Új Néplap, 2003. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

2003-01-09 / 7. szám

4. OLDAL A SZERKESZTŐS É G POSTÁJÁBÓL 2003. Január 9., csütörtök Százéves lenne a Polgári Fiúiskola Két éve végzek kutatómun­kát az 1902-ben indult szol­noki Polgári Fiúiskola törté­netéről, és meggyőződésem, hogy méltánytalanul merült feledésbe. Létrehozását a népoktatás helyi képviselője, Eötvös Károly Lajos királyi tanfelügyelő kezdemé­nyezte, és a „Polgári Iskola Egy­let” 1902. augusztus 10-ei köz­gyűlésén teremtette meg. A Zagy- va-híd tér 1. szám alatti épületben kezdte meg működését, indulás­kor tizennégy állami elemi iskolai tanító és hitfelekezeti lelkész száz diákot és húsz magántanulót ok­tatott. Korabeli megállapítás szerint a későbbiekben ....a növendékek szám a évről évre oly rohamosan nő, hogy a bérhelyiséget is csak­nem évente változtatni kell, s azok mégis alkalmatlanok, végte- A fotó - amely dr. Scherman Imre egykori diák tulajdona - az 1928—29-es tanévben végzett diákokról készült len kárára az iskolában folyó ok­tató és nevelő munkának”. Az iskola fennállásának hu­szonötödik évében már 594 diák tíz osztályban tanult. Az 1933-34-es tanévben vető­dött fel a gondolat — nem először -, hogy az iskolát ketté kellene osztani, mert már nem tud fogadni újabb tanulókat. Az elképzelés az volt, hogy „a Zagyva-híd környé­kén nyittassák egy úgynevezett második számú polgári fiúiskola”. A világháború azonban közbe­szólt, 1944-ben egy bombatalálat megpecsételte a sorsát. Mint kisgyermek, láttam az im­pozáns épület beomlott tetőszer­kezetét, a megroppant, hatalmas gerendákat. A város több romos épületében játszottunk bújócskát, főleg a padlásokon, de a fiúiskola olyan tekintélyt sugallt, hogy nem mertünk a falai közé menni. A háború után az épület már nem oktatási célt szolgált. Szerencsére még több volt diák él, akik ma nagyapák, dédnagy- apák. KLEIN IMRE, SZOLNOK Lehet-e a hozadéka a büntetésnek? Táblányi névsor állt össze A december 30-ai lap beszá­molt arról, hogy lezárult egy népegészségügyi vizsgálat a 13-18 éves korosztály do­hányzási és alkoholfogyasz­tási szokásait illetően. A fel­mérés szerint a fiatalok negyven százaléka dohány­zik, hetven százalékuk vala­milyen rendszerességgel fo­gyaszt alkoholt. A cikk utal arra, hogy „az iskolák­ban gondot jelent a fiatalok do­hányzása, mert az iskolák igazga­tóinak a fegyelmi eljárási lehető­sége nem elég hatékony”. Tehát itt két egymással összefüggő do­logról van szó: a fegyelmi eljárás­ról és annak hatékonyságáról. Be­széljünk az elsőről, de ne csak a dohányzást illetően. Először is fe­gyelmi eljárást csak akkor lehet indítani a tanulóval szemben, ha ....kötelességeit vétkesen meg­A január 3-ai lapban megje­lent „Hány iskolára van szükség?” című írás Szolnok közoktatási távlatait körvo­nalazza. Többek között azt olvasom, hogy „...hosszabb távon nem lesz szükség ennyi általános is­kolára. Kisebb létszámú osztá­lyok szervezése pedagógiai szempontból hasznos volna, de az ilyen osztályok fenntartása kerül a legtöbbe. Konkrét döntés még nincs, hogy melyik iskola szűnjön meg...” szegi...” Kérdezem: a dohányzó fiatalkorú megszegte kötelessé­gét? Ezt azért így nem állítanám (nem kisebbítve a dohányzáselle- nességet, ez nem tanulói köteles­ség, mármint a nem dohányzás). A Közoktatási törvény 76. §-a részletesen leírja az ide vonatko­zó eljárási tennivalókat. Véleményem az, hogy az ilyen eljárások nagy részben semmifé­le eredményt nem érnek el. Álta­lános és egyre terjed a magatar­tásbeli „kötelességszegés” az ok­tatási intézményekben. Termé­szetesen mindig vannak kivéte­lek. Azt látom, hogy eme kivéte­lekről nem, vagy csak nagyon rit­kán lehet olvasni. Tény, hogy több pedagógus állítja: a tanulói magatartás egyre torzul. Nem kellenek igen drága isko­lai felmérések (azok zömében tantárgyiak), elég a szakember­nek, ha hallgatja és figyeli egy­Szomorú szívvel olvastam eze­ket a sorokat, hiszen annál fonto­sabb, mint az oktatás — ezen be­lül is a közoktatás - nincs, erre a lehető legtöbbet kellene áldozni, a legjobban odafigyelve. Csaló­dott vagyok, hiszen nem fogadha­tunk el egy ilyen döntést azoktól a vezetőinktől, akikről tudjuk, hogy éveket, évtizedeket áldoz­tak a pedagógushivatásnak. Mi azt várjuk a demokrácia szabályai szerint megválasztott elöljáróink­tól, hogy minden döntésükkel a város lakóinak érdekeit szolgál­ják. egy oktatási intézmény élő „lük­tetését”. Összegyűjti és megbe­széli a tapasztaltakat a felnőttel és a diákkal. Egyszerű felmérni a lexikális tudást, már nehezebb a kialakult képességeket. Erre van törekvés, de nagyon nehéz és ki­tartó, folyamatos munkát igényel a tanuló magatartásának viszony­lagos értékelése. Pedig ez kellene egyre sürgősebben! Nem csak ne- veltségi részterületeket kell mér­ni, hanem az egész személyisé­get. így jutottam el a diákok do­hányzásától a tanulói magatartás szükségszerű és gyorsan megol­dandó problematikájáig. Bízom benne, hogy az említett gondok következetes és komoly munká­val javulni fognak, de ez csak ak­kor lehetséges, ha az iskola nem marad egyedül ebben a munká­ban. Iskolai ügyekben személy sze­rint már nem vagyok érintett, nagymamaként azonban aggód­nom kell. Tizenöt éve szülőként átéltem egy iskolabezárást, ké­sőbb egy másikat is. Ebből a ta­pasztalatból mondom, hogy a szülők, a diákok, a tanárok - ha eldől, melyik lesz a kiszemelt in­tézmény — megvívják a maguk harcát. Rendszerek, kormányok jön- nek-mennek, de Szolnokon az oktatás ügye mostohagyerek ma­rad... EGY SZOLNOKI NAGYMAMA Egy örömteli eseményről szá­molhatunk be, ami sajnos, ma­napság egyre ritkái; ban adódik az életünkben - írja a mozgás- sérültek helyi vezet »je, Ladányi Istvánná Törökszenlmiklósról. Csoportunk tagjai december 20- án karácsonyi ünnepségre ér­keztek a Petőfi Sánc or Úti Álta­lános Iskolába, ahol gyönyörű­en feldíszített fényé fa és gyer­tyafényes, terített asztal várt bennünket. A mczgásukban korlátozottaknak ezúttal még az időjárás is kedvezeti, így közel százharminc csoporttársunkkal találkozhattunk. A gyermekek műsorral kedveskedtek nekünk. Az ünnepi köszöntő utáni per­cekben azokról is rr agemlékez- tünk, akik nem lehettek közöt­tünk. A fa alatt a csoport gyer­mekkorú tagjai és a felnőttek is megtalálták ajándékaikat. A vendéglátáson, a miklósi Gabo­naipari Részvénytársaság ado­mányán felül egy-egy törülköző is jutott a szeretetcsomagokba. Meghívott vendégeinknek megköszöntük az elmúlt évben nyújtott sok-sok támogatást. Egy hirdetőtábla kellett a felsorolás­hoz, annyian segítették csopor­tunkat és az alapítvány munká­ját. Hazatérve, ki-ki családi kör­ben töltötte az ünnepeket. Számvetést készítettük az esz­tendőről, és bizakodunk, hogy az idei is hoz örömteli pillanato­kat. LAKATOS MIHÁLY TANÁR, KARCAG A minőség megtérülő befektetés Kunszenti hírmozaik PLÉBÁNIAI ESTÉK. A római katolikus egyházközségnek régi és mégis új színfoltja a havon­ként tartott Plébániai esték, amelynek Túri Kis István plébá­nos úr ad otthont. A legutóbbi két előadás alkalmából irodal­munk nagyjai közül többek kö­zött Ady, Babits istenes verseiről tartott előadást Tóth Istvánná nyugdíjas tanárnő Istenkeresés a magyar irodalomban címmel. A szép számban megjelent közön­ség nagy figyelemmel hallgatta az előadásokat és a bemutatott verseket. A témakör folytatódik, januárban Kosztolányi Dezső és Juhász Gyula istenes verseiről hallhatnak az érdeklődők. SÜSS FEL NAP! A Napsugár óvoda szülői munkaközössége és nevelői hetedik alkalommal rendezték meg a „Süss Fel Nap Alapítvány a Gyermekért” javá­ra jótékonysági báljukat. A bál­nak ezúttal is a művelődési köz­pont adott helyet. Dr. Czuczi Mi­hály polgármester köszöntő sza­vai után gyermekdivat- és szín­vonalas szalontánc-bemutatót láthatott a közönség. A jó zené­ről Bállá József, a vacsoráról a Mátyás Pince gondoskodott. A bevételt, mint mindig, most is az óvodai élet színesebbé tételé­re, játékok vásárlására fordítják. A bál sikeréhez nagyban hozzá­járultak a munkaközösség tag­jai, az óvónők és nem utolsósor­ban azok a támogatók, akik őszinte segíteni akarással adtak, hogy örömet szerezzenek. NEMZETKÖZI KIÁLLÍTÁSRA KERÜL. A Hagyományok Háza tavaly is meghirdette pályázatát betlehemi jászol készítésére. Kunszentmártonból Karácsony lbna, a szalma és gyékény mes­tere nyújtotta be munkáját, amellyel gyékény kategóriában az előkelő harmadik helyezést érte el. Az alkotó ezzel az mun­kával képviseli majd országun­kat - s természetesen Kunszent- márton városát is - a franciaor­szági Muzeray-ban megrende­zendő nemzetközi kiállításon. A levelekből válogatunk. A kivá­lasztott írások — a levélíró előze­tes hozzájárulása nélkül, monda­nivalójának tiszteletben tartásá­val — szerkesztett, rövidített for­mában jelennek meg. Az itt olvas­ható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség állás­pontjával. Névtelen vagy címhiá­nyos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jo­got, hogy a meg nem rendelt cik­keket is olvasói levélként kezelje. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin (e-mail: kacsork@ujneplap.hu.) MÉG MIELŐTT LEESETT A HÓ. Kirándulást szervezett a Kun- csorbai Általános Iskola vezetése az intézmény tanárainak és techni­kai dolgozóinak, illetve a hozzátartozóknak. A sok érdekes látnivaló - ilyen volt a budapesti Csodák Palotájában tett látogatás is - pihen­tető kikapcsolódást nyújtott valamennyi résztvevőnek. (AMATŐR FOTÓ) Színes, tartalmas programok A nyugdíjas pedagógusok szolnoki klubja tartalmas félévet zárt. A népes klub igényeinek megfelelően a ve­zetőség — Ferencz Tibomé irányításával — rendkívül színes programot válogatott össze. Gondoltunk a testi-lelki-szellemi igényekre egyaránt. Mentálhigié­nés tanácsokat hallottunk két egészségügyi szakiskolai munka­társ - Márta Andrásáé szakokta­tó és Ecseki Mihályné igazgatóhe­lyettes — előadásában. Sokan részt vettünk az októberi emlék­koszorúzásokon. Jelen voltunk az idősek napja rendezvényén. Remek hangulatban telt el a szü­reti mulatság, finom sütemények, tombola és harmonikaszó mel­lett. Élményt adó kikapcsolódást je­lentettek kirándulásaink is. Vol­tunk Veszprémben, Hajdúszo­boszlón, és a Kossuth-év kereté­ben a debreceni progtam mellett ellátogattunk a ceglédi Kossuth Múzeumba, ahol dr. Kocsis Gyula igazgató fogadott bernünket és Debreceni kirándulásunk Zoltán előadása a pénz történeté­ről és a Kossuth-bankókról. Mindannyian szívesen gondo­lunk vissza a Kárpátalján töltött három napra. A kirándulások leg­izgalmasabb és leghangulatosabb élményeit videovetítéseken éltük át ismét, Nagy Ferenc és dr. Vámos Sándor közreműködésével. Mikuláskor minden klubta­gunkat kis ajándékkal köszöntöt­tük. A karácsonyt a Széchenyi Gimnáziumban ünnepeltük, ahol a diákok kedves műsorral vártak bennünket. Sokan részesei vol­tunk „A szeretet és békesség órái” karácsonyi műsornak a mű­velődési és zenei központban. Köszönjük a gimnáziumnak, a művelődési központnak és a sze­replőknek a különleges élményt. Végezetül köszönetét mon­dunk a vezetőség és a tagság ne­vében mindazoknak, akik az el­múlt időben eszmei vagy anyagi segítséggel támogatták terveink megvalósítását. ALMÁSI JÓZSEFNÉ, ___SZOLNOK Re znyák Erzsébet történész tartott értékes előadást. Ellátogattunk Pusztavacsra, az ország földrajzi középpontjába. Ehhez a prog­ramsorozathoz tartozott Hunya Az iskolás gyermekek műrorral készültek

Next

/
Oldalképek
Tartalom