhiányos írások köz­lését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Szeresd a fát, szeresd az erdőt! Hogyan lehetsz a saját erdődben erdész? Sok ember a tüdását és a csúcs- technikát próbálja felhasználni ahhoz, hogy a Nap éltető sugarait valamilyen formában használha­tó energiaforrássá alakítsa. Van­nak már jó megoldások ezen a té­ren, de a használhatóságuk, a be­ruházási költségigényük még hosszú ideig gátolják az elterjedé­süket. Ugyanakkor ebben a felgyor­sult világban hajlamosak va­gyunk megfeledkezni arról, hogy a Nap energiáját a legtökélete­sebb formában a növények zöld felülete tudja használhatóvá ala­kítani, amit a fás szárú növények, a fák évről évre, bővülő formában képesek elraktározni, és mindezt úgy, hogy közben az emberiség számára éltető oxigént termel-' nek. Továbbá fontos megjegyezni azt, hogy a mindannyiunk szá­mára könnyen elérhető és meg­termelhető fa, a benne rejlő ener­gián túl, sok esetben jelentős használati értékkel is rendelke­zik. Három évvel ezelőtt a nyárfa még ugyanolyan volt számomra mint a többi, de azóta sok min­den megváltozott. Hogyan is tör­tént mindez? Többévi szántóföldi növény- termesztés tapasztalata vezetett arra az elhatározásra, hogy a mű­velt területek mélyebben fekvő részén - az eredménytelen ter­mesztés miatt - próbálkozzam másfajta hasznosítással. A lehető­ségek és a célszerűség figyelem- bevételével döntöttem öt hektár nyárfaerdő telepítése mellett. Mivel az erdőtelepítésről sem­miféle ismeretem nem volt, ezért megkerestem a szolnoki Nefag Rt. egyik vezetőjét, akivel több­szöri tárgyalás és egyeztetés után létrejött egy hároméves szerző­dés, amely részletesen tartalmaz­ta a két fél feladatain túlmenően az elszámolással kapcsolatos kö­telezettségeket is. így került 2001 tavaszán földbe a Nefag Rt. kétéves Pannónia nyárfacsemetéje, amit az ültetés után azonnal visszavágtak tőből, hogy a gyökér erősödjön. Izga­lommal vártam az új hajtások előtörését a földből, ugyanakkor fájó szívvel néztem az ültetés és a szippantós öntözés által hátrama­radt mély traktomyomokat. Hogy a sorok környezete ne gyomosod­jon, vásároltam egy 5,5 ló­erős, Honda motoros rotáci­ós kapát, és ezzel műveltem a sorokat. A sorközöket ha­gyományos módon bérbe tárcsáztattam, de az idő tel­tével egyre inkább éreztem a különbséget a tárcsázott és a rotált talajfelület között. 2002-től elégedetlenségem­nek engedve, szakítottam a tárcsázással és a teljes felü­letet rotálással műveltük a későbbiekben. Az ered­mény nem maradt el, őszre a fák törzse elérte a 8-10 cm átmérőt, és az 5-5,5 méteres magasságot. Ezen túlmenő­en ami még szembetűnő, Fenti képünkön az egyéves nyárfa és a dugvány, ahonnan indult és lent a kétéves nyárfa látható hogy az erdő teljesen homogén, egységes és egyöntetű fákból áll, kivéve a vadak által károsított egyedeket. 2002 tavaszán egy 0,5 hektáros területen (bányagödörben) pró­bára kívántam tenni minden ed­dig megszerzett tudásomat, ta­pasztalatomat és megfigyelése­met. Szakítva a Nefag Rt.-vel, önállóan kezdtem a telepítésbe. Az előkészített talajba 3x3 méte­res távolságban dugtam le 30-40 centis, általam kiválasztott és gyökeresedésre előkészített ága­kat. A területet traktor többé nem taposta, rotálással műveltem a teljes felületet. A dugványokból előtörő hajtások a gondoskodást azzal hálálják meg, hogy őszre 2,5 méter magas, szemet gyö­nyörködtető erdővé fejlőd­tek. Szívesen megyek ki az erdőbe, nagyon jó a fák kö­zött lenni és ott dolgozni. A fák érzik a szeretetemet, én pedig érzem a bennük lévő erőt a növekedésre. Úgy ér­zem, hogy az elmúlt két év tapasztalata egy olyan tech­nológiát érlelt meg ben­nem, ami a nyárfaerdő tele­pítését lényegesen olcsób­bá és eredményesebbé te­heti a hagyományos mód­szerrel szemben. Ugyanak­kor el kell ismerni, hogy ez a technológia magasabb élőmunkaerő-igénnyel ren­delkezik, de ezt a többlet- munkát a költségmegtaka­rítás és az eredményesség bőven pótolja. A technoló­giámat elsősorban azok számára ajánlom, akik kötött talajon, ki­sebb területen, önállóan kíván­nak nyárfát telepíteni. Olaszországban tapasztaltam, hogy akár már néhány száz vagy ezer négyzetméter, művelésre ke­vésbé alkalmas területet is nyár­fával hasznosítanak. Magyaror­szágon az EU-csatlakozás után lesznek olyan művelésből kiszo­ruló területek, ahol előtérbe ke­rülhet a nyárfaerdő telepítése. Mindezek figyelembevételével aki úgy gondolja, hogy szeretne önállóan nyárfát telepíteni, annak referenciáim bemutatásától a szakmai tapasztalataim és a tech­nológiám biztosításáig készség­gel állok rendelkezésére. _______________________ NEMES LAJOS, ÖCSÖD „G yermekeinkben érlelődik a jövő A 2002/2003-as tanévben — március 11—27. között — második alkalommal került sor a Jász-Nagykun- Szolnok megyei pedagógiai hetek megrendezésére, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Pedagógiai Intézet- Pedagógiai Szakmai és Szakszolgálat szervezésé­ben, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Önkormány­zat, Szolnok Megyei Jogú Város Önkormányzata, a települési önkormányzatok és a vállalkozó szelle­mű közoktatási intézmények összefogásával. A rendezvénysorozat fővédnökei Tokár István, a megyei közgyűlés elnöke és Botka Lajosné, Szol­nok polgármestere voltak. A rangos rendezvény rendkívül találóan megvá­lasztott mottójának megfelelően 44 településen, 66 szakmai program várta az érdeklődő pedagóguso­kat. A konferenciasorozat jól tükrözte azt a paradig­maváltást, ami ma a közoktatásban zajlik. Gazdag témaválasztéka felölelte az oktatás-nevelés egészét, a legkisebbek gondjaitól a legnagyobbakig, az óvo­dától a szakképzésen át a kétszintű érettségiig. A résztvevők első kézből kaphattak naprakész tájé­koztatást egy-egy szakterület tudományos kutatói­tól, és közvetlen szemlélői, tanúi lehettek az okta­tás módszerbeli megújulásának a látott tanórákon. Az Európai Unióhoz való csatlakozás küszöbén új utak előtt áll a közoktatás, amely új módszereket is igényel. A rendezvénysorozat szervezői nagy kö­rültekintéssel választották meg a témákat, az elő­adókat és a helyszíneket. Az előadásokból megis­merhettük a XXI. század óvodájára és iskolájára vo­natkozó elképzeléseket, az intézményekkel kap­csolatos társadalmi elvárásokat. A változás előtt álló közoktatási törvény szelle­mében sok szó esett az egész életre szóló tanulásra való felkészítésről, ami magában foglalja a képes­ségfejlesztést, az alapkészségek megalapozását, a felzárkóztatást, az elsajátított ismeretek alkalmazá­sának képességét és a tehetséggondozást egyaránt. Rendkívül komoly, tudatos munkát vállalt magá­ra a pedagógiai intézet kollektívája a változásokra való felkészítésben. Széles körű információkat adott minden, a közoktatási intézményeket érintő elméleti és gyakorlati kérdésben. Az előadások fő témái, címei voltak: Kérések és eredmények; Új irányok a közoktatási minőség fej­lesztésében; Kisgyermeknevelés Magyarországon; Pedagógus személyiség, pedagógus szerep a XXI. században; A gyermek- és diákjog megjelenése a közoktatási intézményekben; Paradigmaváltás a módszertani kultúrában; hogyan motiváljunk? - a tanulásra késztetés, a tanulásiiatékonysága érdeké­ben; A tanítás, a tanulás folyamatának szabályozá­sa - a belső gondozói rendszerrel - az osztályter­mi folyamatok szintjén; A szakképzés jövője az Eu­rópai Unióban; Hasznos tudnivalók 4z új, kétszintű érettségi vizsgákról. Rendkívül gazdag kínálatot biztosítottak a vállal­kozó szellemű óvodák és iskolák bemutató foglal­kozásai a gyakorlati tapasztalatokat gyűjtő kollé­gáknak: a művészed nevelésről, a drámajáték alkal­mazásáról, a könyvtárhasználatról, iskola-előkészí­tésről, az eltérő képességű tanulókkal való foglalko­zások lehetőségeiről, a kooperatív tanulási techni­kákról, az iskolai informatikaoktatásról, az erdei is­koláról, a történelem tanításáról és szinte minden szakterületről. Nagy „út” előtt állnak az oktatási intézmények, megújulás előtt áll közoktatásunk. Nem mindegy, hogy a változások hogyan következnek be, hiszen közvetlenül vagy közvetve a társadalom nagy ré­szét érinteni fogja. Érinti a gyerekeket, a gyereke­ken keresztül a szülőket, nagyszülőket, a pedagógi­ával foglalkozó szakembereket. A most lezajlott pe­dagógiai hetek programsorozata sokoldalú és rend­kívül hasznos előkészítője volt ennek a folyamat­nak. A zárókonferencia egyik gondolatát idézve azonban tudnunk kell, hogy „minden változás azo­kon a pedagógusokon múlik, akik részt vesznek en­nek a rendszernek a megvalósításában”. SZAUTNER JÁNOSNÉ TANÍTÓ-FEJLESZTŐ PEDAGÓGUS A Kolozsvári felüljáró A Kereskedelmi Minisztérium 65 évvel ezelőtt, 1938 áprilisában betervezte az 1939-es költségve­tésébe a szolnoki, Abonyi úti vas­út feletti közúti felüljáró megépí­tésének költségeit. A felüljáró mielőbbi felépítését az ottani sok halálos baleset és a sokszor 20 perces sorompózár is sürgette, így 1938 őszén elkez­dődtek az előmunkálatok. Az első lépés a 4-es és 32-es számú utak összekötése (mai Nagy Sándor József út), megépí­tése volt, hogy a Budapest felől jövő és a városból ki-be menő forgalom a rékasi sorompó bizto­sításával bonyolódjon le Szolnok város felől a híd felépítéséig. Az út építésében több száz talicskás kubikos, kordés vett részt. A felüljáróhíd építése 1939- ben vette kezdetét. A vasbeton­ból készült bógnis híd alig egy év alatt lett kész, és 1940. szeptem­ber elején avatták fel: Kolozsvári felüljárónak elnevezve. A híd város felőli szakasza vas­beton lábakon állt, míg a másik, Abony felőli része földtöltésre épült. A felüljárót nagy méretű, nagy teherbírású építménynek tervez­ték, egyben az ország legmoder­nebb ilyen jellegű hídja lett, amely költségeihez a kormány 500 ezer pengőt szabott meg a költségvetésben. Szolnok városa csak mintegy 50 ezer pengő ere­jéig vállalt kötelezettséget a meg- .valósításban. Mint érdekességet, meg kell említeni, hogy az eredeti terv szerint aluljáró építése volt az el­gondolás. A talajvizsgálatok ned­ves, laza szerkezetű talajt állapí­tottak meg, ezért ettől a tervtől el kellett térni. A város vezetői pe­dig azt tervezték, hogy - mivel a háború szelei javában fújdogál- tak - az aluljárót majd adott eset­ben légoltalmi óvóhelyként is használni lehessen. Az 1944. június 2-i bombázás kárt tett benne, de azt augusztus 5-re kijavították, a hidat használ­hatóvá tették. A németek nem robbantották fel. Kevés létszámú gépesített egységei egy Tigris páncélos fedezete mellett 1944. november 2-án hagyták el a vá­rost Zagyvarékas irányában, a 32-es úton. A felüljáró a vasútállomás re­konstrukciója idején, az 1970-es évek közepén nyerte el mai for­máját. SZ. P. Munkát, létbiztonságot! Sok ember el sem tudja képzelni, milyen az, ha valaki munkanél­külivé válik. Akinek pedig valami­lyen munkahelye van, kiszolgál­tatott. Aki már volt ilyen helyzet­ben, az tudja, mit jelent ez: elke­seredést, idegi kiborulást, renge­teg fejtörést, s a mindennapi élet, a mindennapi dolgok másként történő átgondolását. Élesebben látja környezete negatívumait, s elkeseredik, hogy de sok minde­nen kellene változtatni... Úgy gondolom, hogy ha már ma lenne mindenkinek munkája, akkor sem tudnánk behozni (csak ki tudja mikor) a többéves európai lemaradást. Nagyon fura helyzet, hogy milyen kevés dol­gozó tart el országunkban mint­egy 10 millió embert. Pedig az emberek azért születnek, hogy dolgozzanak és tevékenykedje­nek, a munkájukért kapott pénz­ből éljenek, nem pedig a segély­ből tengődjenek. A munkahelyteremtés feltét­eleit az illetékeseknek még von­zóbbá kellene tenni, hogy az mi­nél több legyen. Ez a kulcsa az előrehaladásnak. Sajnos nagyon sok a lézengő, idejével, szakmá­jával, tapasztalatával, magával mit kezdeni nem tudó ember. Szomorú probléma még az ag­resszió, a brutalitás, az erőszak, amit tapasztalhatunk a rendőrsé­gi hírekben, médiában, televízió­ban. Faluhelyeken és városokban túl sok a kocsma, a büfé, az ital­kimérés, a játékgépek s azok „őr­zői”. Az emberek munkába állí­tásával enyhülnének ezek a gon­dok, a lézengők el lennének fog­lalva, hasznos tagjai lennének a társadalomnak. A munkahelyeken a privatizá­ció óta sajnos nagyon sok helyen azt teszik a főnökök (tisztelet a kivételnek) a dolgozókkal, amit akarnak. Tudják, ha egy dolgozó elmegy, ugrik a helyébe tíz, még a nagyon nehéz feltételek szerint is. Nem lenne szabad ennyire ki­szolgáltatottá tenni az alkalma­zottakat, és visszaélni azzal, hogy „örüljenek, hogy dolgoz­hatnak”, sok helyen éhbérért. Ki védi a dolgozókat? Hová fordul­hat a gondjával? Nincs értelme sehová, zsákutca minden, a kis­ember azt a kicsit is elveszíti, ha próbálkozik. Emberi módon, embersége­sebb viszonyok között kellene él­ni. Nagyon-nagyon meg kellene becsülni mindenkinek egymást, hiszen az ember a legnagyobb ér­ték. A gazdag (vezető vagy tulaj­donos) lehet, hogy a munkások, dolgozók munkája árán lett gaz­dag, amikor nem adta meg a dol­gozójának azt a tisztességes pénzt, ami neki járt, amiért meg­dolgozott. Csak önmagára gon­dolt. (Tisztelet a kevés kivétel­nek!) Halljuk, olvassuk: renge­teg a munkahely! Hol, merre, mert amikor valaki munkanélkü­livé válik, hónapokig keresi a munkahelyet, mikorra talál, ha egyáltalán talál. Higgyék el, annál nagyobb megalázás nem kell, mint amikor valaki munkanélkülivé válik. Nincs munkája, pénze, a férfi nem tudja eltartani (már régen nem) a családját, veszekedések, viták, kiborulások vannak. így mennek tönkre családok, embe­rek, gyerekek. Létbizonytalanság van. Városokban is, de vidéken is szomorú ez a tapasztalat. Akinek a családjában már volt munka- nélküli, csak az tudja mindezt át­élni. M. I.-NÉ PLAKÁTELTÁVOLÍTÁS. A szolnoki, úgynevezett Pletykafalu Köl­csey Ferenc Polgári Köre a városrész szépítése érdekében az Abonyi úti buszmegállókat megtisztította a még rajtuk talált választási pla­kátoktól. (BEKÜLDÖTT FOTÓ)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom