Új Néplap, 2003. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

2003-02-03 / 28. szám

MB 2003. Február 3., hétfő TÜKÖR 5. OLDAL MEGYE Viszi a pénzt... (Folytatás az 1. oldalról) Nem ennyire rossz a helyzet ott, ahol némi bevételt tud felmutatni az önkormányzat. Kunszentmár- tonban és Tiszaföldváron például az összes fejlesztésre fordítandó pénzt elviszi a közalkalmazottak bérének kifizetése, igaz, ez nem teszi boldoggá a vezetőket.- Addig, amíg a saját bevétele­ink fedezik a plusz kiadást, nem pályázhatunk a majdani béralap­hoz - nyilatkozta Borza Attila, Tiszaföldvár polgármestere.- Számításaink szerint ez a mi esetünkben úgy alakul, hogy a saját bevételeink éppen fede­zik a bért, magyarán a fejleszté­sekre nem marad pénzünk. Hasonló a helyzet megyénk legtöbb településén, a megkérde­zett önkormányzatok vezetői mind hasonlóan vélekednek: ko­moly anyagi gondokat jelenthet az emelés az év második felében, vagy az utolsó harmadában. Első­sorban azok a települések kény­szerülhetnek hitelfölvételre, ahol nincs számottevő helyi bevétel, pe VETERÁNBÖRZE. Zsúfolásig megtelt Szolnokon az Evezős parkolója vásárnap délelőtt, ahol ismét ve­terán motorok és alkatrészek börzéjét tartották. A választékra nem lehetett panasz, hiszen kapható volt sok minden, ami réginek számít. FOTÓ: MÉSZÁROS A hagyományok helyett a jövőt „ápolják” Túl kell lépni azon az elven, hogy a kisebbségi önkormány­zatoknak csak a hagyományápolás a feladata — véli Botos Er­nő, a kunmadarasi cigány önkormányzat elnöke. A kunsági településen mindezt nem csak hangoztatták, hanem meg is valósították, egyedülálló foglalkoztatási és felzárkóztató programot elindítva. Kunmadaras Kunmadarason nincs értelme a cigány hagyományok ápolásá­nak. A településen élő romák ugyanis már rég elfelejtették a ci­gány nyelvet, az ősi kultúrát. Mégsem mondható, hogy integ­rálódtak volna a többségi társa­dalomba, hiszen szociális hát­ránnyal küzdenek. Ezen enyhí­tendő döntött úgy a madarasi ki­sebbségi önkormányzat, hogy a megyei munkaügyi központ kö­zösségfejlesztő asszisztens prog­ramjához csatlakozva saját prog­ramot is indít - tudtuk meg Bo­tos Ernőtől. A tervből valóság lett, ma már tizenhat cigány és nem cigány embernek ad munkát a kisebbsé­gi önkormányzat. A legtöbben — a szakképzettség nélküliek - a közterületek tisztántartásán mun­kálkodnak. De alkalmaznak egy szociális gondozó asszisztenst is, aki a háziorvosok irányításával tanácsadást, vérnyomásmérést és más hasonló feladatokat végez. Működtetnek egy gyermekfoglal­koztatót is. Itt egy szakember se­gítségével elsősorban a családból hozott hátrányokat igyekeznek csökkenteni, pótolva mindazt, amit sem az iskola, sem a szülői ház nem tud megadni. Egy számí­tógépes termet is berendeztek, ahol az informatika alapjaival is­merkedhetnek meg a cigány és nem cigány fiatalok. Az asszisz­tensi és a gyermekfoglalkoztatói feladatokat jelenleg nem cigány származásúak látják el. Botos Er­nő szeretné, hogy a közeljövőben — a megfelelő képesítés megszer­zése után — romák is feladatot vállaljanak ezekben a munkák­ban. Ehhez persze az is kell, hogy programot továbbra is támogas­sák. A települési önkormányzat, a megyei munkaügyi központ mel­lett eddig nagyobb összeggel segí­tett az oktatási- és a kulturális tár­ca, sőt a Szerencsejáték Rt. is. A munkaügyi tárcától pedig tavaly 23 számítógépet kapott a gyer­mekfoglalkoztató. T. J. Három találmány, tíz elismerés Szolnok Legutóbb tavaly decemberben az USÁ- ban megrendezett találmányi kiállításon nyert oklevelet Kálmán Dániel szolnoki feltaláló. A „Kertváros géniusza” egyéb­ként sem panaszkodhat, hiszen három találmányát az elmúlt két évben külön­böző nemzetközi szemléken összesen tíz elismeréssel díjazták. Aki ismeri Kálmán Dánielt, az tudja, hogy megrögzött környezetvédő. No nem ül be a Greenpeace lélekvesztőjébe, hogy ily módon megállásra bírja az ámbrás cetek vándorlási útvonalát keresztező óriás tankereket, ám ta­lálmányai egytől egyig az élő környezet épsé­gének megóvását szolgálják. A legutóbbi hazai Géniusz kiállításon aranyéremmel jutalmazták azt az általa kidol­gozott mikrobiológiai eljárást, amely a talaj­ban lévő foszfort a növények számára felvehe­tő állapotúvá alakítja. A Phomobil elnevezésű, a foszfor feltárását szolgáló, ezáltal környezet­kímélő talajerő-visszapótlást biztosító eljárás a közelmúltban a líbiai Tripoliban és a szíriai Damaszkuszban rendezett találmányi is kiállí­tásokon is sikert aratott, arany diplomával, il­letve ezüstéremmel jutalmazták. A Phomobil tavaly decemberben az USÁ-ban is szépen szerepelt, hiszen a kiváló ökológiai termék és technológia kategóriában oklevelet kapott. A kísérletek szerint jelentős terméstöbbletet pro­dukáló eljárás iránt a napokban Texas és Kansas államokból érkezett érdeklődés, ám a tárgyalások még kezdeti stádiumban vannak. A feltaláló ugyancsak büszke a környezetkí­mélő tisztítószerére, amely az utóbbi időben két nemzetközi találmányi versenyen nagydí­jat, illetve bronzérmet érdemelt. A tisztítószer, melynek hatékonyságát az Eötvös Lóránd Tu­dományegyetem kémiai laboratóriumában is vizsgálták, elsősorban azzal tűnik ki, hogy el­bánik az olajszennyezéssel is, az élővizekbe kerülve azonban a mikroorganizmusok telje­sen lebontják, így nem károsítja a környezetet. A nagydíjaktól, érmektől függetlenül nem könnyű a feltaláló élete — állítja Kálmán Dáni­el, a találmányok iránt ugyanis külföldön gyakran élénkebb az érdeklődés, mint ideha­za. Van persze ellenpélda is, a vágóhidakon, húsüzemekben keletkező, magas zsírtartal­mú szennyvíz ártalmatlanítására kidolgozott technológiája, melyet korábban a Környezet- védelmi Minisztérium különdíjjal jutalma­zott, kezd országszerte ismertté válni, és a Phomobilt is egyre többen fedezik fel. Hogy mit hoz a jövő? A kertvárosi feltaláló elárulta, akad otthon a fiókban még két talál­mánya, amelyekkel a jövő évben megrende­zendő Géniusz kiállításon szeretne kirukkol­ni, addig azonban titokban tartja. L.Z. Tv-notesz Tiszta vizet a pohárba! Aki kényes ügyet bolygat, azt mondjuk rá, darázsfészekbe nyúlt. Nos, ahogy ez az elmúlt napokban is történt, méghozzá csaknem egy időben és három műsorban is, amikor úgy festett a stúdió, mint valami megzavart kaptár: csíptek, fullánkossá váltak a szavak az úgynevezett beszélőshow-ban. A köztévé­ben a Fiala János vezette Élesben egy szeméttároló létesítése miatt törtek fel az indulatok, az egyik kereskedelmi csatornán Jakupcsek Gabriellánál az orvosi műhibák nyilvános kezelése körül csaptak össze a vélemények, és hogy miként kellene súj­tani a vétkeseket. A máskor igencsak pajzán Claudiánál is ko­molyabbra fordult a szó, a romáknak szóltak be ez alkalom­mal, keresvén, miként is vélekedünk ma róluk: a többség a ki­sebbségről. Rázós témák, kényes ügyek! Merthogy ki is szeret­né, ha nem csak a magáét, de még a mások szemetét is ott he­lyeznék el a közelében. Vigyék csak máshová, ide aztán ne. így vannak ezzel a sződiek, akik szinte megszállták a stúdiót, és hangoskodva tiltakoztak, kézzel-lábbal hadakoztak az ellen, hogy tárolót építsenek településük határában. Nem is bírt ve­lük az olykor már durván parancsoló műsorvezető sem: való­sággal elszabadult a pokol. A „vitát” nem is bezárni, csak elvág­ni lehetett. Televíziós fiaskó! Szelet vetett, vihart aratott az egyébként okos Jakupcsek is, az orvosi műhiba problémájával mintha maga is gennyes sebet vágott volna fel, amelyből aztán ömlött nem éppen kellemes tartalma. A hibákból származó személyes tragédiák felsorakoztatásával oly mértékben a gyó­gyítók ellen is fordította akár a nézők érzéseit - lásd a sok be- telefonálót -, hogy újabb adásban kellett igyekeznie („mosa­kodnia?”), helyére tennie a megbillent egyensúlyt, azaz megvé­deni műsorában az akarata ellenére hírbe hozott orvostársada­lom becsületét. Bizony, csaknem célt tévesztett, s megingatta az orvosokba vetett feltétlen bizalmat. Ami kevésbé meglepő, Claudia sem járt jobban a romák témájában, pedig szokásától eltérően alaposan visszafogta magát, ezúttal nem kacér és kö­zönséges, őrületbe nem akar senkit kergetni, mégis csaknem ez lett belőle: kész őrület. Ugyanis egy magát Puskának becé­ző alak majdnem szétlőtte gyilkos golyó-szavakkal műsorát, ol­csó, alpári, becsmérlő ordításaival. (Nem is tudom, nem bérel­te-e fel valaki erre a gyalázatos szerepre?) A stúdióbeli közön­ség is alig tűrte, szerencsére le is hurrogták többször is. Sajnos, csak úgy izzott a képernyő a gyűlölettől. Nem a romák, a jó­zanság maradt itt kisebbségben. A józanság, miszerint úgy kel­tenék tekinteni a romákra is, mint akik között éppúgy vannak a gonoszok mellett jók, akárcsak — úgymond — a magyarok kö­zött; és hogy ez esetben is üdvösebb lenne az értelmes türe­lem, mint az értelmetlen gyűlölet. A sistergő odamondogatás egyáltalán nem szolgálta a romákkal kapcsolatos előítéletek csökkentését. Vagy talán nem is akarta, az még nagyobb baj lenne. Épp ezért jobban meg kellene gondolni, mikor és ho­gyan érdemes a képernyőn is darázsfészekbe nyúlni, mert ala­posabb előkészület, nagyobb körültekintés híján, végül még nem azok kapják - képletesen szólva - a csípéseket, akiknek eredetileg szánták. Meg aztán így a bulvár szórakoztatás szín­vonalára süllyedhet az is, ami nemesebb bánásmódot érdemel­ne. Tisztázatlan kimenetelükkel az efféle „viták” még a úszta fejekben is zavart kelthetnek olykor. VALKÓ MIHÁLY Több vizsgálat (Folytatás az 1. oldalról) Akad persze ellenpélda is — hangsúlyozta az igazgató. A feke­tegazdaság visszaszorítását cél­zó, fokozott ellenőrzéseknek kö­szönhetően a piacokon, vásárok­ban például javult a kereskedői fegyelem. Sűrűbben kap számlát és ritkábban hamis márkajelzésű ruházati terméket a vásárló. Hite­lesebbek a mérőeszközök is. Tíz deka helyett már „csak” minden negyedik üzletben mutat tizen­kettőt a mérleg és az italboltok­ban is ritkulnak a négycentes fe­lesek. Mindez a kettősség a kirótt bír­ságok összegében is jól nyomon követhető. Míg ugyanis a fel­ügyelőség 2002-ben az előző évi­nél 14 százalékkal kevesebb bün­tetést „osztott ki” a vizsgálatok érintettjei között, addig az egy- egy szabálytalanságra jutó, hatá­rozattal kiszabott tarifák átlagos nagyságrendje valamelyest növe­kedett. BUGÁNY JÁNOS Hajnalig mulattak a megyebál vendégei A rendszerváltás óta immár a tizen­egyedik megyebált tartották szombat estétől. A jótékonysági célokat is szol­gáló rendezvénynek a Tisza Szálló adott otthont. Az érdeklődésre jellem­ző, hogy elővételben mind a kétszáz- negyven jegy elkelt, így telt ház volt. Szolnok A vendégeket Tokár István, a megyei közgyűlés elnöke, Molnár Mihály bálel­nök, illetve Murányi Zsigmondné bál­anya fogadta. A nyitótáncot a Tisza Tánc- együttes géppuskalábú tagjai ropták, majd Tokár István megnyitója után a va­csora következett. Az est folyamán a tánczenét a Brodway Band szolgáltatta, igen színvonalasan és szintén fergeteges sikert aratott Csepregi Éva könnyűzenei műsora. Éjfélkor páros debrecenit kaptak az ott lévők mustárral, tormával, majd a tombolahúzás következett. Ezen az es­tén a szolnoki Postás Lászlónak lett a leg­nagyobb szerencséje, mivel ő nyerte a fő­díjat, egy színes televíziót. De szeren­csésnek vallhatja magát a többi megje­lent is, hiszen a legszívósabbak mulat­tak, beszélgettek, táncoltak a vasárnap hajnali háromkor bekövetkezett zárórá­ig. Megszólaltattunk néhány báli vendé­get. Vass Lajos a választásokat követően a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztéri­uma közigazgatási államtitkára lett.- A gyökereim itt vannak, hiszen 1980-óta dolgozom különböző beosztá­sokban, munkahelyeken Szolnokon.- Mit kap az estétől?- Feltöltődöm, jó látni ennyi kedves is­merőst. Beszélgetünk, vitatkozunk, plety­kálunk, ahogy az már ilyenkor szokás.- Megszokott már a fővárosban?- Mások a léptékek, az emberi viszo­nyok, de azt gondolom, ha valamit, vala­mi keveset hozzá tudok tenni a magyar kultúrához, a kultúra mindennapjaihoz, talán nem dolgozom hiába. Egyébként változatlanul ebben a városban lakom, naponta feljárok a minisztériumba. Iváncsik Imre, a Honvédelmi Miniszté­rium politikai államtitkára, országgyűlési képviselő:- Eddig a tizenegyből hét megyebálon vettem részt: négyszer mint a megyei közgyűlés elnöke, kétszer mint a közgyű­lés MSZP frakcióvezetője, és most mint államtitkár. Az előzőeket a megyeháza dísztermében, termeiben tartották. Szó se róla, patinás a terem, a hangulat emelke­dett, de annak a csodálatos épületnek van egy nagy hátránya: a rengeteg vendéget külön helyiségekbe ültették, nem lehetett egy teremben elhelyezni, mert nem fér­tek. Úgy látom, a Tisza Szállóban ez a di­lemma megoldódott. Egyébként mindig szívesen jövök e rendezvényekre, ha raj­tam múlik, akkor százszor is. Botka Lajosné, Szolnok polgármester asszonya: — Szerencsére nem érzem túlzottan protokollárisnak a hangulatot, környeze­tet, már csak azért sem, mert nagyon sok ismerőssel találkozom. Őszintén szólva, a férjemmel nem vagyunk valami nagy bálozók, igazgatónőként általában a vég­zősök tablóbáljain vettem részt. A szóra­kozás nekünk inkább utazást, színházat, hangversenyt jelent.- Mégis itt van.- Igen, mert úgy ítélem meg ezt a ren­dezvényt, hogy nem egy a sok közül, ha­nem fontos. A jelenlét szerintem itt jó ér­telemben kötelező, hiszen sokféle gazda­sági szakember, oktatási dolgozó, orvos, vezető, a legkülönbözőbb szakmák, hi­vatások képviselői alkotják a résztvevő­ket. És mivel mindahányan itt lakunk, nem tudjuk egymást kikerülni a hétköz­napokban sem, miért tennénk akkor ilyen ünnepi alkalomkor? Csepregi Éva, az est sztárvendége:- Bármilyen hihetetlen, viszonylag későn, húszévesen kezdtem énekelni. A szüleim kétkezi, fizikai munkások vol­tak, és mint jó tanuló, szerették volna, hogy orvos legyek. Igen ám, de 1972-ben a Ki mit tudón felfedeztek, és azóta az énekből, a hangomból, a fellépéseimből élek. Anyukám, apukám is büszke volt rám, sajnos 1998-ban, egyetlen év alatt temettettem el mindkettőt. Nekem a ze­ne, a muzsika az emberekkel való kap­csolatot jelenti.- Hogyan tovább művésznő?- Eddig 35 lemezem, kazettám jelent meg, most egy újabb. Van egy alapítvány, fogyatékos emberekkel foglalkozik, kü­lönben is ez az esztendő a fogyatékosok éve. Rajtuk, nekik szeretnék segíteni, azután boldog felnőtté nevelni 11 éves fi­amat. Remélem a zene őt is kézen fogja, mint engem. Tokár István, a megyei közgyűlés el­nöke:- Nagyon örülök annak, hogy a me­gyebál annyira népszerű, hogy jóval több a jelentkező, mint a hely. így volt most is, a megye vállalkozói, ismert személyisé­gei túltették magukat a napi küzdelme­ken. Láthatóan jól érzik magukat, hiszen régi tapasztalat, a fehér asztalok, vacso­rák oldják a feszültséget. Attól függetle­nül, hogy ki milyen párthoz tartozik, vagy éppen egyikhez sem. Ez a rendez­vény azért fontos, mert nem kirekeszte- ni, hanem inkább összekovácsolni akarja azon személyeket, akik egy megyében laknak, dolgoznak, és tenni szeretnének valamit ezért a szűkebb hazáért, amelyet Jász-Nagykun-Szolnoknak hívnak.- A megyei elnök mit iszik?- Most még narancsitalt, mert messze a rendezvény vége. Azért változik ez, éj- fél után már bort is, édes bort. d.sz.m.

Next

/
Oldalképek
Tartalom