Új Néplap, 2002. december (13. évfolyam, 280-303. szám)
2002-12-21 / 297. szám
4. OLDAL TÜKÖR 2002. December 21., szombat MEGYEI Szép ajándék a könyv Ezekben a napokban tetőzik az ajándékokat vásárlók rohama a karácsonyi ünnepek előtt. Játék, dísztárgy, ruhanemű... és ki tudja, mi kerül még a bevásárlókosarakba. Néhány szolnoki könyvesboltban arról érdeklődtünk, hogy a könyvek iránt is megnőtt-e az érdeklődés, méltó ajándéknak számít-e még a könyv. A Szigligeti könyvesbolt vezetője, Varga Zsoltné szerint megnövekedett a bolt forgalma ezekben a napokban. Ez egyébként látható is, a szokásosnál jóval többen válogatnak a polcok között.- Változatlanul szívesen ajándékoznak könyvet az emberek - mondta a boltvezető. — Vannak, akik akár többet is vásárolnának, de azt mondják, magasak a könyvárak. Persze mások meg éppen a drága albumokat keresik. Kertész Imre könyveit kérik legtöbben, a Sorstalanság már el is fogyott, más művei még kaphatók nálunk. Karácsonykor a gyerekek kapják a legtöbb ajándékot, így nem véletlen, hogy a gyerekkönyvek iránt is nagy az érdeklődés. A Kossuth téri Studium könyvesboltban Tóth Edit is megerősítette a megnövekedett forgalomról szóló információt.- Többszörösére nőtt a forgalmunk a karácsonyi ajándékvásárlások idején - kezdte. - Sok gyerekkönyv fogy, sokan keresik Stahl Judit szakácskönyvét, a szépirodalmi művek közül pedig Kertész Imre könyveiből adtunk el legtöbbet. Úgy látszik, az emberek változatlanul szeretik ajándékozni a szép és értékes könyveket. Barta Tamás egy asztalon árulja a könyveket a VMZK mellett. Körülötte zajlik a karácsonyi falu forgalma, sok ember jár-kel az asztala előtt, ám ez nem igazán tette elégedetté.- A tavalyi forgalom fele az idei — mondta sóhajtva. — Sok a könyvárus, az embereknek meg kevés a pénzük, drágának tartják a könyveket. Vagy 20 százalékkal megemelkedtek az árak. Kertész Imre könyveiből elment vagy harminc példány, talán még menne most is, de elfogyott. A gyerekkönyvek iránt van még érdeklődés, leginkább a kisebbeknek valókat keresik. Meg ezt a Big Brother-sztorit... A Baross utcai Diák könyvesboltban Császár Ágnes fogadja a vevőket. — A mi helyzetünk sajátos — magyarázta. - Elsősorban tankönyveket, lexikonokat, szótárakat árulunk. Régebben kevésbé érződött a forgalomban a karácsonyi vásár, most azonban már az ilyen könyveket is veszik ajándéknak, így azután van forgalomnövekedés. Nálunk a „Felsőoktatási felvételi tájékoztató” a legkeresettebb könyv. Sokan vásárolják, és gyakran előfordul, hogy aki megveszi, körülnéz, és más is megtetszik neki. VITÉZZÉ AVATOTT POLGÁRMESTER. Az ’56-os Vitézi Lovag rend tagjai sorába fogadta Jászberény polgármesterét, Magyar Leventét, akit Sass László, az Országos Vitézi Lovagrend helyettes kapitánya ütött vitézzé a napokban egy bensőséges hangvételű ünnepségen. A polgármester szülei után — édesapja a Horthy Miklós Vitézi Rendjének tagja, édesanyját ’56-os szerepvállalása miatt elítélték -, illetve az ’56-os szervezetek támogatójaként is jogot nyert a vitézi rangra. fotó: sárközi jános A szeretet otthona karácsonykor A megyei önkormányzat az állami gondoskodásban, otthonokban, nevelőszülőknél élő gyermekek számára tegnap karácsonyi ünnepséget rendezett Szolnokon, a megyeháza dísztermében FOTÓ: CSABAI ISTVÁN Ugye, az úgy szép, ha karácsony szentestéjét meghitt hangulatban, szüleikkel, nagyszüleikkel töltik el a gyermekek. Azonban Jézus születését sok fiatal nem saját családjával ünnepli, hanem egy másik sorsközösségben, amelyben egyébként biztonságot és szeretetet is kapnak. A gyermekotthon kis lakóinak többsége azonban mégiscsak hazavágyik — ám ez a kérésük még karácsonykor sem teljesülhet. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Gyermek- otthon szolnoki Nyúl utcai lakásotthonában már évek óta hagyomány, hogy a karácsonyi ünnepekre hetekkel az ajándékosztást megelőzően készülnek a gyermekek. Mézes süteményt készítenek, amelynek szentestén kell a legpuhábbnak lennie. A 18 éves Brigi, aki négy éve lakója a gyermekotthonnak, a nagyobb lányokkal üyentájt a konyhában jeleskedik: - A tavalyi karácsonyon húslevest főztünk, csirkecombot sütöttünk és francia- salátát készítettünk — mondja, de a lakásotthon humorzsákja, a 16 éves Zoli azonnal ugratja is társát: - Az íze finom volt, de utána két hétig folyamatosan az ágyat nyomtuk miatta! - s ezen a többiek is dőlnek a nevetéstől. Zoli öccse, a 13 esztendős Zsolti, bátyjával együtt került az otthonba, éppen tíz éve. A jókedvet ő sem veti meg, amikor rákérdezünk, ugyan mit óhajtana az angyalkától kapni: — Tulajdonképpen mindegy, csak nem szeretném, hogy terhes legyek! - fogalmazza meg félig komolyan, félig viccesen, s ettől még nagyobb derültség fogja el a gyerekeket. A legkisebb, a 11 esztendős Erika még csak három hónapja érkezett. Hatan vannak testvérek (hárman már „kirepültek"), s az ősszel kerültek egy helyre hárman a fél tucatból. Hosszas utánajárás eredménye, hogy Erika, Tímea (13) és Melinda (18) most együtt lakhat. — Én kerékpárt szeretnék, de tudom, erre nincs lehetőség, ezért bármivel megelégszem, csak meglepetés legyen! Az én meglepetésem a többieknek, hogy meghívom őket a közeli templomba az éjféli misére - csillan fel a szeme már az ajándékozás gondolatától is a vallásos környezetben felnőtt, tiszta szívű kicsi lánynak, Erikának. - A karácsony mellett a születésnap a legszebb idebenn, mert az olyan egyedi - fogalmaz nagylányosan Brigi, aki elárulja, hogy szentestén mivel lepi meg a tízfős „lakóközösség” az otthon vezetőjét és a nevelőket: — Mint minden évben, idén is színházi előadást tartunk. A történet ezúttal a XVIII. században játszódik. Egy sokgyermekes, rettentően szegény családnak nem futja karácsonyfára. Az aprónépnek pedig csupán egyetlen kívánsága van: a feldíszített fenyőfa. Jóságuk, őszinteségük és a másik iránt éreztetett szeretetük azt eredményezi, hogy az angyalka megajándékozza őket a vi-í lág legszebb karácsonyfájával és karácsonyával. A szegény ember Peti lesz, Zoliék bátyja, a szegény asszony szerepét Bogi vállalta fel, mindenki más a szegény gyermekek táborát szaporítja. Az angyalka nem mutatkozik, hiszen arra mi is várunk! — sóhajt fel. Bíróné Munkácsi Rozália, a Nyúl utcai lakásotthon vezetője mit sem tud még a „második gyerekei” ajándékáról. Saját otthonában is vannak gyermekei, de a „nyulasakat” hasonlóképp szereti: - Mindig nagyon szép a karácsony. Az otthoniban nem veszek részt az előkészületekben, azért ér meglepetésként, itt viszont együtt zsongunk a fiatalokkal, attól szép az együttvárás örömünnepe. Jelenleg három fiú és hét lány él a lakásotthonban. Kettőjüknek van a szüleikkel kapcsolattartása, a többieket még a szeretet ünnepén sem várja haza a családja. Pedig a gyerekek többször is írtak már az anyukáknak, a válasz egyszerű volt: „Nem kívánjuk a láthatást!” Mi más ünnepeken is az otthon melegét nyújtjuk a gyermekotthonosoknak, mindet más formában tartjuk meg. Az éves költségvetésből ilyenkorra kigazdálkodott kis pénzt a központból kiegészítik, így elmaradhatatlan az ajándékozás. Itt egy átlagos családot alkotunk mindany- nyian.- Nem csupán a Nyúl utcában tartják meg hasonlóképpen a karácsonyt. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Gyermekotthonnak 16 lakásotthona van, közel kétszáz fiatallal — tudtuk meg Szalayné Farkas Julianna intézményvezetőtől. - Az ünnepeken, de legtöbbször karácsony tájékán számos adományt kapunk különböző emberektől, melyeket örömmel fogadunk, és szeretettel továbbítunk. Azonban azon érdemes lenne elgondolkodni, hogy miért csak ilyenkor jutnak ezek a gyermekek a felnőttek eszébe. Egyfajta pótcselekvés, vagy lelkiismereti megnyugvást ad egyesek számára az, amikor alkalomadtán a zsebükbe nyúlnak. Valószínűleg jót akarnak a hátrányos helyzetű gyereknek, de talán saját maguknak is ezzel a jó cselekedettel. Pedig sokszor a szürke hétköznapokon dől el, hogy a gyerekek számára milyen sors jut. Ugye, pénzt adunk egy kolduló lurkónak is, ahelyett, hogy a valódi problémáját megkeresnénk és megoldanánk, vagy csak megsimogatnánk a buksiját és átölelnénk - gondolkodtatott el valamennyiünket a szeretet előesté-jén a gyer- mekotthon intézményvezetője, mészáros g. Kétpónak kell a hulladéklerakó A település lakói már bánják az elhamarkodott aláírásokat Amint arról lapunkban hírt adtunk, Kétpó lakosságának egy része aláírta azt a Né- methné Dudás Márta által kezdeményezett petíciót, amelyben az európai uniós támogatással megvalósuló regionális hulladéklerakó ellen tiltakoznak. Azóta azonban kiderült, hogy közel sem erről van szó. A kétpóiak igenis a hulladéklerakó megvalósulása mellett állnak, sokan közülük úgy érzik, megtévesztették őket, amikor aláírattak velük olyan ívet, amelynek valós tartalmát nem is ismerték.- Hozzánk disznóvágás kellős közepén állított be az aláírásokat gyűjtő hölgy — mesélte egyikük. — Ilyenkor nemigen van idő rá, hogy odafigyeljünk ilyesmire, ráadásul meglehetősen erőszakosan kardoskodott: majd ő felírja az összes adatunkat, nekünk csak alá kell írnunk a papírt. Arról beszélt, hogy veszélyeshulladék-tároló fog épülni, ha nem tiltakozunk. Hát persze, hogy azt mi sem akartuk. Utólag tudtam csak meg, hogy szó sincs ilyesmiről. Persze rögtön kértem, hogy húzza le a nevemet a listáról, hiszen így nem akarok szerepelni rajta, de máig se láttam, valóban kitörölt-e a névsorból. A sógornőm tanyán lakik, vele a disznóvágáskor megbeszélték, hogy az igazolványszáma miatt kimegy hozzá. Akkorra persze a sógornőm már tudta, hogy nem egészen arról van szó, amiről korábban beszélt Némethné, így mondta, hogy nem írja alá az ívet, hiszen a regionális lerakóra szüksége van a falunak. Erre valami minősíthetetlen hangnemben kiabált vele. Virágúé Lukács Gabriella szintén megtévesztve érzi magát: - Gyors, elkapkodott döntés volt, most már biztosan nem írnám alá az ívet. Némethné Dudás Márta arról beszélt, hogy állati tetemeket fognak hozzánk szállítani, azokat égetik el itt, ez ellen tiltakoztam az aláírással. Ami ezzel szemben megvalósul, arra igenis szüksége van a falunak. A mostani szemétlerakónál jóval kulturáltabb körülmények között fogják tárolni a hulladékot, messzebb a lakott területektől, mint most, munkahelyeket teremt a két- póiaknak, ráadásul elkészül az az út, ami harmadára csökkenti a Szolnoktól való távolságunkat. Vágner Olivér a Kétpóért Egyesület elnöke. A civil szervezet alapító okiratában a környezet védelme is szerepel: - Mi egyértelműen a hulladéklerakó megvalósulása mellett állunk. Nem kérdés, hogy sokkal inkább környezetbarát a tervezett beruházás, mint a mostani szeméttelep. A település érdekeit mindenképpen ez szolgálja. Azt sem szabad elfelejteni, hogy Kétpó területén épül ugyan a lerakó, de több kilométernyire a falutól, és kizárólag a lakásokból érkező hulladékot szállítják ide. K. J.-né szintén a beruházás előnyeit sorolta: - Tisztább, rendezettebb környezetet, fejlődést jelent számunkra ez a lerakó, új munkahelyeket, új utat teremt. Amikor aláírtuk azt a papírt, ve- szélyeshulladék-lerakóról beszéltek, olyan hitelesen, hogy nem is kételkedtünk benne, valóban azt terveznek itt a falu határában. Azóta persze már tudom, hogy nem így van. Kértem is, hogy húzzanak le a listáról, de Némethné azt mondta, hogy azt nem lehet, mert akkor az egészet újra kellene íratnia. Ráadásul arról sem volt szó, hogy az én aláírásomat bárhová — főként Brüsszelbe — elküldik. Biztos vagyok benne, hogy ha most próbálná ilyesmire rávenni a falu lakosságát, nem sikerülne neki. Szelevényen már évek óta működik hulladéklerakó. A település polgármestere, dr. Gálos László arról beszélt, hogy számukra milyen eredményeket hozott ez a beruházás: — Többéves tapasztalatunk van már, így nyugodtan mondhatom, hogy egyértelműen előnyt jelent mind a befolyó iparűzési adó, mind az, hogy rendezett körülmények között helyezzük el a szemetet. Természetes, hogy nem mindenki ért egyet vele, de azt senki sem vitatja, hogy hátrányunk nem származik belőle. Boldog Istvánt, Kétpó polgár- mesterét arról kérdeztük, mit szól a lakosság felháborodásához.- Az utóbbi időben nagyon sokan megkerestek, hogy félretájékoztatták őket, azért írták alá azt az ívet, s most szeretnék, ha lekerülne a nevük a listáról. Sőt olyan is akadt, aki alá sem írta, a neve mégis szerepel rajta - legalábbis az elmondások szerint. Az aláírásokat egyébként sem én, sem az önkormányzat tagjai nem látták, minket nem kerestek meg ilyesmivel. A falugyűlésen Némethné Dudás Márta ugyan felmutatott egy dossziét, ám annak a tartalmát nem láttuk. A legutóbbi testületi ülésen viszont — jegyzőkönyvben szerepel - Némethné kijelentette, tisztában van vele, hogy „jogszerűen járt el az önkormányzat a hulladéklerakó ügyében”. A beruházás tervei bárki számára elérhetőek voltak, de kizárólag Némethné volt rájuk kíváncsi, még 2000-ben, véleményt azonban ő sem fűzött hozzájuk. Ezek után talán meglepő, hogy két év után, épp a választások idején került újra terítékre az ügy... Hozzátartozik a történethez, hogy ezen a választáson mindketten indultunk. Az én programomban kiemelt helyen szerepel a hulladéklerakó megépítése, s a falu szavazópolgárainak több mint 50 százaléka rám adta a voksát. Némethné Dudás Mártának szinte egyetlen célkitűzése volt, a beruházás meghiúsítása. Rá kilencvenhárman szavaztak... A választási harcoknál azonban sokkal fontosabb, hogy Kétpónak szüksége van erre a hulladéklerakóra. Munkahelyek létesülnek ezáltal, olyan bevételek érkeznek az önkormányzathoz, amelyek a fejlődést segítik elő, és megépül a Szolnok-Kétpó közötti közvetlen út. A mezőgazdaságban és a turizmusban az elmúlt három évben több százmillió forintos befektetés történt közigazgatási területünkön, és minden befektető tisztában volt azzal, hogy itt épül meg a lerakó. Ennél jobb bizonyíték nem kell rá, hogy a félelmek alaptalanok. Messzemenőkig elítélem azt, hogy félrevezették a lakosságot, és ehhez az általam rendkívül nagyra becsült Kengyeli Gyalogos Egyesület is támogatását adta. Szeretném, ha azok, akik úgy érzik, megtévesztették őket, felkeresnének engem vagy a képviselő-testület bármely tagját, hogy segíthessünk abban, hogy lekerülhessenek erről a listáról, és ne küldözgethessék a nevüket és aláírásukat hozzájárulásuk nélkül sehová. SZILVÁSI ZSUZSA
