Új Néplap, 2003. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

2003-02-27 / 49. szám

4. OLDAL A SZERKESZTŐSÉ G POSTÁJÁBÓ L 2003. Február 27., csütörtök KUNSZENTMÁRTON IS BÁLOZOTT. A tiszazugi kisvárosban vidám táncmulatságok színesítik a civil szervezetek szokásos farsangi kö­zösségi programjait, egyúttal jótékonysági rendezvényeit és a hagyományos városi bált, de ez idő tájt rendezi meg a középiskola is az utolsó évesek szalagavatóját. A hozzátartozók, a meghívott vendégek az elegáns estélyre, a gyönyörű lányokra és jó kiállású fiatalemberekre bizo- nyára még nagyon sokáig szívesen emlékeznek. _________________ _____ _____ (beküldött fotói Me gszűnhet a szalonnatilalom? A lap egyik Női tükör című össze­állításában a szalonna agyfrissítő hatásáról olvastam, s mint írták, erre a legújabb kutatások során jöttek rá tudósok. A kutatók hosszabb időn át fi­gyelemmel kísérték a diákok reg- gelizési szokásait. (Az iskolákban mindig voltak és vannak megfi­gyelések a jobb eredmény, telje­sítmény elérése érdekében.) Azok a gyerekek, akik sonkás vagy szalonnás szendvicset fo­gyasztottak reggelire gyümölcslé kíséretében, az agy teljesítőké­pességének köszönhetően lénye­gesen jobban szerepeltek, jobb eredményeket produkáltak, mint azok, akik csak pirítóst ettek. Megállapításukat azzal magya­rázták, hogy a szalonna, a sonkás szendvics fehérjéje és a gyü­mölcslevek vitaminjainak együt­tes fogyasztása serkenti a mentá­lis teljesítményt. Ezt a reggelizési módot mindazoknak javasolták, akik szellemi frissességüket fo­kozni kívánják. Hét évtizede már annak, ami­kor ikertestvéremmel beültünk az iskolapadba. A hat osztályt magá­ba foglaló iskolának mi voltunk az első ikrei, ezért a figyelem megunásig ránk irányult. Kivétel nélkül minden tanítónak feltűnt, hogy tízórai szünet után élénkeb- bek lettünk. A tanítók nem értet­ték, miért van ez, hiszen jó csalá­di háttérrel rendelkeztünk, nevel­tetésünk az akkori normáknak mindenben megfelelt. Utólag rájöttem, a titok nyitja a szalonnában keresendő, napja­inkban jelentőséggel bírna az is­kolában elfogyasztott tízórai ösz- szetétele. Az egyikünk állandóan szalonnával jól megkent kenyeret kért otthon (az akkori szalonnát nem lehetett megunni, mert a sa­ját hizlalású mangalicából nyer­tük), míg a másikunk az üreset szerette szőlővel, almával, körté­vel felváltva, vagy szilvalekváro- san. Szünetben már ráéheztünk a másikunk étkére és az összetételt így módosult: fél szelet szalonnás kenyér fél fürt szőlővel vagy fél almával, körtével és hozzá a fél szelet üres kenyérrel. Mint a cikkből is kitűnik, na­gyon sok időnek kellett eltelnie, hogy tudományosan is rájöttek és elfogadják a szalonna frissítő, szellemi teljesítményt fokozó ha­tását. Most már csak a gyerekek étkezési szokásain kellene gyor­san és gyökeresen változtatni! F. K.-NÉ, SZOLNOK Jövedelem nélkül nincs jobb élet Az emberi gondolkodásnak vannak érzékeny pontjai. Ma­napság több is napirenden van, amelyekre külön-külön is felfokozottan reagálunk. Ilyen például a teljesség igénye nél­kül: félelem a háborútól, az EU-csatlakozás, a romázás, a po­litikusok egymás közötti, egyre durvább kommunikációja. A közelmúltban újra fellángolt a romakérdés az oktatásban és a közéletben egyaránt. Mi is a lé­nyeg? Egy meghatározhatatlan számú embercsoport életmódja, viselkedése elüt az államunk által felállított erkölcsi normáktól. Vé­leményem szerint a kérdés meg­ítélésében az első probléma ott van, hogy a bőrük színe alapján különböztetik meg őket mások­tól. Fekete, fehér, igen, nem... En­nél sokkal árnyaltabb a kép. Azt kellene nézni, hogy mit tesznek és miért? Ha így vizsgáló­dunk, sokkal szélesebb ember- csoport tartozik ebbe a körbe. Tudvalévő, hogy a szociális kö­rülmények teljesen meghatároz­zák cselekedeteinket — minden tekintetben. Hogyan tanuljon és érezzen az a gyerek, akinek sem felszerelése, sem ennivalója nincs, nem is szólva a ruházatá­ról, a megjelenéséről. Integrált oktatás? Elsatnyult varázsszó. Et­től még ugyanaz a nehéz sorsú gyermek marad (legfeljebb még jobban láthatók a különbségek)! Ezzel a kitalált „oktatással” nem lehet megoldani a romakérdést, mint ahogy nem lehetett a dajka­programmal vagy a fürdőszoba­programmal sem. Az életmód változásához évtizedek kellenek. Meg anyagiak! Azt meg munká­val, munkahellyel lehetne biztosí­tani. Amíg munka, munkahely nincs, addig csak beszélünk és beszélünk, közben telik az idő. Több jó képességű roma tanítvá­nyom ment a szemem előtt tönk­re - megy tönkre -, és nem törté­nik semmi. Most sem. Ne a kü­lönbségeket hangsúlyozzuk, ha­nem az azonosságokat. Főként a gyermeknél. A jóság, a becsület, a szeretet mindenkiben benne van, csak gondozni kell. Ez a felada­tunk. Minden gyereknek meg kell adni az egyenlő erkölcsi és szoci­ális szintet, amiről hátrány nélkül indulhat. A többi már rajtuk mú­lik. De ami előtte van: az rajtunk. LAKATOS MIHÁLY TANÁR KARCAG Harmadik nekirugaszkodás Az elmúlt héten „A megújult térre szobor születik” cím­mel megjelent olvasói levél is hírt adott arról, hogy be­mutatták azt a szobortervet, amely a szolnoki Hild teret lenne hivatott szolgálni. Az elképzelés okán említem meg, hogy 1928-ban Szolnok város képviselő-testülete elhatározta, hogy a Kossuth téri (halas puttó) mélyfúrású kút fölé egy díszkutat emeltet valami szoborféleséggel és azt a vármegye hősi halált halt főispánjáról „Horthy Szabolcs- kút”-nak nevezi el, hogy az eme­lendő díszkúttal is egy emlékhely megőrzését kívánja szolgálni. Az állandó bizottság a képvi­selő-testületnek azt a javaslatot tette, hogy a díszkút felállítására az ajánlás elfogadását mellőzze és utasítsa a polgármestert, hogy egy emlékmű-díszkút felállításá­ra a szükséges intézkedést tegye meg. Ennek az indítványnak erős ellenzői támadtak. „Nincs a vá­rosban vízvezeték, csatorna, gya­logjáró, a külterületek nélkülözik a legfontosabb elemi dolgokat. Első a szociális feladatok megva­lósítása s csak azután jöhetnek a luxus kívánságok”. A díszkút felállítását 1938-ban ismételten felvetették a képvise­lő-testületben, és később a költ­ségvetésben is megtárgyalták, majd változtatás nélkül elfogad­ták és megszavazták a 4 ezer 500 pengős költséget. A tervekből nem lett semmi sem 1928-ban, sem 1938-ban, ar­ról nem is beszélve, hogy ebben az évben a Kossuth téren fúrott artézi kút vízhozama rohamosan csökkent. A tisztításhoz szerződ­tetett mester a munkálatok meg­kezdésekor jelezte, hogy a kútnál a hibák nagyobbak, mint gondol­ta és új árajánlatot adott, amit a város nem akceptált. Mindent összevetve: 2003-at írunk, és még mindig nincs a vá­rosnak díszkútja. A mostani szoborkompozíciót nem láttam, de láttam több el­képzelést a Kossuth térre terezet­tek közül. Nem vagyok szakértő, bírálni és dicsérni sem tudok ilyen alkotásokat, azt viszont hiá­nyoltam, hogy a pályázatkiírók­nak és a tervezőknek eszébe sem jutott, hogy az 1761 óta Szolnok város címermadara legalább mint mellékalak megjelenjen va­lahol. SZUROVECZ PÁL, SZOLNOK A tervek sorrendjén változtatnának Véletlenek márpedig vannak! Egymástól függetlenül ketten is keresték szerkesztőségünkkel a kapcsolatot Tiszavár- kony-Szőlőből. Egyikük a hatalmas hóban megépített hó­házról, vagy inkább barlangról készült képet küldte el, míg a másik levél írója a hófogságról és az olvadással együtt já­ró várható kellemetlenségekről beszél. Kiss M. Béláné unokáival a „barlang” bejárata előtt A kis településről érkezett levél feladója az ott élők panaszát fel­karolva fogott tollat, hogy el­mondja, bizony nekik három na­pot kellett várniuk, míg segítsé­get kaptak a hófogságban. Az élet megállt, a gyerekek sem tudtak iskolába járni. Egy olyan ember járt el az érdekükben, aki nem ott él, ahol ők, ezután érkezett meg a hótoló. Most, hogy elmúlt a hó­veszély, az olvadás hozhat újabb A magyarországi közleke­désből belátható időn belül kikerülnek a kétütemű gép­járművek. Kovács János szol­noki olvasónk — aki vél­hetően a gépkocsik szakava­tott ismerője — tényeket és kérdéseket sorakoztat fel a döntés ellenében. A lexikonban ez áll: „A négyüte­mű motor négy lökete közül csak egy a munkalöket. Az a törekvés, hogy ugyanabból a hengertérfo­gatból nagyobb teljesítményt kap­junk, vezetett a kétütemű moto­rokhoz.” Az iskolában is ezt taní­tották velünk, márpedig ha ez így van, akkor a kétütemű motorok hatásfoka jobb, mint a négyüte- műeké. Kétütemű autó van egy pár az országban, többségük, évtizedek múltán, még ma is üzemel. Meg­bízhatóságukat az idő igazolta. A Trabant a legegyszerűbb belső­égésű motor, amely jó állapotban csak üzemanyag-utántöltést igé­nyel, s bármilyen időjárási körül­mény között üzembiztos. Ez az egyik oka népszerűségének. Az égés tökéletessége a motor állapo­tától, beállításától és nem utolsó­sorban az üzemanyag-keveréktől, valamint a vezetés technikájától függ. Láthattunk már kegyetlenül füstölni „modern” dízelautókat, teher- és személyszállító járműve­ket egyaránt. Az üzemanyag kő­olajpárlat, különböző szintű fino­mításokkal. A legszennyezettebb a gázolaj, ezt követi a kenőolaj, majd a benzin. Ebből adódik az égéstermék „minősége” is. Jelenlegi béreinkből így is csak a lakosság egy része engedheti meg magának azt a „luxust” hogy tartson egy kétüteműt saját hasz­nálatra. Üzemeltetése nem olcsó, de fenntartása, javítása relatíve igen. Tudja utazósebességben a jelenleg engedélyezett 90 km/óra „csúcsot” — s ide kívánkozik, hogy megjegyezzem: akinek ilyen van, annak autópályára úgy sem futja. Igaz, hogy a többszörös érté­ken kínált új négyüteműek kom­fortfokozata magasabb, végse­bessége csábító, de ez nincs arányban a 20-30-szoros árkü­lönbözettel. Az is igaz, hogy egy 100 km-es távon a gyorshajtás ál­tal nyert idő maximálisan 10-15 perc (szabálysértésekkel, mások testi épségének veszélyeztetésé­vel, a fizika törvényeinek figyel­men kívül hagyásával). Beigazo­lódott, hogy ezek a „csodaautók” sem védik meg maradéktalanul utasaikat egy baleset során, mert bizony ezek is összetörnek ám rendesen. Elfogadom, hogy gyár­tásuk során a legmodernebb technikát alkalmazzák, de az anyagmegmaradás törvénye sze­rint valaki magyarázza már el, hogy mi történik az égéstermék­kel, ha nem jön ki a katalizátor nélküli kocsiból, és mennyi fér el benne? Állítólag azonos üzem­anyagot használunk, csupán a kenőanyag elégetett mennyisége változik. A négyüteműeknek is van kenőolaj-fogyasztása, a gyár­tó megadja, de az valójában a motor műszaki állapotától függ. Karosszériájuk is ugyanúgy tud rozsdásodni, javítási és alkat­részáraik pedig padlóra küldik a nem kiskeresetűeket is. És végül, ki kell mondani: a magyar asz­faltnak nevezett képződmények­re nem valószínű, hogy többmil­liós autó való. A kétütemű a kispénzű embe­rek járműve, melynek használatát- szükségből - pénztárcájukhoz igazítják. A mozgáskorlátozottak is ezt használják. Ezekkel nem sé- takocsikázik senki sem. Minden kompromisszum nélkül ezen jár­műtulajdonosok kisemmizhetőek? A rossz műszaki állapot, vagy egyéb szabálysértések esetére vannak már törvények. Azokat kell használni, nem ki­tiltani a közlekedésből a kétüte­műeket. Ha a kétütemű műszaki, eszté­tikai állapota megfelelő a hatósági vizsgáztatóhely szerint, és kap újabb két évet a „megkülönbözte­tett” matricát felragasztva, akkor mi a probléma? A kétütemű gép­kocsik tulajdonosai is el tudnának jobbat képzelni, de akinek ez „csí­pi” a szemét, korrekt módon kö­zelítse meg a kérdést, vigyázva a kispénzűek még meglévő vagyon­kájára, mozgáslehetőségére, s ne így, ahogyan tervezik. Van-e olyan „modern” gépjár­mű forgalomban, amely a Tra­bantok tulajdonságaival rendel­kezik mind műszaki, mind ár szempontjából? Ár szempontjá­ból egy új Trabantot maximáli­san négyéves keresetből lehetett megvásárolni a megélhetés mel­lett (igaz, 20-30 évvel ezelőtt). Ez a mai minimálbérre vetítve milyen összegű gépjárműárat je­lentene? Van-e ilyen kínálat? Le­gyenek európai béreink, áraink, útjaink és akkor lehetnek szabá­lyaink is. Ez esetben valószínű­leg magunktól is kicseréljük két­üteműinket. Ha ez így nem megy, akkor hagyjuk békén egy­mást, a szabályokat mindkét fél tartsa be, és ne akarjon olyan rendelkezést hozni, ami az or­szág fele népességét mozgásá­ban korlátozza - ha már így is megkülönböztettek bennünket matricájukkal. A kétüteműek védelmében áldást, hiszen várható, hogy a te­lepülés földútjai sártengerré lesz­nek, s ezzel együtt járhatatlanná válnak. A várkonyi szőlőkben élők úgy gondolják: az önkor­mányzat tervei között az itteni utak rendbetételének kellene el­sőbbséget kapniuk a turizmusfej­lesztés és teniszpálya-építés előtt, hiszen mégiscsak az volna a legfontosabb, hogy élhető, lak- ható legyen a térség. ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom