Új Néplap, 2003. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

2003-01-16 / 13. szám

4. OLDAL SZERKESZTŐS É G POSTÁJÁBÓL A 2003. Január 16., csütörtök A fiatalok kedvessége, szeretete erőt ad Miniszteri vizit a tanórán „Ferike” Szép hagyomány a szolnoki nyugdíjas pedagógusok klubjá­ban, hogy a karácsonyt mindig egy-egy városi iskola rendezi meg a tagságnak. Legutóbb a Széchenyi István Gimnázium és Általános Iskolába vártak ben­nünket, ahol teával, sütemény­nyel láttak minket vendégül. Elsőként Deák László, az is­kola igazgatója köszöntötte a je­lenlévőket. Rövid tájékoztatást adott az intézmény munkájáról, kedves szavakkal kívánt minden nyugdíjasnak békés, boldog ün­nepeket, nyugodt, egészségben teljes új esztendőt. A szereplő diákok gazdag műsorral köszöntötték nyugdí­jas társainkat, s végül megható betlehemes játékkal zárták a programot. A fiatalok kedvessége, tehet­séges, szép előadása erőt ad az idősödő embereknek az új esz­tendőre és biztatást a jövőre. A pedagógusklub tagjai kö­szönik a vendéglátást, és az is­kola minden tanulójának, veze­tőjének és minden dolgozójá­nak sikeres új esztendőt, szép eredményeket kíván. ____________FEREHCZ TIBORNÉ KLUBVEZETŐ SZ OLNOK Törődik másokkal Rákóczifalván élek, korom és be­tegségem miatt bevásárlásaimat kis kézikocsival szoktam intézni, amivel a járdán nem férek el, ezért az úttest szélén közleke­dem. Nagy bosszúságomra az au­tósok nem veszik figyelembe az úton közlekedőket. Mint az őrült, úgy hajtanak, esős időben bebo­rítva mindenkit sárral. Engem is, többször. De van egy kivétel. Ne­ki szeretnék köszönetét mondani emberségéért. Bajzáik Tibor te­herautósofőrről van szó, aki min­dig szép lassan halad az úton, nagyjvben kikerülve az embere­ket. Ő még véletlenül sem csapott le sárral, vagy télen latyakkal. Gondolom, másokat sem. Azt hi­szem, embersége követendő pél­da lehet mások számára is. BENC3IK SANPORNÉ, RÁKÓCZI FALVA A levelekből válogatunk. A kivá­lasztott írások - a levélíró előze­tes hozzájárulása nélkül, monda­nivalójának tiszteletben tartásá­val — szerkesztett, rövidített for­mában jelennek meg. Az itt olvas­ható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség állás­pontjával. Névtelen vagy címhiá­nyos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jo­got, hogy a meg nem rendelt cik­keket is olvasói levélként kezelje. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin (e mail: kacsork@ajneplap.haj Egy alsófokú oktatási intézmény életében rit­ka alkalom, hogy vendégül láthatja a min­denkori oktatási minisztert. A szolnoki Szan- daszőlősi Általános Iskolának ez megadatott, mert Magyar Bálintot, a megyeszékhelyen tett közelmúltbeli látogatása során, az iskola falai között is köszönthették. A látogatás ideje alatt egyébként az iskola élte a maga megszokott, mindennapi életét, azaz az ok­tatási tárca vezetője mindent olyan módon látha­tott, ahogyan az egy átlagos napon történni szo­kott. így talán a rövid vizit alkalmával is sikerült megtapasztalnia valamit abból a fontos kulturális funkcióból, amit az intézmény betölt a városban, a városrészben. Magyar Bálint rövid sétája során megismerkedett az épülettel, majd tájékozódott az intézményben zajló munkáról. Bepillantást nyert a művészeti képzésbe - jelen volt egy kép­zőművészeti foglalkozáson és megnézett egy néptáncbemutatót -, és még arra is talált módot, hogy beszélgessen az iskolarádió és -újság „mun­katársaival”. A gyerekek egyebek között arról faggatták, neki vajon volt-e valamilyen csínytevése gyerekkorá­ban? A tantestület tagjaival folytatott eszmecsere is hasznosnak bizonyult, szakmai kérdésektől kezdve a nyílászárók állapotáig sok minden szó­ba került. A miniszter elismerően szólt az iskoláról, amelyben - mint mondotta -, egy szellemi al­kotóműhelyt ismerhetett meg. A szikvízgyártás szülőatyja A XIX. század a klasszikus fizika kiteljesedésének kora. A természettudományok óriási fejlődésnek indultak. Ezen korszak kiemelkedő egyénisége Jedlik Ányos, aki tanúja és formálója volt a természettudományok felvirágzásának. A kísérleti fizika, ezen belül az elektromosságtan területén olyan maradandót alkotott, amely nemzetközi összehason­lításban is elismerésre méltó. Mindemellett nevéhez fűző­dik a szikvíz, közismertebb nevén a szódavíz ipari gyártásá­nak feltalálása. 203 éve, 1800. január 11-én szüle­tett Szimőn (ma Szlovákia), föld­műves szülők gyermekeként. 1817 őszén Pannonhalmán belé­pett a bencés rendbe, felvette az Anian, magyarosan Ányos szer­zetesi nevet. 1821 tavaszán tett szerzetesi fogadalmat, 1822-ben avatták bölcsészdoktorrá, 1825- ben áldozópappá szentelték. 1840-1878 között, nyugdíjazásá­ig, tanított. Tanársága idején tu­dományos munkássága mellett állást foglalt a szabadságharc esz­méi mellett, nemzetőrként szol­gált. Nem tartozott ő a nemzet nagyjai közé, legalább is nem ab­ban az értelemben, mint ahogyan a jelzőt általában használni szok­tuk. Az államférfi, a költő, a mű­vész, mind-mind közelebb állnak a nemzet szívéhez, és inkább szá­míthatnak elismerésre, mint a tu­dós, ki reánk közvetlenül nem hat, kinek hazafiságát különös tettekben kimutatni többnyire még alkatom sincs. Jedlik Ányos az egyetemes tu­dományt szolgálta. Nem csak Magyarországon, de a világon is az övé volt az első villanymotor, az ő dinamója termelt áramot, az ő kaszkádgenerátora gyorsította a töltéseket. Közel száz találmánya bizonyítja zsenialitását. Iratok igazolják hitelt érdemlő­en, hogy az ő „villamos forgony”- ja a Siemens előtt már hat évvel működött, csak hát kutatási ered­ményeit nem tudatta a tudomá­nyos világgal. Nem érdekelte, hogy a művelt világ elismeri-e fel­fedezéseit, hisz „Isten úgyis tud­ja, hogy ő építette meg először a villanymotor, a dinamó és a kasz- kádgenerátor ősét”. Szakmai hitvallásom nem en­gedi, hogy ne említsem meg a leg­egyszerűbb találmányát, a szóda­víz ipari gyártását és a szódásüve­get (szifont). A szikviz történeté­nek kezdetét — laboratóriumi kö­rülmények között - 1825-1826-ra datáljuk. Az első szikvízgyáros maga Jedlik volt, csak hát a sze­rény tudósból hiányzott az üzleti szellem és a nyereségvágy. A kiváló úttörő emlékét ápolja és kegyelettel őrzi a magyar és a világ szikvízkészítő társadalma. VARGA LAJOS, SZOLNOK JEDLIK ÁNYOS43ÍJAS, ARANYKOSZORÚS SZIKVÍZKÉSZÍTŐ MESTER December 23-án temettük Abonyi Ferencet. Hatvan­négy évet élt, tudatta a gyászjelentés. Anyakönyve­zett nevét csak a személyi igazolványa rejtette — és most, a koporsóján olvas­tuk. Mert ő mindenkinek csak „Ferike” volt. Az ötvenes évek közepén a Szol­noki MÁV futballcsapatának egy középpályás játékosra volt szük­sége. Nem kellett messze menni, hisz a Szolnoki Cukorgyár csapa­tából — akkor mint nevelő egye­sületből - már több jó futballis­tát igazoltak. A hétről hétre jobb teljesítményt nyújtó szőke fiatal­emberen hamar megakadt a sze­me Romhányi Ferenc intézőnek, s rövid idő múlva már a Véső úti pályán ügyelt a kapu előtti rend­re. Hosszú pályafutása alatt egy­szer vonult kényszerpihenőre, amikor eltörött a lába, de felépü­lése után ugyanolyan keményen, sportszerűen, szemtől szembe, a szabályok betartásával, szívvel, nagy lelkesedéssel játszott, társa­it is biztatva a sikerre. Kiállítva nem volt, hiszen egy ilyen felfo­gásban játszó sportembernél ez szinte lehetetlen, az érzelmein, sérelmein mindig tudott uralkod­ni. Fazekas László edző irányítása alatt együtt játszott Cselényivel, Sándorral, B. Naggyal, Roz- niccsal, Tóth Lászlóval, Horválh- tal (Kajla), Csábival, Szekeressel, Dobossal, Draskóczival, Sóssal. Valamennyien szolnoki, vagy Szolnok megyei születésűek vol­tak. Mint szurkoló és volt közvet­len munkatársa, búcsúzom Abo­nyi Ferenctől. Váratlanul szakadt ki szerettei köréből. Személyében igazi sportembert, közéleti vezetőt ve­szítettünk. VITÉZ SÁNDOR JÁNOS, SZOLNOK JUBILEUM. Hatvanöt éve kötött házasságuk évfordulóját ünnepel­te a közelmúltban a Jászkiséren élő Szabó István és felesége, Petró Erzsébet. Az idős házaspárt szeretettel köszöntötték gyermekei és a házastársak, hat unokájuk, egyetlen dédunokájuk, a népes rokonság és a barátok. _________________ (beküldött fotói HA NGVERSENY KICSIKNEK. Színvonalas zenei műsorral ked­veskedett és szerzett szép pillanatokat a Szolnoki Fúvósötös a Krúdy I. kis óvodásainak. A Bartók Béla Zeneiskola tanárainak és az iskola növendékeinek bemutatóján az óvodások az élő muzsikán keresztül találkoztak a dallamvilág különleges szépségével. Az örömszerző él­ményt a gyerekek ragyogó mosolyukkal és nagy tapssal köszönték meg az előadóknak.______________________________iamatör fotói Sz eretteikkel is együtt lehettek December az idősek otthonaiban a kará­csonyi előkészületek időszaka. Az ünnepe­ket megelőző napok­ban az ajándékozás öröme okozta nyugta­lanság közepette szor­goskodnak a lakók, szaporodnak az apró dísztárgyak, készül a mézeskalács, a kará­csonyfadísz. A szolnoki Egyesített Szo­ciális Intézmény idősek otthonainak karácsonyi ünnepségére a az itt élők hozzátartozóinak is küld­tünk meghívót, így az or­szág távolabbi települései­ről is fogadtunk vendége­ket. Egyik ünnepségünkre Barta István alpolgármes­ter és Bencsik Mihály, a Az előadás egyik jelenete szociális bizottság elnöke is ellátogatott. Az ünnep­lés az idősek nagy gond­dal összeállított karácso­nyi műsorával, énekek­kel, versekkel, betlehe­mes játékkal vált igazán meghitté. Volt, aki erre az alkalomra írt költe­ményét mondta el. A műsort követő percek­ben mindenkit megtalál­tak az ajándékok is. E mellé kerültek a szolnoki ruhaipari szakközépis­kola diákjainak saját ké­szítésű, személyesen át­adott meglepetései. A közös ünneplés után az idősek szeretteikkel töl­tötték a délután hátralé­vő részét. PÁSZTINÉ ZSÓLYOMI ERZSÉBET INTÉZMÉNYVEZETŐ FŐNŐVÉR J L

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom