Új Néplap, 2002. december (13. évfolyam, 280-303. szám)

2002-12-05 / 283. szám

4. OLDAL A S Z E R K E S Z T Ö S É G POSTÁJÁBÓL 2002. December 5., csütörtök | Kreativitás és szárnyaló gondolatok 1998-ban ünnepelte fennállásának századik évfordulóját a szolnoki Belvárosi Általános Iskola. A kerek évforduló tiszte­letére „Belvárosi napok” elnevezéssel rendezvénysorozatot szerveztek. A rangos esemény alkalmából vetélkedőkre hív­ták városunk több iskolájának tanulóit. A fogalmazó, rajz és origami versenyek iránti nagy érdeklődés miatt úgy döntött a nevelőtestület, hogy a vetélkedőket évente megrendezik. Novemberben ötödik alkalom­mal adott lehetőséget az intéz­mény a megmérettetésre, 11 isko­la 119 tanulójának a bemutatko­zásra. Abban a szerencsés helyzet­ben vagyok, hogy öt éve látom el a zsűrielnöki teendőket a negye­dikesek „Szárnyaló gondolatok” elnevezésű fogalmazási verse­nyén. Látom azt a fejlődést, ami évről évre megjelenik a tanulók írásaiban, s az elnevezéshez mél­tóan egyre inkább szárnyalnak a gondolatok. Érdeklődőként szoktam meg­nézni a „Papírcsodák” nevet vise­lő origamit, a fantázia és kéz­ügyesség szüleményeit. Képző­művészeti alkotásnak is beillenek azok a rajzok, festmények, ame­lyeket a „Rajzolj velünk” kis résztvevői készítenek. Ahhoz, hogy valamiben előbb­re léphessünk, szükség van a ki­hívásokra - felnőttnek, gyereknek egyaránt. A „Belvárosi napok”-on való részvétel mind a felnőttnek, mind a gyereknek lehetőséget ad a kihívásoknak való megfelelésre, megmérettetésre. A zsűriknek pe­dig évről évre nehezebb szerep jut a rangsorolásban, mert a „szép” megítélésében óhatatla­nul jelen van a szubjektum is. Ezen a napon huszonöt kisdi­ák vehetett át elismerő oklevelet és díjat szép eredményéért, ugyanakkor azt is látni kell, hogy minden teljesítmény mögött ott van a gyereket felkészítő nevelő áldozatos munkája is, ami szin­tén elismerést érdemel. A legjobb eredményt elért gye­rekek és iskoláik: „Szárnyaló gon­dolatok”: első helyezett a 4. évfo­lyamban Sokvári Vivien (Szanda- szőlős), 5. évfolyamban Tanyi Viktor (Belvárosi), 6. évfolyam­ban Újlaki Viktor (Kassai úti isko­la); „Papírcsodák” origami ver­seny: első helyezett a 3. évfo­lyamban Ollár Evelin (Kassai), 4. évfolyamban Horváth Robin (Kö­rösi Csorna Sándor); „Rajzolj ve­lünk!” c. verseny első helyezettje az 5-6. évfolyamban Rácz Diána (Belvárosi), 7-8. évfolyamban Ge­ese Péter (Szandaszőlős). Bízom abban, hogy jövőre még többen jönnek el a Belvárosi isko­la tantestülete és tanulói hívó sza­vára a „Belvárosi napok” rendez­vényeire. SZAUTNER JÁNOSNÉ, TANÍTÓ Az élményeket újra „feldolgozzuk” „A szabadságharcoknak az a tulaj­donságuk, hogy nem mindig akkor győznek, amikor vívják őket. Sok­szor csak évtizedek, évszázadok múltán, ez alatt nem csak ápol­nunk kell a szabadság iránti vá­gyunk izzó parazsát, de tovább is kell adnunk gyermekeinknek, unokáinknak, hogy egykor telje­sülhessen”. Ennek az örökérvényű üzenetnek a jegyében jártak a kö­zelmúltban Szerencsen és Mono­kon a Szolnok Városi Nyugdíjas­klub tagjai, ahol elhelyezték ko­szorújukat is a nagy államférfi em­lékhelyénél. Szerencsen - az előzetes szervezés­nek köszönhetően - egy ottani nyug­díjas társunk várt bennünket, akinek kíséretében megnéztük a szépen helyreállított várat. Falai és a valaha kiásott várárok körül elterülő, szo­borparkkal díszített várudvar törté­nelmi hangulatot idézett. A. várban működő könyvtár munkatársa tar­talmas és színes ismertetőjében szólt a Hegyalja történelméről, a Rá- kócziak életútjától, az egykori or­szággyűlések jelentőségéről. A szí­ves vendéglátást szavalatokkal kö­szöntük meg. Rövid utazás után Monokra, a Kossuth-emlékházhoz érkeztünk, ahol megfogott bennünket a hely szelleme. Az épület előterében elhe­lyezett Kossuth-festmény alatt he- Elhelyeztük az emlékezés koszorúját lyeztük el koszorúnkat, majd az Al- mássy-kastélyba sétáltunk át. Ez az épület ma is­kolaként funkcionál, s benne kapott helyet a csa­lád temploma, amit éppen napjainkban restaurál­nak, freskóit tisztítják, azután nyitják meg a láto­gatók előtt. Kirándulásunk egyik szép élménye volt a tele­pülés katolikus templomában tett látogatásunk, ahol a kanonok fogadott bennünket s mondott is- gozzuk”. mertetőt. A dombtetőre épült templom kapujából gyönyörű kilátás nyílt a szőlősorokkal beültetett kertekre. Tervezzük, hogy élményeinket és az ismeret- anyagot egy közeli klubfoglalkozásunkon felele­venítjük, Kossuth és családja történetét Györffy Rózsa kötetének ismertetése közben újra „feldol­DEMÉNY ISTVÁNNÉ, KLUBVEZETŐ A kultúra mecénásai A megyei nyugdíjasok egyesüle­te közösségeként a Szolnoki Utazók Klubja - négyéves, sike­res működése bizonyítékaként - szívesen vállalkozott arra, hogy a Szikora János, a Szigligeti Színház direktora, valamint Her- bály Imre országgyűlési képvise­lő és munkatársai támogatásá­val - megszervezze a nyugdíja­sok regionális találkozóját. A találkozó afféle ismerkedés Szolnok városával, a város mű­vészetével. A megyéből, Tapol­cáról, Monorról, Pécsről, Bala- tonfüredről, Hajdúböszörmény­ből érkező kedves vendégeink december 7-én városnéző séta keretében a belváros építészeti emlékeivel, 11 órától a Szigligeti Színház nagysikerű előadásával, a Lili bárónőnő tehetséges sze­replőivel, délután a Képtárral, a múzeum látványos kialakításá­val ismerkednek. Este a Városi Művelődési és Zenei Központ­ban sokan tekintik meg - s re­ményeink szerint élvezettel hall­gatják - az Álmodó Tisza-part cí­mű magyarnóta-műsort. A sikeres programnak bizo­nyára lesz folytatása, hisz más színházak is követhetik majd a szolnoki példát. A színház ugyanis félárú kedvezményt ad a nyugdíjasoknak. Titokban ab­ban is reménykedünk, hogy 2003-ban sok megyebeli nyugdí­jas, unokájával együtt, hasonló kedvezménnyel juthat majd el az új Nemzeti Színházba is. DÉNES PÁL, SZOLNOK A PROGRAM SZERVEZŐJE Az abonyi Somogyiban Őszbe öltözött az abonyi Somogyi Imre Általános Is­kola aulája, a paravánokon színes alkotások, a levegő­ben tarka sárkányok hívják fel a figyelmet arra, tehetsé­ges gyerekek járnak ide. A kiemelkedő sporteredményei­ről jól ismert iskola a vizuális nevelésre is nagy hangsúlyt fek­tet. Alsós és felsős diákok kreati­vitását dicsérik a kis alkotások, no meg az őket tanítókat! Kü­lönböző technikák színesítik a rajzlapokat. Ceruzarajzok, akva- rellek, zsírkrétarajzok, papír­montázsok, levelekből, termé­sekből komponált ötletes képek vonzzák a tekintetet. Van köz­tük gyümölcs-csendélet, dolgo­zó ember, a szorgalmas méhecs­ke, falevélből készült egér, ba­goly, régi használati tárgyak, kopjafa, a népi falvédőminta. Valamennyi diák képe érdekes és szép, ám a jók között is a leg­jobbak Nagy Ildikó, Lendvai Re­gina, Török Norbert, Koppányi Gergő, Hamar Tamás, Majercsik Melinda, Barkó Attila, Szíjártó Csaba, Lendvai Viktor, Mohácsi Zsófia és Istvánfi János alkotá­sai. B. ZS„ ABONY SZÉP VOLT, LÁNYOK! A női foci örömét és élményét leginkább a játékosok bája és szépsége tudja felülmúlni, lelkesedéssel és küzde­ni akarással fűszerezve. A szolnoki Herman Ottó Általános Iskola ál­tal meghirdetett leányfutball-kupa első helyezettjeinek gratulálunk - álló sorban balról: Adamkó Nikolettnek - Gönczölné Molnár Judit testnevelő tanárnak -, Antal Anitának, Horváth Edinának; guggol­nak: Ladányi Bernadettnek, Sellei Andreának és Lázár Orsolyának - a csapat tagjainak. ___________________________________(beküldött fotó) Er délyi látogatás A szolnoki Eötvös József Ál­talános Iskola tanulói közül minden ősszel ellátogatnak néhányan Székelykeresz- túrra. Ebben az évben mi is közöttük voltunk. Az utazás fárasztó volt ugyan a hosszúsága miatt, de a táj gyö­nyörű. Útközben megálltunk a Királyhágónál és Kolozsvárott, megnéztük a százéves Mátyás­szobrot és a közelben álló góti­kus templomot. Megérkezvén elfoglaltuk szál­lásunkat az Orbán Balázs Líceum kollégiumában. Másnap - kétfős csapatokat alkotva - anyanyelvi versenyre keltünk a keresztúriak­kal. Tíz feladatot kaptunk, 5-6. osztályosaink mindhárom csapa­ta dobogóra került, a 7-8. osztály második lett. Verseny után még egy-egy tanórát (ötven perces óráik vannak az ottani gyerekek­nek) is végighallgattunk, délután pedig városnézésre, este színház­ba indultunk. A következő napon szépolva­só verseny volt a kisebbeknek. Itt egy első és egy második helyet szereztünk. A nagyobbak „szófo­ci” nevű játékot játszottak jóked­vűen, sok nevetéssel. A délutáni közös séta után újra színházban voltunk. Másnap Brassóval és környé­kével ismerkedtünk, megmász- tuk a Törcsvár meredek kaptatóit és szűk lépcsőit. A hazaúton, Kö­rösfőn megálltunk, hogy apró ajándékokat vásároljunk itthon hagyott szeretteinknek. MORVÁI BOGLÁRKA ÉS KOZÁK ANDREA ARANYLAKODALOM. A Szolnokon élő Nagy János és felesége, Földi Ilona a közelmúltban ünnepelte házassága fél évszázados jubi­leumát. A jeles évforduló alkalmából családtagjaik és barátaik kö- szöntötték az ünnepeiteket. _________________(beküldött fotói Sz omszédainkat - a legtöbb eset­ben - nem válogathatjuk meg. Kép­zeljük el, hogy lehetőséget kap­nánk a kellemetlenkedők kilakol­tatására. Szép is lenne. De csak ad­dig, míg minket is ki nem tenne va­laki, mondván, nem bírja elviselni, hogy reggelente túl hangos a rádi­ónk, vagy a túlságosan sokat ro­hangál a gyerek a lakásban. Az utca zaját is tűrjük, hiszen nem is te­hetünk mást. Nem állíthatunk sorompó­kat az út két végére, nem áshatunk tank­csapdákat, nem húzhatunk ki drótkerí­tést. Annál is inkább, mert mi magunk is zajongók vagyunk, mi is közlekedünk, füstölünk az autónkkal, így okozva bosz- szúságot másoknak. De ugyanígy nem szabhatjuk meg a repülőgépek számára a légifolyosókat, a vasutat, nem bontatha- tunk le iskolát, óvodát a gyerekzsivajra hivatkozva. Város vagy falu egyre megy, mindenhol, mindenkinek alkalmazkod­nia kell, még ha nehéz is. És a többség ezt meg is teszi a békés egymás mellett élés jegyében még akkor is, ha legszíve­sebben az ellenkezőjét cselekedné. Életterüktől megfosztott társaink De mi a helyzet azokkal, amelyek nem füstölnek, nem zakatolnak, ráadásul hasznunkra is vannak? Mi a helyzet az állatokkal, amelyek hosszabb-rövidebb ideje velünk élnek a kéményen, a padlá­son, az eresz alatt vagy egy repedésben húzva meg magukat? A minap telefonon kereste szerveze­tünket egy női hang és azt kérte, szállít­sunk el egy fészekalja gyöngybagoly fió­kát az állatkertbe. Érdeklődésünkre kide­rült, hogy a baglyok a padláson laknak, és mivel a madarak éjszakai motoszkálá- sa zavarja a házban lakókat, azt a megol­dást választották, hogy az öreg madara­kat elzavarták, a három fiókát kartondo­bozba tették, a baglyok által használt be­járatot lezárták. Szerencsére „jóérzésük” arra már nem vezette őket, hogy agyon­verjék a fiókákat, így hát felhívtak egy ál­latkertet, hogy fogadják be az árvaságra jutott (juttatott) állatokat. Ám a családi kasszát kímélendő, még azt is megszer­veznék, hogy ne ők, hanem egy állatvédő szervezet - jelen esetben mi - utaztassuk a dobozt. Ám ezzel az eljárással kapcsolatban számos probléma vetődik fel: a termé­szet védelméről szóló 1996. évi Lili. tv. 43. § (1) szerint „tilos a védett állatfajok egyedének zavarása, károsítása, kínzása, elpusztítása, szaporodásának és más élettevékenységének veszélyeztetése, la­kó-, élő-, táplálkozó-, költő-, pihenő vagy búvóhelyeinek lerombolása, károsítá­sa.”. A gyöngybagoly fokozottan védett ma­dár - hazai állománya 700-1000 párra te­hető, tehát a fentiek szerint bűncselek­ményt követ el az, aki fészkét megsem­misíti, még akkor is, ha a madarak törté­netesen életben maradnak. A másik probléma szervezetünkhöz kapcsolódik. Ha valaki szánt szándékkal kárt okoz, mondjuk ledönt egy köztéri szobrot és utána felhívja a szobrászt, hogy ingyen és bérmentye újítsa fel, vala­mint felkéri a helyi művészeti egyesüle­tet, hogy ugyan szállítsa már el saját költ­ségén a szobrot a művész udvarára, mi­nimum arcátlanságnak tűnik a dolog. Szervezetünk - a többi hazai civil szerve­zethez hasonlóan - olyan pénzekkel gaz­dálkodik, amelyeket az állam által kiírt pályázatokon nyert el. Ez a pénz nem ar­ra szolgál, hogy a szándékosan okozott kár költségeit fedezze. Arról nem is be­szélve, hogy a gyöngybaglyokkal kapcso­latos - szintén az állam által finanszíro­zott - védelmi programban egy szókincs a bagolyfészkek elpusztításáról. Éppen ellenkezőleg: a cél az, hogy minél több ' helyen telepedjen meg ez a csodálatosan szép, ritka madár. Ne gondoljuk azt, hogy ez az eset egyedi. A modem ember minden eszköz­zel próbálja kizárni életéből a többi élő­lényt, a szomszédban lakó „szörnyetege­ket”. Szinte mindennapos a fecskefészkek leverése, a denevérek kegyetlen pusztítá­sa, még a magyarság oly kedves madarát, a fehér gólyát sem kímélik azok, aki azt gondolják, hogy csupán az emberi fajnak van létjogosultsága a Földön. Téves és rendkívül veszélyes az a felfo­gás, amely szerint kizárólag a nemzeti parkok területén kell az élővilágot megóv­nunk. E gondolat szerint a szépségnek csak a múzeumban, a harmóniának pedig a hangversenyteremben van a helye, és semmi keresnivalója mindennapjainkban. Elcsépelt közhely, de igaz: a növények és állatok éppúgy részesei életünknek, mint egy finom ebéd, egy jó film, egy hangos szomszéd vagy a forgalom zaja. Élvezzük a szépségeit és alkalmazkod­junk! JÁSZKUN TERMÉSZETVÉDELMI SZERVEZET

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom