Új Néplap, 2002. december (13. évfolyam, 280-303. szám)

2002-12-19 / 295. szám

4. OLDAL POSTÁJÁBÓL A SZERKESZTŐS É G 2002. December 19., csütörtök HHH „Egyforintos mese” A szolnoki II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola diákjai szor­gos munkával 22 180 Ft értékű egyforintost gyűjtöttek össze a rákbetegségben szenvedő gyermekek javára. Hogy hogyan kezdődött? Nos, na­gyon prózai lenne, ha azt monda­nám, mi, gyerekek kitaláltuk, és... de nem. Az igazság az, hogy egy szép napon a diákönkormányza­tot segítő tanárnőnk bejött a 8. b osztályba, és azt mondta: „Egyfo­rintosokat gyűjtünk, és elküldjük a Heti Hetesbe a rákos gyerekek­nek. Hozzatok befőttesüvegeket!” Azóta folyik a gyűjtés. Eleinte já­tékból, később már szorgalomból dobáltuk az üvegekbe a pénzt. Minden osztály aktivizálta magát, így szépen gyarapodott az összeg. Ha valakinél van apró — legyen az tanár, diák, esetleg szülő - bedob­ja a folyosón elhelyezett üvegbe, mert tudja, hogy segít vele. HERNEK MÓNIKA 8. B A DIÁKÖNKORMÁNYZAT ELNÖKE Táncolt a Mikulás Anya! Olyan jó volt, képzeld, táncolt a Mikulás! — mesélte boldogan egy óvodás kislány az édesanyjának. A Mikulás-napi balettgála óvodásoknak és kisis­kolásoknak „Mi van a puttony­ban?” című előadásról távozó­ban a gyermekek tele voltak él­ménnyel. Mosolygó arcuk, cse­vegő kis szájuk biztos jele volt annak, hogy nagyon jól érezték magukat. Bevallom őszintén, engem is elvarázsolt a műsor, bár én fel­készültem az élményre, hiszen évek óta minden bemutatót megnézek. Új koreográfia, fül­bemászó zene, felújított ragyogó ruhák és nem utolsósorban a táncosok remek mozgása újra meggyőzött arról, hogy a Szol­nokon sok évvel ezelőtt Mozso- nyi Albert balettmester által el­indított kezdeményezés jó be­fektetés volt. Remélem, hogy a művészetet szerető szolnokiaknak még hosszú ideig sok örömet szerez­nek a táncosok, Ali bácsi vezeté­sével. ________DR. LAMBERT ISTVÁNNÉ, SZOLNOK A levelekből válogatunk. A kivá­lasztott írások — a levélíró előze­tes hozzájárulása nélkül, mon­danivalójának tiszteletben tartá­sával — szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Névte­len vagy címhiányos levelek közlését mellőzzük. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin (e mail: kacsork@ujneplap.hu) A kívülállók véleménye November végi összeállítá­sunkban „Ön hogyan dönte­ne?” címmel olvashattak egy gyerekek közötti konfliktus­ról és következményeiről. Az egyik érintett anyuka azt kér­dezte, hogyan döntenének a kívülállók, mert bizony ő — szemben a többi szülővel — azon a véleményen van, hogy a pofozkodó apának is vállal­nia kell tettéért a felelősséget. A hozzászólásokból hármat választottunk ki. A fiúk súlyos hibát követettek el: öten megvertek, megfenyegettek egy kislányt. Felnőttek esetében az ilyet büntetik. Az iskola az el­követett vétségnek megfelelően adta az igazgatói intőket. Hogy a kislány apja felpofozta a fiúkat, meg lehet érteni, más megoldást nem látott arra, hogy megvédje gyermekét. A szülőnek ugyanis nem csak joga, kötelessége is megtenni ezt — ha másként nem tudja, hát így! Hasonló helyzet­ben lehet, hogy én is így tettem volna. A fiúk megérdemelték a pofonokat, bűnüket az apa csele­kedete sem kisebbíti. Feljelentés helyett azon kellene gondolkodni, hol hibázott a szülő a nevelésben. Nem vagyok híve a testi fenyítés­nek, az én szüleimnek is könnyen eljárt a kezük, de a jó időben, ki­érdemelten kapott pofonokért még most, nagymama koromban is hálás vagyok. Embert faragtak belőlem és öt testvéremből. A nevelésben az egyetlen cél­ravezető út a következetesség, amibe beletartozik az is, hogy megtanítsuk a gyereknek: tettei következményeit viselnie kell. Meghökkentem azon, hogy a ki­szabott büntetés alku tárgyát ké­pezte a pofon után, s egyáltalán, hogy a gyerekben megfogalma­zódhatott a kérdés: „milyen bün­tetést kapott az apuka?” Ez intő jel arra, hogy többet kell foglal­kozni a szülőnek a neveléssel. Az én tanácsom: a fiúval együtt kér­jenek bocsánatot a kislány apjá­tól. Biztos vagyok abban, hogy ő is elnézést fog kérni a pofonokért. Akkor cselekszik helyesen, ha ezt megteszi. Egy nagymama •k * * A gyerek tettéért bizony ma még a szülő felel. Ha egy gyerek más­ként viselkedik, mint ami társa­dalmilag elvárható, amit helyes­nek tartunk, abban a szülői neve­lés a hibás. Mi jogosította fel a fi­úkat arra, hogy kis bandába tö­mörülve megtámadjanak és meg­félemlítsenek egy lányt? Csak re­mélhető, hogy a fiúk a kapott po­fonoktól (amit én nem ítélek el) észhez tértek, és még időben megtanulták, mi a fizikai fájda­lom, a tehetetlen megaláztatás. Csak azt kapták, amit ők adtak a lánynak. Az indulatos apa visel­kedése a fiúk számára azért is szolgálhat tanulsággal, mert jó példa arra, hogy mindig vannak és - később, felnőttkorban is - lesznek erősebbek. Rendőrségi hercehurca helyett az energiát a nevelésre kell fordítani, hogy máskor ne nyúljanak a gyerekek a most alkalmazott módszerhez. El kell mondani nekik, hogy problémáik megoldásában kérhe­tik a pedagógus segítségét, de szüleikre is mindenben számít­hatnak. Vallom, nem az az igazi szere­tet, ha mindent elnézünk, mert azzal a gyereket is és magunkat is félrevezetjük, becsapjuk. Egy fiús anya és nagymama * * * A ’30-as korosztály abban a hely­zetben van, hogy nem elbeszélé­sekből, hanem a mindennapok­ban szembesül az iskolában tör­téntekkel, a tanár-gyerek, gyerek- gyerek viszonyok alakulásával. Tudjuk, hogy ma már a rosszaság nem válogat lányok és fiúk kö­zött, csaknem egyformák. A gye­rekek közötti nézeteltérésnek biz­tosan megvolt az oka, ami (felté­telezem) a kislány viselkedésében keresendő. (Kár, hogy nem tud­juk, mi volt az.) A konfliktus az iskolához kapcsolódik, ott is kell a helyére tenni — pedagógusesz­közökkel. Csak reménykedem, a fiúk büntetésének kiszabása előtt a tanár elemezte a kislány szere­pét és felelősségét is (s ha megér­demelte, ő is megkapta az intőt) és ennek ismeretében született meg a döntés. Nagy baj, ha ez a láncszem kimaradt volna! Egyébként úgy gondolom, az iskolában történtek az iskolára tartoznak, egyetlen szülőnek sincs joga igazságot - pofonokat — osztogatni. Éppen ezért helyes­lem jogi útra terelni az ügyet — de nem a szülőnek, hanem az iskolá­nak! Egy gyakorló szülő Aki édesanyámat betakarja... Édesanyám idős, beteg, elesett asszony. Nemrég költözött be Új- szászon a Kastély Otthonba, ahol ellátják, gondját viselik. Megnyugtató, hogy mind­mind jó szakember, aki őt körül­veszi. Máskor is, de így karácsony tá­ján érzékenyebben reagálunk em­bertársaink megnyilvánulásaim. A minket vagy hozzátartozóinkat megérintő emberi jóakarattól, cselekedettől könnyebben megha­tódunk. Példát kapunk, amiből újabb és újabb erőt meríthetünk a mindennapokra. Ezért mesélek egy kis történetet és mondok kö­szönetét - személy szerint Szaló- ki Miklósnak, az intézmény igaz­gatójának és emberiességből ki­váló munkatársainak, beosztott­jainak. Édesanyám lassan megismeri, megszokja új otthonának miliő­jét, rendjét, mégis a másnap leen­dő apró-cseprő feladatok hatal­mas, megoldhatatlan gondként rémlenek föl neki. Emiatt már hajnalok hajnalán fölébred, nem tud visszaaludni. Azt tanácsol­tam, hogy este tévézzen, marad­jon fönn tovább, feküdjön le mi­nél később, mert fáradtabban reggel tovább tud aludni. Mire ő azt válaszolta, hogy időben, ko­rán le szeretne feküdni mindig, mert lefekvéskor az ápolók az ágyát elrendezgetik, őt pedig be­takargatják...! Ezért (is) hálás köszönetem az intézménynek és az „érző ápoló embernek". Mert ez már több mint munka! ____S. L, SZOLNOK aj ándékaikkal és kedves szavaik­kal. Innen — az alkalomhoz illő­en — szépen feldíszített lovas ko­csival indultak tovább az Abonyi úti otthonba, szaloncukrot oszto­gatva járókelőknek, örömet szer­örömmel és szeretettel fogadták a kedves vendégeket, akik egyéb­ként „civilben” az intézmény dol­gozói. PÁSZTINÉ ZSÓLYOMI ERZSÉBET INTÉZMÉNYVEZETŐ FÖNŐVÉR ARANYLAKODALOM. A Kengyel-Bagimajorban élő Horváth Fe­renc és felesége, Juhos Anna nemrégiben ünnepelte házassága fél évszázados jubileumát. A jeles évforduló alkalmából a családtagok és barátaik köszöntötték az ünnepeiteket.________(beküldött fotói A tudós, akiről nem tudunk eleget Magyarország és Erdély történelmének és ehhez kapcsolódóan megyénk törté­netének vannak olyan személyiségei, akiknek neve jól ismert, munkásságuk egészben és részleteiben azonban kevés­bé. Ezek közé sorolható többek között Geleji Katona István (1589—1649) gyula- fehérvári református püspök. Sokoldalú­sága, hatalmas munkabírása Erdélyen túl az egész nemzet javát szolgálta. Több írásomban foglalkoztam azzal a vitával, amely Geleji Katona István és Verseghy Ferenc nyelvészeti irányzata között zajlott. Legutóbb a művelt és sokoldalú Lórántffy Zsuzsanná­val történő közös munkásságára hívtam fel a figyelmet. Mégis a magyar nyelvészet és köl­tészet gazdagítójárói, az imádságos életű tu­dósról, szolnoki kapcsolatairól nem eleget, sőt meglehetősen keveset tudunk. Geleji Katona István Gelej községben szü­letett 1589-ben, a Bükk lábainál fekvő Mező­ség kicsiny falujában. Hat hónapos korában édesapja meghalt. Anyja Varjú Katarina, aki­ről mindig ilyen jelzőkkel emlékezett meg: „Dulcissima mater”, „clarissima genetrix”, „pietissima ac in sincero Dei cultu devolissi­ma foemina”, azaz a legédesebb anya, a leg­kegyesebb szülő, az Isten tisztében a legke­gyesebb és legalázatosabb asszony, amelyet édesanyja valóban sok példával bizonyított. 1596. október 26-án in. Mohamed török szultán hada elpusztította Gelej községet. Mindenkinek menekülnie kellett. A gondvise­lés szárnyai alá vette az atyjától megfosztott kisgyermeket. Erre nagy szüksége is volt, hét­esztendős korában ugyanis nagy szerencsét­lenség érte, amelytől csak az anyai önfeláldo­zó szeretet mentette ki. A török hódoltság alatti területen élő ma­gyarokat állandóan fenyegette az a veszély, hogy fiúgyermeküket elrabolják, és Ázsiába hurcolva, belőlük mohamedán vallású, vité­zül harcoló janicsárokat nevelnek. Bizonyára sokan emlékeznek Gárdonyi Géza Egri csilla­gok című művében Bornemissza Gergő törté­netére. Gyermekeiket szüleik kétszeresen is elsi­rathatták, egyrészt nem láthatták többé, más­részt mert a szorongatott Magyarország ellen­ségeivé váltak, szülőföldjüket, hitüket elfelej­tették. Az elrabolt magyar janicsárgyerekekből nem egy kiváló török hadvezér nevelkedett. A történetírás szerint egy Tolna megyei varga fi­ából a török flotta nagyadmirálisa lett. Majd­nem erre a sorsra jutott a kis Geleji Katona Ist­ván is, hétévesen őt is elrabolták és a híres szolnoki rabszolgapiacon árulták. Itt, Szolnokon következett be életének meghatározó fordulata. Miután a már-már re­ményvesztetten gyermekét kereső édesanyja megtudta, hogy fia Szolnokon a török kezé­ben rab, nagy áldozatok árán kiváltotta gyer­mekét a török rabságából, és ezzel megváltot­ta életét. Geleji később egyik főművének a Váltság titka címet adta. Átélte ezt a titkot saját életé­ben szolnoki raboskodása során. Édesanyja megfogadta annak idején, hogy ha fia születik, azt Isten szolgálatára fogja szentelni. Fogadalmát meg is tartotta. A sze­rencsés szolnoki megmenekülés ezt még job­ban megerősítette. Prédikátornak neveltette gyermekét, aki iskoláit elvégezve nemcsak egyház- és iskolaépítő volt, hanem tudomá­nyos és irodalmi munkásságával is megaján­dékozta korát és jövő nemzedékét. Ezért kell Geleji Katona István nevét emlé­kezetbe vésnie a késői nemzedéknek. DR. NEMES ANDRÁS Tele puttonnyal, lovas fogaton A Szolnoki Egyesített Szociális Intézmény otthonaiban nem csak az idős lakók magas szintű egészségügyi ellátása, ápolá­sa folyik, nagy figyelmet szentelnek az itt élők mindennapja­inak tartalmasabbá tételére, a szórakozás, az aktív pihenés feltételeinek megteremtésére is. Ezt a célt szolgálják a napi foglalkoztatási tevékenységek, illetve a mentális gondozás körében nyújtott szolgáltatások, ezen belül a különböző ren­dezvények. vezve ezzel különösen a legifjabb korosztálynak. Miután az otthon lakói és klubtagjai is kézhez kap­ták a csokimikulást, a lovas fogat tovább folytatta útját a Kaán Ká­roly útra. Az otthonok lakói — mint a fénykép is bizonyítja — nagy Az intézményhez tartozó három idősek otthonába — a hagyomá­nyoknak megfelelően - az idén is ellátogatott krampuszaival a Mikulás. Először az Eötvös téri otthon lakóit lepték meg, derítették vi­dámságra reggelizés közben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom