Új Néplap, 2002. december (13. évfolyam, 280-303. szám)

2002-12-21 / 297. szám

4. OLDAL TÜKÖR 2002. December 21., szombat MEGYEI Szép ajándék a könyv Ezekben a napokban tetőzik az ajándékokat vásárlók ro­hama a karácsonyi ünnepek előtt. Játék, dísztárgy, ruha­nemű... és ki tudja, mi kerül még a bevásárlókosarakba. Néhány szolnoki könyves­boltban arról érdeklődtünk, hogy a könyvek iránt is meg­nőtt-e az érdeklődés, méltó ajándéknak számít-e még a könyv. A Szigligeti könyvesbolt vezetője, Varga Zsoltné szerint megnöve­kedett a bolt forgalma ezekben a napokban. Ez egyébként látható is, a szokásosnál jóval többen vá­logatnak a polcok között.- Változatlanul szívesen aján­dékoznak könyvet az emberek - mondta a boltvezető. — Vannak, akik akár többet is vásárolnának, de azt mondják, magasak a könyvárak. Persze mások meg éppen a drága albumokat kere­sik. Kertész Imre könyveit kérik legtöbben, a Sorstalanság már el is fogyott, más művei még kap­hatók nálunk. Karácsonykor a gyerekek kapják a legtöbb aján­dékot, így nem véletlen, hogy a gyerekkönyvek iránt is nagy az érdeklődés. A Kossuth téri Studium köny­vesboltban Tóth Edit is megerő­sítette a megnövekedett forga­lomról szóló információt.- Többszörösére nőtt a forgal­munk a karácsonyi ajándékvá­sárlások idején - kezdte. - Sok gyerekkönyv fogy, sokan keresik Stahl Judit szakácskönyvét, a szépirodalmi művek közül pedig Kertész Imre könyveiből adtunk el legtöbbet. Úgy látszik, az em­berek változatlanul szeretik ajándékozni a szép és értékes könyveket. Barta Tamás egy asztalon árul­ja a könyveket a VMZK mellett. Körülötte zajlik a karácsonyi fa­lu forgalma, sok ember jár-kel az asztala előtt, ám ez nem igazán tette elégedetté.- A tavalyi forgalom fele az idei — mondta sóhajtva. — Sok a könyvárus, az embereknek meg kevés a pénzük, drágának tartják a könyveket. Vagy 20 százalék­kal megemelkedtek az árak. Ker­tész Imre könyveiből elment vagy harminc példány, talán még menne most is, de elfogyott. A gyerekkönyvek iránt van még érdeklődés, leginkább a kiseb­beknek valókat keresik. Meg ezt a Big Brother-sztorit... A Baross utcai Diák könyves­boltban Császár Ágnes fogadja a vevőket. — A mi helyzetünk sajátos — magyarázta. - Elsősorban tan­könyveket, lexikonokat, szótára­kat árulunk. Régebben kevésbé érződött a forgalomban a kará­csonyi vásár, most azonban már az ilyen könyveket is veszik ajándéknak, így azután van for­galomnövekedés. Nálunk a „Fel­sőoktatási felvételi tájékoztató” a legkeresettebb könyv. Sokan vásárolják, és gyakran előfordul, hogy aki megveszi, körülnéz, és más is megtetszik neki. VITÉZZÉ AVATOTT POLGÁRMESTER. Az ’56-os Vitézi Lovag rend tagjai sorába fogadta Jászberény polgármesterét, Magyar Leven­tét, akit Sass László, az Országos Vitézi Lovagrend helyettes kapitá­nya ütött vitézzé a napokban egy bensőséges hangvételű ünnepsé­gen. A polgármester szülei után — édesapja a Horthy Miklós Vitézi Rendjének tagja, édesanyját ’56-os szerepvállalása miatt elítélték -, illetve az ’56-os szervezetek támogatójaként is jogot nyert a vitézi rangra. fotó: sárközi jános A szeretet otthona karácsonykor A megyei önkormányzat az állami gondoskodásban, otthonokban, nevelőszülőknél élő gyermekek számára tegnap karácsonyi ünnepséget rendezett Szolnokon, a megyeháza díszter­mében FOTÓ: CSABAI ISTVÁN Ugye, az úgy szép, ha karácsony szentes­téjét meghitt hangulatban, szüleikkel, nagyszüleikkel töltik el a gyermekek. Azonban Jézus születését sok fiatal nem saját családjával ünnepli, hanem egy má­sik sorsközösségben, amelyben egyéb­ként biztonságot és szeretetet is kapnak. A gyermekotthon kis lakóinak többsége azonban mégiscsak hazavágyik — ám ez a kérésük még karácsonykor sem telje­sülhet. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Gyermek- otthon szolnoki Nyúl utcai lakásotthonában már évek óta hagyomány, hogy a karácsonyi ünnepekre hetekkel az ajándékosztást meg­előzően készülnek a gyermekek. Mézes sü­teményt készítenek, amelynek szentestén kell a legpuhábbnak lennie. A 18 éves Brigi, aki négy éve lakója a gyermekotthonnak, a nagyobb lányokkal üyentájt a konyhában je­leskedik: - A tavalyi karácsonyon húslevest főztünk, csirkecombot sütöttünk és francia- salátát készítettünk — mondja, de a lakásott­hon humorzsákja, a 16 éves Zoli azonnal ug­ratja is társát: - Az íze finom volt, de utána két hétig folyamatosan az ágyat nyomtuk miatta! - s ezen a többiek is dőlnek a neve­téstől. Zoli öccse, a 13 esztendős Zsolti, bátyjával együtt került az otthonba, éppen tíz éve. A jókedvet ő sem veti meg, amikor rákérdezünk, ugyan mit óhajtana az angyal­kától kapni: — Tulajdonképpen mindegy, csak nem szeretném, hogy terhes legyek! - fogalmazza meg félig komolyan, félig vicce­sen, s ettől még nagyobb derültség fogja el a gyerekeket. A legkisebb, a 11 esztendős Eri­ka még csak három hónapja érkezett. Hatan vannak testvérek (hárman már „kirepül­tek"), s az ősszel kerültek egy helyre hárman a fél tucatból. Hosszas utánajárás eredmé­nye, hogy Erika, Tímea (13) és Melinda (18) most együtt lakhat. — Én kerékpárt szeret­nék, de tudom, erre nincs lehetőség, ezért bármivel megelégszem, csak meglepetés le­gyen! Az én meglepetésem a többieknek, hogy meghívom őket a közeli templomba az éjféli misére - csillan fel a szeme már az ajándékozás gondolatától is a vallásos kör­nyezetben felnőtt, tiszta szívű kicsi lánynak, Erikának. - A karácsony mellett a születés­nap a legszebb idebenn, mert az olyan egye­di - fogalmaz nagylányosan Brigi, aki el­árulja, hogy szentestén mivel lepi meg a tíz­fős „lakóközösség” az otthon vezetőjét és a nevelőket: — Mint minden évben, idén is színházi előadást tartunk. A történet ezúttal a XVIII. században játszódik. Egy sokgyer­mekes, rettentően szegény családnak nem futja karácsonyfára. Az aprónépnek pedig csupán egyetlen kívánsága van: a feldíszített fenyőfa. Jóságuk, őszinteségük és a másik iránt éreztetett szeretetük azt eredményezi, hogy az angyalka megajándékozza őket a vi-í lág legszebb karácsonyfájával és karácso­nyával. A szegény ember Peti lesz, Zoliék bátyja, a szegény asszony szerepét Bogi vál­lalta fel, mindenki más a szegény gyerme­kek táborát szaporítja. Az angyalka nem mu­tatkozik, hiszen arra mi is várunk! — sóhajt fel. Bíróné Munkácsi Rozália, a Nyúl utcai la­kásotthon vezetője mit sem tud még a „má­sodik gyerekei” ajándékáról. Saját otthoná­ban is vannak gyermekei, de a „nyulasakat” hasonlóképp szereti: - Mindig nagyon szép a karácsony. Az otthoniban nem veszek részt az előkészületekben, azért ér megle­petésként, itt viszont együtt zsongunk a fi­atalokkal, attól szép az együttvárás öröm­ünnepe. Jelenleg három fiú és hét lány él a lakásotthonban. Kettőjüknek van a szüleik­kel kapcsolattartása, a többieket még a sze­retet ünnepén sem várja haza a családja. Pe­dig a gyerekek többször is írtak már az anyukáknak, a válasz egyszerű volt: „Nem kívánjuk a láthatást!” Mi más ünnepeken is az otthon melegét nyújtjuk a gyermekottho­nosoknak, mindet más formában tartjuk meg. Az éves költségvetésből ilyenkorra ki­gazdálkodott kis pénzt a központból kiegé­szítik, így elmaradhatatlan az ajándékozás. Itt egy átlagos családot alkotunk mindany- nyian.- Nem csupán a Nyúl utcában tartják meg hasonlóképpen a karácsonyt. A Jász-Nagy­kun-Szolnok Megyei Gyermekotthonnak 16 lakásotthona van, közel kétszáz fiatallal — tudtuk meg Szalayné Farkas Julianna intéz­ményvezetőtől. - Az ünnepeken, de leg­többször karácsony tájékán számos ado­mányt kapunk különböző emberektől, me­lyeket örömmel fogadunk, és szeretettel to­vábbítunk. Azonban azon érdemes lenne el­gondolkodni, hogy miért csak ilyenkor jut­nak ezek a gyermekek a felnőttek eszébe. Egyfajta pótcselekvés, vagy lelkiismereti megnyugvást ad egyesek számára az, ami­kor alkalomadtán a zsebükbe nyúlnak. Va­lószínűleg jót akarnak a hátrányos helyze­tű gyereknek, de talán saját maguknak is ez­zel a jó cselekedettel. Pedig sokszor a szür­ke hétköznapokon dől el, hogy a gyerekek számára milyen sors jut. Ugye, pénzt adunk egy kolduló lurkónak is, ahelyett, hogy a va­lódi problémáját megkeresnénk és megolda­nánk, vagy csak megsimogatnánk a buksiját és átölelnénk - gondolkodtatott el vala­mennyiünket a szeretet előesté-jén a gyer- mekotthon intézményvezetője, mészáros g. Kétpónak kell a hulladéklerakó A település lakói már bánják az elhamarkodott aláírásokat Amint arról lapunkban hírt adtunk, Kétpó lakosságának egy része aláírta azt a Né- methné Dudás Márta által kezdeményezett petíciót, amelyben az európai uniós támogatással megvalósuló regionális hulladéklerakó el­len tiltakoznak. Azóta azon­ban kiderült, hogy közel sem erről van szó. A kétpóiak igenis a hulladéklerakó meg­valósulása mellett állnak, so­kan közülük úgy érzik, meg­tévesztették őket, amikor aláírattak velük olyan ívet, amelynek valós tartalmát nem is ismerték.- Hozzánk disznóvágás kellős kö­zepén állított be az aláírásokat gyűjtő hölgy — mesélte egyikük. — Ilyenkor nemigen van idő rá, hogy odafigyeljünk ilyesmire, ráadásul meglehetősen erőszakosan kar­doskodott: majd ő felírja az összes adatunkat, nekünk csak alá kell ír­nunk a papírt. Arról beszélt, hogy veszélyeshulladék-tároló fog épül­ni, ha nem tiltakozunk. Hát per­sze, hogy azt mi sem akartuk. Utólag tudtam csak meg, hogy szó sincs ilyesmiről. Persze rögtön kértem, hogy húzza le a nevemet a listáról, hiszen így nem akarok szerepelni rajta, de máig se lát­tam, valóban kitörölt-e a névsor­ból. A sógornőm tanyán lakik, ve­le a disznóvágáskor megbeszél­ték, hogy az igazolványszáma mi­att kimegy hozzá. Akkorra persze a sógornőm már tudta, hogy nem egészen arról van szó, amiről ko­rábban beszélt Némethné, így mondta, hogy nem írja alá az ívet, hiszen a regionális lerakóra szük­sége van a falunak. Erre valami minősíthetetlen hangnemben kia­bált vele. Virágúé Lukács Gabriella szin­tén megtévesztve érzi magát: - Gyors, elkapkodott döntés volt, most már biztosan nem írnám alá az ívet. Némethné Dudás Márta arról beszélt, hogy állati teteme­ket fognak hozzánk szállítani, azokat égetik el itt, ez ellen tilta­koztam az aláírással. Ami ezzel szemben megvalósul, arra igenis szüksége van a falunak. A mosta­ni szemétlerakónál jóval kulturál­tabb körülmények között fogják tárolni a hulladékot, messzebb a lakott területektől, mint most, munkahelyeket teremt a két- póiaknak, ráadásul elkészül az az út, ami harmadára csökkenti a Szolnoktól való távolságunkat. Vágner Olivér a Kétpóért Egye­sület elnöke. A civil szervezet alapító okiratában a környezet védelme is szerepel: - Mi egyér­telműen a hulladéklerakó megva­lósulása mellett állunk. Nem kér­dés, hogy sokkal inkább környe­zetbarát a tervezett beruházás, mint a mostani szeméttelep. A te­lepülés érdekeit mindenképpen ez szolgálja. Azt sem szabad elfe­lejteni, hogy Kétpó területén épül ugyan a lerakó, de több kilomé­ternyire a falutól, és kizárólag a lakásokból érkező hulladékot szállítják ide. K. J.-né szintén a beruházás előnyeit sorolta: - Tisztább, ren­dezettebb környezetet, fejlődést jelent számunkra ez a lerakó, új munkahelyeket, új utat teremt. Amikor aláírtuk azt a papírt, ve- szélyeshulladék-lerakóról beszél­tek, olyan hitelesen, hogy nem is kételkedtünk benne, valóban azt terveznek itt a falu határában. Azóta persze már tudom, hogy nem így van. Kértem is, hogy húzzanak le a listáról, de Né­methné azt mondta, hogy azt nem lehet, mert akkor az egészet újra kellene íratnia. Ráadásul ar­ról sem volt szó, hogy az én alá­írásomat bárhová — főként Brüsszelbe — elküldik. Biztos va­gyok benne, hogy ha most pró­bálná ilyesmire rávenni a falu la­kosságát, nem sikerülne neki. Szelevényen már évek óta mű­ködik hulladéklerakó. A település polgármestere, dr. Gálos László ar­ról beszélt, hogy számukra mi­lyen eredményeket hozott ez a be­ruházás: — Többéves tapasztala­tunk van már, így nyugodtan mondhatom, hogy egyértelműen előnyt jelent mind a befolyó ipar­űzési adó, mind az, hogy rende­zett körülmények között helyez­zük el a szemetet. Természetes, hogy nem mindenki ért egyet ve­le, de azt senki sem vitatja, hogy hátrányunk nem származik belő­le. Boldog Istvánt, Kétpó polgár- mesterét arról kérdeztük, mit szól a lakosság felháborodásá­hoz.- Az utóbbi időben nagyon so­kan megkerestek, hogy félretájé­koztatták őket, azért írták alá azt az ívet, s most szeretnék, ha leke­rülne a nevük a listáról. Sőt olyan is akadt, aki alá sem írta, a neve mégis szerepel rajta - leg­alábbis az elmondások szerint. Az aláírásokat egyébként sem én, sem az önkormányzat tagjai nem látták, minket nem kerestek meg ilyesmivel. A falugyűlésen Né­methné Dudás Márta ugyan fel­mutatott egy dossziét, ám annak a tartalmát nem láttuk. A leg­utóbbi testületi ülésen viszont — jegyzőkönyvben szerepel - Né­methné kijelentette, tisztában van vele, hogy „jogszerűen járt el az önkormányzat a hulladéklera­kó ügyében”. A beruházás tervei bárki számára elérhetőek voltak, de kizárólag Némethné volt rájuk kíváncsi, még 2000-ben, véle­ményt azonban ő sem fűzött hoz­zájuk. Ezek után talán meglepő, hogy két év után, épp a választá­sok idején került újra terítékre az ügy... Hozzátartozik a történet­hez, hogy ezen a választáson mindketten indultunk. Az én programomban kiemelt helyen szerepel a hulladéklerakó meg­építése, s a falu szavazópolgárai­nak több mint 50 százaléka rám adta a voksát. Némethné Dudás Mártának szinte egyetlen célkitű­zése volt, a beruházás meghiúsí­tása. Rá kilencvenhárman sza­vaztak... A választási harcoknál azonban sokkal fontosabb, hogy Kétpónak szüksége van erre a hulladéklerakóra. Munkahelyek létesülnek ezáltal, olyan bevéte­lek érkeznek az önkormányzat­hoz, amelyek a fejlődést segítik elő, és megépül a Szolnok-Kétpó közötti közvetlen út. A mezőgaz­daságban és a turizmusban az el­múlt három évben több százmil­lió forintos befektetés történt közigazgatási területünkön, és minden befektető tisztában volt azzal, hogy itt épül meg a lerakó. Ennél jobb bizonyíték nem kell rá, hogy a félelmek alaptalanok. Messzemenőkig elítélem azt, hogy félrevezették a lakosságot, és ehhez az általam rendkívül nagyra becsült Kengyeli Gyalo­gos Egyesület is támogatását ad­ta. Szeretném, ha azok, akik úgy érzik, megtévesztették őket, fel­keresnének engem vagy a képvi­selő-testület bármely tagját, hogy segíthessünk abban, hogy leke­rülhessenek erről a listáról, és ne küldözgethessék a nevüket és aláírásukat hozzájárulásuk nél­kül sehová. SZILVÁSI ZSUZSA

Next

/
Oldalképek
Tartalom