Új Néplap, 2003. április (14. évfolyam, 76-100. szám)
2003-04-24 / 95. szám
4. OLDAL A SZERKESZTŐS É G POSTÁJÁBÓL 2003. Április 24., csütörtök Útjaink Útjaink Európába vezetnek. Az európai út azonban nagyon hosszú, az ember lába kopik, törik, bicsaklik, dagad, rándul, fárad stb., amikor gyalogol. Ugyanis nem mindenkinek, nem mindenkor lehet és érdemes autóval közlekedni, van, aki rengeteget gyalogol életében. S a gyalogosutak... A választások előtt tavaly egyesek Szolnokon kedveskedtek az autósoknak, hogy a „kedvenc kátyú” jelszóval jelezzék az úton javítani valókat. Feltehető, hogy meg is történt ezen bejelentések nyomán a kátyúzás, javítás. Valószínű, idén is folytatódik. Mi van azonban a gyalogosok panaszaival? Hová fordulhat az, aki elesik, megbotlik vagy elmerül a cipője, szandálja a vízben egy nyári zápor után megye- székhelyünk belvárosában? Bosszankodik. Ugyanis a gyalogosan közlekedők nagy része nem panaszkodik. Azonban jó lenne egy tavalyihoz hasonló akció a gyalogosútvonalakon közlekedők panaszainak felmérésére, összesítésére, utána pedig ha azok — a járdák, átkelők - javításával is foglalkoznának a város illetékes vezetői. Kérem, szíveskedjenek gyalogosan elmenni például a Hotel Pelikán oldalánál a Hősök terén lévő egészségügyi épületig. Aztán a buszpályaudvartól indulva, a vámépület előtt, egészen a Pozsonyi útig. Olyan hepehupás a gyalogút, hogy ember legyen a talpán, ha nem esik el egyszer sem! De menjen végig a Csokonai úton esőzés után, és például a 21-23. szám közötti szakaszon megtapasztalhatja, hogy cipőben nem lehet a járdán átkelni, mert csizma vagy csónak kell. Ám ezt a sort folytathatnám, de bármely, Szolnokon gyalogosan közlekedő sorolhatja tovább, hiszen a legkülönbözőbb helyeken lyuk, domborulat, rés stb. található, még a nemrégiben lerakott, kockaköves járdán is sokhelyütt. Legfőbb értékünk az ember, az ember lába, az egészségünk. Nem mindenki teheti meg, hogy autóval megy mindenhová. Idős emberek, gyerekkocsival közlekedők és bárki, aki rendszeresen közlekedik gyalogosan, szomorúan tapasztalja, hogy megyeszékhelyünkön át nem lesz sima az út Európába... V. K. A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások - a levélíró előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Lenyűgözték az olasz közönséget A Szandaszőlősi Általános Iskola, Művelődési Ház és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény 5., 6., 7. osztályos néptáncosai olaszországi néptáncfesztiválon vettek részt április elején. A magyar alföldi vidékhez szokott gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt óriási élményt nyújtott az olasz táj, a csodálatos hegyvidék, ahol a fesztiválnak otthont adó kis városka, Cascia található. A hosszú utazást egy velencei kirándulással szakítottuk félbe, s bár az időjárás nem volt kegyes hozzánk, a város csodálatos szépségét és a gyerekek lelkesedését nem csorbította a zuhogó eső. A fesztiválon többnyire olasz táncegyüttesek vettek részt, így még nagyobb feltűnést okozott a csodálatos magyar népviseletbe öltözött gyerek- csapat. Három számmal léptek a nagyérdemű közönség elé, kalocsai, sárközi üveges és szatmári tánccal, s mind a három fellépésen a gyerekek a maximumot hozták ki magukból. A fesztivál légköre annyira barátságos volt, hogy a gyerekek egyáltalán nem feszélyezték magukat a színpadra lépés során, nagyon gyermekközpontú volt a szervezés, és a szülők hatalmas tömege vett részt (BEKÜLDÖTT FOTÓ) nézőként az előadásokon. Az olasz közönséget lenyűgözte a számukra szokatlan, temperamentumos magyar tánc, amit őszinte tetszésnyilvánítással köszöntek meg a gyerekeknek. A büszke csapat hatalmas ajándékcsomagot, díszoklevelet és egy szép emléktáblát kapott, amiért méltóképpen képviselte hazánkat. Fáradtan, de elégedetten tértünk haza, remélve, hogy jövőre ismét lesz lehetőségünk egy hasonló fesztiválon részt venni. _____KIRÁLY ESZTER, MŰVÉSZETI ISKOLAVEZETŐ Sz ékelykeresztúrral és környékével ismerkedtünk A tanév elején igazgató nénink sikeres pályázatot írt, segítségével mehettünk kirándulni Erdélybe, pontosabban Székelykeresztúrra. Nekem és néhány társamnak ismerős volt a hely — a nyáron már esett egy kis barangolás a város- központban. Vendéglátóink - a székelykeresztúri Petőfi Sándor Általános Iskola — szeretettel fogadtak bennünket, ahol megismerkedtünk a jártunk ott —, de alig vártuk, hogy március 26-án, kis mikrobuszunk 19 fővel a karcagi Kiskulcsosi Iskola elől elinduljon. Először Nagyváradon tettünk egy sétát, Csúcsán álltunk meg, majd Kolozsváron néztük meg a Mátyásszobrot és a Szent Mihály-temp- lomot. Marosvásárhelyen is jól(BEKÜLDÖTT FOTÓ) tanulókkal és szüleikkel. A táblán kedves szöveg fogadott: „Isten hozott, karcagiak!” Persze mindez piros-fehér-zöld színnel. Másnap a vendéglátó gyerekekkel együtt indultunk kirándulni, előbb Pa- rajdra, a Sóbányába, ahol megnéztük a bányát kívülről is, belülről is. Igen ritka látványosság volt számunkra a bánya belseje, ahol rengeteg alakzatot képeztek ki sókristályból. A csarnok végén a templomrésznél maga az oltár is sóból készült. Idegenvezetőnk, Si- mó Béla tanár úr tájékoztatott bennünket a bánya keletkezéséről, feltárásáról, a végbement változásokról. Szová- tán a Medve-tó és a Mogyorósi-tó körül nagy sétát tettünk. Korondon vásárolhattunk, majd egy kis farmon vendégül láttak bennünket. Farkaslakán Tamási Áron sírjánál és szülőházánál álltunk meg. Székelykeresztú- ron egy focimeccset játszottunk. Az 1600 m magas Hargitára traktorral utaztunk, s az ott töltött idő alatt sok barátság szövődött. Erdély igen szép és látványos részeit néztük meg, melyet a hazafelé vezető úton még szaporítottuk azzal, hogy megálltunk Segesvárnál, Gyulafehérváron, meg- másztuk Déva várát, jártunk Nagyszalontán és Aradon is. A felejthetetlen élményt köszönjük Ecsedi Irén igazgatónőnek, a tanároknak, Simó Béla tanár úrnak, a Petőfi Sándor Általános Iskola vezetőinek és tanulóinak, a szállást nyújtó családoknak, valamint Bálint bácsinak, a sofőrünknek, lippai denes, karcag így kell az elmaradottságot leplezni... Nemrégiben olvastam lapjukban az új kistérség megalakulásról szóló cikket, amely nagyon elszomorított. Kunhegyes és Jászapáti eltaposva? Előbbi a tiszai felső, utóbbi a jászsági alsó, régebben, a történelmi időkben: alsó-jászsági. Amikor a hármas kerület székhelye volt Jászberény, nagyjából azonos lakosságú volt a két jászsági járás, most kistérségnek mondják. Nem kell már a mai utódoknak a történelmileg kialakult közigazgatás, egyszerűen el kell az őseink életét, Pest-Solt megye környéki pusztáit felejteni! Ez nem illik az EU nagyrégió-rendszerébe, hogy a Nagykunság hat kistérség, míg a Jászság egy. Emlékeztetőül: Szolnok határáig volt az Alsó-Jászság régen, Nagykörűtől Jászárokszállásig, míg Űjszász és Zagyvarékas nem tartozott a megyéhez sem. Újszász is jász település volt, ugyanúgy, mint Kőtelek. Ilyen erővel meg lehetne szüntetni a törökszentmiklósi maradék kistérséget is. Drukkolok Kunszentmártonnak, testvértelepülésünknek is, hogy keletre tőle az egykori Békés megyei település, Öcsöd marad; s például Tiszasüly község még most is kötődik az Alsó-Jászsághoz. így kell az elmaradottságot leplezni, mert a Felső- és Alsó-Jászság olyan messze van egymáshoz például munkalehetőség tekintetében, mint Makó Jeruzsálemhez. Vagy: addig nem lesz szennyvízberuházás az Alsó-Jászság területén, amíg a Felső-Jászságban be nem fejeződik. Talán 2006- ban? Mikor lesz az még! Egy 66 éves embernek már ez is sok idő kivárni... Javaslom, legyen alsójászsági és kunhegyesi kistérség! Ne vigyék már ki a központjait a megyehatárra! _______________SZAB ARI PÁL, JÁSZAPÁTI Eg y recept története Az asszony hosszú idők óta egyedül élt. Férjét évekkel ezelőtt eltemette, gyermekei kirepültek, magára maradt, mint egy szál ujjam. Napjai egyhangúan, de derűsen teltek, gondozta az aprójószá- gokat, művelte a kis kertjét, ellátta a házimunkát. A negyvenezer forintos kisnyugdíját gondosan beosztotta, és ha nem is maradt, de telt mindenre, amire az embernek 67 esztendős korában okvetlenül szüksége lehet. Tavasszal azonban beköszöntött a baj. A jó idő beálltával napokig rosszul érezte magát, szédel- gett, bizonytalan fájdalmak gyötörték. Eltelt talán egy hét is, mikor felkereste a kedves, fiatal doktornőt, aki ez idáig rakoncátlankodó vérnyomását is rendben tartotta A panaszok ismertetése után vizsgálat itt, vizsgálat ott. Az eredmények komoly bajt jeleztek. Bóduüan hcül- gatta a doktornő utasításod, csak egyszer kapta fel a fejé, amikor arról volt szó, hogy a havi gyógyszeradagja több mint tízezer forintba fog kerülni. Önkéntelenül sebesen bólogatni kezdett, közben szégyenkezve gondod a tárcájában megbújó háromezer forintra, aminek még tíz napig kell kitartania, mert messze még a nyugdíj. A gyógyszertárba már csak megszokásból ment be. A patikus tizenötezer forint körüli összeget számlázott. Miután azt hallva csak bámult maga elé, a gyógyszerész kissé megemelve hangját, megkérdezte: kéri? Nem, leheke megszeppenve. „Sűrű ködben" ért hazáig. A körülötte lévő világból mit sem érzéked, pedig mintha rémlene, hogy... Este az ágyban forgolódott, nézte a meny- nyezetet, sóhajtozott. Párja halála óta sokszor eszébe jutott már neki is az élet végessége, de ez a mai érzés, gondolat merőben más vöd, mint a megszokott, szomorkás beletörődés. Ezen az estén sokáig nem jött álom a szemére... -méNévadó hangverseny Kisújszálláson közel két éve alakult újjá a helyi fúvószenekar. Névadó hangversenyüket március 29-én tartották a városháza dísztermében. - A több mint húsztagú fúvósegyüttes folytatni kívánja azokat a szép zenei hagyományokat, amelyeknek alapjait még a második világháború időszakában működő városi leventezenekar, majd később az 1960-70-es években létrejött tűzoltó-úttörő fúvószenekar, illetve a városi zeneiskola előző fúvósegyüttesének tagjai teremtettek meg - mondta Lovász Beatrix, a zeneiskola igazgatója a hangversenyt megnyitó szavaiban. A kisújszállási együttes a Mellofon fúvósegyüttes nevet vette fel. Mindezt szépszámú zenerajongó közönség jelenlétében, közel kétórás „örömzenével” ünnepelték meg. A Szálkai János karnagy által vezényelt fúvósegyüttes gazdag repertoárjában örökzöld slágerek, latin dallamok, lendületes indulók és sokak meglepetésére a beatkorsza- kot idéző zenei egyveleg ismert dallamai csendültek fel. Az est végén a lelkes közönség többször - felállva, tapsolva — hívta vissza a fúvósok vezetőjét, s köszönte meg a minden jelenlévő számára maradandó zenei élményt nyújtó hangversenyt. ________(HÉV ÉS CÍM A SZERKESZTŐSÉGBEN) AZ ÜNNEPRE KÉSZÜLTEK. A jászberényi Déryné Művelődési Központ Gyermekek Házában rendszeresen tartanak különböző játszóházakat egy-egy ünnepkörhöz kapcsolódóan. A város legifjabbjai részére meghirdetett húsvétváró játszóház is ebbe a sorba tartozott. Számos érdeklődőt vonzott a program, s a húsvéti hangulat megteremtése mellett még a gyerekek kézügyessége, kreativitása is fejlődhetett._________ __ __ fotó: s. j. Ig ény a jövedelempótlékra Lapunkban többször is foglalkoztunk már a kismamák gyeshez kötött, havi 6700 forintos, elmaradt jövedelempótlékának az ügyével. Cikkek, jegyzetek is születtek már róla. Az alábbi olvasói levél a lapunkban legutóbb, Baranyi György tollából április 15-én megjelent jegyzetre reflektálva érkezett (aszerk.). •k Már nagyon vártam, hogy végre olvashassak arról, hol tart az ügy a jövedelempótlékkal kapcsolatosan. A nagy örömömre azonban a bánatom az volt, hogy a postás éppen ezen a napon hozta meg a határozatot a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Területi Államháztartási Hivataltól. (...) Nagyon érdekes számomra az, hogy az államháztartási hivatal elutasítja a kérelmemet, mikor kérelmet nem is adtam be és nem is adhatott be senki, mivel csak adatközlő lapot nyújthattunk be, amin külön kiemelték: „Ez nem tekintendő kérelemnek!” Akkor mit utasítottak el? A határozatban az is olvasható, ami nekem „nagyon tetszett”, hogy a „kérelmet” az utolsó folyósítást követő 3 éven túl nyújtottam be. (A hivatal álláspontja szerint ugyanis ez esetben három év az elévülési idő - a szerk.) Hogyan is nyújthattam volna be időben, mikor nem volt róla tudomásom?! Természetesen ha nekem lenne tartozásom az állam felé, azt még 10 év múltán is behajtanák rajtam kamatostul. Mi, volt kismamák mit is akarhatnánk? Igen, azt, amit a jegyzet szerzője is írt: hátha egy kicsivel többet tudnánk adni gyermekeinknek. (...) Elég nagy szégyen az államra nézve, hogy ezeket az összegeket nem a szülőktől, hanem a gyermekektől veszi és vette el, mert amikor kellett volna, nem fizetett. És mit tehetek? Ügyvédhez fordulok, mert ha az xy- ik paragrafus alapján elévülésre hivatkozva elutasítanak, talán kártérítésért ez ügyben még perelhetek. Nem hagyom magam, és remélem, még sok kismama ugyanígy gondolja. (NÉV ÉS CÍM A SZERKESZTŐSÉGBEN) Színpadon a néptáncos gyerekek „Isten hozott, karcagiak!”
