Új Néplap, 2003. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

2003-02-06 / 31. szám

6. OLDAL TÜKÖR 2003. Február 6., szerda Hl H I R D E T É S Madzaggal körbekerítették a falut Diáklány a Don-kanyarban A település szélső utcája a Szabad­ság nevet viseli. Szikrázó napsütés­ben, de kutya hidegben egy jóköté­sű, kucsmás nyugdíjas könyököl a kerítésen és valahová messze, a tá­volba néz, a végtelen pusztába. Nagyiván — Bereczki András a becsületes nevem és nem ide valósi, békési vagyok. Csu­pa református lakja és tudja-e, hogy Bé­kést korábban madzagos falunak hív­ták? — Eddig nem hallottam. Miért az el­nevezés?- Azért, mert valamikor nagyon ré­gen, amikor a törökök kitakarodtak ar­ról a vidékről is, az akkori elöljáróság állítólag madzaggal körbekeríttette a falut, hogy ne halljon ki a harangszó! így messziről más se, a török se, rossz ember se hallhassa, hogy lakik itt vala­ki. így akartak eltűnni a nemkívánato­sak elől, ami aligha sikeredett, mert fel­dúlták mások is a települést — állítja fé­lig komolyan, félig mosolyogva a meg­szólított. Kiderül róla, hetvennégy éves és ke­vés híján negyvenöt hosszú esztendőt húzott le az állami gazdaságban, téesz- ben. A gép, a traktor volt a mindene: szántott körmössel, majd a gumikere- kűek következtek. Kezdetben nyitot­tak, fülke nélküliek voltak, fújta a szél, verte az eső. Amikorra eljutott oda, hogy fülkés gépet vezethetett, úgy átfázott a dere­ka, keze, lába, hogy a korabeli ziman­kókat ma is érzi. Úgy alakult a sorsa, hogy ide nősült és az asszonnyal harminchat évet éltek együtt jóban, rosszban. Amikor még kevesebb esztendőt számláltak és job­ban bírták magukat, tele volt a porta jó­szággal. Sajnos a párja lerobbant, tíz évig ő gondozta, majd 2001. nyarán te- mettette el. Még egy sóhajt sem kapott utána. Egyébként se gyerek, se unoka. A nyugdíj az összes bevétele, az eme­lésekkel együtt még most is csak har­mincötezer. Azóta teljesen egyedül morzsolgatja a napokat. — Jövök-megyek, teszek-veszek, va­lamivel mindig lefoglalom magam. Ki­koptam a jószágokból is, még egy ga­lambfiú vagy kutya sincs. Szerencsére jó szomszédokkal áldot­ta meg a sors, néha átnéz hozzájuk ta­nyázni. A szilvesztert is az egyik nyug­díjas komájánál, Pistánál töltötte. Be­szélgettek, meghányták-vetették a sor­sukat, az életüket. A tévét nem nézi, nem szereti. — Azért, mert sok a hazugság, meg a meztelen nő. Az előbbit sose kedvel­tem, az utóbbiak meg már nem nekem kellenek! - indokolja tömören. A rádiót meghallgatja: abban is a hí­reket, meg az istentiszteletet. A nyarat jobban szereti, mert a tél bezárja az embereket. Általában hajnali négykor kiveti az ágy, akkorra kialussza magát. Összeüt valami reggelit, az ebédet vasárnap ki­vételével hordják. Akkor meg hol pirí­tott tészta, öreglebbencs vagy valami­lyen jóféle magyaros pásztor- és kubi­kusételt főz a bográcsban vagy a lábas­ban. Hiába ez a sok korszerű étek, arra rá se tud nézni. Az egészsége mára nem a régi, fogyó­ban van. A boltba azért még elmegy a jó öreg Csepellel. Bevásárol egy időre, erre sincs addig gondja. Várja a tavaszt, meg a több, európaibb nyugdíjat, mert legutóbb is csak 2700-at emeltek. Bez­zeg nem spóroltak ennyit az áramon! Telefonja van, azt még nem köttette ki, hogy szólni tudjon, ha baj van. Lenne egy testvére, de vele nem tart­ja a kapcsolatot. Ennek az az oka, hogy amikor a szülői jussot, a tanyát bebon­tották, meg a nyolc hold földet eladták, ezt Bandi bácsi így minősíti: — Minden a testvéremhez került, én meg annyit kaptam, ami a cigányasz- szonyban van - sorolja és messzire néz, a távolba. Lesi a fuvarost, mikor hozza a tíz mázsa fát, mert fogyóban a tüze­lője és éjjelente még kopogósra fagy a világ... D. SZABÓ MIKLÓS Szolnok Nem mindennapi élményekkel lett gazdagabb a napokban egy szolno­ki diáklány. Váradi Marianna a kormány Nemzeti Emlékezet prog­ramjának köszönhetően me­gyénkből egyedül járhatta be Oroszországnak azt a vidékét, ahol hatvan évvel ezelőtt magyar katonák tízezrei vesztették életü­ket a fegyverek torkolattüzében és a tél kegyetlen szorításá­ban. A szolnoki Verseghy Ferenc Gimnázium tanulóját tizen­négy diáktársával és öt peda­gógussal együtt több mint há­romszáz jelentkezőből a Tör­ténelemtanárok Egylete vá­lasztotta ki a nagy útra. A kis csapatot azért verbuválták össze, hogy az oktatási tárca Nemzeti Emlékezet programjának első küldöttségét alkotva Magyar Bálint miniszterrel együtt fejet hajtsanak a Don-kanyarban éppen hat­van esztendővel ezelőtt elesett magyar katonák emléke előtt. Marianna - akinek édesanyja ukrán származású, anyai nagyszülei és uno­katestvérei Kijevben élnek, ráadásul a rokonai annak idején mindkét oldalon részt vettek a II. világháborúban - egyedül képviselte megyénket az em­léktúrán. Az ötnapos látogatás élmé­nyeit hazatérve olvasóinkkal is meg­osztotta. — Édesanyám vette észre a felhívást, amelyre az utolsó pillanatban jelent­keztem. Máig nem tudom, miért éppen engem választottak, hiszen nekem sen­kim sem halt meg a Don-kanyarnál. Mindenesetre nagyon boldog voltam, amikor értesítettek, hogy részt vehetek ezen az úton, hiszen mindig is foglal­koztatott a történelem, különösen a két ország kapcsolata. Az indulás előtt felkészítésképpen vagy hatórányi videóanyagot és köny­veket kaptunk a szervezőktől. Őszintén szólva még a történtek ismeretében is megdöbbentő volt látni az archív kép­sorokat és olvasni a megrázó tudósítá­sokat. A repülőúton aztán gyorsan összeko- vácsolódott a társaság. Bár valamennyi­en átéreztük küldetésünk jelentőségét, azért Moszkváig vidám hangulatban telt az idő. Az orosz fővárosban megérkezésünk estéjén megnéztük a holland királyi tár­sulat darabját a Nagy Színházban. S bár az időnek szinte mindig szűkében vol­tunk, azért másnap a legis­mertebb helyi nevezetessé­gekre - Kreml, Vörös tér, Lo­monoszov Egyetem — is vet­hettünk egy-egy gyors pillan­tást. Még aznap tovább is repül­tünk Voronyezsbe, ahol kísé­rőink egyebek mellett szin­tén városnézést, illetve diák- találkozót szerveztek számunkra. In­nen értük el végcélunkat.Az Osztro- gozszk nevű településen a magyar kormány delegációja is csatlakozott hozzánk este. A hazaindulásunk előtti utolsó na­pon Magyar Bálint oktatási miniszter­rel együtt avattuk fel a rudkinói emlék­helyet, amely több mint 60 ezer, Oroszországban meghalt magyar kato­na nevét őrzi. Innen tökéletes panorá­ma nyílik a „csendes” Don kanyarula­tára. Az ünnepség után jó ideig elfogódot- tan álltunk a tájat kémlelve, amely szin­te megidézte a hatvan éweí ezelőtti tra­gédiát. Visszafelé Voronyezsben meglá­togattunk egy II. világháborús múzeu­mot, sőt, a magyar nagykövetségen még búcsúfogadást is rendeztek a tisz­teletünkre. Végül másnap délelőtt 10 órakor szállt fel velünk Moszkvában a repülőgép, amely alig tíz perc múlva már landolt is Ferihegyen. Ebben per­sze volt némi „csalafintaság”, elvégre mégsem rakétával közlekedtünk. Egy­szerűen csak a Budapest-Moszkva kö­zötti kétórás időeltolódás tréfált meg bennünket. _______ BUCÁNYJÁNOS Má r délutánba hajlott az életem és mint a régi öregek, én is egyre jobban kedvelem a napot - állítja Bereczki András. fotó: cs. i. A PIONEER kifejlesztette Önnek a legmagasabb átlagtermést hozó napraforgó hibridet! Az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet korai Az OMMI kísérletek eredményei a minket választó éréscsoportban végzett kísérletei szerint a PR63A82 gazdák döntését igazolják, napraforgó hibrid termése három év átlagában (1999- . „ . 2001) nagyobb volt, mint bármelyik versenytárs Miért ne választana On is minket. hibridé. Forduljon területi képviselőnkhöz, és nemsokára az A legjobb öt napraforgó hibrid közé ráadásul a másik földjén is ott termünk! PIONEER hibrid is bekerült, a PR63A90. Búcsúk János, 06 30 9326-247 r ^ Vetőmag védelem Bayer inszekticidöe A bőséges és egészséges termés érdekében válassza Gauchoval csávázott vetőmagjainkat! A DuPont Company Napról-napra jobb termés 9-------9 Te gnap mondták, ma is igaz A jó kereskedő a reklámtól üzleti hasznot vár, a maradi kereskedő a reklámban csak rezsijének növelőjét látja ft ft I A minőségi szórakozásért A minőségi szórakozást kedvelők számára egye­dülálló lehetőséget nyújt holnaptól a Bajnok Étte­rem. Es ez csak a kezdete a vendéglátóhely idei új­donságainak. A huszonöt év felettiek számá­ra bizony nem akad Szolno­kon olyan hely, ahol saját kor­társaikkal együtt kulturált kö­rülmények között, igényes ze­nés klubban kapcsolódhatná­nak ki. A Bajnok Étterem ezentúl minden pénteken és szombaton este 23 órától haj­nalig ennek a korosztálynak a szolgálatába áll. Az étterem vezetésének célja az, hogy a táncolni vágyó szolnokiaknak és környékbélieknek ne kell­jen ezentúl a fővárosba járni­uk, ha minőségi szórakozásra vágynak. A Bajnokban a han­gulatot igazi klubzene (soul, funky) biztosítja majd a táncot szeretők legnagyobb örömére, de megtalálja számításait az is, aki barátaival egy pohár ital mellett szeretne beszélgetni. Teheti mindezt természetesen belépőjegy nélkül. Aki pedig megéhezik, annak az étterem éjszakai választéka áll rendel­kezésére. Változik tavasztól az étlap kínálata is. Közvetlenebb, családiasabb hangulatot te­remtenek az új ételek. Két he­tente más-más tájegység jel­legzetességeit kóstolhatják meg a vendégek, de megtalál­hatják kedvenc falatjaikat az átalakuló étlapon a vegetáriá­nusok is. A könnyebb válasz­tás és a minél tökéletesebb íz­harmónia érdekében összeál­lítanak a szakemberek menü­ket, ahol a levestől a desszer­tig ajánlanak majd finomsá­gokat. Az egyedi ízhatás mellett látványnak sem lesznek utol- sóak a szabadtéri sütések-fő- zések, de feltehetően nagy ér­deklődés kíséri majd az or­szág híres éttermeinek ven­dégfőzését. A nevezetes ven­déglátóhelyek szakácsai egy- egy rövidebb időszakra a Baj­nokba költöznek, hogy meg­mutassák, miért is beszél ró­luk minden gasztronómia-ba­rát. Természetesen a szolno­kiak is visszaadják a látoga­tást. Az ital- és szivarbemuta­tókkal fűszerezett hétköznap­ok pedig teljessé teszik a Baj­nok Étterem idei arculatváltá­sát. fleplap MIM GS K-rjrr^Tjjr? munkanapokon 7.30-16 óráig a 56/516-706-os telefonszámon

Next

/
Oldalképek
Tartalom