Új Néplap, 2003. február (14. évfolyam, 27-50. szám)
2003-02-06 / 31. szám
6. OLDAL TÜKÖR 2003. Február 6., szerda Hl H I R D E T É S Madzaggal körbekerítették a falut Diáklány a Don-kanyarban A település szélső utcája a Szabadság nevet viseli. Szikrázó napsütésben, de kutya hidegben egy jókötésű, kucsmás nyugdíjas könyököl a kerítésen és valahová messze, a távolba néz, a végtelen pusztába. Nagyiván — Bereczki András a becsületes nevem és nem ide valósi, békési vagyok. Csupa református lakja és tudja-e, hogy Békést korábban madzagos falunak hívták? — Eddig nem hallottam. Miért az elnevezés?- Azért, mert valamikor nagyon régen, amikor a törökök kitakarodtak arról a vidékről is, az akkori elöljáróság állítólag madzaggal körbekeríttette a falut, hogy ne halljon ki a harangszó! így messziről más se, a török se, rossz ember se hallhassa, hogy lakik itt valaki. így akartak eltűnni a nemkívánatosak elől, ami aligha sikeredett, mert feldúlták mások is a települést — állítja félig komolyan, félig mosolyogva a megszólított. Kiderül róla, hetvennégy éves és kevés híján negyvenöt hosszú esztendőt húzott le az állami gazdaságban, téesz- ben. A gép, a traktor volt a mindene: szántott körmössel, majd a gumikere- kűek következtek. Kezdetben nyitottak, fülke nélküliek voltak, fújta a szél, verte az eső. Amikorra eljutott oda, hogy fülkés gépet vezethetett, úgy átfázott a dereka, keze, lába, hogy a korabeli zimankókat ma is érzi. Úgy alakult a sorsa, hogy ide nősült és az asszonnyal harminchat évet éltek együtt jóban, rosszban. Amikor még kevesebb esztendőt számláltak és jobban bírták magukat, tele volt a porta jószággal. Sajnos a párja lerobbant, tíz évig ő gondozta, majd 2001. nyarán te- mettette el. Még egy sóhajt sem kapott utána. Egyébként se gyerek, se unoka. A nyugdíj az összes bevétele, az emelésekkel együtt még most is csak harmincötezer. Azóta teljesen egyedül morzsolgatja a napokat. — Jövök-megyek, teszek-veszek, valamivel mindig lefoglalom magam. Kikoptam a jószágokból is, még egy galambfiú vagy kutya sincs. Szerencsére jó szomszédokkal áldotta meg a sors, néha átnéz hozzájuk tanyázni. A szilvesztert is az egyik nyugdíjas komájánál, Pistánál töltötte. Beszélgettek, meghányták-vetették a sorsukat, az életüket. A tévét nem nézi, nem szereti. — Azért, mert sok a hazugság, meg a meztelen nő. Az előbbit sose kedveltem, az utóbbiak meg már nem nekem kellenek! - indokolja tömören. A rádiót meghallgatja: abban is a híreket, meg az istentiszteletet. A nyarat jobban szereti, mert a tél bezárja az embereket. Általában hajnali négykor kiveti az ágy, akkorra kialussza magát. Összeüt valami reggelit, az ebédet vasárnap kivételével hordják. Akkor meg hol pirított tészta, öreglebbencs vagy valamilyen jóféle magyaros pásztor- és kubikusételt főz a bográcsban vagy a lábasban. Hiába ez a sok korszerű étek, arra rá se tud nézni. Az egészsége mára nem a régi, fogyóban van. A boltba azért még elmegy a jó öreg Csepellel. Bevásárol egy időre, erre sincs addig gondja. Várja a tavaszt, meg a több, európaibb nyugdíjat, mert legutóbb is csak 2700-at emeltek. Bezzeg nem spóroltak ennyit az áramon! Telefonja van, azt még nem köttette ki, hogy szólni tudjon, ha baj van. Lenne egy testvére, de vele nem tartja a kapcsolatot. Ennek az az oka, hogy amikor a szülői jussot, a tanyát bebontották, meg a nyolc hold földet eladták, ezt Bandi bácsi így minősíti: — Minden a testvéremhez került, én meg annyit kaptam, ami a cigányasz- szonyban van - sorolja és messzire néz, a távolba. Lesi a fuvarost, mikor hozza a tíz mázsa fát, mert fogyóban a tüzelője és éjjelente még kopogósra fagy a világ... D. SZABÓ MIKLÓS Szolnok Nem mindennapi élményekkel lett gazdagabb a napokban egy szolnoki diáklány. Váradi Marianna a kormány Nemzeti Emlékezet programjának köszönhetően megyénkből egyedül járhatta be Oroszországnak azt a vidékét, ahol hatvan évvel ezelőtt magyar katonák tízezrei vesztették életüket a fegyverek torkolattüzében és a tél kegyetlen szorításában. A szolnoki Verseghy Ferenc Gimnázium tanulóját tizennégy diáktársával és öt pedagógussal együtt több mint háromszáz jelentkezőből a Történelemtanárok Egylete választotta ki a nagy útra. A kis csapatot azért verbuválták össze, hogy az oktatási tárca Nemzeti Emlékezet programjának első küldöttségét alkotva Magyar Bálint miniszterrel együtt fejet hajtsanak a Don-kanyarban éppen hatvan esztendővel ezelőtt elesett magyar katonák emléke előtt. Marianna - akinek édesanyja ukrán származású, anyai nagyszülei és unokatestvérei Kijevben élnek, ráadásul a rokonai annak idején mindkét oldalon részt vettek a II. világháborúban - egyedül képviselte megyénket az emléktúrán. Az ötnapos látogatás élményeit hazatérve olvasóinkkal is megosztotta. — Édesanyám vette észre a felhívást, amelyre az utolsó pillanatban jelentkeztem. Máig nem tudom, miért éppen engem választottak, hiszen nekem senkim sem halt meg a Don-kanyarnál. Mindenesetre nagyon boldog voltam, amikor értesítettek, hogy részt vehetek ezen az úton, hiszen mindig is foglalkoztatott a történelem, különösen a két ország kapcsolata. Az indulás előtt felkészítésképpen vagy hatórányi videóanyagot és könyveket kaptunk a szervezőktől. Őszintén szólva még a történtek ismeretében is megdöbbentő volt látni az archív képsorokat és olvasni a megrázó tudósításokat. A repülőúton aztán gyorsan összeko- vácsolódott a társaság. Bár valamennyien átéreztük küldetésünk jelentőségét, azért Moszkváig vidám hangulatban telt az idő. Az orosz fővárosban megérkezésünk estéjén megnéztük a holland királyi társulat darabját a Nagy Színházban. S bár az időnek szinte mindig szűkében voltunk, azért másnap a legismertebb helyi nevezetességekre - Kreml, Vörös tér, Lomonoszov Egyetem — is vethettünk egy-egy gyors pillantást. Még aznap tovább is repültünk Voronyezsbe, ahol kísérőink egyebek mellett szintén városnézést, illetve diák- találkozót szerveztek számunkra. Innen értük el végcélunkat.Az Osztro- gozszk nevű településen a magyar kormány delegációja is csatlakozott hozzánk este. A hazaindulásunk előtti utolsó napon Magyar Bálint oktatási miniszterrel együtt avattuk fel a rudkinói emlékhelyet, amely több mint 60 ezer, Oroszországban meghalt magyar katona nevét őrzi. Innen tökéletes panoráma nyílik a „csendes” Don kanyarulatára. Az ünnepség után jó ideig elfogódot- tan álltunk a tájat kémlelve, amely szinte megidézte a hatvan éweí ezelőtti tragédiát. Visszafelé Voronyezsben meglátogattunk egy II. világháborús múzeumot, sőt, a magyar nagykövetségen még búcsúfogadást is rendeztek a tiszteletünkre. Végül másnap délelőtt 10 órakor szállt fel velünk Moszkvában a repülőgép, amely alig tíz perc múlva már landolt is Ferihegyen. Ebben persze volt némi „csalafintaság”, elvégre mégsem rakétával közlekedtünk. Egyszerűen csak a Budapest-Moszkva közötti kétórás időeltolódás tréfált meg bennünket. _______ BUCÁNYJÁNOS Má r délutánba hajlott az életem és mint a régi öregek, én is egyre jobban kedvelem a napot - állítja Bereczki András. fotó: cs. i. A PIONEER kifejlesztette Önnek a legmagasabb átlagtermést hozó napraforgó hibridet! Az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet korai Az OMMI kísérletek eredményei a minket választó éréscsoportban végzett kísérletei szerint a PR63A82 gazdák döntését igazolják, napraforgó hibrid termése három év átlagában (1999- . „ . 2001) nagyobb volt, mint bármelyik versenytárs Miért ne választana On is minket. hibridé. Forduljon területi képviselőnkhöz, és nemsokára az A legjobb öt napraforgó hibrid közé ráadásul a másik földjén is ott termünk! PIONEER hibrid is bekerült, a PR63A90. Búcsúk János, 06 30 9326-247 r ^ Vetőmag védelem Bayer inszekticidöe A bőséges és egészséges termés érdekében válassza Gauchoval csávázott vetőmagjainkat! A DuPont Company Napról-napra jobb termés 9-------9 Te gnap mondták, ma is igaz A jó kereskedő a reklámtól üzleti hasznot vár, a maradi kereskedő a reklámban csak rezsijének növelőjét látja ft ft I A minőségi szórakozásért A minőségi szórakozást kedvelők számára egyedülálló lehetőséget nyújt holnaptól a Bajnok Étterem. Es ez csak a kezdete a vendéglátóhely idei újdonságainak. A huszonöt év felettiek számára bizony nem akad Szolnokon olyan hely, ahol saját kortársaikkal együtt kulturált körülmények között, igényes zenés klubban kapcsolódhatnának ki. A Bajnok Étterem ezentúl minden pénteken és szombaton este 23 órától hajnalig ennek a korosztálynak a szolgálatába áll. Az étterem vezetésének célja az, hogy a táncolni vágyó szolnokiaknak és környékbélieknek ne kelljen ezentúl a fővárosba járniuk, ha minőségi szórakozásra vágynak. A Bajnokban a hangulatot igazi klubzene (soul, funky) biztosítja majd a táncot szeretők legnagyobb örömére, de megtalálja számításait az is, aki barátaival egy pohár ital mellett szeretne beszélgetni. Teheti mindezt természetesen belépőjegy nélkül. Aki pedig megéhezik, annak az étterem éjszakai választéka áll rendelkezésére. Változik tavasztól az étlap kínálata is. Közvetlenebb, családiasabb hangulatot teremtenek az új ételek. Két hetente más-más tájegység jellegzetességeit kóstolhatják meg a vendégek, de megtalálhatják kedvenc falatjaikat az átalakuló étlapon a vegetáriánusok is. A könnyebb választás és a minél tökéletesebb ízharmónia érdekében összeállítanak a szakemberek menüket, ahol a levestől a desszertig ajánlanak majd finomságokat. Az egyedi ízhatás mellett látványnak sem lesznek utol- sóak a szabadtéri sütések-fő- zések, de feltehetően nagy érdeklődés kíséri majd az ország híres éttermeinek vendégfőzését. A nevezetes vendéglátóhelyek szakácsai egy- egy rövidebb időszakra a Bajnokba költöznek, hogy megmutassák, miért is beszél róluk minden gasztronómia-barát. Természetesen a szolnokiak is visszaadják a látogatást. Az ital- és szivarbemutatókkal fűszerezett hétköznapok pedig teljessé teszik a Bajnok Étterem idei arculatváltását. fleplap MIM GS K-rjrr^Tjjr? munkanapokon 7.30-16 óráig a 56/516-706-os telefonszámon
