Új Néplap, 2003. március (14. évfolyam, 51-75. szám)

2003-03-27 / 72. szám

2003. MArcius 27., csütörtök 7. OLDAL TÜKÖR Kapitány a „béke szigetén” Szabó Károly alezredes húsz esztendeje áll a Mezőtúri Rendőrkapitányság élén. Ilyen hosszú idő óta igen ke­vesen töltik be folyamatosan a kapitányságvezetői posz­tot az országban. A szolnoki Szabó Ká­roly a BM tartalékos tiszti iskolát végezte el, így került a kapitány­ságra nyomozónak 1972-ben. Csakúgy, mint iskolatársa, Erdős János, a kapitányság je­lenlegi bűnügyi vezető­je egy évre szegődött el a mezőtúri rendőrséghez, ám a férfiak a városban találtak ma­guknak feleséget, így életüket Mezőtúrhoz kötötték. Harminc évvel ezelőtt a mai­hoz képest lényegesen kevesebb bűncselekmény történt. Akkori­ban néhány száz bűnügyben kellett nyomoznia a négy detek- tívnek, manapság viszont az éves bűnügyi s’zám ezres nagy­ságrendben mérhető. Természe­tesen a nyomozói létszám azóta emelkedett. A mezőtúri rendőr­ség azonban olyan sze­rencsés helyzetben volt, hogy sok más kör­nyékhez képest ott a rendszerváltást követő időszakban sem „szállt” el a bűnözés mértéke. A várost, illet­ve környékét rendőri berkekben is a béke szigeteként emlegetik. Szabó Károly alezredes hang­súlyozza, a Magyar Köztársaság elnökétől a minap kapott rangos kitüntetése nem kizárólag az ő, hanem minden egyes beosztott­jának munkáját dicséri. HQY BENÉPESÜL AZ ÜZLETSOR. Lassan valamennyi helyiség bené­pesül azon az üzletsoron, amely tavaly ősszel nyerte el végleges for­máját Abony központjában. A település egyik legmutatósabb új épü­letegyüttese így immár nemcsak látványában, de funkciójában is gaz­dagít ja^városképet. ___________________________TOTÓI BAKÓ* JUDIT Né pszerű erdei iskola Hagyományőrző foglalkozások gyermekeknek » Gátépítő” a traktoron Nagyrév Tiszaroff A PHARE-program megkö­zelítően 10 millió forintos pályázati segítségével, vala­mint a helyi önkormányzat hathatós támogatásával igen értékes pedagógiai progra­mot bonyolít az év elejétől az általános iskola. Januártól közkedvelt új szolgálta­tás a roffi gyerekek számára a ka­puit minden második hét péntek délutánján megnyitó játszóház. Itt igen színes a programpaletta, hiszen a gyerekek olyan hasznos hagyományőrző foglalatosságok­ból válogathatnak, mint a csuhé- , szalma-, kosár- és vesszőfonás, a nemezelés, az agyagozás, a tűz­zománc- és kerámiakészités. Mindezeken túl a játszóházozó kisdiákoknak lehetősége nyílik arra is, hogy felelevenítsék a már- már feledésbe merülő régi népi játékokat. Ez utóbbiakhoz az iskola már meglévő tárgyi feltételei mellett nyolc korongozópad, valamint egy új égetőkemence megvételét biztosította a PHARE pályázata. A tiszaroffi uniós támogatott­ságú újdonság második része az, hogy február 23-án megnyílt a roffi erdei iskola is. Az első 30 fős turnus a Hajdú-Bihar megyei apró falucskából, Magyarhomo- rogról érkezett, hogy megismer­hesse az ártéri erdőket, a Tisza és a Holt-Tisza flóráját és fauná­ját, bekukkantson a tiszai haléte­lek és a helyi specialitásnak szá­mító pergelttorta készítés titkai­ba, madárleses foglalkozásokon amatőr ornitológussá válhasson, elleshesse kézműves-foglalkozá­sokon a népi kismesterségek csínját-bínját, de természetesen azért is, hogy kirándulhasson, lovagolhasson és játszhasson. Ezt az erdei iskolai programot szintén a PHARE támogatása ré­vén hirdethette meg az iskola, el­küldve az egyhetes turnusok pá­lyázati feltételeit az ország más hátrányos helyzetű települése is­kolái számára. A beérkezett 133 aspirantúra közül 21 lett a nyerő, így a magyarhomorogiakat már követték a rezi gyerekek Zalából s az etesiek Nógrádból. A vendég kisdiákok számára a Tiszaroffi Gyermekekért Alapít­vány biztosít szállást, egy, a szí­veslátás minden feltételét bizto­sító, s az önkormányzat részéről külön erre a célra átalakított épü­letben. A turnusok a nyári iskolai szü­net kivételével - ekkor ugyanis nyári táborozóké lesz a szállás­hely - folyamatosan érkeznek a Tisza egyik leggyönyörűbb kör­nyezetében lévő faluba. Vélhető­en jönnek szeptember után is, hiszen az iskola, támaszkodva az eddigi kiváló tapasztalatokra, tovább szeretné folytatni a hátrá­nyos helyzetben lévő gyerekek­nek az új ismereteket, élményt és szórakozást biztosító pedagó­giai programot. PBRCZE MIKLÓS Három éve nemegyszer sze­repelt Kiss István neve a hír­adásokban. A tiszai árvíz idején a védekezést irányította Nagyré­ven — sikerrel. Az ár­hullám után azon­ban visszavonult. Ar­ra voltunk kíváncsi­ak, mit csinál ma az egykori alpolgármes­ter.- Miért mondott le a si­kerrel átvészelt árvíz után az al­polgármesteri megbízatásáról?- Nagyréven akkor egy sajátos helyzet volt, hivatalosan ugyan volt polgármestere a falunak, gyakorlatban azonban nem. A képviselő-testület megbízásából helyettesítettem a polgármestert. A falut összefogással sikerült is megmentenünk. Az árhullám után azonban egyre többen tá­madtak, főleg azzal, hogy csak a képviselői megbízásából vagyok faluvezető és nem a településen élők választottak. Ebben volt igazság, így lemondtam.- Szakított a politikával?- Visszatértem eredeti mester­ségemhez, a gazdálkodáshoz. Előfordul, hogy hajnaltól késő estig traktoron ülök. De azért a közügyektől sem távolodtam el teljesen. Jelenleg az.önkormány- zat egyik bizottságának külsős tagja vagyok. A tavalyi őszi vá­lasztásokon pedig pol­gármesterjelölt voltam. Ketten hajszálra ugyan­annyi szavazatot kap­tunk. Sajnos azzal, hogy nem lett megvá­lasztott polgármestere a falunak, a település vesztett. így ugyanis fél év hátránnyal indul a település.- A polgármester hiányzik leg­jobban a falunak?- Elsősorban a béke hiányzik. Úgy érzem, két részre szakadt a falu. Emberek állnak szemben egymással. A polgármesteri hi­vatal és a református egyház vi­lági vezetése szemben áll egy­mással. Nagy álmok szövögetése helyett a mindennapi gondokkal kellene törődni. Azzal, hogy ren­dezettek, virágosak legyenek az utcák, a régi helytörténeti gyűj­temény visszakerüljön a telepü­lésre, egy működő tájház jöjjön létre. így talán a faluba tudnánk csábítani a turistákat. Mindeh­hez azonban ös szefogás kellene, mint az árvíz idején. TELEKI JÓZSEF Alapdíjat is számláznának A köbméterenkénti vízdíj mellett alapdíjat is kellene fizetniük a pé­csieknek az 'év közepétől, ha a szolgáltató javaslatát az önkor­mányzat is jóváhagyja. A változás az átlagnál kevesebbet fogyasztó­kat érintené hátrányosan, a na­gyobb családok viszont jól járná­nak. Az egyik javaslat szerint a köbméterenként fizetendő vízdí­jak 10, míg a másik változat sze­rint 6,74 százalékkal csökkenné­nek. A havi alapdíj a bekötési víz­mérő átmérőjétől függene, egy át­lagos családi ház esetében sem lenne több azonban 400 forintnál. A cég számításai s.zerint az át­lagot, azaz a havi 7 köbmétert fo­gyasztók a változás után is ugyanannyit fizetnének, mint most. Az ennél kevesebb vizet használók - azaz az egyedül élők - vízdíja viszont emelked­ne, havonta legfeljebb 200 fo­rinttal. RIVGIÓPRESS Egész télen cirkusz volt a faluban Mezőhék apró település három város „szorí­tásában”, hiszen Martfű 11, Tiszaföldvár 12, Mezőtúr 20 kilométerre fekszik tőle. A leg­frissebb statisztikák szerint mostanság 424- en lakják. Viszonylag fiatalok népesítik be, hiszen csak 19,3 százalék nyugdíjas. 2002- ben összesen nyolc gyerek született, miköz­ben a legidősebb három lakos már kilencve- nen felüli özvegyasszony. Ékesen bizonyítva, az élet viszontagságaival szemben melyik nem az erősebbik. A faluban telente a munkanélküliség 27-28 száza­lék, hiszen a környék mezőgazdasági jellegű, és ilyenkor ez az ágazat takaréklángon üzemel. Nyaranta ez jóval tíz százalék alá szorul. Köz­hasznú munkás egy van, nyaranta négy-öt lesz, vagy közhasznú, vagy közcélú, a pályázati lehe­tőségekből függően. Mezőhék dicsekedhet a me­gye legkisebb létszámú iskolájával, jelenleg tizen­egy diákkal. De már nyomukban az utánpótlás, mivel óvodás is akad, tizennégy. Posta, háziorvos szintén van. A doktor heten­te négyszer rendel, és Mezőtúrról jár ki. Kézi­gyógyszertárral is rendelkeznek. Néhány éve, pontosabban 1996-tól egy csodálatos apró temp­lommal is gyarapodtak. Az épületet korábban tűzoltószertárként használták és nem kevés bel­ső-külső átalakítás után Isten házaként szolgál­ja az ittenieket. A katolikus plébános Mester- szállásról jár ki vasárnaponként misézni, a refor­mátus lelkész Mezőtúrról: ő háromhetente tart istentiszteletet a templomban. Mindebből kitet­szik, ahogy nincs tűzoltószertár, a lánglovagok is eltűntek, és ha netalántán a vörös kakas felüti a fejét, Mezőtúrról robognak ki oltani. Szeren­csére az utóbbi tizenhárom évben talán egyszer kellett rohanniuk a faluba. Telefon, víz, gáz van, és a szennyvízrendszer is kiépített. A százharmincöt lakástól száztizen­ötöt rákötöttek a hálózatra. Talán ez is az egyik oka, hogy nincs belvíz. A lakásoknál maradva je­lenleg két eladó házat tartanak nyilván, az árak négyzetméterenként tizennyolc-hu szonötezer forint körüliek. A focicsapatuk egy éve meg­szűnt, mert a focizni akaró, tudó tizen-huszon- éves helybeliek száma öt alá csökkent, az „im­portjátékosokra” meg nincs pénz. A településnek akad két élelmiszerboltja, meg egy kocsmája. A másik bezárt, egy is elég. Talán az egyik legérdekesebb nevezetességük, hogy az utazó Apolló Cirkusz összes tagja itt telelt ko­csistul, felszerelőstül együtt. A faluban töltötték a nemszeretem hónapokat, mégpedig oly mó­don, hogy bérbe vettek egy jókora, 2 ezer 200 négyzetméteres területet. A cirkuszos gyerekek pedig ez idő alatt suliba jártak, pedig rájuk egy­általán nem az a jellemző, hogy egy-egy iskolá­ban hónapokat tanulnak. Akad tennivaló is a jövőre: időszerű az utak ja­vítása, szociális bérlakások is elkelnének, mint valami munkalehetőség a csökkent munkaké­pességűeknek. Ez az állástalanság az autók szá­mához viszonyítva nem látszik meg, mivel 108- at tartanak a faluban nyilván, ami a térség tizen­négy települése közül a harmadik helyre sorolja Héket. Végezetül még egy érdekesség: tavaly átadták a faluban az új ravatalozót, de egy álló évig egyetlen ember sem halt meg. D. SZABÓ MIKLÓS Bor: szlogenek és igazságok Már nem tartozik a bor­ivó nemzetek közé a ma­gyar — állítja Konkoly Mi­hály. A bormarketinggel foglalkozó szolnoki fia­talember szerint ugyan­akkor sikk érteni a bo­rokhoz. „Borban az igazság!” Az igazság pedig az, nem több szépen szóló szlogennél, hogy a magyar borivó - leg­alábbis ezt állítja a szolnoki BorSzalon tulajdonosa. Kon­koly Mihály, ató végzettsége szerint bormarketing-szak­ember, megdöbbentőnek véli, hogy hazánk fiainak többsége milyen keveset tud az egykor nemzeti italnak is tartott borról. Mindezt alátá­masztandó egy felmérést idézett, mely szerint a meg­kérdezettek többsége - köz­tük felsőfokú végzettséggel rendelkezők is - állították, a bikavér szőlőfajta, nem pe­dig több szőlő keverékéből készült bor. Nem csoda, ha a magyarok többsége még mindig az édes vörösborokra esküszik. Csakhogy „természetes módon” pont ilyen nincs. No, de az is igazság, hogy „bor­ban a vigasz”. A borszalonokba mind többen kopognak be úgy, hogy pontosan tudják, milyen nedűt vásárolnak. Az utóbbi években bizonyos társadalmi kö­rökben ugyanis sikk lett érteni és értékelni a borokat. Ezt jelzi a borrendek szaporodó tagsága, és az, hogy mind többek előtt csen­genek ismerősként az olyan hí­res magyar borászok nevei, mint Bock József, Tiffán Ede vagy Ge­re Attila és Tamás. Milyen bort ajándékozzunk? Hölgyeknek: félédes, édes fehérbort. Úrnak: markáns, testes vörösbort. Gyűjtőnek: sokáig érlelhető, testes vörösbort. Baráti beszélgetéshez: félszáraz, gyümölcsös fehérbort. Üzleti ebédhez: jól behütött rozét. Vadas ételekhez: markáns vörösbort. Olaszos ételekhez: testes fehérbort, rozét. NÉVJEGY NÉV: Konkoly Mihály FOGLALKOZÁS: agrárközgazdász ISKOLAI VÉGZETTSÉG: Bor- marketing (Gödöllő), Szőlész ete borász szakmérnök (Kecske1- mét) „Borban a felejtés” - kell hinnünk mindeh­hez, különösen ha az árakat nézzük. Azt ugyanis a szakember sem tagadja, a jó ma­gyar bor drága. Kon­koly Mihály szerint azonban nemegyszer már a nevet kell megfi­zetnie a vásárlónak. Az ugyanis pontosan kiszámolható, meny­nyibe kerül egy flaska a nemes nedűből, hi­szen ismert a szőlő, a dugó, az üveg ára és becsülhető a borász munkadíja is. Az or­szág európai uniós csatlakozása azonban ezen a téren is kedvező változá­sokat hozhat. A borkereskedések polcairól ugyanis már nyolcszáz­ezer forintért zamatos spanyol, francia, olasz borokat emelhet majd le a vásárló. Ugyanakkor megtapasztalhatják: a kitűnő bo­rok tőlünk nyugatabbra sem ol- csóak. Egy-egy kitűnő bordóiért akár 80-100 eurót (19000-25000 forintot) is elkérnek, fgy az ezek­kel - a szakértők szerint is - ver­sengő magyar borok még olcsó­nak is mondhatók. No, persze ehhez az is kell, hogy tudomásul vegyük: mai világunkban az is csak egy szépen szóló szlogen, hogy „jó bornak nem kell a cé­gér”! TELEKI JÓZSEF k A régi tűzoltószertárból csodaszép templom épült fotói csabai

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom