Új Néplap, 2002. december (13. évfolyam, 280-303. szám)
2002-12-06 / 284. szám
4. OLDAL 2002. December 6., péntek CSALÁD I TÜKÖR Luca, péntek 13. és a kabala A 13-as számhoz, különösen pedig a péntek 13-hoz mindenféle hiedelmek és babonák kapcsolódnak, nem beszélve a rejtélyes Luca napjáról, amely mindig az év december havának 13. napjára esik. Az idei esztendő sajátossága, hogy ezúttal a Luca-nap péntek 13. is. A racionálisan gondolkodók nyilván legyintenek az egybeesésen, a babonásak meglehetősen megborzadnak, mi pedig egy összeállítást nyújtunk át az olvasónak ebből az alkalomból. A babona Nehéz meghúzni a határt a babona, az irracionális tévhit és a természetfeletti jelenségek vagy az okkult tanok között. Ami az egyik ember szemében babona, a másik számára vallás vagy tudomány. (Ghánában például 1955-ben úgy módosították a választási törvényt, hogy jogsértőnek minősüljön, ha valaki a szavazások eredményeit bármilyen varázslattal vagy mágiával igyekszik befolyásolni.) Európa számos országában hisznek még ma is a boszorkányságban, varázslásban. Angliában minden hatodik ember hisz a kísértetekben, tizennégyből egy nyilatkozik úgy, hogy már látott is. Minden tizedik ember hisz a szerencsés napokban. Németországban ennél jóval többen. A németek kétharmada mindennap elolvassa a horoszkópját, háromból egy pedig bevallottan hisz is benne. A kutatások azt mutatják, hogy a társadalmi háttér nem döntő tényező a babonásságban, a diákok és szellemi foglalkozásúak között is szép számban akadnak olyanok, aki hisznek a csillagoknak az emberi életet befolyásoló hatásában vagy a tenyérjóslásban. Számok misztikája A 13-astól való félelem görög neve, a triszkaidekafóbia ókori eredetű babona: a számoknak különös jelentőséget, pozitív vagy negatív tulajdonságokat tulajdonító gondolkodásmódot, a számmisztika elemeit még a püthagoriánusoktól (Pythagorasz és tanítványai filozófiai rendszerében központi szerep jutott a számnak) és a kabbalistáktól örököltük. A kabbala „átadás, hagyomány” jelentéssel bírt eredetileg. Tágabb értelemben a zsidóság ezoterikáját Régi szokások Sopron környékén jelenti a kései ókor óta, szűkebb értelemben a középkorban keletkezett misztikus teozófiai irányzat. A kabbalisták előszeretettel tanulmányozták a szent szövegeket, melyekben hitük szerint minden tudás fellelhető. Misztikus módszereik a héber írás azon sajátosságain alapultak, hogy a héber ábécében nincsenek magánhangzók, illetve (sok más ókori nyelvhez hasonlóan) a számjegyeket is betűk jelölik. Ez a vallási szövegek elvileg végtelen számú értelmezési lehetőségét tette lehetővé. A kabbalisták azt vallották, hogy a szám minden dolgok lényege. A hármas jelentőségét a vüágot alkotó három alapelem, a tűz, a víz és a levegő lényegességével magyarázták, a hetes azért lett „kabalaszám”, mert annak idején a Holddal és a Nappal együtt hét bolygót ismertek. A 12 mindenképp a tökéletességet jelenti (12 hónap van, a órája, Jézusnak 12 apostola, Izraelnek 12 törzse stb.) A 13 ezen túl van, ezért valami gonoszságot hordoz magában. A tökéletes 12-höz hozzáadódik még egy szám, és ez megbontja az egységet, a harmóniát, ezért halált hozó. A numerológia nagyon sok eleme ma is velünk él. Nem véletlenül hívjuk a szerencsét hozó tárgyakat vagy számokat kabalának. A népmesékben és szólásmondásokban is a hármas és a hetes a kiemelt számok: hétpecsétes titok (az Apokalipszis pecsétéinek száma is 7), heten, mint a gonoszok, a hétfejű sárkány, hét törpe, hetedhét országon túl. De ugyancsak a világ hét csodájáról beszélnek, hét szentség van és hét főbűn, de Krisztus utolsó szavainak a száma is ennyi volt. A babona legújabb változata szerint a házasságok kritikus éve a hetedik, akik abban az évben nem válnak el, már biztosan együtt öregszenek meg. A 13-as Napjainkban is vannak, akik messzire elkerülik a 13-as számot. Amerikában hiányoznak az épületek 13. emeletei, sok kórházban nincs 13- as kórterem. Amikor az Apolló 13-nak a 13 óra 13 perces fellövési kísérlete a 39-es (háromszor 13!) indítóállványról meghiúsult, a babonásak nyilván bólintottak: „persze”. Európa sem kivétel: amikor 1965- ben az angol királynő Nyugat-Né- metországba látogatott, a vágány számát, amelyről a királynő vonata indult volna, 13-ról 12-re cserélték. Amerikában 1978- ban készítettek egy felmérést, melynek eredménye az volt, hogy a 13.-ák akár egymilliárd dolláros veszteséget is okozhatnak. Ezen a napon sokan egyszerűen nem mennek dolgozni, „Luca-nap reggelén a gyerekek járnak házról házra egy marék szalmával. Rátérdelnek a szalmára, és ezt mondják: Luca Luca kity-i<otty,kukurlkú!Kétéktiktyai,lúdgyai jó tojók legyenek, kéték disznyajának akkora szalarmája legyen, mint a mestergerenda, akkora kobászo, mint a kert hossza. Kapnak pár fillért, vagy almát. Lucánapkor ha akármit, de különösen ha vasat kérnek kőcsön, elvüszik a ház szerencséjit. Idegen asszont se szabad bejeresztenyi a házbo, mer akkor is Így járnak. Luca-napkor kezdik a Luca-széket faragni. Kilencféle fából készül, tizenhárom napig kell rajta dolgozni. Karácsonykor csak ötven-hatvan éve állítanak, jobban mondva: kötnek föl az asztal fölé a gerendára fenyőfát. Azelőtt csak ádventi imádságokat imádkoztak és Jézus születéséről szóló énekeket énekelgettek karácsony este. Ajándékot azonban kaptak a gyerekek: babát, lovat, dobot. Ma már teljesen általános a karácsonyfa. Siflit (mézeskalácsot) aggatnak rá, amelyet a bábostól vesznek, meg aranyos divót, ómát, szentjános kenyeret. Gyertyát is raknak rá. Alája szentképeket tesznek, meg kötényt, cipőt, csizmát. Ezekbe rakják, amit a kis Jézus küldött, cukrot, süteményt stb. A kis Jézus szamarának még búzát, árpát, kukoricát tesznek oda zsomporban. Magának a kis Jézusnak csörgés pogácsát meg kenyeret. Szent Józsefnek harapófogót, kalapácsot, szeget. Hajdanában lószerszámot és fokhagymát is tettek oda, bizonyosan a gonosz távol tartása végett, de a mostaniak arra már nem emlékeznek...” nem váltanak vonat- vagy repülőjegyet, és nem szívesen vásárolnak. Sokan rettegtek mindig is attól, hogy tizenhármán üljenek asztalhoz, mert a hiedelem szerint valaki közülük hamarosan meghal. Az utolsó vacsorán is Jézus volt a tizenharmadik az apostolai között. Napóleon és Franklin Delano Roosevelt híresek voltak arról (is), hogy semmi pénzért sem vacsoráztak volna tizenharmadmagukkal. Párizsban létezett a quatroziéme intézménye, melynek révén végszükség esetén bárki rendelhet egy hivatásos tizennegyedik vendéget. Talán nem véletlen az sem, hogy a tarotkártya tizenharmadik lapja a halált ábrázolja. Luca A Paths Nagylexikon szócikke szerint Luca „a martiroloiumban Lucia nevű szent vértanú magyaros neve. E szent ünnepe dec. 13-ára esik, s a napját megelőző estén kezdik a mi népünk babonája szerint a L. székét faragni, melynek a hagyományos alakja, az ősrégi idők óta varázserejünek hitt pentagramm v. pentalfa (ném. Trudenfuss), magyarul boszorkány-szög. (...) A L. székéről népünk azt tartja, hogy aki L. napjától karácsony estéig minden este annyit farag rajta, amig éppen a mondott időre teljesen el nem készül vele, az az éjféli mise alatt rajta ülvén, meglátja a helység összes boszorkányait. L. napján egy lepedőkbe burkolt, seprűvel fegyverkezett alak jár körül a falvakban, ijesztgetve a gyermekeket s a nőcselédséget. Ez a szintén L. nevet viselő alak tehát az egy héttel előbb (dec. 6. körül) járó jóságos Mikulás kíséretében szereplő Krampusz női mása, s vele együtt idegen eredetű nálunk. {..} Érdekes különben, hogy a Mikulást kisérő Krampusz és e Perahta-Lucia közt rokonság van annyiban is, amennyiben amazt ugyanott, ahol a L. helyett a Berchtl (Perchtl) jár körül, tehát ahol a germánpogány szokás maradványa él, Barthl-nak hívják, vagyis majdnem egészen úgy, mint női mását. De az sem egészen véletlen dolog talán, hog a cseh- szlávban lucias a. m. ördög, akinek számos neve közül itt önkéntelen is a Luciferre gondolunk. Nem csoda tehát, ha L. e réven is az ördöngösség hírébe keveredett. A L.-napi szokásokat részben a Befana (Epiphania) nevéhez fűzve vizkereszt napjára ruházta át az olasz néphit. Nálunk Magyarországon érdekes még az e napon járatos babonának közel az u. n. kotyulás (másutt palázolás, eredetileg polozsálás, tehát szláv köl- csönvétel), amelynek célja a baromfi szaporaságának biztosítása...” _____________________(GYÖNGYI A. - S. B. S.) Ad vent a számok jegyében fotó; europress/epa Egy kis számmisztika Miként befolyásolják életünket a számok? A számok tanulmányozása alapján képesek vagyunk arra, hogy meghatározzuk a szerencsés és nem túl szerencsés számokat, szerencsenapokat, színeket, a számunkra fontos szám- kombinációkat, betegségeket, lakóhelyünk milyenségét? A sorolt kérdésekre különféle válaszok adhatók. Egy bizonyos: a számmisztika sokféle lehet, és még ma is sokakat megérint... A kínai mágiában mindig jelentős szerephez jutott a számmisztika. Mágikus számokat ismertek az egész világon, kiváltképp a hármas számot tartották annak. A kínai számmisztikára viszont az jellemző, hogy nem annyira bizonyos számoknak tulajdonít mágikus jelentőséget, mint inkább magának a számnak, mint sztereotip mennyiségjelölésnek. A számszerű jelölésnek ilyenkor az a rendeltetése, hogy pontosan, világosan rögzítse a jelenségek valamilyen csoportját, sztereotípia jelleget adjon neki, s ezzel tekintélyét is növelje. E szókapcsolatok megalkotása maga is összefügg a számok mágikus értelmezésével. E sajátos számmisztika napjainkig sem veszítette el a jelentőségét. Néhány jellemző példa a Kínában közismert számsztereotípiák közül, amelyek igazából inkább utalnak a dolgok teljességére, mint a valós számmennyiségre: két császár (a régi idők két császára, Yao és Shun); két dinasztia (a két első dinasztia, a Xia és a Yin); két főváros (a két Han-kori főváros, Chang'an és Luoyang); három főméltóság (a Zhou-korban); három áldozati állat (a bika, a bárány és a sertés); négy tenger (ti. ami az ismert világot körbeveszi); négy könyv (a konfuciánus szent könyvek); négy szent állat (a sárkány, a főnix, az egyszarvú és a teknős); négy égtáj; öt égtáj (az ötödik a közép) öt kánon (a konfuciánus kánonok); öt elem; öt belső rész; öt érzékszerv; öt szent állat (az előbbi négy és a tigris); öt szín; öt gabona, öt szent hegy; hat rossz (ti. a betegségeket okozó rossz időjárási tényezők); hat misztérium; hat pátriárka; hét érzelem; hét ok (ti. a válásra); nyolc jogalap (ti. a hivatalnokok leváltására); kilenc rokonság (ti. a rokonsági fokok); száz családnév; tízezer létező (ti. minden létező a világon).___________■ A babonák világából Szerencsegomba: ősi keleti jelkép FOTÓ: ARCHÍV A szerencse jelképe a négylevelű lóhere, más néven szerencsefű, melynek őseink természetfeletti erőt tulajdonítottak. A régi rómaiak hite szerint Fortunának, a szerencse istenasszonyának elvarázsolt gyermeke a négylevelű lóhere, mely számos nép címervirága lett, az írek védőszentjének, Szent Patricknak pedig a jelvénye. 'Az egyébként hétköznapi növény egyetlen közös vonása a szerencsével, hogy ritkán fordul elő, a közönséges lóhere variációjaként. A szerencsegomba ősi keleti jelkép. A hozzá fűződő babona alapja az a hiedelem, hogy a növények átplántálják tulajdonságaikat mindarra, amivel érintkeznek, ezért aki gombát tart a pénzesládájában, annak gomba módra szaporodik a pénze. Vigyázat! A szépségesen pettyezett szerencsegomba nem más, mint a „bolondgomba”. Boszorkányok pedig... A magyar boszorkány szó keleti eredetű: a török basyrkan szóból a csuvas nyelvben busturgan lett, ebből alakult ki a „boszorkány”, mely eredetüeg lidércet jelentett. A boszorkány interperszonális lény: az emberi személy és a természetfeletti, természeti hatalom között áll. A boszorkányság a mágiával való foglalkozás számos formájának egyike. A mágia azon a hiten alapul, hogy a természetfeletti erők befolyásolhatók. Művelője számára a mágia evilági törekvés, nem teológiai vagy elméleti kérdés. A mágia nem vallás, de a vallások csaknem minden formája mágikus elemeket is tartalmaz (pl. kereszténységnél a rózsafüzér, imádság: a formulák ismétlésének mágikus erőt tulajdonítottak). Az ókorban jóindulatúnak tartották a két világ között álló lényt. A középkor elején Németországban a Walkürökkel rokon, erdei istennőként tisztelt nőalak volt a boszorkány. A kereszténység elterjedése hozzájárult a jelentésváltozáshoz, a negatív töltet kialakulásához. A keresztény autoritások az eredetileg pogány fogalmakat átértékelve az eretnekség körébe vonták, melyben a sátán központi szerepet játszott. Szent György napja. Azt tartották, a szegedi boszorkányok ezen a napon megfúrják a szőlőtőkét, és háromezrüknek elegendő bort lopnak így. Ez a nap a tavaszi csorda- kihajtás ideje. A boszorkányok hajnalban lehúzzák a harmatot a földről, ezzel megrontva a termést. Ez ellen úgy védekeztek, hogy máriafogta rózsát, azaz vadrózsát helyeztek a szántóföld szélére vagy az istálló ablakába. Módszerek boszorkányok ellen: nyúlhájat tettek- a kulcslyukba, söprűt a küszöbre (azt nem tudja átlépni), az ajtót gatyamadzaggal kötötték be, vagy meglocsolták a földet szenteltvízzel. A boszorkány felismerhető arról, hogy a templomba úgy lép be, hogy oldalt fordítja a fejét. Ennek az az oka, hogy szarvai vannak, amik csak így fémek be az ajtón. A boszorkányok irtása: forgószélbe sarlót kell dobni, ez meg- sebzi az ott táncoló vagy repülő boszorkányt. Jégeső ellen fejszét kell kidobni az udvarra. Megseb- zi a boszorkányt, ha a lábnyomát késsel körülkerítjük és beleütünk egy kést. Vannak helyek, ahol a boszorkányt szarvakkal képzelték el Családi témákban keressen bennünket az interneten is: www.kiskegyed.hu • www.hkaskultura.hu www.mindmegette.hu • www.holgyvihg.hu • www.gyongy.hu
