Új Néplap, 2003. február (14. évfolyam, 27-50. szám)
2003-02-08 / 33. szám
4. OLDAL T Ü K Ö R 2003. Február 8., szombat E G Y E I Küzdelem a fehér „áldás” ellen Áldás is, átok is a hó. Áldás a kertekre, a határra, a szunnyadó vetésekre. Nem kimondottan hasznos a járdákra, közutakra, a pályaudvarok, a váltók világára. Vajon hogyan, miképpen birkóznak meg a rendkívüli helyzettel egy akkora községben, mint például Tószeg? Mennyibe kerül a zimankó, a hideg az egyes embereknek? Miképpen látják el, keresik fel azokat, akik tanyán laknak, miközben az odavezető utat befújta a hó? __________Riport __________ Mo lnár Ferencné közel a nyolcvanhoz. Gondozott, karbantartott házukhoz keskeny gyalogút vezet. Benn az udvarban is folytatódik a vékony tisztított betonpántlika.- Már leéltem az életem zömét, de ekkora tömegű hóra nem emlékszem! Talán 1951-52 körül lehetett hasonlóan szigorú tél, de hát akkor még fiatalok voltunk, jobban bírtuk a gyűrődést.- Ki lapátolta el a havat?- A férjem. Ő most benn pihen, bizony kimerítette a munka, ráadásul az egészsége sincs rendben.- Jószág?- Hat tyúkot tartok, ennyi az állomány.- Mennyi lesz a havi melegszámla?- Ne is mondja! Sajnos bevezettük a gázt, és mi is úgy jártunk, mint az átlag magyar: a nyugdíjunkhoz viszonyítva a csillagos égig emelték az árakat. Húzom a fejem, mert szerintem a havi fűtésdíj megközelíti vagy meg is haladja a tizenötezret. Nem mehettünk tovább, mert rendhagyó eset történt Molnárék házától szusszanásnyira. Egy traktor pótkocsival együtt az oldalára borulva az árokban kötött ki.- Lejjebb szerettem volna húzódni, és a nagy hó kicsit megtévesztett. Pedig évek óta vezetek, de ilyesmi még nem fordult elő velem.- Történt baja?- Hála Istennek, karcolás nélkül megúsztam az egészet.- A nevét megmondaná?- Inkább ne írja... Hamarosan érkezik egy még hatalmasabb traktor. Drótkötelet kötnek rá, a másik végét az árokban pihenő társa elejére hurkolják, és a vezető beül kormányozni a félig eldőlt járgányba. Gázt ad a behemót gép vezetője, és másodpercek alatt, borulás nélkül a kötél segítségével talpra rántja az elsüllyedtet. Szerencsére egyéb baj nem esett, mindkét jármű mehet az útjára, és a forgalom is szabad. A hatalmas, 140 lóerős erőgép pedig a hóval betemetett határnak veti magát. A vezetőn kívül Simon Franciskán 80 évesen sem fog ki a hólapátolás fotó* bakos judit Félig az árokban a pótkocsis vontató Kormos Jánosáéval, aki a helyi családsegítőnél dolgozik.- Van itt vagy tizenöt olyan tanya, ahová gyalog nem lehet kijutni. Általában egyedül élő idős emberek lakják. Csak ehhez hasonló óriási traktorokkal közelíthetők meg ezek a házak, és kenyeret, tejet, ivóvizet, gyógyszereket viszünk nekik. Elvégre ők is tószegiek, nem hagyhatjuk őket magukra! Pimvicki István nagy munkában volt, hiszen előzőleg a házuk elől hányta el a havat, majd Vass Lajos komája portáját tisztította meg.- No nem az egész portát, csak a bejárati részt, meg a befelé vezető utat. Egy nap kellett nekem is, mire rendet tettem, mert amit közben letakarítottam, oda is újabb hullott.- Otthon hány helyiséget fűtenek?- Négyet, gáz is, villany is melegít. A villany valamikor 40 fillérbe került wattonként, azért vezettük be. Most úgy számolom, a havi díj bőven felette lesz a tízezernek. Nem is ez a baj, inkább az, hogy annak ellenére, hogy 46 évet dolgoztam, a nyugdíj még most is csak 43 ezer. Néhány házzal távolabb egy asszony töri a jeget a járdán, majd lelapátolja a törmeléket. El se hisz- szük róla, hogy már nyolcvanéves!- Simon Franciskának hívnak, és azért nekem jutott ez a munka, mert a fiatalok dolgoznak. Egyedül vagyok mint nagynéni, és az időmbe bőven belefér az is, hogy a 35 centis jeget felverjem. — Nem nehéz munka ez egy nyolcvanévesnek? — Hála Istennek, bírom magam, minden napra jut valami. Engem még úgy neveltek, ha hó esett, ébresztő 4-kor, hogy mikorra munkába mennek az emberek, tiszta legyen a járda. — Ez már tényleg szép. De tiszta az út is, nincs rajta hó. — Bizony azért a községvezetés a „ludas”. Én őszintén szólva nem ismerem őket, mert nem régen költöztem haza. Tószegnél maradva feltűnt, hogy több utcát, útszakaszt bejártunk, és a havat mindenhol lekotorták, letolták az útról. A községházán megtudtuk, napokig öt-hat hókotró járta az utcákat. Ezek maszek gépek voltak, az önkormányzat szerződést kötött a gazdáikkal, hogy még véletlenül se akadozzon a forgalom. Sem a főbb, sem a mellékútvonalakon. Éppen e^ért a hókotrók éjjel-nappal mentek, amelyet a hivatal szigorúan ellenőrzött. Ezeket hallva engem, mint a megyeszékhely lakóját, elfogott a sárga irigység. Mert minálunk latyak, sáros hó sokfelé: olyan, amit a kocsik tapostak le. A parkolókról, nagyon sok buszmegállóról nem is beszélve. □ . SZABÓ MIKLÓS Cserkészek a világ minden sarkából A világ csaknem minden országából 27 ezer cserkesz vett részt nemrégiben a Thai- földön megtartott cserkész-világtalálkozón. A négyévenként sorra kerülő seregszemlén Farkas Bence képviselte a jászsági fiatalokat. A 298-as számú Lehel Vezér Cserkészcsapat oszlopos tagja immár 13. éve vesz részt a mozgalomban. Jászberény Farkas Bence a cserkészmozgalom hazai, helyesebben jászberényi újjáéledése idején, 1990-ben csatlakozott a gyermekcsapathoz. Az időközben fiatal felnőtté cseperedett Bence élete eddigi legnagyobb élményeként számolt be a nemrégiben lezajlott találkozóról. Érdekesek, barátságosak a thai emberek, rengeteg a fiatal, az európaiak számára pedig furcsa, de rendkívül izgalmas a távol-keleti életszemlélet, Bangkok nyüzsgése, a karácsony idején is állandó hőség, a hatalmas, tengerparton megépített cserkésztábor mind-mind olyan élményekkel ajándékozták meg, amelyet soha nem felejt el.- Tanulsz még?- A Liska József Erősáramú szakközépiskola 13. évfolyamának szoftverüzemeltetői szakát végzem az érettségi után.- Mit kellett ahhoz tudnod, hogy kiválasszanak az utazó csapat tagjának, s mi volt a feladatod?- A válogatáson érdeklődtek a nyelvtudásról, számot kellett adni a cserkésztudásról, az általános műveltségről, illetve kommunikációs gyakorlatokat is végeztünk. Végül a 77 tagú magyar kontingens tagjává választottak, s a Nemzetközi Tábortörzs tagjának osztottak be. A fővárostól, Bangkoktól úgy 200-300 kilométerre délre, egy Sat- tahip nevű falucska mellett, a thai haditengerészet egyik bázisán alakították ki a 27 ezer fiatal elszállásolására alkalmas sátortábort. Nekem egy úgynevezett rohampáFarkas Bence a thaiföldi táborban lyán - nálunk inkább akadálypályának mondanánk - tolmácsfeladatokat kellett ellátnom. Úgy adódott, hogy ahol nekem kellett a munkámat végezni, egyetlen magyar sem volt. Angol, amerikai, kanadai, skót, holland, finn, brazil cserkészekkel kerültem egy csoportba. — Mennyi ideig tartott a világtalálkozó?- Összesen három hetet töltöttem kinn, de a tábor maga 10 napig tartott. A találkozó előtt — épp a karácsonyi ünnepek alatt — Koh Chang szigetén, a kambodzsai határtól nem messze gyülekezett a magyar kontingens, s onnan indultunk a találkozóra. A tábor után volt még hat szabadnapom, amit a cserkésztársakkal Bangkokban töltöttünk el.- Rengeteg élménnyel térhettél haza... — Napokig tudnám mesélni, az indulástól a megérkezésig. A találkozó megnyitóján például a thai koronaherceg mondott beszédet, de ellátogatott a táborba a svéd király is. Rengeteg kiállítást, bemutatót szerveztek, ahol a cserkészcsapatok a maguk nemzetét mutatták be. Kalandozhattunk a tudomány felé, de foglalkoztunk a környezetvédelemmel is. Mégis a legtöbb élményt az adta, hogy sok ezer fiatal, megszámlálhatatlanul sok nemzet képviseletében gyűlt össze, és rengeteg alkalom nyílt a barátko- zásra, az ismerkedésre. Nagyon jó volt bepillantani a thai kultúrába, látni az épületeket, városokat, s persze az óceánt. Alkalmunk nyílt a búvárkodásra is, de megkóstolhattuk a thai konyha ízeit is. Ha jobban belegondolok, fogalmam sincs, hogy mi mindent ettem. Persze, elmondták thai nyelven a fogások nevét, de ezeket megjegyezni szinte képtelenség volt a számomra. Rendkívül furcsa volt, hogy a hatalmas nyüzsgés ellenére az emberek mégis nyu- godtabbak.- Mikor lesz a következő világtalálkozó? — Négy év múlva Angliában. Ha egy mód van rá, szeretnék azon is részt venni, igaz, a mostanira sem tudtam volna eljutni, ha nem segített volna a cserkészcsapatom, a jászberényi önkormányzat, a Liska József Alapítvány és több vállalkozás. BANKA CSABA VÉLEMÉNY BISTEY ANDRÁS Börtönépítők Néhány évvel ezelőtt, amikor sűrűn lehetett találkozni a sajtóban iskolák és egyéb gyermek- intézmények megszüntetéséről és az ellene szervezett tiltakozásokról szóló közleményekkel, azt olvastam egy publicisztikában, hogy az iskolákon megtakarított pénzt előbb-utóbb börtönök építésére kell majd fordítani. Ez jutott eszembe, amikor a napokban olvastam, hogy összesen több száz elítélt befogadására alkalmas börtönöket építenek Magyarországon. Hosszabb távon talán lehetséges összefüggés az oktatási rendszer teljesítménye és a bűAz elítélteknek is vannak jogaik nözés elterjedtsége között is, a fenti megállapítás mégis inkább az úgynevezett aranyköpések kategóriájába tartozik. Börtöneink telítettsége 159 százalékos volt a múlt év végén, aminek következtében egyes helyeken embertelen állapotok alakultak ki. Ezek megszüntetése több ok miatt is kötelessége az államnak, hiszen a legsúlyosabb bűnökért elítélteknek is vannak jogaik, de a túlzsúfoltság veszélyes is, például feszültebb légkört teremt, amelyben könnyebben kirobbannak agresszív cselekedetek. Tavaly, ugyancsak a sajtóban közzétett statisztika szerint, 563 fővel emelkedett a fogva tartottak száma, ez nagyjából 3 százalékos növekedés. Az okok között elsősorban társadalmi-gazdasági okokra kell gyanakodnunk, ezek között például az úgynevezett megélhetési bűnözésre, mondjuk olyan vidékeken, ahol 50-60 százalékos, vagy még nagyobb arányú a munkanélküliség. Ha tehát börtön épül, az jó is, meg rossz is. Jó, mert emberségesebb környezetet teremt a fogva tartottaknak, nem bünteti őket többszörösen, de rossz is, hiszen arra mutat, hogy a társadalomban felhalmozódott feszültségek kezelésére a hatalom nem találta meg a legmegfelelőbb módszert. Mert börtönök építése erre nem jó módszer. Tv-notesz Közelképben: a magyar film Frei Tamás - jól tudjuk - érdekes emberekre vadászik, s értük akár a világ végére is elmegy, csakhogy Dossziéjában bemutassa őket. Legutóbb egy sikeres filmproducert keresett meg, érte Hollywoodba rándult ki, Wajna Andráshoz, akit hazulról is jól ismerünk. Nem nagyon kellett tehát keresnie, s szinte vendégségbe indult, beszámolója is meglehetősen barátira, mondhatni kedélyesre sikeredett: minden nagyon szép, minden nagyon jó, csak úgy csillogott a felszín; luxusvilla, saját repülő, amellyel gazdája ide- oda röpköd kedve szerint, édes románc a csinos színésznővel, előkelő barátok, sztárok az amerikai filmvilágból — akik azért meg is szólaltak néhány közhely erejéig. Csak úgy ömlött itt a bulvárízű érdekesség, ám az igazi felfedezés, az bizony elmaradt. A világjáró riporter ezúttal olcsón adta. Másfajta filmvilágra hívták fel figyelmünket azok a különböző, reggeli műsorokban elhangzó beszélgetések, híradóbeli tudósítások és más kulturális programok, amelyek ezekben a napokban a magyar filmek, filmesek világába kalauzoltak el bennünket. Merthogy most zajlottak a hagyományos nemzeti filmszemle — immár a harmincnegyedik — eseményei. Amikor is szinte ünnepel a szakma, hisz az új termés betakarítása felér egy ünnepséggel, az aratás örömével. Még hogyha az örömbe némi üröm is vegyülhet. Hisz mint hallhattuk, bizony nehéz körülmények között éli életét a mai magyar film. Nem egy esetben a szemlére is szinte az utolsó pillanatban esett be egyik-másik versenymű, alig készült el időre. Anyagi okokból. Ez történt például az egyébként fődíjat nyert Gothár- filmmel, a Magyar szépséggel is. Viszont értesülhettünk arról valamennyi televízióból, hogy olyan szerződés köttetett a művelődési tárca, valamint a filmszakma között, melyben az állam végül is jelentős mértékben siet a honi filmgyártók segítségére. De azáltal is az érdeklődés középpontjába került a magyar film, hogy részletesen megismertették velünk a szemlén szereplő új műveket, sőt műhelyfilmet is láthattunk arról, hogyan készült A rózsa énekei. A Körhinta pedig, a köztévé kulturális magazinja, teljes műsort szentelt a szemle ügyének, bemutatván sorra ízelítő formájában a versengő alkotásokat, sőt megszólaltatván alkotójukat is. A Duna Televízió, amely talán a legszorgalmasabb szolgálójává szegődött a filmszemle ügyének, be is mutatott egyet a dokumentumfilmek közül, így a képernyőn is szerepelt már a Huszá- rik Zoltánról készült elégia. És ez még nem minden! Régebbi, többnyire szemléken díjnyertes filmeket is műsorára tűzött a csatorna - ezt az MTV is megtette -, így szerepelt a Dunán Almási Tamás Sejtjeink című munkája, melyben a neves dokumentalista azt a küzdelmet mutatja meg őszinte hűséggel, amit házaspárok vívnak, hogy gyermekük lehessen. Érdekes mód a rendező újabb alkotása, Az út vége, mely a rendszerváltoztatással bekövetkezett nehézségeket dokumentálja két család sorsában - elgondolkodtató látlelet -, most az is fődíjat kapott. Méltán, a kisember drámája elevenedik meg a filmkockákon. A kérdés: vajon láthatjuk- e majd a közeljövőben a képernyőn is? Hisz úgy tűnik, a televíziók nem nagyon kapkodnak olyan filmek után, sőt inkább ódzkodnak tőlük, amelyekben a néző szembesülhet a valósággal. Azt inkább csak show formájában kedvelik. Pedig a szemlén igen erős mezőny gyűlt egybe dokumentumfilmekből, volna miből válogatni. S még valami: most hirdettetett ki: a Bánk bán, a sok vihart kavart és megért operafilm március havában az ország filmszínházaiban is megtekinthető. így bizonyára Szolnokon is. VALKÓ MIHÁLY
