Új Néplap, 2003. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

2003-01-07 / 5. szám

2003. Január 7., kedd TÜKÖR 5. OLDAL E G Y E I Kevés tudható a cukorgyárvételről Gazdaság Az üzlet részleteiről még nem kaptak tájékoztatást, várhatóan a héten találkoznak az új tulaj­donos képviselőivel - tájékozta­tott tegnap Domonkosi Imre, a szolnoki cukorgyár vezérigazga­tója. A braunschweigi Nordzucker AG tulajdonába kerültek a Bé- ghin-Say magyar érdekeltségei, a szolnoki és a szerencsi cukor­gyár, valamint a hatvani Mátra- cukor Rt. Domonkosi Imre el­mondta: az új német tulajdonos a francia Béghin-Say többségi tulajdonát vásárolta meg a ma­gyar cukorgyártó üzemekben. Arról azonban, hogy a létrejött üzlet mekkora értékű volt, nem tudott felvilágosítást adni. A szakember szerint jószerivel csak annyit tudnak a tulajdo­nosváltásról, mint ami a sajtó­ban megjelent. _______________________1MÜÍ ME SÉT HALLGATNAK. A kunhegyesi Zádor úti óvodában a számtalan érdekes program és foglalkozás közben természetesen mesehallgatásra is mindig szakítanak időt, amint az felvételünkön is látható. FOTÓ: MÉSZÁROS JÁNOS Sztrájkoltak a Volán-dolgozók (Folytatás az 1. oldalról)- A kertvárosban lakom, onnan bekutyagoltam gyalog, és várom az első járatot. Rokkantnyugdíjas vagyok, amiért 17 150 forint jár havonta. Képzelje el, ebből meg­élni! Mellé keresek tisztán 38 250 forintot. Adja össze, ennyit érek huszonöt év munka után. Sorol­jam még?- De a sztrájk bosszúságot is okozott.- Azt, ugyanakkor úgy vagyok vele, hogy a hozzám hasonlókat a kormány, a mindenkori vezetés azzal irritálja, hogy jókora fizetés- emelést ad önmagának. Mire fel? Annyira jó a vezetetteké, a mi helyzetünk? Éppen ezért én nem a gazdagokkal értek egyet, hanem a sztrájkolókkal. Még az égi lámpások világíta­nak, messzi a pirkadat, de Szabó Istvánt, a Jászkun Volán Rt. ve­zérigazgatóját bent találjuk.- Általában negyed hatkor ke­lek, ma egy órával hamarabb. Őszintén szólva nem örülök a sztrájknak, úgy tapasztalom, a résztvevők 90 százaléka szolida­ritásból vállalta.- Tiltakozók?- Telefonon jelezte egy-kettő, aki nem értett vele egyet. Úgy ér­zem, talán még lehetett volna va­lamilyen más megoldást találni. Farkas József, a szakszervezet helyi elnöke így értékel: - Tár­gyaltunk mi rengeteget, és ez lett az eredmény. Nálunk a cégnél 437-en csatlakoztak a százhúsz perces munkabeszüntetéshez, ami a dolgozók 73 százaléka. A nemzetgazdasági átlaghoz a le­maradásunk 29 500 forint, ami 26,4 százalék. Mit érünk vele, ha kapunk pár százalékot?- Ezek szerint újabb sztrájk ké­szül?- Hiszünk a jó szó erejében, ezért további egyeztetésekre van, lesz szükség. Aztán majd meglát­juk, mi sül ki belőle. Azért a buszvezetők se marad­janak ki, így Godó Andrással is beszélgettünk, aki még vasárnap elvezette, visszahozta a szegedi járatot. Ma szabadnapos lenne, de szolidaritásból bejött a többi­ekhez.- Nézze, én harminc éve ülök a busz kormánya mögött, és ha­vonta általában 65-70 ezer forin­tot viszek haza. A feleségem munkanélküli, a lányom főisko­lás. Ugye nem meglepő, ha azt ál­lítom: egyetértek a sztrájkolók­kal. Tegnap reggel fél hétkor aztán az előzetes megállapodások sze­rint rendben elindultak a távolsá­gi és helyi járatok. Az utóbbiak zömében még hétkor is annyian utaztak, hogy nehéz lett volna az állóknak eldőlni. Jászberényben az utasok egy­értelmű támogatása mellett zaj­lott tegnap a Volán-dolgozók fi­gyelmeztető sztrájkja - legalább­is a herényi autóbusz-pályaudva­ron megkérdezett várakozók egy­öntetűen nyilatkoztak a munká­juk megfelelő anyagi megbecsülé­séért demonstráló buszosok mel­lett.- Rengeteg emberért felelnek - vélekedett egy középkorú férfi -, és valóban semminek nevez­hető az a 60-70 ezer forint, amit mindezért hazavisznek. Megér­tem a törekvéseiket, és támoga­tom is.- Egyetértek a célkitűzésekkel, s támogatom is azt, viszont most egy kicsit izgulok, mert a vizs­gámra időben szeretnék odaérni — mondja egy fiatal, jegyzeteit böngésző főiskolás lány. Sajnos most is azok bőrére megy a sztrájk, akik az égvilágon semmit nem tehetnek az ügyben. Remé­lem, elérik céljaikat, abban pedig nagyon bízom, hogy emiatt nem kell halasztanom a vizsgát... Néhány buszsofőrt is szóra próbáltunk bírni, de azok, mikor meghallották, hogy újságíróként érdeklődünk, inkább nem mond­tak semmit. Arra hivatkoztak, hogy csak a cég megyei központ­jában tudhatunk meg részleteket. Néhány szóból is értettük: a sztrájkkal egyetértenek, nem in­dulnak a buszok, viszont holnap és holnapután is munkába akar­nak állni... A sofőrök mindennapjait jól is­merő szimpatizánst azért sikerült találni: — Nap mint nap száz és száz kilométert vezetnek, takarít­ják a buszt, kiadják a jegyeket, ke­zelik a pénzt, foglalkoznak a cso­magokkal. Ha valami gikszer csú­szik a gépezetbe, s nem egyezik az elszámolás, a kárt saját fizeté­sükből törlesztik - mondta a fér­fi. Majd hozzátette: az elszántság megvan, ha nem lesz eredménye a mostani sztrájknak, újabbra le­het számítani, s az már biztosan hosszabbra nyúlik. Karcagon reggel hat órakor ta­nácstalan, idős férfi áll a kórházi buszmegállóban. Kovács József épp a vasútállomásra igyekezne a 7 órás vonathoz, Szolnokra men­ne kivizsgálásra a kórházba.- Nagyon felháborítónak tar­tom, hogy sztrájkolni kell - mondja érdeklődésünkre. - Én kisnyugdíjas vagyok, értem már senki nem sztrájkol, pedig a 28 ezer forintból nehezebb kijönni, mint ahogy hallottam a sofőrök fizetését, a 100 ezerből. Nagyon remélem, sikerül megegyezni­ük, mert ennek nem lesz jó vé­ge­két fiatal érkezik, ők is tanács­talanul nézik a megállóra kifüg­gesztett, megértést kérő sztrájkér­tesítést. Gábor és Krisztina a fővá­rosba mennének, s miután nem tudják, mikor lesz busz, így egy ismerőst hívnak fel mobilon, s megkérik, vigye ki őket az állo­másra. — Helyeseljük a sztrájkot, hi­szen ha a kormánnyal csak így le­het tárgyalni, akkor nosza! En is ezt tenném, hiszen ha meg sem próbálták volna, és belenyugsza­nak abba a nevetséges emelésbe, akkor legközelebb bármit elfo­gadnának. Én szerintem úgy 13- 15 százalék között ki kéne egyez­niük. Krisztina egyetért barátjával, ő azonban az időpontot nem tartja jónak. Most van vége a szünet­nek, a diákok mennének vissza, és a mínuszok is igencsak megke­serítik a buszra várást. A sztrájk ideje alatt a buszpá­lyaudvar várójában nem sokan voltak, többen csak arra vártak, hogy értük jöjjenek a kollégák. Több cég kocsikat indított dolgo­zóiért. DSZM—BCS—DE VÉLEMÉNY TELEKI JÓZSEF Félő, ismét pusztítást teremtettünk Klánok támadása Egyszerre mozduló kezek, lábak. Tökéletesen egyforma gyerekek. A jövendő klónhadsereg. George Lucas elborzasztónak szánt képsorai talán néhány évtized múlva már egy valóság- show részei lesznek. A klónozás kilépett a sci-fi világából. Alig egy hét telt el az új esztendőből, és egy szekta megbízásából te­vékenykedő tudós asszony máris két klónbébi megszületését jelentette be. Az egyik a Távol-Keleten, míg a másik valahol az öreg kontinensen, a feltételezések szerint Hollandiában látta meg a napvilágot. Az új esztendővel bekö­szöntött volna a szép, új világ is? A doktorok kétel­kednek, mert még nem ve­hették górcső alá az újszü­lötteket. Dolly bárány megszületése óta azonban nyilvánvaló, az ember klónozása is lehetséges. Mi, emberek pedig mindig szerettünk volna Isten helyére ülni. Az ókortól hittük, mindenható tudunk lenni. Ró­ma császárai már életükben istenek közé emelték magukat, a legutóbbi időkben pedig voltak, akik azt képzelték, uralkodhat­nak a természet fölött. Hittük, saját képünkre alakítjuk a vilá­got, mint ahogy Isten saját képmására formálta az embert. Te­remtés helyett azonban eddig szinte csak pusztítani sikerült a világunkat. Isten Ádám bordájából megteremtette Évát, az ősanyát. Állí­tólag megszületett az első klón Éva is. Félő, ismét pusztítást te­remtettünk. Az egyszerre mozduló kezeket, lábakat. A jövendő tökéletes klónhadseregét. Mindez sci-fi? A tudósok szerint igen, hiszen a gének nem mindenhatóak, sok minden függ a nevelte­téstől. Csakhogy éppen a múlt században láthattunk pusztulást hozó, együtt mozduló kezeket, lábakat. Pedig akkor még a klónsereg képei is csak a filmrendező agyában pörögtek. És a tudósok sem tévedhetetlenek. Tanulás és szerencse (Folytatás az 1. oldalról) Enikő láthatóan elfoglalt, még lá­zasan tanulmányozta jegyzeteit. A munka nagy volt, de azért szó­ba elegyedett velünk.- Összességében ez egy nem túl nehéz tantárgy. Szóval, bízom benne, hogy sikerrel veszem majd az akadályt.- Milyen a vizsgáztató tanár? Enikő nevetett: — Erről nem nyi­latkozom... Na jó, elég rendes, nem túl szigorú. Az ő vizsgái in­kább beszélgetős jellegűek. Szó­val, nem folyik nála vér. Ha rende­sen tanul az ember, nincs oka izga­lomra. Ekkor lépett ki a teremből Reppei Zsolt, aki elégedettnek tűnt. Nemcsak azért, mert ő már túl volt a megméretésen, hanem mert egy ötös került az indexébe.- Mi volt odabent? - tettük fel neki nyomban a kérdést, meg­előzve társait, akiket feltehetően ugyanez a probléma izgatott.- Jól ment - kezdte Zsolt az élménybeszámolót. — Először ugyan elbizonytalanodtam, de azután a tanárom és én is rájöt­tünk, hogy tulajdonképpen mi­ről is beszélek. Ez pedig egy kel­lemes felismerés. Egyébként a humanizmus és a talio-elv kö­zül választhattam, s nekem in­kább az utóbbi tetszett. Igaz, er­ről összesen másfél sornyi anyag volt a jegyzetben, de a történelmi ismereteimet előásva sikerült kerek választ adnom. Remélem, nem hangzik nagyké­pűen, de ez a vizsga végső so­ron megfelelő általános ismere­tekkel és műveltségi szinttel is teljesíthető.- Mekkora szerepe van egy jó eredményben a szerencsének? — Régi közhely, de igaz: aki ta­nul, annak van szerencséje. Per­sze önmagában még ez sem elég biztosíték. Ha valalu csak egyet­len dolgot nem tud, azt úgyis megkérdezik tőle. Ezt már ma­gam is tapasztaltam. De hát a ta­nárok már csak ilyenek... MOLNÁR G. ATTILA DONI MEGEMLÉKEZÉS. Az második világháborús oroszországi, doni katasztrófa karcagi hőseiről, áldozatairól emlékeznek meg a városban január 12-én, vasárnap 10 órától. Az eseményen ünnepi istentisztelet is lesz, illetve koszorúzást rendeznek a második világháborús emlékműnél, de___________________________________________■ Harcban a faggyal A rohamosan szaporodó „ütőkátyúk’ nem kis veszélyt jelentenek a közlekedés biztonsá­gára, és persze a járműveknek sem használnak fotó: m. j. Hogyan kezdődött az új év? (Folytatás az 1. oldalról) Hasonló gondokkal küszködnek a megyeszékhely útjainak üsztán tartásával és síkosságmentesítésé­vel megbízott cég emberei is. Mint azt a Rethmann Recycling Szol­nok Rt. ügyvezető igazgatójától, Polónyi Jánostól megtudtuk, egy­előre az utak tisztítása és csúszás- mentesítése kötötte le az energiá­jukat. Ahogy a havazás megindult vasárnap reggel, a cég munkatár­sai és munkagépei azonnal mun­kába álltak. Az alvállalkozókkal együtt 30-35 ember dolgozott fo­lyamatosan az utakon. Az ügyve­zető igazgató elmondta, nem volt fennakadás a város közlekedés­ben, munkájukat azonban nehezí­tette, hogy több helyről valakik el­vitték az előre kihelyezett tároló­edényekből az utak sózására szol­gáló anyagot. Ahol tehették, ott megtisztították a fizetőparkolókat is, tehát az ott megálló járművek tulajdonosainak fizetniük kell a parkolási szolgáltatásért. Egyszer­re azonban nem győztek minden munkát elvégezni az útfenntar­tók, így vasárnap adósak marad­tak az autóbuszmegállók tisztítá­sával. Ez hétfőre maradt. Ha min­den a tervek szerint alakul, akkor mától munkához láthat az a bri­gád, amelyiknek a szolnoki utak kátyúzása lesz a feladata. hoy Körkérdés Szilveszter éjszaka az embe­rek többsége általában a le­hetőségektől megrészegülve tervezgeti a szebb jövőt. Ilyenkor az örök fogadkozók is úgy érzik: tiszta lappal in­dulnak. Most aztán megmu­tathatják, hogy mégiscsak betartják, amit ígértek. La­punk tegnap arra volt kíván­csi, a várakozásokhoz ké­pest hogyan teltek az új év első napjai a járókelők számára. Kis Zoltán, 30 éves biztonsá­gi őr: - Nem mondhatnám, hogy túlságo­san derűs volt az elmúlt néhány napom. Éppen január elsején lettem ugyanis munkanélküli. Úgyhogy most elég unalmasan telik az idő szá­momra. Márpedig a semmittevés nem az én stílusom, így azon gondolkodom: ahogy korábban, ezúttal is külföldön, valószínűleg az amerikai vendéglátószakmá­ban próbálok majd szerencsét. Szabó Ág­nes, 20 éves főiskolai hall­gató: - Az új esztendőt rög­tön egy kiadós megfázással kezdtem, az­óta pedig már a vizsgaidő- szak köti le minden figyelmemet. Ez utóbbi azonban a látszat ellenére nem olyan elviselhetetlen. Néhány nap múlva ugyan statisztikából szigorlatozom, de úgy érzem, menni fog. Ráadásul addig még van három napom. Az pedig ma­ga az örökkéva­lóság. Nagy Mik­lós, 65 eszten­dős nyugdíjas:- Az új év szá­momra éppen úgy indult, mint a nyugdí­jasoknak álta­lában. Csende­sen, nyugalmasan, minden külö­nösebb esemény nélkül. Minden ott folytatódott, ahol az előző esztendő befejeződött. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem találok magamnak elfoglaltságot. Unat­kozni valószínűleg idén sem lesz majd időm. BUGÁNY i 4 *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom