Új Néplap, 2003. április (14. évfolyam, 76-100. szám)

2003-04-19 / 92. szám

4. OLDAL MEGYEI TÜKÖR 2003. ÁRIUS 19., SZOMBAT 1 Ha a gyermek nem kell a szülőnek Mennyi melegség, kedvesség van ebben a szóban, hogy édes. Édes szívem, édes lel­kem, édes egyetlenem, édesapám, édesanyám — szinte minden egyes szó, kifeje­zés szívet-lelket bizsergetően muzsikál. Mégis szinte minden korban akadnak kis­fiúk, kislányok, akik ki tudja, miért, de nem kellenek tulajdon édes szüleiknek. Szerencsére, szerencséjükre mindig akadnak olyanok, akik önzetlenül, tengernyi szeretettel felnevelik őket: mások gyerekeit. Közülük néhány napja a megyei gyer­mek- és ifjúságvédő intézet Segítő Kéz Alapítványa három nevelőszülőt kitüntetett. Vajon ezek az emberek miért vállalták azt, amit a tulajdonképpeni szülők elvetet­tek: a gyerekek gondozását, taníttatását, nevelését? Bolyós Lászlómé Julianna zagyvarékasi. Hu­szonnégy éve nevelőszülő. így indokolja ed­digi tevékenységét.- Én is állami gondozottként nőttem fel, hiszen a saját anyám nyolc hónapos ko­romban megvált tőlem. Nekem az a drága tunk, tizenkilenc évig libát tömtem, sajnos ezt nem számították a nyugdíjamba, ami most 35 ezer forint. A páromé 37, ennyi jut nekünk. Noha mi már felül vagyunk a hatvanon, két gyerekünk még otthon van. Az anyagi­Három kitüntetett: Bolyós Lászlóné huszonnégy éve, Máté Sándorné - ölében a hatéves Attilával - tizenhét esztendeje, Ökrös Lajos pedig huszonhét éve nevelőszülő fotó: bakos judit asszony lett az édesanyám, akihez kerül­tem, aki felnevelt. Ha lázas voltam, a hom­lokom borogatta, és bement érdeklődni az iskolába, hogyan tanulok. A vér szerinti anyámat később egyetlen alkalommal lát­tam, amikor húszéves voltam. Annyi min­dent akartam tőle kérdezni, de nem volt mi­ről beszélnünk, mert csak sírtam, sírtam. Ettől kezdve soha nem keresett, és én sem őt. Akkor negyedórát adott nekem, ennyit érhettem neki.- Saját gyereke nincsen?- Három saját és négy nevelt. Kettő van még otthon, nekik én voltam az anyu, a pá­rom az apu. Van, aki nagyon érzékeny, de én soha nem tettem különbséget gyerek- gyerek között. Anyagilag szegények vol­ak helyett szeretetet kaptak és kapnak, mert ebből tengernyi akad. Négy lakást biz­tosítottunk nekik, hiszen amikor felnőttek, kellett a hely. És nagyon bízom benne, hogy az ő gyerekeik is majd családban cse­perednek fel, nem valamelyik nevelőinté­zetben. Máté Sándorné Lídia kisújszállási nevelő­szülő.- Akartunk saját gyereket a párommal, de nem lett. Ezért először hármat örökbe vettünk, két fiút, egy lányt. Ők már nagyok. Kívülük négy kicsit is nevelünk, ők hat-ti- zenkét év körüliek. Úgy fogadom el őket, amilyenek, nem akarom a saját képemre formálni, hiszen az ujjaink sem egyformák. Bántani soha nem bántottam egyiket sem. — Mikor lettek nevelőszülők? — Tizenhét éve, és addig csinálom, amíg bírom. Az egyik most ősszel megy iskolába, én leszek a hordár, viszem a táskát. Még szeretnék kapni apróságokat, szőkéket, kék szeműeket. A cél minden esetben az, hogy becsületes emberek legyenek. Nem­csak jogaik vannak, de kötelességük is, hi­szen ők takarítanak. A lakásunk hatszobás, és most nyolcán élünk benne. — Baj van velük? — Mivel mindet egyformán szeretem, nin­csen. Ha mégis olykor valami gubanc adó­dik, megbeszéljük. Mert állítom, amit jó szóval nem lehet elérni, veréssel sose. A karcagi Ökrös Lajos sajátságos módon lett hivatásos nevelőszülő. — Az egész úgy kezdődött, hogy amikor megnősültem, az anyósoméknál, apóso- méknál volt négy állami gondozott apróság. Nekünk egy lányunk született, meg két unoka. Ahogyan teltek az évek, jöttek a gondok. Az apósom meghalt, sok lett az anyósnak négy gyerek, ezért kettőt mi ne­veltünk tovább a párommal. Utána az anyó­som is elment, és ott maradt a két szeren­csétlen. Közben ahol korábban volt a mun­kahelyem, az megszűnt, így átmenetileg munkanélküli lettem. 1991-ben felhívtak, lennék-e hivatásos nevelőszülő. Mivel a fe­leségem is és én is szerettem a gyerekeket, elfogadtam ezt a státust. Négy, már felnőtt gyerekünk kirepült, az önkormányzat is se­gített, hogy lakáshoz jussanak. Elég az hoz­zá, hogy úgy alakultak a mindennapok: megint van hat gyerekünk, egy fiú, öt lány. Kisebbek, nagyobbak: általános és középis­kolások. — Van velük gond? — Kerül, mert kanál sincs csörgés nélkül, de minden összezördülést megoldunk. A gyerekek közül kettőt látogat a szülőanyja és mi ennek nagyon örülünk. — Mi a jó nevelőszülő ismérve? — Úgy kell szeretni, igazgatni őket, hogy elfogadjanak minket. Ötszobás a laká­sunk, hol nyolcán lakunk benne, hol ki­lencen. — Történt valami rendkívüli a huszonhét éves nevelőszülői mindennapjai során? — Neveltünk egy aranyos apróságot, úgy hívták: Attila. Hogyan, hogyan nem, de öt­évesen valahogy gazdag, gyermektelen szülőkhöz került a messzi Norvégiába. Minden karácsonykor levelet, lapot kapunk tőle, de a feladó címe, lakhelye soha sincs feltüntetve. Mintha nem akarnák, hogy tu­domást szerezzünk róla: hol, merre él. Pe­dig nem visszahozni szeretnénk, csupán a címét, hogy egyszer mi is válaszolhassunk a levélkéire. D. SZABÓ MIKLÓS Kétszintű érettségi, gondokkal A közoktatási törvény módosítása többek között rendelke­zik a kétszintű érettségi bevezetéséről. Ám ez jelentős gon­dokat vet föl, amelyek egy részére egyelőre nem látszik megoldás. Dr. Pataki Mihályt, a szolnoki Tiszaparti Gimná­zium és Humán Szakközépiskola igazgatóját, az Intéz­ményvezetők Országos Tanácsa elnökét ezekről a gondok­ról kérdeztük. Rajtunk múlik A szolnoki Nívó Klub legutóbbi vendége dr. Kovács László me­gyei tiszti főorvos volt, aki a me­gye egészségügyi helyzetéről tartott tájékoztatót. Családterve­zéstől az elporladásig kíséri vé­gig az ember életét a tisztiorvosi szolgálat. Gyakorlatilag az élet minden területéhez kapcsolódik az ÁNTSZ az egészségvédelem­nek köszönhetően. A Nívó Klub-beli rendezvé­nyen dr. Kovács László megyénk lakosságának egészségügyi helyzetét ismertette. Mint kide­rült, továbbra is kirívóan magas a tüdő- és gégemegbetegedések­ben szenvedők aránya, ennek okát azonban hosszú ideje hiába vizsgálják. Szintén rendkívül sok a daganatos, illetve az alko­holos eredetű megbetegedés, de az összlakosságot vizsgálva még mindig a kardiovaszkuláris ere­detű betegségek miatt bekövet­kezett halálozás vezeti a statisz­tikákat. Annak érdekében, hogy egészségesebbek legyünk, emel­kedjen a várható élettartam, életmódváltással tehetünk a leg­többet. A kimutatások szerint az egészségügyi ellátás színvonala és a genetikai adottságok együt­tesen is csak maximum negyven százalékban felelősek egészsé­günkért. Életmódunk - amely valóban tőlünk függ — és kör­nyezetünk sokkal nagyobb súlyt nyom a latban. Ezek helyes ki­alakításával tehát sokat tehetünk a javuló életminőségért. SZILVÁSI ZSUZSA- A minisztérium összesen 42 in­tézményt fölkért, hogy ennek a tanévnek a végén próbálják ki a gyakorlatban a kétszintű érettsé­git. A tanuló tehát választhat, hogy általános vagy emelt szintű érettségit akar-e tenni. A megyé­ben a Tiszaparti Gimnázium és Humán Szakközépiskola, vala­mint a tiszafüredi Kossuth Lajos Gimnázium és Kereskedelmi Szakközépiskola kapott erre föl­kérést.- A kétszintű érettségi először „élesben” 2005-ben lesz. Mi a te­endőjük most a középiskolák­nak? — A mostani 10. osztályosok­nak idén május 20-ig jelentkezni­ük kell, hogy majd 2005-ben mi­lyen tárgyakból akarnak emelt szintű érettségit tenni. Ehhez azonban tudniuk kellene, hogy mely egyetemek-főiskolák és mi­lyen szakmacsoportokban ra­gaszkodnak majd az emelt szin­tű érettségihez. Azt ígérik a felső- oktatási intézmények, hogy ez április 30-ig megtörténik, esetleg már korábban is olvasható lesz az információ a minisztérium honlapján. Ám a diákoknak így is csak ke­vesebb mint egy hónapjuk ma­rad, hogy a jövőjükről határozza­nak. A tapasztalatunk az, hogy sokszor csak a 12. osztály második félévé­ben döntenek a pályavá­lasztásról, most pedig már a 10. évfolyamon lé­nyegében meg kell hozni­uk ezt a döntést.- Az emelt szintű érett­ségi bevezetésének azon­ban akadályai is lehetnek, hi­szen még a nagy létszámú isko­lákban sem mindenhol tudják minden tárgyból felkészíteni rá a diákokat. — A Tiszapartiban például 5 párhuzamos osztály van egy-egy évfolyamon, mégsem biztos, hogy minden tárgyból összejön annyi diák, hogy számukra az emelt szintű érettségihez szük­séges magasabb színvonalú fel­készítést meg tudjuk szervezni. Még nehezebb lehet ez egy ki­sebb középiskolában, ahol évfo­lyamonként egy vagy két osztály van, és mondjuk kémiából csak 2-3 diák akar emelt szintű érett­ségit tenni.- Milyen megoldás lehetséges?- Nagyobb városokban, mond­juk Szolnokon, ez a középisko­lák összefogásával megoldható, hiszen a diákok „vendéghallgató­ként” összevont tanulócsopor­tokba átjárhatnak az emelt szin­tű érettségire őket bizonyos tár­gyakból felkészítő másik közép­iskolába. Ezek az órák csak dél­utánra tehetők, ugyanakkor 33 óránál több nem le­het a diákok heti ter­helése.- Mit tehetnek a ki­sebb helyeken, ahol legföljebb egy-két kis létszámú középiskola van?- Ott előfordulhat, hogy bizonyos tár­gyakból nem tudják megszervez­ni a fölkészítést az emelt szintű érettségire.- Ez viszont rontja a diákok esélyeit, hiszen lényegében ki lesznek zárva bizonyos felsőokta­tási intézményekből. Előre látha­tó, hogy ha ez így marad, a ki­sebb városokból, községekből a diákok még nagyobb számban igyekeznek majd a nagyobb váro­sok magasabb szintű képzést biz­tosító középiskoláiba.- Kétségtelen, hogy vannak még nyitott kérdések, amelyekre remélhetőleg a törvény végrehaj­tási utasításában választ kapunk. A végső választ azonban majd a gyakorlat adja meg, bistevahdrás Tv-notesz Húsvét üzenete A kereszt a teher, a szenvedés, a megpróbáltatások jelképe - ál­talában így él a köztudatban. A „keresztet vethet rá” népnyelvi szólásunk is efelé mutat: akire vagy amire ugyanis ezt mondják, annak bizony már régen rossz, sorsa meg van pecsételve. Pedig a remény szimbóluma is, a hívő ember számára mindenképp, amint azt oly ragyogóan bizonyította Erdő Péter, a teológia professzora és egyben Magyarország első számú érseke kedd este, a Minden­tudás Egyetemén. Merthogy - tömören - a keresztre feszített Krisztus halálon aratott győzelmével ezt jelenti, a feltámadás re­ményét. A közelgő húsvét adta e témát legutóbb a tudás eme te­levíziós fórumának, s azzal a bizsergető érdekességgel szolgált, hogy két, különböző vallás képviselője fejtette ki gondolatait ugyanarról, egymást követően a húsvéti ünnepekről. S a bátor és tanulságos párosítás kellemes felfedezéssel járt számunkra: kide­rült, hogy minden eltérés, különbség ellenére közös üzenete lehet a kérdéses ünnepeknek. Ez pedig: az Isten szabadító szeretete. Csak míg a zsidóságot a szolgaságtól - a volt főrabbi, Schweitzer József fejtette ki, a kereszténységet a bűntől és a haláltól szabadí­tó meg a Teremtő. E közös fellépésnek volt még egy rokonszen­ves vonása: az egymás iránti tisztelet és megértés megnyerő gesz­tusa. Nem véletlen, hogy az előadóknak ezt a „produkcióját” szín­házi sikerre emlékeztető, hosszan tartó tapssal jutalmazták a hall­gatók. (Kár, hogy a közvetítés közbeni adáshiba kissé megzavar­ta a mi élményünket, akik a képernyő előtt követhettük őket.) Egyébként amikor ez az egyetem az útjára indult, voltak, akik egy fabatkát sem adtak volna sikeréért, mondhatnánk keresztet vetettek rá, s lám népszerűsége egyre csak növekszik. Jóllehet nem könnyű figyelemmel követni lankadatlanul a magas röptű gondolatok szárnyalását. Meg az úgynevezett látnivaló sem va­lami színes és gazdag, egy előadó a katedránál és a némán figye­lő hallgatóság a nézőtéri sorokban. Mit tehetnek itt a kamerák? Legfeljebb pásztázhatnak a nézőkön, s ha szerencséjük van, egy- egy érdekes arcra vagy pillanatra bukkanhatnak. Képileg általá­ban eléggé szürkék ezek az adások, talán szegényesek is. Ezért volt ez alkalommal szerencsés, hogy ami a liturgiáról elméletben elhangzott, az gyakorlati megvalósulásában is megjelent, az egyes szertartások képei felvételekről, illetve más ábrázoláso­kon. Az elhangzottak személyessé tételében pedig a kérdezők­nek adott válaszok segítettek a nézőknek. Például abban, mit is jelent az egyes ember számára a feltámadás hitélménye. Alapo­san „igénybe vétetett” itt a figyelem, mégis megérte a fáradtsá­got. Aki végigkísérte e két kitűnő előadó okfejtését, amelyben igyekeztek emberközelbe hozni azt, ami távolinak, netán homá­lyosnak, misztikusnak tűnik, az alighanem másként gondol ezek után az ünnepekre. S amennyiben hívő lélek, a húsvéti üze­net reményével az élet keresztjét is könnyebben tudja elviselni. Különben a Mindentudás Egyeteme olyan programja a Magyar Televíziónak, amely jelzi: nem csak a gagyi létezhet a képer­nyőn, van ott hely a méltóságos gondolatoknak is... VALKÓ MIHÁLY Karcagról Szentendrére A Szentendrei Szabadtéri Múzeumban hamarosan lát­ható lesz egy 18. század végi karcagi lakóház is. A bontás előtt a minap terepgyakorla­tot szerveztek a helyszínen a múzeum szakemberei. Sabján Tibor szentendrei mu­zeológustól megtudtuk, a szak­mai napon a részt vevő népraj­zos, muzeológus, régész egyete­mistáknak igyekeznek bemutat­ni azokat a módszereket, fogáso­kat, amelyekkel ezt a házat áthe­A Baross utca 14. alatti lakóház A városban folyó értékvédelmi munkáról Dobos László alpolgár­mester tájékoztatta a jelen lévő egyetemistákat, szakembereket. Közel 50 épület van helyi véde­lem alatt. Az önkormányzat anyagilag is támogatja ezek tulaj­donosait, hogy karbantartsák az épületeket. A város vezetése örül annak, hogy hamarosan Szent­endrén is látható lesz a Baross ut­ca 14. alatti karcagi ház. lyezik majd Szentendrére. Ez azért is tanulságos, mert egy egész épületet, nem csak a több száz éves, földben megőrződött maradványokat láthatják feltárás közben. A múzeum munkatársai a következő hetekben fal- és padlókutatásokat végeznek az épüle­ten, hogy megkeres­sék az átépítések helyeit. Májusban a házat lebontják. Bizonyos darabjait már nem lehet átvinni, de a legtöbb építőanyag átkerül Szentendré­re, ahol a szükséges tereprendezés után, néhány év múlva már megláto­gathatjuk a karcagi házat, mely­be terveik szerint búbos kemen­cét is beépítenek. DARÓCZIERZSÉBET A karcagi Baross utcai nagykunsági ház jellegzetes, egyenes áthidalású, tornácos épület, szoba-konyha-kamra alaprajzú, klasszicista hatásokat tük­röz. Családi legendárium szerint a ház 1782-ben épült. Az építés évét egy családi kulacsba is belefaragták. A ház történetét Szerepi Nagy Attila, a házat örökölt család rokona ismer­tette a jelenlévőkkel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom