Új Néplap, 2003. április (14. évfolyam, 76-100. szám)

2003-04-17 / 90. szám

4. OLDAL A SZERKESZTŐS É G POSTÁJÁBÓL 2003. Április 17., csütörtök Gördülékenyebb lehetne... Történelmi lovasok Jákóhalmán Tartalmas irodalmi délután Jeles nap volt április 3-a, amikor 15. al­kalommal indultak el a Történelmi Lo­vasegyesület által szervezett, korhű öltözetű lovasok az 1849-es dicsőséges tavaszi hadjárat útvonalán. 1989-ben Jászberénytől Vácig járták be az utat. Honismereti szakkörvezetőként be­széltem meg Fiilöp Tibor szervezővel, hogy a következő évben már tőlünk indulnak, s így is történt: 1990 tava­szán Jákóhalmáról indult a lovas fel­vonulás, és így volt ez egy évtizeden át; és az utóbbi néhány évben már be­kapcsolódott elénk Hatvan, Jászfény- szaru és Boldog is. A tanácsi időben indultunk - átívelt a menet háromcik­lusos polgármesteri időszakomon -, s idén már az új községvezetés fogadta a felvonulókat. Számtalan jeles személyiség fordult meg köz­ségünkben ezeken az eseményeken. A miniszte­rek közül például Boros Imre PHARE-miniszter, az államtitkárok közül Katona Tamás, a művé­szek közül Papadimitriu Athina színész, Waszla- vik Gazember László zenész, Somogyi Győző gra­fikus. Az uniós, illetve az oda igyekvő országok lova­sai, katonái - többek között Németországból, Csehországból, Ausztriából - tisztelték meg a rendezvényt. Minden évben emléklapot kapott két messzi­ről jött hagyományőrző diák - Laki Ida festőmű­vésznő képével megtoldva —, ez látható az egyik év- dokumentumaként Katona János fotóján, amint átadom a képeket, háttérben a felsorako­zott gyalogosokkal és lovasokkal. Mint az alapításkor már velük kapcsolatba ke­rült községnek, emlékzászlót adtak át a szerve­zők abból az alkalomból is, hogy másfél évtized múltán Közép-Európa legnagyobb lovas rendez­vényévé nőtte ki magát az esemény. Örülök, hogy mint honismereti szakkörvezető elkezdhettem ezt a folyamatot, ez is bizonyítéka annak, hogy 40 éves szakkörünk nem ok nélkül nyerte el a megyei önkormányzat kitüntetését ez évben. ______________________FODOR ISTVÁN FERENC, JÁSZJÁKÓHALMA Év századok viharain túl Olvastam nemrég az újságjuk­ban, hogy az egyik reggel történt baleset Szolnokon a hídnál mi­lyen dugót okozott. Sajnos ehhez nem kell baleset, ugyanis a du­gók itt mindennaposak. A rend­őrök azt mondták, hogy a körfor­galom lesz a megoldás. Erre azt mondom, hogy ha ezzel együtt a bíróság és a Smatch (régi Hatva­nas) előtti lámpát meghagyják, ez sem lesz megoldás. A meglá­tásom szerint már most is lehet­ne enyhíteni a reggeli fennakadá­sokon. Az a probléma, hogy a bí­róság és a Smatch előtti lámpák kb. 4-5 másodperccel később vál­tanak zöldre. Mivel a távolság ki­csi - közben a bíróság előtti lám­pához a Zagyva-híd felől is beáll néhány jármű - nem tud lendü­letbe jönni a sor, és máris újra pi­ros a lámpa. Ehhez jön még, hogy a belső sávból sokan ka­nyarodnának balra a színház ut­cájába, de szemből jön a forga­lom. Ha a lámpákat legalább a reggeli órákban úgy állítanák be, hogy a bíróság és a Smatch előtti lámpa és utána a többi is előbb váltana zöldre - és tovább tarta­na a zöldhullám —, valamint a szemből jövő lámpasort úgy, hogy a balra kanyarodóknak le­gyen lehetőségük minél hama­rabb lefordulni, sokkal gördülé­kenyebb lenne a forgalom. Másfél éve járok be Szolnokra Szandaszőlősről, és tapaszta­lom, mindennap fél héttől fél ki­lencig kisebb-nagyobb dugók vannak. Még egyetlenegyszer sem hallottam, hogy bárki meg­vizsgálta volna, lehet-e ezen va­lamelyest segíteni... (NÉV ÉS CÍM A SZERKESZTŐSÉG BEN) Jólesett a kedvességük Sürgősséggel kerültem a közel­múltban a szolnoki Hetényi Géza Kórház urológiai osztályára, a ré­gi épületbe. Kéthetes műtét utáni ott-tartózkodásom alatt igen kel­lemesen csalódtam az egész ápo­lószemélyzet munkájában. Üröm volt látni és átérezni, hogy a fiatalokból álló ápolószemély­zet milyen odaadással és kedves­séggel ápolta az idős, magatehe­tetlen betegeket. Mindezekért köszönetemet fejezem ki az uro­lógiai osztály dolgozóinak és nem utolsó sorban dr. hódi Imre osztályvezető főorvos úrnak és dr. Novotni Róbert úrnak. Kívánom, hogy az új épületbe való átköltözés után, a jobb kö­rülmények között is nagyon jó egészséggel és ugyanolyan oda­adással végezzék a munkájukat! __________________BJ_ A levelekből válogatunk. A kiválasz­tott írások - a levélíró előzetes hozzá­járulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétle­nül azonosak a szerkesztőség állás­pontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Évszázadok viharai, háborúk pusztításai a nagykörűi ősi temp­lom tetőszerkezete javítását tette szükségessé. A munkálatok meg­valósítását kezdeményezte a nagykörűi önkormányzat, a Nagykörűi Egyházközség és az Egri Érsekség. A lakosság és az érsekség segítségével lassan csor­dogált a forint e célra. A megvalósítás érdekében Ba- gi István és Simon Józsefné kéré­sére vettem fel a kapcsolatot 2000 januárban a Kulturális Örökség . Minisztériuma akkori politikai ál­lamtitkárával, Várhegyi Attilával, aki Ravasz Levente főosztályveze1 tőt bízta meg a templomunk re­noválására fordítható anyagi se­gítségnyújtásra, amelyet előjegy­zésbe is vettek. Ismételt kéré­sünkre hónapok múltával közöl­ték, hogy a templomfelújításokrá országos viszonylatban tervezett keret már kimerült. Telt-múlt az idő, és jött a következő parla­menti választás. Ismételt kérdé­semre a már új főosztályvezető is közölte, hogy újabb egyházi tá­mogatásra egyelőre nincs lehető­ség. Később tudtuk meg, hogy Var­ga Mihály volt pénzügyminiszter intézkedett a nagykörűi templom javítására fordítható összegről. Hónapok és évek teltével így kez­dődhetett el a tetőszerkezet átépí­tése, önkormányzatunk közre­működésével. Elgondolkodtatott, hogy a vi­lágban végbement háborúk, ön­kényuralmak, zsarnokságok, re­ményüket vesztett, letűnt ideoló­giák jöttek, eltűntek, de Krisztus tanítását, szellemiségét semmi­lyen „agymosás” elhalványítani nem tudta. Éppúgy, mint aho­gyan Hunyadi nándorfehérvári, világraszóló, török felett aratott győzelmét sem tudták soha elné­mítani, mely az idők végezetéig hirdeti a kereszténység diadalát minden délben; és hirdetik ezt a sok vihart látott templomunk új tornyának harangjai is. Kívánom, hogy e sok történel­mi katasztrófát látott — a falakat még Nagy Lajos királyunk idejé­ben rakták — emlékmű és harang­jainak zúgása mutassa az utat a békéhez, a szeretethez nekünk és a jövő nemzedékeinek! Hasznos és szép összejöve­tel színhelye volt a minap a Szolnoki Nyugdíjas Pedagó­gusklub klubhelyisége, ahol Ferenc Attiláné szervezésé­ben Kertész Imre Nobel-dí- jas író Sorstalanság című könyvének bemutatóján vett részt a tagság. A nagy számú hallgatóságnak Deák Éva, nyugdíjas magyar nyelv és irodalom szakos tanár a könyvről tartott igen tartalmas, szép és képszerű előadást. Meg­hallgatni őt hasznos volt nem­csak azoknak, akik még nem ta­lálkoztak a könyvvel, de azoknak is, akik már olvasták azt. Almási Józsefné beszélt Ker­tész Imre munkásságáról. Ismer­tette a hallgatósággal azt a szám­talan hazai és külföldi kitüntetést és elismerést, amelyet Kertész Imre a Nobel-díj elnyerése előtt is kapott, de amelyek sokak számá­ra eddig ismeretlenek voltak. Igen szuggesztíven hívta fel a tag­ság figyelmét Kertész Imre műve­inek olvasására és a munkásságá­val foglalkozó írásokra. E sorok írója értékelést adott a könyvről, beszélt a Nobel-díjról, arról, hogy miért kapta Kertész Imre ezt a legmagasabb nemzetközi kitün­tetést; valamint megpróbált rá­mutatni arra, hogy ez a kitünte­tés Magyarországon miért nem váltott ki egyértelmű és osztatlan pozitív érzést. . A hallgatóság közül is többen elmondták élményeiket a könyv rájuk tett hatása kapcsán, és há­lásan köszönték meg ezt a szép és igen tartalmas irodalmi dél­utánt. így kell ezt csinálni! Bár tu­dom, nem kell ehhez biztatás, hi­szen a nyugdíjas pedagógusok nagy része — különösen ebben a klubban - igyekszik az élet ütő­erén tartani a kezét. Még mindig lámpások akarnak maradni, ak­kor is, ha ez a lámpás egy kicsit halványabban is világít. A sok ta­pasztalat útján összegyűjtött szellemi tőkét szívesen és öröm­mel megosztják egymás között, és ha kell, másokkal is. __________SAFFER VERONIKA, SZOLNOK is , amely helyi erőforrásként az ott élők megélhetésének elsődle­ges feltétele. Meggyőződésünk és nézete­ink szerint a rendelkezés a part menti települések lakóinak érde­keit védi, akik és akiknek utódaik hosszú távon ezekre a természeti erőforrásokra kell támaszkodni­uk megélhetésükben, amelyek­nek a rendelet a megőrzését elő­segíti. Egy olyan természetvédelmi szempontból kiemelt fontosságú páratlan élőhelyen, mint a Kö- zép-Tiszavidék - amely nem mellesleg a Hortobágyi Nemzeti Park védett hálózatának is részét képezi — időszerű, hogy előtérbe kerüljenek a gazdaságfejlesztési törekvések mellett a természetvé­delem érdekei is, amely jelen esetben a fenntarthatóság elveit követi. Főként ez indokolta, hogy egyesületünk jelen véleményét közzétegye. nyi Hedvig zongorakísérő együtt­működésében. Vájná Katalin nyugalmat sugalló egyénisége kölcsönhatásban volt a kórussal, melynek átélt éneklése, magas fényű hangja, tiszta intonációja már rég megszokott, mégis le­nyűgöző volt. Bár a mű zeneszerzője sajnos nem lehetett jelen ezen a bemu­tatón, reméljük azonban, hogy még sok ilyen magasztos hangvé­telű darabbal örvendezteti meg a hallgatóságot. A gazdag élményért, amely­ben részünk volt ezen a virágva­sárnapon, köszönetét mondunk mindazoknak, akik lehetővé tet­ték ezt, de mindenek felett: SOLI DEO GLORIA! _________ SZILÁRD ÁDÁMNÉ, SZOLNOK GUTH SÁNDOR A KÖLTÉSZET NAPJA. A költészet napja alkalmából szombaton immár nyolcadik alkalommal szóra­koztatta zenés irodalmi műsorral a Túrkevén élőket a látássérült sorstársak Milton együttese. Felvételünk az Egressy Béni Zeneiskola dísztermében dr. Szabó Zoltán polgármester köszöntője közben készült. _______________ BEKÜLDÖTT FOTÓ A természet érdekében A Nimfea Természetvédelmi Egyesület örömmel üdvözöl­te a hatóság által kezdemé­nyezett kormányrendelet hatályba lépését, amely kor­látozza a belsőégésű motor­ral hajtott kishajók és csó­nakok üzemeltetését a Hor­tobágyi Nemzeti Park Tisza­iéra eső védett területein, a holtágakban és a marad­ványvizeken. Meggyőződésünk szerint a korlá­tozás az ott élők, és a horgászok érdekeit védi a határ nélküli kor­mányzati turizmusfejlesztési ter­vektől, hiszen ez által az idegen- forgalom növekedésének ésszerű határokat szab, így valóban fenn­tartható módon segíti elő a terü­let ökológiai rehabilitációját, amelyet a fokozott idegenforgal­mi igénybevétel támaszt. Ez által a rendelet a gazdasági fejlődés mellett végre érdemben figye­lembe veszi természet érdekeit NIMFEA TERMESZETVÉDELMI EGYESÜLET Virágvasámap Dr. Illésy Miklós presbiter Lu­kács-passiójának ősbemutatója 1999. április 18-án volt a szolno­ki református templomban. Döb­benetes erővel hatott akkor is és az elmúlt virágvasárnapon, ami­kor ismét e méltó helyen csen­dült fel Jézus Krisztus szenvedés­története. A passió szövegét Lu­kács evangéliuma nyomán Ha­mar István református lelkipász­tor bibliai hitelességgel állította öszsze. A Vájná Katalin vezette Jász- Nagykun-Szolnok Megyei Kar­nagyok Kamarakórusa előadásá­ban bizonyította, hogy méltó en­nek a passiónak a bemutatására is. Kiválóan kimunkált összhan­got láttunk és hallottunk a kar­nagy, a kórus, a szólisták és Regé­Kiváló képzőhely, tanműhely A Fodrász- és Vegyipari Szövetkezet Szolnokon 1982 óta fo­lyamatosan biztosítja a fodrász- és kozmetikustanulók gya­korlati oktatását. Huszonegy éve, a megnyitástól kezdve nagy figyelmet fordítanak a Bajcsy-Zsilinszky úti létesít­mény folyamatos szépítésére, korszerűsítésére. Induláskor férfi és női fodrászok, kozmetikusok gyakorlati, szakmai képzését vállalták, és ezt végzik jelenleg is. Az elmúlt, valamivel több mint mindezek eredményeképpen a ta- két évtized során 470 szakembert nítványaik között rendszeresen képeztek. Már kezdetben is jóval országos helyezettek kerültek ki a több volt a lány, mint a fiú - úgy Szakma Kiváló Tanulója (SZKT) tűnik, a szépipar ezen szakjai in- versenyek döntőiben. Néhány kább a nőket vonzzák. Biztosítót- napja szintén szép sikert könyvel­tük az oktatók módszertani, szak- hettek el, hiszen egyik tanítvá- mai, pedagógiai képzését és nyuk, Debreczeni Judit az SZKT­verseny országos döntőjében az elméleti és gyakorlati megmére­téskor olyan kiváló eredményt ért el, hogy a szakmai zsűri döntése értelmében haza már végzett fod­rászként utazhatott. Napjainkban negyvenöt tanuló végzi itt a szak­mai gyakorlatát, öt oktató: két női fodrász, két férfi fodrász és egy kozmetikus vezetésével. A diákok részben a nyolcadik után, rész­ben az érettségit követően kerül­nek hozzájuk szakmát tanulni. Szerencsére nagyon jó a kapcso­latuk a Ruhaipari Szakközép- és Szakiskolával, ahol diákjaik az el­méleti tárgyakat tanulják. A kellő szakmai színvonalhoz a felsze­reltség is hozzátartozik. Állandó résztvevői a különböző pályáza­toknak. Sokszor nyernek, így nem hiányoznak a műhelyekből a kor legmodernebb gépei sem. A vendégkörük is sokféle: fiatalok, középkorúak, ezüstös hajúak egyaránt megnyitják a műhely aj­taját. Legutóbb a megyei kereske­delmi és iparkamara írt ki egy pá­lyázatot, szigorú szakmai szem­pontok, igények alapján. Erre ne­veztek, és az ellenőrzések igazol­ták az itteni mindennapi tevé­Hajvágás a műhelyben, a jelenlegi legmodernebb módon, úgynevezett Wellnes-ollóval, ami nem teszi töredezetté a hajszálak végeit fotó: bakos judit kenység olyan színvonalát amely alapján nem régen „Kiváló Képző­hely” kitüntetéssel, oklevéllel, il­letve plakettel jutalmazta a kama­ra a tanműhelyt. _______________________________P. »ZABÓ MIKLÓ«

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom