Új Néplap, 2003. február (14. évfolyam, 27-50. szám)
2003-02-20 / 43. szám
4. OLDAL A SZERKESZTŐS É G POSTÁJÁBÓL 2003. Február 20., csütörtök Kilencven esztendő, • alkotó egészségben « Alkotó egészségben február 15-én múlt kilencven- « 8 éves dr. Varga Lajos gyémántokleveles középiskolai # tanár. A Magyar Földrajzi Társaság születésnapi jó- 4 • kívánságait nagy tisztelettel és örömmel tolmácsol- • • juk a tudományos társaság tiszteletbeli tagjának, * • szűkebb hazánk neves és köztiszteletben álló személyiségének, Tiszaföldvár tudós tanárának. • • Tisztelt Tanár Úr, Kedves Lajos Bátyánk! * Kilencvenedik születésnapod alkalmából szeretettel és nagy- * & rabecsüléssel küldjük a Magyar Földrajzi Társaság elnöksége • * és választmánya jókívánságait! A jókívánság mellett pedig « * újfent elismerésünket is ki kell fejeznünk, hiszen sok évtizedes, áldozatos oktató- és kutatómunkád, soha nem lankadó , 8 társasági munkálkodásod a társaság többi tagja számára is « * követendő példát jelent, a Földrajzi Közlemények hasábjain * * hosszú éveken át művelt, művészi tökélyre emelt vándor- * * gyűlési krónikáid pedig maradandó élményt nyújtanak a mai # • olvasónak is. • Kívánunk Neked további, a magyar geográfia és szűkebb * • pátriád megbecsülésétől övezett, jó egészségben eltöltött éveket társaságunk valamennyi tagja nevében. Isten éltessen! • <0 * • DR. PAPP-VÁRY ÁRPÁD ELNÖK, A CARTOGRAPHIA KFT. IGAZGATÓJA ® DR. MAROSI SÁNDOR AKADÉMIKUS, A TÁRSASÁG EX-ELNÖKE DR. NEMERKÉNYI ANTAL FŐTITKÁR, EGYETEMI DOCENS « • • • • Behavazott emlék Azon a februári napon, ötödikén, szerdán Tiszafüredre autóztunk férjemmel és fiammal, fontos ügyben. Megpróbáltuk a lehető legrövidebb időn belül intézni hivatalos ügyeinket, azonnal indultunk vissza tiszaörsi otthonunkba. A Tiszafüred és Tiszaigar közötti útszakaszon azonban egy keresztbe fordult teherautó állta utunkat. Ami ezután történt kilenc órán át, azt nem felejtjük el soha. Ezt a hátunk mögött „álló” kocsisorban rekedt autóstársaink nevében is mondhatom. A szakadó hóesés, amelyet iszonyatos szél kísért, vastag lepellel takart be mindannyiunkat. Hófogságban voltunk, s a hófal körülöttünk egyre magasodott. A többórás várakozás, a szűnni nem akaró hóesés félelemmel s aggodalommal töltött el. Férjem és fiam lapátolták a havat az autó körül. A többiek is ezt tették, segítettek egymásnak, mindenki mindenkinek. A küzdelem többórás lapátolás után is eredménytelennek tűnt, vagy talán annak ellenére, a hófal méteressé nőtt a járművek mellett. A hó fogságában eltöltött tapasztalataink meghatározói lesznek életünk további részének, legalábbis egy ideig biztos. Úgy éreztem, talán nem kellett volna elindulnunk; talán egy hólánc is jó lett volna; talán felkészültségünk hiányos, nincsenek megfelelő eszközeink a válság kezelésére. Már besötétedett, s mi még mindig a hó foglyai voltunk. De az autóbusz, a postakocsi, a mentőautó és még sokan mások is. A járművekben rekedt embertársainkkal együtt félelemmel, s az életösztön vegyes érzelmeivel küszködve várakoztunk. S a segítség nem váratott magára. A hófalon túlról jött a segítség fénye, mert közben beesteledett. Jöttek a traktorok, a hómarók, a gléde- rek, a közlekedésfelügyelet, a gazdaság gépei Tiszaigarról. Köszönet és hála ezért az emberfeletti munkáért mindenkinek, akik részt vállaltak a hómunkában. Köszönet Tiszaörs, Tiszaigar, Nagyiván önkormányzata katasztrófaelhárításért felelős embereinek összehangolt munkájukért, hogy úrrá lettek a helyzeten. Tiszteletet érdemel az a tiszaigari traktoros is, aki a hóban rekedt járműveket egyenként, köztük minket is, kihúzott a hótengerből. Nem tudok, nem lehet említés nélkül elmenni a tiszaörsi Ugró fiúk és a velük együtt dolgozó fiatalember mellett, aki segített autónk biztonságos elhelyezésében, s még a nevét sem sikerült megtudnunk. Hála Istennek, épségben hazaértünk, gyalog, s mára már kihevertük a nem mindennapi hókaland fáradalmait. Mára már csak a „behavazott emlék” maradt és az emberek helytállása, tisztessége, összefogása, amiről meggyőződtem abban a kilenc órában, ami egy életen elkísér. _______________SZABÓ GYULÁMÉ, TISZAÖRS A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások - a levélíró előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin (e-mail: kacsork@ujneplap.hu) JÉGVIRÁG BÁL. A túrkevei Keviföld Alapítvány és a Korda Vince Alapfokú Művészeti Iskola a városi sportcsarnokban farsangi mulatságot rendezett. A műsort az iskola tanulóinak táncbemutatója nyitotta meg, amit jelmezes felvonulás követett. Éjfélkor megkezdődött a tombolahúzás, amelynek fődíja, a nagy sikert aratott Jégkirálynő” fantázianévvel ületett cukrászkészítmény is gazdára talált. A csaknem hétszázötven vendég közül számosán örülhettek nyereményeiknek, amelyek között volt kakas, galamb, nyúl, gyöngytyúk, aranyhal és sok más értékes ajándék.____________________________(beküldött fotói A megújult térre szobor születik Bemutatták azt a szobortervet, amely a szolnoki Hild teret lenne hivatott gazdagítani. Az alkotás az elmúlt évben új burkolatot kapott, virágokkal díszített tér közepén kapna helyet, tehát impozáns környezetben. A tér forgalmas, ezért a szobornak mindig lenne szemlélője, közönsége. Első látásra, amit a szoborról leolvashatok: vízmedencéből kiemelkedő szökőkutas kompozíció, amely szépen illeszkedik a tájba, és kifejezi Szolnok Víziváros jellegét, vízi sportok iránti tiszteletét. Úgy érzem, a lakosság szeretni fogja és kötődik hozzá. Vannak szobrok, amelyekhez nincs meg ez a kötődés, nem találkozott a közönség érzületével az alkotó szándéka. Ilyen a nagy vasúti szerencsétlenség áldozatainak, valamint a II. világháború hősi halottainak emlékére felállított emlékmű. Az ok talán abban keresendő, hogy a legtöbb köztéri szobrot „idegen” kezekre bízták. A munka odaítélése „titulus” jegyében működött, a művész nem ismert bennünket. Városunk, megyénk szobrászait nem kell bemutatni, ők megmérették magukat és kiválónak találtattak. Azoknak kell bizalmat kapniuk, akik velünk élnek, ismerik városunkat, lakóival együtt. _______BARANYI JÚLIA, SZOLNOK Ne bízzuk a véleüenre! Felkeltette az érdeklődést az a nemrég nyilvánosságra került hír, hogy újabban bankautomata-manipulációval okoznak kárt a csalók a bankkártya-tulajdonosoknak. Fel lehet-e ismerni a módszert? — kérdezték tőlünk többen is. A baj megelőzhető, ez derül ki a rendelkezésünkre álló információkból. Ismereteink szerint az elkövetők módszere, hogy speciális előlappal preparálják a bankkártya-automaták betöltőnyílását. A nyílásra erősített műanyag lap formájában és színében nagyon hasonlít az eredeti nyíláshoz, de mégsem lehet összetéveszteni, a jó szem azonnal felismeri, mert nem mélyed be, mint az eredeti, és durvább a kivitelezése is. Ha nem rutinból használjuk a kártyát, nem történhet velünk baj, ugyanis szemünk azonnal észleli az eltérést az eredeti és a preparált előlap között. A csalás lényege egyébként abban áll, hogy az előlap hátuljához erősített videoszalag megakadályozza az automatát a kártya leolvasásában. A behelyezett kártyát azonban már nem adja vissza, azt ugyanis az előlapra ragasztott szalag bent tartja a készülékben. A lefülelt csalók a segélykérő számot is átírták, és saját számukat tüntették fel, így a segélykérő közvetlenül velük beszélte meg a segítséget, gyanútlanul kiadva a PIN-kódot is. Amikor a kártyatulajdonos elhagyta a helyszínt, előbújtak az elkövetők és elvitték a kártyát. Olvasóink megnyugtatására elmondjuk, hogy a csalókat elfogták, s csak a fővárosban találkozott a rendőrség a módszerrel. Aggodalmuk természetesen érthető, hiszen az ördög nem alszik. ■ Jó ötlet az ökoadó Nincs nap, hogy ne találnék valamilyen reklámanyagot a postaládámban, egy ideje a gépkocsim szélvédőjén is. Ez utóbbinak végképp nem örülök, mert rongálódik az ablaktörlő, ami nekem jelent kiadást, ha javításra szorul. A papírost egyébként az autósok többsége ott helyben eldobja, tovább csúfítva a várost. Helyeslem, hogy a reklámpapírokra kivetik a termékdíjat, még akkor is, ha csak addig lehet életképes, amíg be nem lépünk az Európai Unióba. Ott ugyanis ilyen nincs. Kedvelem a reklámújságokat, szinte mindenről tájékoztatnak bennünket, de nem vagyok ellene, hogy átgondoltabban, spó- rolósabban gazdálkodjanak vele. Ez csak akkor következik be, ha pénztárcát is érint. ________________IRINYI FBHBMC, SZOLNOK Id ős ember nem vén ember Nálunk ez a szólás járja, s hogy ennyire igaz, bizonyítja, hogy a mezőtúri I. Számú Idősek Klubjának tagjai január végén pót- szilveszterezni hívták a társklubok tagjait. Megkésve egy kicsit újévet is köszönteni, legfőképpen azonban nótázni és táncolni, már akinek a lábai is bírták, és beszélgetni. Aki eljött, nem bánta meg. Vendégeinket pár kedves szóval Tóthné Katika köszöntötte, majd elkezdődött a dári- dó, amit a legjobb akarattal sem lehetett csendesnek mondani. A 3. sz. klub örökifjú tagja, Tar János remek előadásával szórakoztatott minket. A gondozónők kis csapata vidám csasztus- kával kedveskedett a jelenlévőknek. Volt paródia, nagy sikerrel, egy-egy poént vastapssal jutalmazott a hálás közönség. A zenét Bíróné Pöszike szolgáltatta mesterfokon, és dalolta végig a délutánt. Volt harapnivaló, üdítő és egy kis borocska is. Tol- diné Margitka rétese koronázta meg a kulináris élvezeteket. A tombolán szép, értékes tárgyak találtak gazdára. A több órán tartó szórakozásból mindenki elégedetten és jókedvűen távozott. A szürke napok után fény volt ez a nap, amiről még sokat fogunk beszélgetni. Köszönjük Ignáczné Gabikának, az igazgatónőnek, hogy jelenlétével megtisztelt bennünket, és klubunk dolgozóinak a sok-sok munkáért, ami egy ilyen rendezvény megszervezésével jár. Kérjük azokat, akik társtala- nok, próbálják meg közösségünket, társaságunkat keresni, mert jobb itt, mint otthon a magányosság. SZENDREI LAJOSNÉ, KLUBTAG MEZŐTÚR Szegénység, gazdagság A szegény és gazdag ember fogalmak húsz-huszonöt évvel ezelőtt politikailag hibásak voltak, mivel a hivatalos álláspont szerint a szocializmusban nem volt szegény ember az országban, de tömegével gazdag sem. Ezt az állítást már a ’70-es évektől megcáfolta maga az élet. Mi, idősebbek, jól tudjuk, hogy az úgynevezett fordulat éve után a felső jövedelemszint túlságosan alacsonyra sikeredett, mivel a „gazdagoktól” mindent elvettek. A proletárdiktatúra idején legálisan csak néhány ezer - jórészt kiemelkedő képességű - személynek hagyták meg a magas jövedelmét. Ugyanakkor nem volt kapun kívüli munkanélküliség, sőt a munkakerülést és a prostitúciót büntették. Néhány értelmiségi réteg (például pedagógusok, egészségügyiek) átlagjövedelme nem haladta meg a munkásosztály jövedelmét, és dúlt a műhely-iroda közötti vita. A közelmúltban országos konferenciát rendezett a jövedelemeloszlás és a szegénység fogalmáról a Központi Statisztikai Hivatal társadalomstatisztikai szakosztálya. Azóta könyv is megjelent a szegénység mérési lehetőségeiről, de döntés a jövedelemegyenlőtlenség eloszlásáról nem születetett. A jövedelemegyenlőtlenséget módszertani szempontból tekintve az úgynevezett decilis eloszlással mérjük. Ez azt jelenti, hogy a lakosság számát tíz egyenlő részre osztjuk, és ezekhez hozzárendeljük növekvő sorrendben az elért egy főre jutó jövedelmüket. Ennek alapján a hatvanas években a népesség felső tizedének egy főre jutó jövedelme mintegy ötszöröse volt az alsó tizedben lévőkének, amelyet akkor a társadalom lényegében elfogadottnak tekintett. Ez a rendszerváltás előtt is mintegy hatszoros. Emellett már alkalmaztuk az egyes szakmák, diplomák keresetei közötti összehaKépünk illusztráció, amely egy többek számára elvont dolgot megpróbál a látható világ formáival érzékeltetni sonlítást, nem is beszélve a nemzetgazdasági ágak, községek, városok stb. közötti különbségekről. A rendszerváltás a gazdaságszerkezetben igen jelentős változásokat hozott és az Európai Unióba történő belépés további módosulásokat eredményez. Megjelentek a kül- és belföldi befektetők. A polgári társadalom alapjainak lerakása megtörtént, melynek jellemzője esetenként az eredeti tőkefelhalmozás, a stabil vállalkozó réteg és családi gazdaságok létrejötte. Megjelent viszont a tartós munka- nélküliség, a spekuláció és a korrupció, az ügyeskedés, melyek egy része törvénytelenségig jutott. E tényezők - és még sok egyéb - hatására a jövedelemegyenlőtlenség lényegében fokozódott, és - szakmai nyelven szólva - a nem normális eloszlás jelei mutatkoznak. A legszegényebbek és a leggazdagabbak közötti különbség nőtt, csak az a gond, hogy nem tudjuk pöntosan megmérni, mennyivel. A decilis eloszlás az alsó és felső egymillió lakos között mintegy kilencszeres különbséget mutat. Erősen állítjuk, hogy e mérési eredmény ködösít, mert a 2. és 3. tizedben is vannak szegények, és a 9-10. tizedben nem valószínű, hogy mindenki multimilliomos. A hitelesebb eredmény érdekében a lakosságot legalább 15 részre kellene osztani, s ezzel az 5 százalékokat már jobban lehetne értékelni. A szegényekhez, a közép- és felső réteghez tartozás mindig relatív. így például előfordulhat, hogy 20 év múlva mintegy kétszeresére nő minden réteg jövedelme, de a szegények aránya esetleg még növekszik is. A statisztikatudománynak nem feladata az egyének elemzése, mert az monográfia, illetve esettanulmány. A nagy számok törvénye alapján az egyes esetek a feltárt csoportosítások valamelyikébe besorolhatók. így állapítja meg például az önkormányzat azt a szegénységi küszöböt, mely alatt lakhatási támogatás adható. Ahhoz viszont, hogy törvény- szerűséget lehessen a jelenségek között felfedezni, nagy tömegű adatra és információra van szükség, melyhez egyre nehezebb hozzájutni. Erre igen jó példa a lakossági jövedelmek abszolút és viszonylagos hiánya, pedig a jövedelmi színvonalból bizony következtetni lehet a gazdasági fejlettségre. Az időnként megjelenő rózsaszínű, és ennek ellentéteként pesszimista szemléleti módnak is olykor a tények nem vagy felületes ismerete az oka. DR. VÉGSŐ ZOLTÁN, SZOLNOK
